Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-03 / 232. szám

8 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1995. OKT. 3. Most, amikor úgy hírlik, a holtomiglan-holtodiglan világszerte kezd kimenni a divatbál, különös élmény egy 50. házassági évfordulóját ünneplő párral beszélgetni az együtt töltött fel évszázadról. Arról, amely itt Magyarországon sajátos buktatókkal tette próbára milliók tűrőképességét, emberségét, tisztességét. Heiler Istvánt és feleségét petőfitelepi otthonában kerestem föl. • HeiYeréfc ötven Kés-villa néha összecsörrent" u Heilerék tényleg jól érzik magukat A kis családi ház kapuját a trombitavirág még mindig pirosan virító szirmai keretezik. Csöngetésemre ennek a pompázatos rámának a közepén jelenik meg a családfő, majd felesége, az éppen búcsúzkodó egyik lányuk és két unokájuk. A családi kép azonban korántsem teljes: ritka alkalom, amikor négy lányuk, egy fiuk, életük párja, a tíz unoka és a négy dédunoka együtt összegyűlik a Gerle utcai házban. Ilyen nevezetes és feledhetetlen nap volt az a bizonyos augusztusi... • Távfűtés: mitől lesz melegünk? „Szám(la)háború" - Amíg feleségem Kakasszéken kúrálta magát, a gyerekek összefogtak, és nagy meglepetést készítettek elő - meséli már odabenn a családfő. - Mivel 50 éve az alsóvárosi templomban esküdtünk, úgy gondolták, ezért a fél évszázadért, az ő gyermekkorukért hálával tartoznak. Azon a napon hálaadó misére vonult az egész, 40 családtagból álló menet. Olyan szép és megható volt látni együtt szeretteinket, hogy még Ágoston atya is könnyezett. Az ünnepséget itt a kertben folytattuk. Az egyik unokám szakács, az udvaron ő fózte az apjával, bográcsban a paprikást, a lányok a konyhában voltak elfoglalva a levessel, miegymással. Jót ettünk, ittunk, mulattunk, másnap folytattuk a vigasságot. Heiler István élete azonban korántsem indult ilyen vidámság közepette. A Kolozsvári téren lakó Kétgyermekes börtönórmester korán árvaságra juttatta a családot. János hatesztendősen maradt apa nélkül. Amikor szakmát kellett választania, a papucskészítés mellett döntött. Úgy gondolta, ezzel megteremti majd a kenyeret a családjának. Már gyermekkora óta szemmel tartotta a tőle egy saroknyira lakó Marikát, aki később nővére varrodájában dolgozott. Amikor '40-ben behívták Istvánt katonának, s elszakította otthonról a háború, egyre jobb szívvel gondolt a kis varrólányra. Türelmetlen levelek váltották egymást, mígnem '45ben, éppen április 4-én hazajöhetett. - Úgy siettem, hogy a mozgó vonatról egyenesen hozzájuk rohantam. Még abban az évben, augusztusban megtartottuk az esküvőt. Szépen indult minden: papucskészítő kisiparos voltam, biztosnak láttam a jövőt. Az első évben megszületett lányunk, Marika, belőle ápolónő lett, '48-ban Katalin, aki ma óvónő, őt követte Pista fiam, aki az autószerelő szakmát választotta, Zsuzsa kereskedő, s a sort Ágnes zárja, 6 '56-ban, a forradalom alatt született, és szakközépiskolát végzett. • Felesége nyilván nem gyarapíihatta a családi kasszát, elég teendője volt a gyerekek körül. Egy keresetből hogyan tudtak megélni? - EleintP az anyagiak kisebb gondot okoztak: '49ben költöztünk ide, saját házunkba. Az önállóságomnak azonban hamar végeszakadt: „beagitáltak" '51-ben az első papucskészítő szövetkezetbe. El se telt egy évtized, s pártutasításra ezt meg bekényszerltették az Április 4. szövetkezetbe, amely pedig eladta a papucsgyártást Szombathelynek. Képzelheti: a szegedi papucsot Szombathely gyártotta! De az is csak 1973-ig! Akkor elszegődtem a Szinkron Szövetkezetbe szabónak, onnan mentem nyugdíjba. • Ezidő alatt a gyerekek nevelődtek a mama. szoknyájába kapaszkodva? Az otthoni terhek javát mégis a feleségének kellett cipelnie. - Marikának nagyon sokat kellett vállalnia. Az ötvenes évek bennünket sem kíméltek: 57-ben ellenforradalmár lettem, s kirúgtak a szövetkezetből. Tíz pontban sorolták az ellenem fölhozott vádakat... - Hagyd már ezeket a régi dolgokat! - szól közbe kissé szigorú hangon a szobába pogácsával, üdítővel betoppanó Marika. Félje azonban nógatásomra csak folytatja. - Tudja, mi volt a fő vád ellenem? Az, hogy a dekorációt söprűvel lesöpörtem a falról. Meg az, hogy a forradalmi tanács tagja voltam. Aki ezeket a vádakat aláírta - nem fogja elhinni -» a forradalmi tanács elnöke volt. Hiába mondtam: demokratikus választás eredményeként kerültem a vezetőségbe, állás nélkül maradtam. Márpedig sok volt otthon az éhes száj, dolgoznom kellett. A megyei építőipari vállalat komlói alvállalkozásán kaptam munkát. Négy hónapig voltam távol otthonról, majd két évet töltöttem a Kendergyárban. Amikor '59-ben mindenkit rehabilitáltak, akkor kerültem vissza a szövetkezetbe. Marika, ahogy a gyerekek cseperedtek, úgy érezte, neki is el kell mennie dolgozni. Attól kezdve két fizetésből éltünk. • Ön, gondolom, fölhagyott a politizálással. - Korábban sem politikus, inkább közösségi ember voltam. Mindketten tagjai vagyunk a Vöröskeresztnek, s hat éve a petófitelep-baktói körzet titkári teendőit látom el. Időnként összeül a tagság - 360-an vagyunk megünnepeljük együtt a nők napját, az idősek napját, patronáljuk a Bánk bán utcai idősek klubját, ajándékokat, olcsó ruhaneműket osztunk, újabban az ingyenkonyhát is támogatjuk. Ha valaki beteg, meglátogatjuk. Korábban a járdaépítést, a magasnyomású víz bevezetését szerveztük. Szeretik az emberek, ha valahova tartoznak. Én meg örülök, ha valakin segíthetek. Amíg beszélgetünk, Marika, ölében összekulcsolt kézzel, némi szigorral hallgat bennünket. • A nagy család szervezése, a megkövetelt fegyelem megkeményíti az embert? Mi az, ami a küzdelmes élet ellenére is összetart egy házasságot? - Valóban voltak nehéz, izgalmas időszakai az életünknek, s hazudnék, ha azt mondanám, könnyű volt fölnevelni öt gyermeket. Szigorú voltam, azt hiszem. Nem őket vertem azonban, hanem az asztalt, fakanállal. Ha visszatekintek erre az ötven évre, azt mondom: a fő erő abban volt, hogy megértettük egymást. Nem mondom, hogy soha nem volt ellenvetésem, néha kés-villa bizony összecsörrent. A gyerekeken azonban amit tudtunk, mindig segítettünk. Nem anyagiakban, egyebekben. • Ön szerint milyen a jó feleség szerepe a családban? - Az anya legtöbbször akkor okos, ha hallgat, és higgadtan átgondolja a dolgokat. • Vannak példakéAt említhető nevelési elveik? - Amikor a fiam rajtakaptam, hogy cigizik, azt mondta, mások is ezt teszik. Erre a férjem megkérdezte: bennünket láttál-e cigarettázni? Láttál-e részegen? Nem? Hát akkor ne másoktól tanulj, hanem tőlünk. A példa a legfontosabb. • Ennyi közös megpróbáltatás, munka és persze együtt átélt öröm után most, túl a 70 -en, hogy érzik magukat? - Köszönjök, jól. A lelkiismeretünk tiszta. Szerényen, egyik napról a másikra élünk. Ruhára nem költünk, magas a rezsi, drágul víz, a villany. Ami kis tartalékunk van, azt föléljük. Örömet gyermekeinkben, unokáinkban lelünk. Chikáa Ágnes A fenti haditett viszont mindössze két alkalommal sikerült; az összes többi esetben kiderült, hogy megalapozatlan a tiltakozás. Minthogy még mindig sok a tisztázatlanság a fűtésszámlák körül, Sárkány Lászlót, a Szetáv igazgatóját arra kértük, magyarázza meg, hogyan is kell fizetnünk tulajdonképpen. A történet még tavaly januárban kezdődött, amikor előírták, hogy minden távfűtött lakóépületre hőmennyiségmérőt kell szerelni, amely alkalmas az épület együttes energiafogyasztásának mérésére. A 27 ezer szegedi fogyasztó közel 90 százalékának fűtés-számláját már a hőmennyiségmérő adatai alapján készítik el, mégpedig évente egyszer, a fűtési szezon végén, júliusban. Amint azt tapasztalhattuk, év közben is fizetni kell, ám a havonta kiszámlázott összegeknek még semmi közük sincs a hőmennyiségmérő adataihoz. A „havi részletfizetés" összege ugyanis az előző évi fogyasztás havi átlagának felel meg - ezt kell egész éven át, havonta fizetni. De ezzel még nincs vége: a fűtési szezon végén megnézik, mit mutatnak a hőmennyiségmérők, azaz: mennyi hőenergiát fogyasztott el az épület. Ennek megfelelően kiszámolják, mennyi az elhasznált energia ára - az így kapott összeget pedig összevetik azzal, amit „havi részletfizetés" címén számláztak. Ha a részletfizetés összege a nagyobb, akkor a Szetáv visszatéríti a különbséget; ha viszont kisebb, a fogyasztónak kell fizetni (az utóbbi a kellemetlenebb állapot). Mint Sárkány Lászlótól megtudtuk, körülbelül egyharmados arány alakult ki a fogyasztók között, azaz: egyharmaduknak nem kellett fizetni (mivel nem volt különbség a részletfizetés és a hőmennyiségmérő adatai alapján kiszámolt összeg között), egyharmaduknak visszatérítés járt, és - akiket a legfájdalmasabban érintett az utólagos elszámolás ugyancsak egyharmad, akiket viszont utólagos fizetésre köteleztek. Közülük kerültek ki a tiltakozók, akik hangot is adtak nemtetszésüknek... Érdekes viszont, hogy mindössze két esetben sikeLapunkban korábban többször is írtunk már azokról a lakóközösségekről. akik- „megfellebbezték" a Szegedi Távhószolgáltató Vállalattól kapott számlát, és - bármily hihetetlen meg is nyerték a „csatát": a Szetáv belátta, hogy hiba van a kréta körül, és csökkentette a fizetendő összeget. Erre persze többen vérszemet kaptak, és beindult a panaszáradat... rült bizonyítania a fogyasztónak, hogy a Szetáv tévedett. Ezt ugyanis csak úgy lehet elérni, ha kiderül, hogy a hőmennyiségmérő valótlan adatokat mutat. A Szetáv igazgatója elmondta, hogy a Szegeden fölszerelt 800 mérőből 32 darab régi típusú volt - köztük volt a két rossz műszer is. Ezeket már lecserélték olyan korszerű, svájci hőmennyiségmérőre, amelyek maguk jelzik, ha elromlanak. „Elvileg" tehát nem lehet több tévedés. A órákat az Országos Mérésügyi Hivatal hitelesíti, s a Szetávnak négyévenként kell elvégeztetnie a hitelesítést. Ha a fogyasztó mégis kételkedik a mérőóra megbízhatóságában, maga is kezdeményezheti az „időközi" hitelesítési eljárást. Viszont ha kiderül, hogy a mérő mégis csak jó, akkor a költségek (kb. 22-25 ezer forint) a fogyasztót terhelik. Ez bizony nem kis kockázat; ennek ellenére már akadtak lakóközösségek, amelyek éltek ezzel a lehetőséggel. Sárkány László átérzi, hogy a fogyasztókat szinte sokkszerűen érhette az augusztusi számla, amelyben a részletfizetés és az éves elszámolás'%gyüttesen szerepelt. Mint mondta, tanultak az esetből, és jövőre már másfajta számlázási technikát alkalmaznak. Az igazgató azt is tudja, hogy az átutalásiszámla-tulajdonosok számára komoly nehézséget okozhatott, hogy a fizetnivalókat (így a fűtési dijat is) azonnal leemelték a számlájukról. Előfordult, hogy egyes fogyasztók haladékot kértek a kifizetésre, s nem hiába... Ny. P. • Kopár gyöpön fészlccl a széki lile Pusztaszer madarai nunk őket. A Tiszából hozunk öntözővizet, hogy a száraz homokon is tudjunk gazdaságosan termelni, és a csatorna egyik ága a tóban ér véget. • Ember! Édesvizet a szikes víz helyett? - Akkora területen szétfolyatjuk, hogy lesz ideje föltöltődni nátriummal. Mire a tóba jut, talán a madár se ismer rá tiszai eredetére. Mindenképpen azt szeretnénk, minden tavaszon legyen annyi, hogy érdemes legyen a költő madaraknak ide fészkelniük. A szülőföld a madár egész életében is meghatározó, akkor is, ha vándormadárról van szó. • Mikor ér ide a Tisza vize? - Idén, ősszel már itt lesz. • írhatjuk a meghívólevelet, hogy tavasszal már jöhetnek? - Nem hiszem, hogy újságra hallgatnának, de biztos vagyok benne, azonnal észreveszik. • Ne becsülje le az újságot, mindenhová eljut, ahová nem kellene. A Madarak és madarászok fölkapott helye volt valaha a pusztaszeri Büdösszék-tó. Beszédes a neve, akarták is finomítani többször: lefolyástalan szikes víz, amely addig büdösödik, amíg ki nem szárad. Ezerszámra jöttek mégis a madarak, mert költési időkben mindig találtak vizet, és pihenő állomás lehetett őszi-tavaszi vonulások idején is. szeri ember megszokta már, hogy itt rezervátum van? - Komoly ütközések soha nem voltak, de azt minden évben tapasztalom, amikor vetíteni szoktam az idősek otthonában, hogy sokan nem tudják, mekkora kincs van a lábuk alatt. Amit gizgaznak ismernek csak, ámulattal hallgatják, mekkora ritkaság, és természetvédelmi érték. • Kiszámította már valaki, mennyit hoz és mit visz el a természetvédelmi terület? - Mindig abból indulunk ki, hogy ez puszta volt, és jó, ha az is marad. A teljes puszta ezerháromszáz hektár, a tófölület hatvan hektár. Nagy darab terület szántóként került a ramsari egyezmény védelme alá, ami azt jelenti, hogy nem lehet a táj arculatát megváltoztató termelésbe kezdeni. • Például? - Nem lehet erdőt telepíteni, és nem lehet fóliás gazdálkodást folytatni. Csak olyan ember kaphatott a szántóból, aki itt lakik kint, tehát együtt él, együtt lélegzik a tájjal. • Együtt él, de megél? - Sorra fölújították a tanyákat, ahogy a lehetőségekről hallottak. Újra fölfutóban van például a szarvasmarhatartás. Látja ott, nagyon távol, a szövetkezet gulyáját? Háromszáztíz legel, de van olyan tanya is, ahol már megint nyolc tehén van. Negyvenezer forintot ad most az állam, ha egy vemhes üszővel gyarapodik az állomány, igen érzékenyen reagálnak sokan erre t lehetőségre. A magyartarka még mindig a kelendő fajta, egyetlen tanyáról tudok, ahol Holsteinfríz van. B Ennyire lejárt a fantaszták kora? Valamikor minden tanyát le akartak radírozni a térképről - Azért újították föl őket, hogy a földet mellettük lehessen kimérni. A valamikorhoz képest hatalmas a változás. • És hatalmas parlagokat is láttunk ide jövet. - Sokan kivették jussukat, de nem azért, hogy megműveljék, azért csak, hogy külön legyen. A föld eláll akkor is, ha gazt terem, de eladják majd, ha értékéhez méltó ára lesz. • Ha addig is a szövetkezet használná? - Ha csak rozsot vetettünk volna bele, akkor is hasznot hozna. Horváth Dozső "0~És most? (A kérdés Tasi Józsefhez szól, aki a szövetkezetben mezőgazdász, mellékállásban termelési tanácsadó - elsősorban növényvédelmi ügyekben -, harmadállásban táptakarmányt és növényvédő szereket árul, megszállottként ornitológus, és hogy fölösleges pénze se maradjon, fényképezi a madarakat. Annyira drága már a fényképezés, szegény ember hozzá se kezdjen.) - Most? A madárszezon elmaradt. Korán kiszáradt a tó, már júliusban sem volt benne víz. Közel van a Csajtó, halastavával, elcsábította a vándormadarakat. A pityer még itt van, láttam négy hollót, kerecsensólyom is volt itt vendégségben, parlagi sas is, de a gulipán és a széki lile már elhagyta a rezervátumunkat, pedig elsősorban rájuk tekintettel lett védett a terület. Látott már libalegelót? Tövig lerág minden füvet a lúd, képes mégis inkább ott költeni a lile. • Gondolom, bánják. - Azt, hogy ott jobb neki, természetesen nem, hiszen mégiscsak nálunk költ. Azokat inkább, amelyek meg se állnak már nálunk. • Van megoldás? - Erősen bizakodunk, hogy sikerül visszacsalogatFokozottan védett tájvédelmi körzet. (Fotó: Somogyi Károlyné )