Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-31 / 255. szám

8 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1995. OKT. 31. Dr. Else Kooi, a Stanfordi Egyetem professzora még 1966-ban - az Endhoveni Philips Ku­tatóintézetben - az integrált áramkörök (chipek) gyártásának egy új megoldását fedezte fel. Ennek eredményeként ma már világszerte lényegesen több tranzisztort - egymástól elszigetelve - helyezhetnek el egy-egy chipen. Mindez forradalminak is nevezhető válto­zást idézett elő az integrált áramköri iparban. • Else Kooi-díj dr. Masa Péternek A chi)# amely Másodpercenként hússzor olvassa ki a Bibliát • Hogyan került ön kap­csolatba a holland integ­rált áramköri iparral? - Miután 1983-ban leérett­ségiztem a Ságvári gimnázi­umban Szegeden, a Budapesti Műszaki Egyetem villamos­mérnöki karán szereztem dip­lomát. A doktori fokozatot vi­szont már Hollandiában, a Twentei Egyetem MESA in­tézetében 1990 és 1995 kö­zött folytatott tanulmányaim­nak, kutatásaimnak köszön­hetően szereztem meg. A mostani elismerést pedig a doktori disszertációm egyik fejezetében ismertetett, álta­lam kifejlesztett NeuroClassi­fier nevű integrált áramkör biztosftotta számomra. Az alapítvány kuratóriuma ezen kutatási eredményeimet is­merte el az Else Kooi-dljjal. Sőt tavaly ugyanezzel a mun­kámmal a Torinóban megren­dezett „Microneuro 1994" konferencián is elnyertem a „Best Chip Award"-t. • Mennyiben jelent új­donságot ez a chip az ed­dig használtak sorában ? - A NeuroClassifier egy biológiai ihletésű chip, amely elődeinél jóval többet tud. Az ilyen irányú kutatást pedig az indokolta, hogy bizonyított tény: a központi idegrendszer Három kutatóin­tézet, a DIMES, a MESA és a Philips Research Eindhoven a holland félvezető ipar innovációjában jelentőset alkotó, az ország egyetemein vagy kutatóintézete­iben tevékenykedő kutatóknak, diá­koknak díjat alapí­tott. Az iáén első­ként kiosztott Else Kooi-díjat nem más, mint egy szegedi fiatalember, dr. Ma­sa Péter vehette át Hápában. A jelenleg Svajcban, Neucha­telben, a CSEM cég­nél dolgozó kutató­mérnökkel telefo­non készítettünk in­terjút. és a hozzá kapcsolódó érzék­szervek számos feladatot gyorsabban és jobban végez­nek el, mint a legfejlettebb számítógépek. Ilyen többek között a beszéd-értés, a kéz­zel írott szöveg olvasása, amelyeket gyakran nagymé­retű és zajos adathalmazból kell kiválasztania. Központi idegrendszerünk e zavarbaej­tően jobb teljesítménye még A hihetetlen teljesítményekre képes NeuroClassifier. (Fotó: N. C. Miezelmoe) különösebbé válik, ha figye­lembe vesszük, hogy a számí­tógépek elemi egységei, a tranzisztorok akár milliószor gyorsabban működnek, mint az agy egységei, a neuronok. Az általam kifejlesztett Neu­roClassifier egy 8x9 millimé­teres nagyságú analóg neura­lis chip. Érdekessége, hogy programozható, és 50 millió döntést képes hozni egy má­sodperc alatt. Például ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy hússzor kiolvassa a Bib­liát. De ez a sebesség biztosít­ja azt is, hogy a részecskefizi­kai kísérletekben a szuperszá­mítógépek számára már ke­zelhetetlen adatmennyiségből ki lehessen válogatni a kuta­tók számára fontos részlete­ket • Mekkora anyagi ráfor­dítással álUtható ez elő a hasonló tudású szuperszá­mítógépekhez képest? - A különbség óriási, hi­szen tízezerszer kisebb a költ­ségigénye. Ezért fontos tud­ni: helytelen az a gondolat, hogy a mikroelektronika ki­nőtte magát. Sőt, valójában hatalmas robbanás előtt áll, lassan minden létező termék chipeket tartalmaz, ezért ha­marosan a legnagyobb „világ­iparrá" növi majd ki magáL Igaz, Nyugat-Európa kicsit „elaludt" az utóbbi években, de a „tigrisek" - Korea, Taj­van, Malaysia - már szakok­tatással, befektetésekkel túl vannak az első ugráson. • Úgy tűnik, hogy a cél érdekében - sajátos lehe­tőségeit kiaknázva - ön is hatalmas lépéseket tett meg az utóbbi években. Mit érzett akkor, amikor nyugat-európai kollégáit lekörözve, magyarként, Csongrád megyeiként az ESSDERC '95 mikro­elektronikai konferencián Hágában átvehette az El­se Kooi-díjat? - Természetesen végtelen öröm töltött el, bár a pódiumi Else Kooi és Masa Péter a tízezer guldent „tartalmazó" boritekkal „szereplés" kissé szokatlan számomra. Korábbi szoron­gásomat azonban feloldotta Else Kooi közvetlensége, ugyanis már a díjátadás előtti estén, a fogadáson megismer­kedtünk. Kifaggatott a mikro­elektronikával való kapcsola­tomról, illetve a NeuroClassi­fier létrejöttét megelőző mun­kámról, terveimről. így ami­kor kiszólított maga mellé, már nyugodt, jóleső érzéssel hallgattam elismerő szavait. Munkám mellett méltatta el­szántságomat, azt, hogy el­képzeléseim megvalósítása érdekéből a szó szoros értei mében bátran átlépem a hatá­rokat. Ezt követően átnyújtot­ta a díjjal járó szobrocskát és egy borítékot, amin az állt: tízezer gulden. „A boríték ter­mészetesen üres" — mondta, ami peisze derültséget váltott la a résztvevőkből. A nagy te­kintélyű szakember azonban hozzátette: ezt a pénzt a díja­zott nem akármire, hanem az alapítvány kuratóriumával konzultálva csak további szakmai fejlődésére fordíthat ja Ezután újabb gesztust gya­korolt Else Kooi, amikar fele­ségemnek egy gyönyörű vi­rágcsokrot adott át pár kedves sző kíséretében. Mindössze egyetlen dolog árnyékolta be egy picit a csodálatos peree­ket, az. hogy ez alkalommal ­mivel szinte az utolsó pilla­natban hozták nyilvánosság­ra. hogy az én pályamunkám bizonyult a legjobbnak — szü­leim nem lehettek jelen az iin­• Most, immár több szak ­ami elismerés birtokában, milyen tervet vannak a jö­vőre vonatkozóan? - A kapott tízezer guldent egy japán tanulmányútra sze­retném fordítani, hiszen to­vábbi munkámhoz sok segít séget nyújthatnak az ottani ta­pasztalatok. Céljaim között szerepel a biológiai ihletésű rendszerek, az integrált áram­körök ipari fejlesztésével, al­kalmazásával és hosszú távú kutatásával való foglalkozás. Ezenkívül remélem, egyszer sikerül majd a CSEM-hez ha­sonló munkahelyek megte­remtéséhez Magyarországon, esetleg Szegeden, segítséget nyújtanom, a • Hatvanezer éves parlagfű Minden nyolcadik ember fertőzött! Ki gondolná: a sokakat megríkató parlagfű már hat­vanezer évvel ezelőtt is léte­zett - legalább is ezt látszik bizonyítani egy Kanadában talált kövület, amely egy ős­kori pollent őrzött meg az utókor számára. Lehet, hogy már a kőbaltás ember is kap­kodott a zsebkendője után? A romantikus „ambrózia" névre hallgató parlagfű (amelyet kevésbé szerencsés vad-, vagy hasiskendernek nevezni), 1863-65 körül vi­torlázott át Európába, hogy aztán itt is megkezdhesse di­adalútját. Magyarországon 1922-ben fedezték föl. Minderről egy nemrégi­ben megtartott szakmai elő­adás-sorozaton beszélt Hódi László, a Csongrád megyei Növényegészségügyi és Ta­lajvédelmi Állomás munka­társa. Kiderült még, hogy Ma­gyarországon a háború után háromszor (1950-ben, '69­ben és "88-ban) tartottak „or­szágos gyomfölvételezést", ami annyit jelent, hogy két­száz helyen, öt-öt kukorica­és búzatáblában mérték föl a burjánzó gyomnövények számát. A parlagfű igen dinami­kusan „fejlődött": amfg 1950-ben csak a 21. helyet foglalta el a gyomok előfor­dulási rangsorában, '69-ben már följött a 8. helyre, s '88­ban már az előkeld 4. helyen várta a „folytatást..." A fészkes virágzat ú, ma­gokkal szaporodó növény egész Európában megkeserí­ti az emberek életét. Viszont Magyarországot (és Szege­det!) jobban kitünteti a fi­gyelemével, mint másokat: amfg Nyugat-Európában 100-150 pollen található egy légköbméterben, addig Sze­geden 2-3 ezer! A parlagfű különösen kedveli a száraz, fölforgatott talajt. Ki nem állhatja vi­szont füvesített területet ­Lassan véget ér az idei „parlagfű­szezon", amit egye­dül a papírzsebken­dö-gyárosok bán­nak. Azok viszont, akik könnybelá­badt, viszkető szem­mel, vörösre dör­zsölt orral kínlódták át a nyarat, s az Asz elejét, átmenetileg megnyugodhatnak. Azt is tudják persze, jövöre sem lesz ne­kik jobb, sót... no meg azt, ha közvetlenül virágzás előtt lekaszálják. Hódi László egy kiskundo­rozsmai kísérletről is beszá­molt: különféle vegyszerek­kel, és persze kaszálással „kezelték" egy adott terület fölosztott részeit. Kiderült, hogy a virágzást követő kaszálás már semmit sem ér: a háromszor leka­szált területen a kísérlet vé­gére sűrűbb volt a parlagfű, mint kezdetben... Természe­tesen a gyomirtószerek is különféleképpen vizsgáztak: volt, amitől minden kiégett, s akadt olyan is, amelytől ta­lán még meg is erősödött egy kicsit a gyom. Július közepétől az első októberi fagyokig igen kelle­metlen allergiás tüneteket okoz a parlagfű - ezt már mindenki tudja. Védekezni pedig csak gyepesítéssel, ka­szálással (szigorúan virágzás előtt!), és totális gyormirtás­sal lehet(ne). A föltételes mód haszná­lata, sajnos, indokolt: mert eddig még nem sok történt e téren. Bizonyíték rá, hogy minden nyolcadik ember lé­gúti allergiás megbetegedés­ben szenved. Meddig még? Nyilas Péter • Gondolom, időközben elkészült a távcső. - Háromlencsés, húszcen­tis volt, el is adtam hamaro­san, és nekiláttam egy har­minccentisnek. Az már ak­kora csőben volt, a fiam bújt bele, hogy mattfeketére fes­se a belsejét. Én már nem fértem volna bele. • Azóta ketten figyelitek a csillagos eget? - A csillagászattal telje­sen fölhagytam. Csináltam egy óraműves távcsövet, amelyik követni tudta a csil­lagot. frattak is velem róla valamit, meg is jelent, kap­tam rá annyi levelet, ha még mindig azokra felelnék, ta­lán most se érnék a végére. Akkor mondtam, ez tovább nem mehet. • Ilyen is van? Megfuta­modtál? - Másfelé vitt a kíváncsi­ság. • Kezdjük az elején: tű­zoltó leszek, s katona... - Amikor kijártam az is­kolát, kertésznek álltam. Deszk maga is kertészkedett már akkor is, de én bulgá­roknál dolgoztam. Amikor elment egy traktor a kerítés mellett majdnem clcsöppent a nyálam utána. • Lovat váltottál, trak­torra mentéi - Vizsgázni akkor még nem kellett, megmutatták, hogyan kell szántani, ho­gyan kell a cséplőgépet Mo meghajtani, és dolgozhat­tam. Amikor megalakult Deszken a gépállomás, be­álltam én is az ácsorgók kö­zé: majdcsak kijön valaki, hogy egy traktorosnak lenne még helye. Sokat vártam, de belülre kerültem egyszer. Ott már Hoffer került alám, palacsintasütőre emlékeztető ülésébe ültem. Bodé? Még a Ford-traktoron se volt, miért lett volna a Hofferon? Lám­pája se volt, mégis szántot­tunk éjjel-nappal. • Nem láttad a barázdát! - Ha nagyon sötét volt, karbidlámpával ment előt­tem valaki. Ha rázott is a traktor, nekem volt jobb. Fázni fáztam, ha esett, áz­tam, de ültem. Reumát nem kaptam, de a meteorológiai intézetet belém építették. Ha Moszkva fölött beborul az ég, már megérzem. Emlék­szel az első kombájnokra? Azoknak már legalább volt egy gömbcsuklós napernyő­jük. Az igaz, hogy nyelte a port a masiniszta, és égette a nap deréktól lefelé, de ott mégis gondoltak már arra is, aki a kerekét forgatja. A mostani fülkének, a fülbe­muzsikáló rádiónak, a beépí­tett kávéfőzőnek akkor még hfre sem volt. • Még mindig nem kel­lett vizsgát tenned? iba ne vigyelek A semmiből is valamit Hány ember lakik egy emberben? Nem tud­ni. Van, akiben csak egy, de az az egy is sok, mert rosszra hajlik. Olyan is van, alcíbe akár négy-öt is elfér, bár főszereplővé legtöbbször egy lép elő. Idestova huszonhét évvel ezelőtt ír­tam először Borka Andrásról Egyenruhás csilla­gász címen. Tűzoltó volt akkor, de otthon, lant az udvaron, konyhai hokedlin lencsét csiszolt egy csillagászati távcsőbe. Sokszor találkoz­tunk azóta is, egy darabig a tűzoltók turbómo­toros oltóberendezését kezelte. Tiz éve már nyugdíjas - de nem nyugszik. - A gépállomáson már kellett. Csongrádon vizsgáz­tunk, megvan az oklevelem ma is róla. Ötvenben aztán gépkocsira is letettem a vizs­gát. Kéthónapos kemény tanfolyam kellett hozzá. A hadseregben is sofőrként szolgáltam. • Ki csábított el a tűzol­tókhoz? - Az egyik katonacimbo­rám. Mentem volna éppen a Tefuhoz, a sofőrök szakszer­vezetébe, hogy kerítsenek alám valahogy egy teherau­tót. A tűzoltólaktanya előtt mentem, amikor kidugta a fejét a cimborám. Hát te? Megyek állást keresni. Seho­va se, ide gyere! Bemutatott a főnökeinek, két hét kör­nyezettanulmány után föl is vettek. Sokat adtak akkor a megbízhatóságra. Ötvenhat­ban én élelmet vittem Pestre, nem mondhatom, hogy azonnal keblükre öleltek. Si­ma vállappal gépkocsivezető lettem a tűzoltóknál. • A végén? - Zászlósként mentem nyugdíjba. Minden tovább­képzésen részt vettem, mű­szaki ismeretekből és tűzol­tótaktikából is vizsgáztunk, és természetesen poliúkai is­meretekből is. Csak másként Borka András eszperantóul levele (Fotó: Karnok Csaba) megy a vízsugár, ha elvhű tűzoltó irányítja a csövet! Rólam tudták első pillanattól kezdve, hogy fényképezek, amikor megérkeztünk a tűz­höz, és elkezdődött az oltás, nekem kellett megcsinálnom a dokumentációt róla. • Kellett? - Ha tiltották volna, akkor is csináltam volna. • Ma mit álmodtál? — Azt. hogy tűzoltólakta­nyát építettek a kerítésünk mellé. Álmomban is azt gon­doltam hozzá, legalább lesz telefonunk. • Csupa gyönyörűség a tűzoltóság? - Kitől hallottál ekkora bolondságot? Borzalmas do­log tud lenni. A másfajta balesetekről ne is beszél­jünk. Füstmérgezés, három gyerek kiterítve. Beszakad a rókusi tó. Három gyereket húztunk ki a jég alól. Nem lehet elfelejteni. • Tíz éve nyugdíjban rogy. - Húsvéthétfőn többek közt locsolni is elmentünk. Nekem mennem kell, mert a fényképeket meg kell még csinálnom. Történetesen a Biológiai Központ gazdasági főasszonyánál hangzott el. De jó, hogy mondod! Eljö­hetnél hozzánk fotósnak. Mondtam, nekem semmi papírom nincsen róla, de azért eljöttem megnézni, mi­ről lenne szó. Nem kötöttek velem szerződést mindjárt, megbízásokat kaptam csak először. Más világ ez, itt a semmiből is ki kell hozni va­lamit. Bejön a kutató, hoz valamit. Képileg lehet az semmi, de neki nagyon fon­tos. Nem tudja megmondani, hogyan lehet azt megoldani, mert minek is tudná? Leg­följebb azt mondja, ekkor in­dul a repülő, és vinni akarja a dokumentációt. Amikor ide jöttem, még többen vol­tunk fotósok, de érezhettem, a baráti szolidaritásnak a magva is alig fér meg közöt­tünk. Ha kérdeztem valakit, visszafeleltek: moziba ne vi­gyelek el? Azóta, persze, megváltozott minden, aki maradt, készségesen segít. • Bírod még? - Sarkamban a konkuren­cia. A számítógép. Mindent meg lehet vele csinálni, egy­re inkább fölösleges fényké­pekkel vacakolni. • Ne ámíts! Soká lesz az, amikor teljesen fölösle­ges lesz a fotó. - De arra haladunk! Ne vigasztalj, mert el se vagyok kenődve. Azt én már nem tudtam megtanulni, mert mindig volt elég dolgom. Fényképezőgépekből gyűjte­ményt akarok létrehozni, magamnak csak, hogy lás­sam, mivel kellett nekünk kínlódnunk annak idején. • És Deszk? Mindent tudsz róla. - Beleszülettem, benne maradtam, hogyne tudnék? Eszperantóul levelezek a vi­lággal, mindenhonnan kap­tam népzenei fölvételeket is. Olyan gyűjteményem van, a császár is megnyalná a szá­ját utána. Vagy a fülét? % És a csillagok? - Jó lenne összehoznom még egy távcsövet... Horváth Dezső

Next

/
Thumbnails
Contents