Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-03 / 232. szám
KEDD, 1995. OKT. 3. SZEGEDI TÜKÖR 9 Lyuklocsoló, „liklocsolé" Hajdani szegedi dohánykertészek és paprikatermesztők még emlékeznek erre a testes, különleges cserépedényre. Olyan, mint a fazekasok frókája. legalábbis alakra. Merthogy az fróka alig hétcentis, ez a palántalocsoló, mert nem más ez, lehet negyven centi magas is. Megesik, hogy egyegy érdeklődő iskolás, vagy felnőtt csoport bepillanthat a szegedi múzeum néprajzi raktárába is. Nos, amikor a különleges alakú cserépedényt meglátják, suttognak, majd bátorságot merítve megkérdik: mi a csuda az itt? Egy Ízben idősebbekkel nézegettük ezt a csudaságot, és engedtem, hadd játsszanak a gondolataikkal, hadd jártassák az eszüket mi lehet valóban? Az egyik asszony - mert az asszonyok mindig bátrabbak, ha valamit ki kell találni - Így vélekedett: méhecske-valami. De nem kas, nem is kaptár. Hát mi a ménkű lehet? Egy idősebb asszony derűre fakasztót mondott: Scggönülű cserépedény, olyan diszféle, igaz? Mert váza bezzeg nem lehet, nem áll meg benne a viz. Amikor már jól kibeszélték magukból a gondolataikat, akkor elárultam: lyuklocsoló, vagy népiesen liklocsoló. Nos, erre lett olyan harsány nevetés, amilyet aligha hallottak még az öreg falak. Méghogy, izé... micsoda? Hát ennek - gondolkodott mindegyikük hangosan - nincs is szája, de füle sem, akkor hogyan vitték benne a vizet? És az alsó részén az a kivágott lyuk? Mondanom sem kell talán, hogy egyikük se nyúlt hozzá, és ami még inkább derűs: senki sem hitte el, hogy ez valóban locsoló. Merthogy mire nem gondoltak a lyuklocsoló hallatán, te jóságos tojássárgája...?! Ám akkor, miután még megtoldom azzal, hogy ez, kérem szépen palántalocsoló, némelyek sejteni kezdik a huncutságot. Azt, ami nem huncutság, hanem hajdanvolt valóság. Mosolyognom kell, mert az asztalra tett „csodabogarat" csak tisztes távolságról nézegetik, még nem értik, legfőképpen azt, miként kell megfogni. A Szegedi Szótárban frja Bálint Sándor: „Lyuklocsoló, liklocsoió fn. Különleges cseréplocsoló, az elülfttett dohánypalánta fészkének megnedvesítésére. 1879. Kiss locsoló, amellyel az egyes dohánypalántákat locsolják. Likját befogják. Vö.: locsolótök." Használata is különleges. Amikor a melegágyból a palántákat a szabadföldbe kiültették, a közeli szikes tóból (vagy a Tiszából) a íocsiderékba föltett „kancahordókba" (egyik végén nyitott hordó neve) vizet szállítottak a föld végéhez. Amfg a felnőttek palántáztak, addig egy ember felállt a kocsira és a kezében tartott lyuklocsolót egészen belenyomta a hordóba. A vfz természetcsen az edény talpközelében lévő nyíláson tódult be. Amikor megtelt, a kimetszett nyílásba nyúlt bele az ember, a másik kezének mutatóujjával pedig az immáron alulra került „likat" fogta be, és így adta le a locsológyereknek. A gyerek a földbe, a palánta lyukába eresztett egy kicsit, amibe most már belékerült a palánta. Ezután földet nyomkodtak a töve mellé, amire a gyerek még annyi vizet eresztett, hogy egy kicsit megússzon a palánta. Vagyis, a lyuk- vagy liklocsoló igen takarékos, de csak a paprika, illetve a dohány palántázásánál alkalmazható eszköz volt. Nyilvánvaló magyarázat, hogy vagy messziről kellett a vizet hozni, vagy kevés volt a tóban, meg aztán kiültetéskor fölösleges lett volna nagy területen áztatni a földet. A Szegedi Szótár idézésénél olvashattuk a locsolótököt. Lopótökről van szó, olyanról, amelynek teste nőtt nagyra, szára rövidre, Így éppúgy alkalmas volt palántalocsolásra, mint a cserépből készült lyuklocsoló. A szegedi múzeum négy, cserépből készült palántalocsolót őriz. Kettőt 1907ben, egyet 1960-ban, a negyediket pedig 1976-ban vették leltárba. A két utóbbinak az adományozója sem tudta, mit találtunk a padlásukon. A kiültetett palántákat később rózsás locsolókkal öntözték, amihez vizet még az 1960-as évek elején is kocsiderékba tett hordókkal vittek a tanyai kisgazdák. Napjainkban azonban már a hatalmas ásott gördök szélén üzemelő motoros szivattyú nyomja a palántákra az éltető vizet, a „liklocsoló" meg, lám, pajkos félreértések tárgya lett immár. Iff. Lele József Utcát neveznek el rólam! Nem sokan büszkélkedhetnek el azzal, hogy e fura érzést átélték. Szeged Arany Jánost tisztelte meg azzal, hogy 1880-ban kérte, a költő adja nevét egy, a Tiszától a kiskörútig tartó utcának. Az utca pedig azért volt hajdan Tükör, mert itt, a mai Berzsenyi és Arany János utca sarka táján állt Spiegl pékmester háza. Amikor feledésbe merült, miért éppen Spiegl, egyszerűen magyarra fordították, azaz Tükör lett az utca neve. A Kass szálló bejárata innen nyílna, ha végre kiderülne, a pénz mire elég, mi lesz e jobb sorsra érdemes épület legújabb funkciója. Az utca itteni szakasza egyirányú. A behajtani tilos tábla ellenére néhány autó a Dózsa utca felől érkezik. A Kass-sal feleselő oldalon, az emeletes házakban lakások és irodák. Az itteni hat, összefüggő házból álló tömböt az azonos párkánymagasság és a mértéktartó díszítés miatt említi meg egy útikönyv. Az egyik visszhangos lépcsőházában a 13 levélládán két ismert orvos, néhány ismeretlen „kft." és „bt." neve olvasható. Az egyik lakásba, ma már ritkaság, hat újságot is járatnak. A szép kirakatú, de gyér forgalmú ruhabolt gazdája, a ház udvara zárt, kőtálban kővirág. Az, hogy itt fodrász és kozmetikus, meg papírbolt is található, igazolja: időnként - tanévben, illetve kora délután - igen sokan megfordulnak erre. - Rengeteg itt a zöld. Szépen restaurálták a házakat mosolyog dr. Borzsák Benőné. Az életvidám hölgy, túl a kilencedik ikszen, azért érkezett Budapestről Szegedre, hogy innen elszármazott apja emlékei, utcák, hangulatok után kutasson. Az idegen szemét nem, csak a mindennap erre járó „szépérzékét" sérti az Arany János és a Dózsa utca sarkán évek óta beépítetlen telek. Mellette hatalmas irodaház. Egykor építészek építették maguknak a szépnek épp nem nevezhető beton- és üvegpalotát. A bejárat köriili cégtábladömpingtől zavarba jön az ember. Bandukolva Tükörből (mézes) Arany >»• £ / ^fÖT,. áé mm* •:IT íSs 2 7- U A Gróf-palota uralkodik. (Fotó: Gyenes Kálmán) „...A görög hitrege beszél egy Amphionról, ki lantja pengetésével várost épített: vajha ezt tehetném én, legalább a nevemet viselő ucczávall De se Amphion lantja nem enyém, se a regék korát nem éljük: s én csak óhajtásomat fejezhetem ki, hogy - mint phoenix-madár a tűzből, úgy Szeged városa vízből, minél előbb megifjodva, megépülve, megszépülve keljen elő..." - szól a város jegyzőjének írt válaszlevél. Tehát lón: a Víz után az addigi Tükör utcát Arany Jánosnak nevezték el - tudhatjuk meg Péter László „utcaneves könyvéből". - Legalább húsz cégnek van most itt irodája. A folyosókat üvegajtók szabdalják fel. De nem nyilatkozhatok, mert kikapok - szabadkozik a fiatalasszony, aki alig egy hónapja dolgozik itt, s így óvja munkahelyét. Az Arany se különb a többi belvárosi utcánál, a régebbi háztömbök közé újak ékelődnek. A meglepő inkább az, hogy egy itteni lépcsőház se tisztább, mint a belvárosiak által annyira lenézett panelnegyedben. - Az első lakók között '63ban költöztünk ide - kezd hosszúnak ígérkező történetébe a függőfolyosón, egy sámlin üldögélő nénike. Mesélőkedvéből látszik: a beszélgetés legkedvesebb, a tévézés mellett egyetlen időtöltő mulatsága „a" gyerek egyik látogatásától a másikig. - Akkor olyan nyugalmas, csendes kis utca volt ez. Ma nagy a forgalom, hiába egyirányúsftottak... Szeretek itt üldögélni. Több házé ez a nagy udvar, öt bejárata van. Szépek az orgonabokrok, a fenyők. Elnézegetem a kicsi gyerekeket, ahogy hintáznak... Elfoglalom magam. Ilyenkor, délelőtt elolvasom a Délmagyart. Vasárnapról maradt egy kis fasírozott, zöldbab főzelékkel. Csak a csontlevesbe főzök egy kis tésztát és kész az ebéd... Aztán várom a gyereket. Hál' isten, mindennap jön. A Gróf palota városképi jelentőségű tömbje hivatalosan a Tisza Lajos körúthoz tartozik, de magukénak érzik az Arany János utcaiak is. Az 1913-ban épült ház „arany-oldalán" a csongrádi gyár konyhabútor mintaboltja, a sarkon vegyescikk üzlet, mellette orvosi rendelő, a hétvégi gyerekügyelet helye. A csempézett, díszes üvegű, míves vaskorlátú lépcsőházból nyíló egyik lakásban az egykori tulajdonos 91 esztendős testvére él. A gyönyörű, sokat fotózott főbejárat fölötti lakásban Újvári Béláné éppen levestésztát gyúr, ráér beszélgetni. Raichl J. Ferenc életművének része a három utcára néző Gróf palota. A szegedi szecesszió meghatározó darabja a festői hatású, mozgalmas vonalvezetésű épület, amit Gróf Árpád ügyvéd építtetett. Gyógyszerész, bankigazgató, nőgyógyász és bíró is lakott itt. A földszinten zöldséges árult, cipészmester dolgozott, s a Reményhez elnevezésű patika kapott helyet. A tanácsi korszakban 23 lakást „alakítottak ki" a hajdani 9-ből. A társbérletekbe falemezgyári munkást, távfűtésnél dolgozót, nyugdíjast kényszerítettekköltöztettek. A gyönyörű cserépkályhákat az IKV kidobáltatta, a liftet is, szétszedette a vasművest dicsérő védőkorlátot. A nyolcvanas években felújított épület nem pompázhat teljes díszében, mert a mesternek éppenséggel nem nevezhető „szakik" sietősen szürkére festették a majolikát is... A kisszfnház udvara uralja a túlsó oldalt. Mellette, a régebben épült bérházat néhány gyerek arról ismeri, hogy a doktor néni rendelőjében csíkot kapott a fülébe. A felnőttek a lézeres, akupunktúrás kezelés után érezhettek megkönnyebbülést. A kislányom megnőtt, már nem sfr, ha az Arany János utca felé vesszük az irányt. Számára mostanában a „mézes bolttal" azonos ez az utca. Az ajtó fölötti csengettyű hangja barátságosan ktséri léptünket. A mézeskalács és gyógycukor semmivel össze nem téveszthető, kellemes illata hazáig kísér. Újszászi Ilona Október hópappal kapcsolatosan a legismertebb és a legtöbbször emlegetett kifejezés a „vénasszonyok nyara". Ezt a fogalmat kitöltő szép napok hozzánk szeptember második felében, néha október elején köszöntenek be. Népi megfigyelés szerint „a vénasszonyok nyará"-nak végét a vadlibák elvonulása jelzi. Az idős emberek megállapítása szerint: A „vénasszonyok" nyara Csaba napján (X. 6.) a köd termékennyé teszi a földet. Ha deret lehel Dénes (X. 9.) nem lelsz a bor elég édes. Ha Vilma napján (X. 15.) fúj a szél, jövőre bő termést remélj. Ha pedig Gál napja (X. 16.) száraz, a következő nyár is száraz. A Gál napi hóesés tartósabb hideget jósol. Amilyen idővel kezdődik Orsolya napja (X. 21.), olyan lesz a bekövetkező tél is. Amikor megjön Dömötör (X. 26.), vége a pásztorkodásnak. Azt is mondogatták, midőn eljön Simon - Júdás (X. 28.) didereg és fázik a gulyás; vagy Simon - Júdás, jaj neked pőre gatyás. De Simon - Júdás napján üdvözölték sok helyen a tél első napját is. Farkas Napján (X. 31.) a farkasorldttó hideg, enyhe karácsonyt ígér. Ha október végén esős idő jáija, akkor a következő év termékeny lesz, ha e hónapban sok az eső, decemberben nagy a szél, ha októberben villámlik, akkor a tél sikít. Minél korábban lehullanak a fák levelei, annál termékenyebb lesz a következő év, de ha alig hullanak, a jövő tavasszal sok hernyó lesz a kertben. Langyos idő várható, ha a fák ősszel virágzanak, ha a madarak októberben soványak, ha e hónapban a szelek délről vagy dél felől fújnak. Komoly Pól • Diákportré Nem csak sakkban nagy Tömörkényes vendégek Darmstadtban 0 Régóta sakkozol? - Kiskorom óta játszunk a bátyámmal. Mindig is érdekelt ez a játék, és kapóra jött, hogy az iskolában sakkszakosztály működik. Elsős koromtól edzek, versenyeken is indulok. • Mindenben ilyen elszánt és kitartó vagy, mint a sakkban? - Igen, ez jellemző rám. Végül is miért adnám fel, olyan ritka lehetőség egy nagymesterrel sakkozni. Még soha nem láttam olyat, aki ilyen jól játszott volna, igazi élmény volt nézni is. 0 A sakkon kívül mivel töltöd a szabadidődet? - Szeretek rajzolni, gyöngyöt fűzni. Tavaly októberben első díjat, videólejátszót nyertem egy diákoknak kiírt környezetvédelmi pályázaton, melynek a szelektív hulladékgyűjtés volt a témája. Egy tár, sasjátékot készítettem gyerekeknek, amelyben minden szemétfajtát, üveget, fémet, papfrt, háztartási hulladékot A Tömörkény gimnáziumban tartott sportnap alkalmával figyeltem fel egy lányra, aki a szimultán játékban gigászi küzdelemmel sakkozott Léké Péterrel, a világ legfiatalabb sakknagymesterével. Hollender Szilvia a gimnázium magyarnemet kéttannyelvú osztály harmadikos tanulója, a házi sakkverseny lánygyóztese, - utolso, egyszem bábujával is eltantoríthatatlanul kitartott a végsókig. A parti után, mely azért Lékó győzelmével ért véget, beszélgettem Szilviával. Hollender Szilvia vidám teremtés • hat külön szfnnel jelöltem a táblán és a dobókockán is, így azok a kisgyerekek is játszhatnak vele, akik még nem ismerik a számokat. 0 Magyar-német kéttannyelvú osztályba jársz, gondolom a német is elég jól megy. - Egész kicsi korom óta tanulok németül, a nevem is kötelez, hiszen német" eredetű. Tavaly két hónapig vendégeskedtem egy német családnál Darmstadtban. Egy ottani iskolával cserekapcsolatban vagyunk. Mi is voltunk náluk tlz napig, és itthon is vendégül láttuk őket. Egy ilyen kirándulás alkalmával vetődött fel, hogy az osztályból néhányan hosszabb időre is kimehetnénk, ott járhatnánk iskolába. Három időpontban két-két hónapig, összesen hatan vendégeskedtünk Darmstadtban. A mi osztályunk bizonyos tantárgyakat, a történelmet, a biológiát, az éneket és a fizikát németül tanulja. A kéttannyelvú oktatási formával negyedik végén, a négyes-ötös érettségivel automatikusan felsőfokú nyelvizsgát szerzünk, aki ennél gyengébben szerepel az csak középfokút kap. Emellett angolt is tanulunk heti három órában. 0 Mi a kedvenc tantárgyad? - Nem is tudom, mindig más. Most elsősorban a rajz, német és a matek. 0 Érettségi utáni terveid? - Mindenképpen a nyelvvel szertnék kezdeni valamit, talán közgazdaságira megyek. B. Zs. Újság(író)-olvasó találkozó Tisztelt Szegediek! Budapesti helyzetkép 1940-es évek második felében: gyufaszálak, cigarettavégek az utcákon alig voltak... A Mátraszentlászló ' központjában lévő autóbuszváróhelyiség viszonylag tiszta volt 1990 júniusában. Középkorú szlovák asszony mégis takarította. Elmondotta : „Ezt teszem mindennap, szeretem a rendet. Itt lakom a közelben, és nem esik nehezemre. Fizetést ugyan nem kapok, de míg erővel bírom, dolgozom." Mátraszentimre autóbusz-váróhelyiségében, megállóiban is példás rend volt... Napjainkban a szegedi Honvéd téren a 10-es, 20-as busz megállójában a szétdobált csikkeket, az egyéb szemetet az ott áruló termelők a környékükről eltakarítják! A Debreceni utca és a Szilléri sugárút sarkán lévő buszmegálló környékét viszont cigarettamaradványok, dobozaik és gyufaszálak terítik be. Az itt lévő füves térségen gazdátlanná vált papírokat, reklámszatyrokat görget a szél. A kertészet dolgozói amikor felvonultak a fűnyíráshoz összeszedték a szélnek eresztett anyagokat. Ha a mátraszentlászlói, a szentimrei és a helyi követendő példák elterjednének, szebb lenne az életünk. Kátai Ferenc Kedves Kátai Ferenc! Igazat kell adnunk Önnek - lehetne szebb az életünk. Igaz, nemcsak attól, hogy nem szemetes köröttünk az utca. De azért legalább tehetnénk valamit, mi, szegedi polgárok is. S akkor talán írhatnánk nagybetűvel a Szegedi Polgárt... Addig is üdvözlöm: Szabó Magdolna Kedves Újságtró! írtak már valakik nemrégiben többször is arról, hogy jó nagy káosz van a város közlekedésében. A régi híd lezárása óta főleg. Fokozza az új hídról a szegedi oldalon lejövő sok külföldi autós is. őket ugyanis betereli a sárga tábla a Szilléri sugárútra, hogy arra a centrum. Aztán sehol másik centrumos tábla, megy hát a Szegeden ismeretlen egyenesen a tarjáni lakótelepre. Ott forgolódik, csinálja a dugókat, eltéved, aztán viszi a város „jóhírét". Pedig egy táblával kivédhető lenne. A Szilléri és a Hajós utca sarkán a Maroslelle felé mutató tábla alá fel kellene szerelni egy városközpontot arra (a Tisza partra) mutató sárga terelőtáblát. írja már meg! Tisztelettel: Saslátó Jenő Kedves Sasszemű Olvasónk! Nagyon jól látja (Jenő is). Jól meg is írta. Úgyhogy nincs is más hátra, közöljük. És Önnel együtt várunk, hátha megjelenik az a sárga tábla. Esetleg a Tisza-parti gimnáziumnál is egy, a gyengébbek kedvéért jobbra nyilazva a centrumot... » Az Újságíró (álnevén M. Sz.)