Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-31 / 255. szám

8 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1995. OKT. 31. Dr. Else Kooi, a Stanfordi Egyetem professzora még 1966-ban - az Endhoveni Philips Kutatóintézetben - az integrált áramkörök (chipek) gyártásának egy új megoldását fedezte fel. Ennek eredményeként ma már világszerte lényegesen több tranzisztort - egymástól elszigetelve - helyezhetnek el egy-egy chipen. Mindez forradalminak is nevezhető változást idézett elő az integrált áramköri iparban. • Else Kooi-díj dr. Masa Péternek A chi)# amely Másodpercenként hússzor olvassa ki a Bibliát • Hogyan került ön kapcsolatba a holland integrált áramköri iparral? - Miután 1983-ban leérettségiztem a Ságvári gimnáziumban Szegeden, a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karán szereztem diplomát. A doktori fokozatot viszont már Hollandiában, a Twentei Egyetem MESA intézetében 1990 és 1995 között folytatott tanulmányaimnak, kutatásaimnak köszönhetően szereztem meg. A mostani elismerést pedig a doktori disszertációm egyik fejezetében ismertetett, általam kifejlesztett NeuroClassifier nevű integrált áramkör biztosftotta számomra. Az alapítvány kuratóriuma ezen kutatási eredményeimet ismerte el az Else Kooi-dljjal. Sőt tavaly ugyanezzel a munkámmal a Torinóban megrendezett „Microneuro 1994" konferencián is elnyertem a „Best Chip Award"-t. • Mennyiben jelent újdonságot ez a chip az eddig használtak sorában ? - A NeuroClassifier egy biológiai ihletésű chip, amely elődeinél jóval többet tud. Az ilyen irányú kutatást pedig az indokolta, hogy bizonyított tény: a központi idegrendszer Három kutatóintézet, a DIMES, a MESA és a Philips Research Eindhoven a holland félvezető ipar innovációjában jelentőset alkotó, az ország egyetemein vagy kutatóintézeteiben tevékenykedő kutatóknak, diákoknak díjat alapított. Az iáén elsőként kiosztott Else Kooi-díjat nem más, mint egy szegedi fiatalember, dr. Masa Péter vehette át Hápában. A jelenleg Svajcban, Neuchatelben, a CSEM cégnél dolgozó kutatómérnökkel telefonon készítettünk interjút. és a hozzá kapcsolódó érzékszervek számos feladatot gyorsabban és jobban végeznek el, mint a legfejlettebb számítógépek. Ilyen többek között a beszéd-értés, a kézzel írott szöveg olvasása, amelyeket gyakran nagyméretű és zajos adathalmazból kell kiválasztania. Központi idegrendszerünk e zavarbaejtően jobb teljesítménye még A hihetetlen teljesítményekre képes NeuroClassifier. (Fotó: N. C. Miezelmoe) különösebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy a számítógépek elemi egységei, a tranzisztorok akár milliószor gyorsabban működnek, mint az agy egységei, a neuronok. Az általam kifejlesztett NeuroClassifier egy 8x9 milliméteres nagyságú analóg neuralis chip. Érdekessége, hogy programozható, és 50 millió döntést képes hozni egy másodperc alatt. Például ennyi időre van szüksége ahhoz, hogy hússzor kiolvassa a Bibliát. De ez a sebesség biztosítja azt is, hogy a részecskefizikai kísérletekben a szuperszámítógépek számára már kezelhetetlen adatmennyiségből ki lehessen válogatni a kutatók számára fontos részleteket • Mekkora anyagi ráfordítással álUtható ez elő a hasonló tudású szuperszámítógépekhez képest? - A különbség óriási, hiszen tízezerszer kisebb a költségigénye. Ezért fontos tudni: helytelen az a gondolat, hogy a mikroelektronika kinőtte magát. Sőt, valójában hatalmas robbanás előtt áll, lassan minden létező termék chipeket tartalmaz, ezért hamarosan a legnagyobb „világiparrá" növi majd ki magáL Igaz, Nyugat-Európa kicsit „elaludt" az utóbbi években, de a „tigrisek" - Korea, Tajvan, Malaysia - már szakoktatással, befektetésekkel túl vannak az első ugráson. • Úgy tűnik, hogy a cél érdekében - sajátos lehetőségeit kiaknázva - ön is hatalmas lépéseket tett meg az utóbbi években. Mit érzett akkor, amikor nyugat-európai kollégáit lekörözve, magyarként, Csongrád megyeiként az ESSDERC '95 mikroelektronikai konferencián Hágában átvehette az Else Kooi-díjat? - Természetesen végtelen öröm töltött el, bár a pódiumi Else Kooi és Masa Péter a tízezer guldent „tartalmazó" boritekkal „szereplés" kissé szokatlan számomra. Korábbi szorongásomat azonban feloldotta Else Kooi közvetlensége, ugyanis már a díjátadás előtti estén, a fogadáson megismerkedtünk. Kifaggatott a mikroelektronikával való kapcsolatomról, illetve a NeuroClassifier létrejöttét megelőző munkámról, terveimről. így amikor kiszólított maga mellé, már nyugodt, jóleső érzéssel hallgattam elismerő szavait. Munkám mellett méltatta elszántságomat, azt, hogy elképzeléseim megvalósítása érdekéből a szó szoros értei mében bátran átlépem a határokat. Ezt követően átnyújtotta a díjjal járó szobrocskát és egy borítékot, amin az állt: tízezer gulden. „A boríték természetesen üres" — mondta, ami peisze derültséget váltott la a résztvevőkből. A nagy tekintélyű szakember azonban hozzátette: ezt a pénzt a díjazott nem akármire, hanem az alapítvány kuratóriumával konzultálva csak további szakmai fejlődésére fordíthat ja Ezután újabb gesztust gyakorolt Else Kooi, amikar feleségemnek egy gyönyörű virágcsokrot adott át pár kedves sző kíséretében. Mindössze egyetlen dolog árnyékolta be egy picit a csodálatos pereeket, az. hogy ez alkalommal mivel szinte az utolsó pillanatban hozták nyilvánosságra. hogy az én pályamunkám bizonyult a legjobbnak — szüleim nem lehettek jelen az iin• Most, immár több szak ami elismerés birtokában, milyen tervet vannak a jövőre vonatkozóan? - A kapott tízezer guldent egy japán tanulmányútra szeretném fordítani, hiszen további munkámhoz sok segít séget nyújthatnak az ottani tapasztalatok. Céljaim között szerepel a biológiai ihletésű rendszerek, az integrált áramkörök ipari fejlesztésével, alkalmazásával és hosszú távú kutatásával való foglalkozás. Ezenkívül remélem, egyszer sikerül majd a CSEM-hez hasonló munkahelyek megteremtéséhez Magyarországon, esetleg Szegeden, segítséget nyújtanom, a • Hatvanezer éves parlagfű Minden nyolcadik ember fertőzött! Ki gondolná: a sokakat megríkató parlagfű már hatvanezer évvel ezelőtt is létezett - legalább is ezt látszik bizonyítani egy Kanadában talált kövület, amely egy őskori pollent őrzött meg az utókor számára. Lehet, hogy már a kőbaltás ember is kapkodott a zsebkendője után? A romantikus „ambrózia" névre hallgató parlagfű (amelyet kevésbé szerencsés vad-, vagy hasiskendernek nevezni), 1863-65 körül vitorlázott át Európába, hogy aztán itt is megkezdhesse diadalútját. Magyarországon 1922-ben fedezték föl. Minderről egy nemrégiben megtartott szakmai előadás-sorozaton beszélt Hódi László, a Csongrád megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás munkatársa. Kiderült még, hogy Magyarországon a háború után háromszor (1950-ben, '69ben és "88-ban) tartottak „országos gyomfölvételezést", ami annyit jelent, hogy kétszáz helyen, öt-öt kukoricaés búzatáblában mérték föl a burjánzó gyomnövények számát. A parlagfű igen dinamikusan „fejlődött": amfg 1950-ben csak a 21. helyet foglalta el a gyomok előfordulási rangsorában, '69-ben már följött a 8. helyre, s '88ban már az előkeld 4. helyen várta a „folytatást..." A fészkes virágzat ú, magokkal szaporodó növény egész Európában megkeseríti az emberek életét. Viszont Magyarországot (és Szegedet!) jobban kitünteti a figyelemével, mint másokat: amfg Nyugat-Európában 100-150 pollen található egy légköbméterben, addig Szegeden 2-3 ezer! A parlagfű különösen kedveli a száraz, fölforgatott talajt. Ki nem állhatja viszont füvesített területet Lassan véget ér az idei „parlagfűszezon", amit egyedül a papírzsebkendö-gyárosok bánnak. Azok viszont, akik könnybelábadt, viszkető szemmel, vörösre dörzsölt orral kínlódták át a nyarat, s az Asz elejét, átmenetileg megnyugodhatnak. Azt is tudják persze, jövöre sem lesz nekik jobb, sót... no meg azt, ha közvetlenül virágzás előtt lekaszálják. Hódi László egy kiskundorozsmai kísérletről is beszámolt: különféle vegyszerekkel, és persze kaszálással „kezelték" egy adott terület fölosztott részeit. Kiderült, hogy a virágzást követő kaszálás már semmit sem ér: a háromszor lekaszált területen a kísérlet végére sűrűbb volt a parlagfű, mint kezdetben... Természetesen a gyomirtószerek is különféleképpen vizsgáztak: volt, amitől minden kiégett, s akadt olyan is, amelytől talán még meg is erősödött egy kicsit a gyom. Július közepétől az első októberi fagyokig igen kellemetlen allergiás tüneteket okoz a parlagfű - ezt már mindenki tudja. Védekezni pedig csak gyepesítéssel, kaszálással (szigorúan virágzás előtt!), és totális gyormirtással lehet(ne). A föltételes mód használata, sajnos, indokolt: mert eddig még nem sok történt e téren. Bizonyíték rá, hogy minden nyolcadik ember légúti allergiás megbetegedésben szenved. Meddig még? Nyilas Péter • Gondolom, időközben elkészült a távcső. - Háromlencsés, húszcentis volt, el is adtam hamarosan, és nekiláttam egy harminccentisnek. Az már akkora csőben volt, a fiam bújt bele, hogy mattfeketére fesse a belsejét. Én már nem fértem volna bele. • Azóta ketten figyelitek a csillagos eget? - A csillagászattal teljesen fölhagytam. Csináltam egy óraműves távcsövet, amelyik követni tudta a csillagot. frattak is velem róla valamit, meg is jelent, kaptam rá annyi levelet, ha még mindig azokra felelnék, talán most se érnék a végére. Akkor mondtam, ez tovább nem mehet. • Ilyen is van? Megfutamodtál? - Másfelé vitt a kíváncsiság. • Kezdjük az elején: tűzoltó leszek, s katona... - Amikor kijártam az iskolát, kertésznek álltam. Deszk maga is kertészkedett már akkor is, de én bulgároknál dolgoztam. Amikor elment egy traktor a kerítés mellett majdnem clcsöppent a nyálam utána. • Lovat váltottál, traktorra mentéi - Vizsgázni akkor még nem kellett, megmutatták, hogyan kell szántani, hogyan kell a cséplőgépet Mo meghajtani, és dolgozhattam. Amikor megalakult Deszken a gépállomás, beálltam én is az ácsorgók közé: majdcsak kijön valaki, hogy egy traktorosnak lenne még helye. Sokat vártam, de belülre kerültem egyszer. Ott már Hoffer került alám, palacsintasütőre emlékeztető ülésébe ültem. Bodé? Még a Ford-traktoron se volt, miért lett volna a Hofferon? Lámpája se volt, mégis szántottunk éjjel-nappal. • Nem láttad a barázdát! - Ha nagyon sötét volt, karbidlámpával ment előttem valaki. Ha rázott is a traktor, nekem volt jobb. Fázni fáztam, ha esett, áztam, de ültem. Reumát nem kaptam, de a meteorológiai intézetet belém építették. Ha Moszkva fölött beborul az ég, már megérzem. Emlékszel az első kombájnokra? Azoknak már legalább volt egy gömbcsuklós napernyőjük. Az igaz, hogy nyelte a port a masiniszta, és égette a nap deréktól lefelé, de ott mégis gondoltak már arra is, aki a kerekét forgatja. A mostani fülkének, a fülbemuzsikáló rádiónak, a beépített kávéfőzőnek akkor még hfre sem volt. • Még mindig nem kellett vizsgát tenned? iba ne vigyelek A semmiből is valamit Hány ember lakik egy emberben? Nem tudni. Van, akiben csak egy, de az az egy is sok, mert rosszra hajlik. Olyan is van, alcíbe akár négy-öt is elfér, bár főszereplővé legtöbbször egy lép elő. Idestova huszonhét évvel ezelőtt írtam először Borka Andrásról Egyenruhás csillagász címen. Tűzoltó volt akkor, de otthon, lant az udvaron, konyhai hokedlin lencsét csiszolt egy csillagászati távcsőbe. Sokszor találkoztunk azóta is, egy darabig a tűzoltók turbómotoros oltóberendezését kezelte. Tiz éve már nyugdíjas - de nem nyugszik. - A gépállomáson már kellett. Csongrádon vizsgáztunk, megvan az oklevelem ma is róla. Ötvenben aztán gépkocsira is letettem a vizsgát. Kéthónapos kemény tanfolyam kellett hozzá. A hadseregben is sofőrként szolgáltam. • Ki csábított el a tűzoltókhoz? - Az egyik katonacimborám. Mentem volna éppen a Tefuhoz, a sofőrök szakszervezetébe, hogy kerítsenek alám valahogy egy teherautót. A tűzoltólaktanya előtt mentem, amikor kidugta a fejét a cimborám. Hát te? Megyek állást keresni. Sehova se, ide gyere! Bemutatott a főnökeinek, két hét környezettanulmány után föl is vettek. Sokat adtak akkor a megbízhatóságra. Ötvenhatban én élelmet vittem Pestre, nem mondhatom, hogy azonnal keblükre öleltek. Sima vállappal gépkocsivezető lettem a tűzoltóknál. • A végén? - Zászlósként mentem nyugdíjba. Minden továbbképzésen részt vettem, műszaki ismeretekből és tűzoltótaktikából is vizsgáztunk, és természetesen poliúkai ismeretekből is. Csak másként Borka András eszperantóul levele (Fotó: Karnok Csaba) megy a vízsugár, ha elvhű tűzoltó irányítja a csövet! Rólam tudták első pillanattól kezdve, hogy fényképezek, amikor megérkeztünk a tűzhöz, és elkezdődött az oltás, nekem kellett megcsinálnom a dokumentációt róla. • Kellett? - Ha tiltották volna, akkor is csináltam volna. • Ma mit álmodtál? — Azt. hogy tűzoltólaktanyát építettek a kerítésünk mellé. Álmomban is azt gondoltam hozzá, legalább lesz telefonunk. • Csupa gyönyörűség a tűzoltóság? - Kitől hallottál ekkora bolondságot? Borzalmas dolog tud lenni. A másfajta balesetekről ne is beszéljünk. Füstmérgezés, három gyerek kiterítve. Beszakad a rókusi tó. Három gyereket húztunk ki a jég alól. Nem lehet elfelejteni. • Tíz éve nyugdíjban rogy. - Húsvéthétfőn többek közt locsolni is elmentünk. Nekem mennem kell, mert a fényképeket meg kell még csinálnom. Történetesen a Biológiai Központ gazdasági főasszonyánál hangzott el. De jó, hogy mondod! Eljöhetnél hozzánk fotósnak. Mondtam, nekem semmi papírom nincsen róla, de azért eljöttem megnézni, miről lenne szó. Nem kötöttek velem szerződést mindjárt, megbízásokat kaptam csak először. Más világ ez, itt a semmiből is ki kell hozni valamit. Bejön a kutató, hoz valamit. Képileg lehet az semmi, de neki nagyon fontos. Nem tudja megmondani, hogyan lehet azt megoldani, mert minek is tudná? Legföljebb azt mondja, ekkor indul a repülő, és vinni akarja a dokumentációt. Amikor ide jöttem, még többen voltunk fotósok, de érezhettem, a baráti szolidaritásnak a magva is alig fér meg közöttünk. Ha kérdeztem valakit, visszafeleltek: moziba ne vigyelek el? Azóta, persze, megváltozott minden, aki maradt, készségesen segít. • Bírod még? - Sarkamban a konkurencia. A számítógép. Mindent meg lehet vele csinálni, egyre inkább fölösleges fényképekkel vacakolni. • Ne ámíts! Soká lesz az, amikor teljesen fölösleges lesz a fotó. - De arra haladunk! Ne vigasztalj, mert el se vagyok kenődve. Azt én már nem tudtam megtanulni, mert mindig volt elég dolgom. Fényképezőgépekből gyűjteményt akarok létrehozni, magamnak csak, hogy lássam, mivel kellett nekünk kínlódnunk annak idején. • És Deszk? Mindent tudsz róla. - Beleszülettem, benne maradtam, hogyne tudnék? Eszperantóul levelezek a világgal, mindenhonnan kaptam népzenei fölvételeket is. Olyan gyűjteményem van, a császár is megnyalná a száját utána. Vagy a fülét? % És a csillagok? - Jó lenne összehoznom még egy távcsövet... Horváth Dezső