Délmagyarország, 1995. október (85. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-03 / 232. szám

Nem lesz lovas rendőr Szegeden járván múlt hét végén a belügyminisz­ter, egy riporteri kérdésre - amely a lovas és ke­rékpáros rendőr „korszerű" voltát tamáskodta ­kijelentette: nem fognak a Dóm téren lovas rend­őrök járőrözni. Mit mondjak, megnyugodtam. Ló­pata nem dobog majd Európa egyik legszebb teré­nek macskakövein. Úgyis éppen elég más neheze­dik mostanában ezekre a kövekre. Azazhogy kéredzkedik: szeretne itt helyet kapni ez is, az is. Mármint a szabadtéri mellett, a nézőtérmentes hó­napokban. Lelkes kultúrapártolók, üzletemberek terveznek a dóm elé például vasárnap kora reggeli „kultúr­piacokat", szuvenír- és kegytárgyárusítást, köny­vesstandokat, szombati árubemutatókat program­mal kísérve, divatshow-t, majorette-ek vonulásait, térzenét. Felmerült az állóközönséges koncertek ötlete, a hordószónoklatos nyílt politikai vitafó­rumoké, az aszfaltrajzversenyeké, a „szabad mű­vészi bemutatóké", a paravánokon, pultokon ripsz-ropsz felállítható, szabadba telepíthető kiál­lításoké, a focinépszerűsítő dekázó-vetélkedőké. Húzódnék át egy csomó program - az utcaszín­háztól a karácsonyi vásárig és az autókiállításig - a Dugonics térről is a dóm elé. Csakhogy - úgy vélem - a Fogadalmi-templom nem mindenhez „háttér". S nem az a nemzetünk nagyjainak panteonját rejtő-mutató árkádsor sem. A hely szelleme - szabad legyen azt állíta­nom, hogy van - nem dobathatik palackban az öt­letárba, s nem fullasztathatik meg (még egy ilyen képzavarral sem). Másfelől viszont biztos, hogy az ár sodor üdítő, városélénkítő elképzeléseket, amiket kár lenne veszni hagyni; csakúgy, mint a teret odaillő programok, promenád nélkül, a mos­tani kockakő-ürességében. Össze kellene gyűjteni a Dóm téri ötleteket, átfé­sülni, megmustrálni őket. A legjobbakról szakér­tők és a téren érdekeltek (a katolikus egyház és az egyetemek) véleményét kérni, és annak alapján el­dönteni, mi legyen a templom előtt, s mi ne legyen. A szegedi polgár pedig vehessen részt az előké­születekben is, ne csak a leendő programokban! A Délmagyarország eszközei szerények ehhez, de fel­ajánljuk: írják meg kedves olvasóink (röviden), mit álmodnának a Dóm térre, mit nem, és miért. Se­regnyi várospolgári ötlet talán hozzájárulhatna ahhoz, hogy ne lássunk a Szegedi Tükör által ho­mályosan: az kerüljön a Dóm térre a szabadtérin kívüli cirka nyolc hónapban, ami odaillő. És ne az, ami „beesik". Azt hárítsuk el idejekorán, ma­gunk, és éberen. A „hárításhoz" a belügyminiszter úr egy árva lovas rendőrt nem ígért a Dóm térre. S ez akár azt is jelentheti, hogy Európa egyik leg­szebb templomterén az lehet, amit mi, szegedi pol­gárok akarunk. - Ugye, jó lenne?! Szabó Magdolna • Véleményem szerint Beljebb, meccsre! Kövér Károly leveléből Ha nem megyünk hátra, idézünk: Reszkessetek hogy jönnek fel az új fel­bliccelők! Szigorításokat szállók? Erre a néhány vezettek be Szeged közle- szájtáti nem gondol... ­kedésében. Örül a változás- Gyerünk csak beljebb! Mi­nak, aki szereti a rendet és nél beljebb. Európába! az igazságot... Az új rend Szeremi Kálmán vélemé­azért nem egyértelműen nye szerint „Siralmas látni örömteli. Amióta csak az a városban egy sereg elha­első ajtón lehet fölszállni, gyott, elhanyagolt, tönkre­bizonyos elbambult uta- menő épületet, munkacsar­sok miatt nagy a nyüzsgés, nokot, sportlétesítményt, a tumultus a kocsi elején. Nekem, mint a Délép volt Eszünkbe jut a régi, a kala- dolgozójának különösen a uzos idő jelszava: „Csak cég régi pályájának mosta­beljebb, csak beljebb, üres ni látványa fájdalmas. Arra a kocsi belseje!" Most jártam nemrégen, és azt lát­nem figyelmeztet senki, tam a nyitott kapun beles­pedig egyesek úgy lecöve- ve, hogy a gyep hepehupás kelnek, mintha gyökeret és fakó, a lelátó pedig ki­eresztett volna a lábuk, zöldült. Az ülőhelyek kö­Szorongnak, mint doboz- zött kis fák sarjadtak. A ká­bán a heringek. Törik, ta- pura ki volt Írva, hogy ku­possák, lökik egymást, mi- tyával őrzött terület. Pedig közben a busz hátulja én szívesebben olvastam kong az ürességtől. Ejnye, volna azt, hogy mikor ját­ejnye polgártársak! Csak szanak itt meccset legköze­nem nehéz felfogni ésszel? lebb... A régi híd lezárásával, az új, szegedi közlekedési rend beveze­tésével szinte megbénult az autós­forgalom a városban. Nem tudni, kik és milyen szempontok szerint rendezték a sávokat például a Nagykörúton. Mondják a napi au­tózók, olyan mint az ököré... Nem is csoda, ha megszaporodott a balesetek száma mostanság. A Belvárosról már ne is beszéljünk, olykor néhány száz méterért a fél várost körbe kell kerülni. Az em­bernek az az érzése támad, mint­ha szándékosan szervezték volna így a forgalmat, hadd fogyjon mi­nél több benzin - az a tiszta be­vétel „állam bácsinak". Oskola utca: tilalomfák mindenütt, a forgalom itt is „áll" káromkodnak itt a foguk között. Menne a szeren­csétlen autós a hídról a rakpartra, ha tudna. Az egy­kor balra vivő sávot meg­szüntették, holott a forgal­mat itt gyorsan ie lehetne vezetni a Tisza felé. De ezt nem engedik. Beterelik he­lyette a József Attila sugá­rútra, majd balra tovább a Radnóti felé és be, be, be a Belvárosba. Ne cifrázzuk: reggel a Csorba utcától a Dóm térig el lehet jutni 25-26 perc alatt, ha siet az ember. Eh­hez persze itt-ott „el kell feledkezni" néhány záró­vonalról, mint ezt teszik sokan a Nagykörút elején, hogy a mellékutcákban ki­csit lerövidíthessék a me­netidőt. Megkérdeztünk hivatá­sos „közlekedőket" is, ők milyennek látják a szegedi Próbált-e már a kedves olvasó reggel nyolc óra tájban kiaraszolni kocsival mondjuk a Csorba utcából a József Attila sugárútra? Ha igen, bizonyára megtanult káromkodni magában. Hason­lóképpen járnak a Debreceni utca lakói is, amikor a Szillérire szeretnének felhajtani csúcsforga­lomban, akárcsak a Csillag téren átigyekvő autós. Olykor apró kereszteződésekben ott piroslik a közlekedési lámpa, a fenti, csúcsforgalomban igen csak veszélyes sarkokon viszont hiányzik. Környezetvédelmi méré­sekből tudjuk, a Mars téren és a Nagykörúton leg­szennyezettebb a levegő. Minden bizonnyal a rosszul szervezett forgalmi rend is hozzájárul: a ko­csik állnak, várják a zöldet és pöfögnek - egyenesen az orrunk alá. Próbáltunk érdeklődni először a Városházán, hi­szen itt tesznek javaslót a városi közlekedési rend módosítására. Annyit meg­tudtunk, hogy különösebb panasz eddig nem érkezett a hivatalhoz. Végre eljutot­tunk az illetékes csoport­vezetőig, aki visszaüzent: ó nem nyilatkozhat, keres­sük az irodavezetőt. Nehe­zen érti az ember, miért ilyen „hétpecsétes titok", kik és milyen szempontok szerint szervezték Szeged forgalmi rendjét? Persze az is lehet, hogy az irodaveze­tőnek sokkal szélesebb a rálátása a város közútjaira, s ezért utasítottak hozzá. Tegyünk inkább egy próbát, s együk is meg a pudingot! Reggel három­negyed nyolc, amikor a Csorba utcából startolunk. Közel öt percet dekkolunk, a József Attila sugárútra még sem sikerül felhajtani. Visszafordulunk: irány a Budapesti körút, de itt is csak üggyel-bajjal tudunk jobbra kanyarodni, holott balra szerettünk volna. Se­baj, a következő sarkon el­enged a lámpa, újabb két­percnyi várakozás után. Út­ba kellene ejteni a Szilléri sugárutat is, balról a Retek utcára azonban nem lehet rákanyarodni. Legközeleb­bi útvonalnak megmarad a Debreceni utca, utána jobb­ra. Elér az ember végre az új híd lábához, s itt meg is re­ked. A belső, balra vezető sáv zöldjét „visszafogták", hogy a hídról jövő nagy forgalom szabad utat kap­jon. Egy-egy *öld jelzésre két-háron) kocsi tud csak átjutni, reggelente sokan • Szentségeinek a taxisok, dagad a polgár feje is! Aki haladni akar, szabálytalankodik! forgalomszervezést? A ta­xisok zöme lesújtó véle­ménnyel nyilatkozott az ilyen „szakértelemről". Persze az is lehet, akik mindezt kitalálták, nem so­kat autóznak Szegeden. - A forgalomszervezés egész jellege irritáló ­mondta kérdésünkre a Stop autós iskola vezetője, Ko­kjtvecz László. Ha valaki, akkor az oktatók igazán látják, s szenvedik a rosszul kitalált szegedi forgalmi rendet. - Aki haladni akar, kénytelen szabálytalan­kodni! - állítja több gép­jármű oktató is. A Nagy­körúton - mondjuk így ­„nem semmi" egy tanuló­nak elevickélni az össze­vissza felfestett sávok kö­zött. Duplán szomorú, hogy sikerült így elrontani Szeged forgalmát, hiszen az árvíz után remekül „ki­találták" a kerekes-küllős, sugárutas-körutas város­szerkezetet. Ilyen tágas és kényelmes úthálózattal alig büszkélkedhet másik magyar város. Igaz, ilyen elfuserált forgalomszerve­zéssel sem, hiszen aki rendszeresen jár Pécsre vagy Győrbe tudja, ott sokkal könnyebb autózni, mint a hazai pályán. Az önkormányzat általá­ban pénzhiányra hivatko­zik. Ez esetben azonban szó sincs pénzről: csak na­gyobb odafigyelésről. Oly­kor kevesebb közlekedési táblával, nem ennyire agyonszabályozott - egy­irányú utcákkal túlzsúfolt - közlekedési renddel többre mennék. Egyszer a forgalomszer­vezőknek is autóba kellen már üini! Rafai Gábor Szegedi közlekedés - sok szeplövel Az új hidrái jövőknek nincs menekvés - csak a Belvárosi (Fotó: Somogyi Károlyné) Peresztegi Sándor villa­mosmérnök, a Kandó Kál­mán Műszaki Főiskolán ta­nított 15 évig, de pár évvel ezelőtt otthagyta a kated­rát. Feltalált valamit, amit aztán szabadalmaztatott. Egy szegedi mesterember, Szabó György Szivárvány utcai műhelyében a Kom­munátor üzlet-szervízben találkoztunk Peresztegi úr­ral - aki annyiban rokon a „klasszikus" feltalálókkal, hogy szintén szakállas - s masinájával. Egy motorral. Hogy mi ebben a rendkívü­li, azt inkább mondja el a legilletékesebb: •-Ez a gép a folyamatos fordulatszabályozású mo­torok családjában az egyik legkorszerűbb villamos­motor-típus. Rengeteg előnnyel rendelkezik a Kk. Peresztegi Sándor és Szabó György ( a jövő „járgányával". (Fotó: Karnok Csaba) „Feltalálták"" a jövö autóját? meglévő megoldásokhoz képest. Nagyon magas a hatásfoka a fordulatszám­tartományban: percenként 10-20-as fordulatszámtól 4000 percenkénti fordulat­számig folyamatosan sza­bályozható egy potencio­méter segítségével, de ter­mészetesen számítógépes vezérléssel is lehet irányí­tani. Induláskor nagyon nagy nyomatékot fejt ki, s minden fordulatszámon, il­letve terhelésen ennek a géptípusnak a legmaga­sabb a hatásfoka, még rész­terhelésen is. Ezzel együtt energiatakarékos, környe­zetvédő ez a motor. G Hol lehet alkalmaz­ni? - Nagyon sok helyen. Az iparban egy- és három­fázisú változatban is mű­ködtethető. Kiválóan al­kalmas akkumulátoros jár­műhajtásra, beleértve a kis­méretű akkus mopedeket, járműveket, s a városi vil­lamosautókat is. Ennek a motortlpusnak. ez talán a legkedvezőbb felhasználá­sa. Bevásárlóközpontok­ban, nagy szerelőcsarno­kokban, üzletekben, vagy éppen rokkanautóként nagyszerűen megfelel. G Van valami titka en­nek a szerkezetnek? - Ez egy állandó mágne­sű motor, nagyon jó minő­ségű ritka-földfém mágne­sek vannak a forgórészen, az álló része pedig olyan, mint egy hagyo»mányos aszinkron motor, három­fázisú tekercselés. Mint kiderült, egy robo­gót Szegedre is elhozott a feltaláló. Az EL-GO (ELekt­romos roboGO) névre hall­gató járgány egy töltéssel 85 kilométert képes meg­tenni, s ennek a változat­nak 15 km/órás a végse­bessége. Ideje elmondni, hogyan is került a talál­mány Szegedre. A már em­lített Szabó György úr a kivitelezésben vállalt sze­repet. Az ó anyagi és szak­mai segítségével november végéig 40 motort gyárta­nak. Ebben az évben elké­szült a kétszemélyes villa­mosautó prototípusa, vagyis hamarosan azt is le­het „sokszorosítani". S ez még csak a kezdet... Vagyis a jelek arra utal­nak, hogy valami rendkí­vüli dologban lesz része a városnak, s tanúi lehetünk a szellemi és az anyagi po­tenciál kedvező egymásra találásának. Arató László

Next

/
Thumbnails
Contents