Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-21 / 222. szám

CSÜTÖRTÖK 1995. SZEPT. 21. Baka Pista MM eghalt Baka Pista, MWm negyvennyolc éves volt, meglett férfi, költő, szerkesztő, a barátunk. Mit lehet mondani. Ma, szeptember huszadikán, amikor ezt írom, rozsdás bádogokat zörget az eső. Pestről jöttem hazafelé, vonattal, s valahol Alber­tirsa határában, egy há­zacska végében láttam egy kosárpalánkot. Egy jókora trágyadomb alatt álldo­gált. Ezt biztosan elmond­tam volna Pistának, ő meg rotyogott volna, hogy vala­mi ilyesmi a költészet is, dobálgatni a fekália fölött. Nagyon szépen tudott ro­tyogni, úgy csinálta, mint aki nem akarja eltékozolni a nevetést, felét a szakállá­nak adta, egészen úgy ne­vetett, mint aki nem hisz abban, hogy szabad nevet­ni. Nem volt könnyű élete, mondjuk, neki se. Hanem humora volt bőven. Eset­len volt, figyelmes, udvari­as, szenvedélyes és pajzán. És nagyon sokat félt, mintha lelkének titkos to­mográfia előre jelezte vol­na a bajokat. Nem értett a világhoz, de nagyon sokat tudott róla. Ha zoknit hú­zott, s téblábolt a lakás­ban, hát az a zokni né­hány perc múlva úgy for­dult meg a lábán, hogy a sarokrésze a lábfején fe­hérlett. Az ajtófélfákba be­leakadt a válla, a küszö­bökben megbotlott. Ha le­tett az asztalra egy pohár vörösbort, a következő mozdulattal fel is borítot­ta. Viszont, barátaim, mindig volt tartalékbora. Betegsége előtt jobbára gyalog járt a Kincskere­ső szerkesztőségébe, vé­gig a Tisza-parton és a sárga Stefánián, el a rá­dió és a színház mellett, aztán néha letért a Bo­szorkány felé. Kis szürke táskával a kezében bille­gett, fejét felszegte, és azon tűnődött, miféle he­gedűversenyeket vagy szonátákat hallgasson, ha megérkezik, vagy ho­gyan folytasson ilyen és olyan jambusokat. Isten bocsássa meg nekem ezt a kívánságot, hogy jó lett volna erről is beszélgetni vele, a közelgő halálról, mert az ember, ha író, hiéna is. De ő nem be­szélt erről. Három hete még fogorvoshoz ment. De hiszen mindent el­mondott, mégis. A ver­sekben. Hogy tudja, hogy mindent tud, hogy menthetetlen. Ahogy mondani szokás, elvarrt minden szálat, kerek és egész, lezárt életművet hagyott maga után. Nem engedte, hogy hasztalan reménykedések és ostoba véletlenségek belepisz­káljanak abba, amit ke­vesek művelnek hasonló színvonalon az ország­ban. Nem engedte a for­mát. Ezt a mindentudást csak a költészettel osztot­ta meg. Nagy és fontos költő volt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy a barát­ja lehettem. B ár tudtunk súlyos be­tegségéről, verseiben követhettük nyomon élete legnagyobb csatáját a végze­tes kórral - mégis megdöb­bentett bennünket a szomorú hir: elhunyt Baka István köl­tő. Bénító még a visszafor­díthatatlan tény, de vala­mennyien tisztában vagyunk azzal - a kortárs magyar köl­tészet egyik legjelentősebb képviselőjét vesztette el a város. Az a város, mellyel eszmélése óta perben-harag­ban élt, de amelyik városhoz mégiscsak hű maradt rövidre szabott élete során. A szek­szárdi születésű Baka István ebben a városban kapta az első impulzusokat az egye­tem padsoraiban költészet­ből, barátságból, történelem­szemléletből, hovatartozás­ból, öntörvényű személyisé­gének kötőanyagaiból. Itt ta­lált társra és otthonra, meg­jelenési fórumra a Tiszatáj­nál, munkára a Kincskereső­nél, barátokra az értelmiség köreiben. Sohasem tagadta meg szekszárdiságát, mi mégis szegedinek tudjuk, a város művészeti-kulturális életének egyik meghatározó személyiségét tiszteltük ben­ne. Az 1948-ban született Ba­ka István a József Attila Tu­dományegyetemen szerzett magyar-orosz szakos diplo­mát, 1974-től a Kincskereső című gyermekirodalmi fo­lyóirat meghatározó munka­társa, később főszerkesztő­helyettese. Első kötete 1975­ben jelent meg, a verses­könyvet műfordítások, drá­mák, prózai alkotások követ­ték. Tizenhat könyve látott napvilágot, mindegyikben úgy búvik meg Szeged, mint a versek, novellák, élmények hátországa. Munkásságát több díjjal ismerték el. A vá­ros, mellyel évtizedeken át vitában élt, elismerte mun­kásságát. Megkapta a Szege­dért Alapítvány művészeti kuratóriumának díját, Sze­ged napján pedig a Szege­dért Emlékéremmel tüntette ki a város önkormányzata. Ő mondta: megbékélt Szeged­del, befogadó és oly sokszor próbára tevő városával. Nem véletlenül méltatták úgy, hogy Juhász Gyula óta ő Szeged legnagyobb költője. Hisszük és tudjuk, nemcsak a városé, nemcsak a költé­szet iránt különösen érzéke­A VÁROS 5 Ki tud többet Nagy-Brita nniáról ? A Rókusi I.sz. Általános Iskola angol tagozata idén harminc éves. Az iskola ve­zetői ezért közös ünneplésre és játékra hívják a „régi Ró­kusi" egykori tanárait, diák­jait, valamint a város angol­tagozatos iskoláit. „Ki tud többet Nagy-Bri­tanniáról?" - ez a címe an­nak a versenynek, amelyet 7-8. osztályos, angoltagoza­tos tanulók számára hirdet­nek. A vállalkozó kedvű diá­koknak a szigetország törté­nelmét, földrajzát, lakóinak szokásait, stb. kell ismerni­ük. (Az országismeretről magyarul lehet beszámolni, ám természetesen lesznek angol nyelvű feladatok is.) Bővebb fölvilágosítást Tasnádi Gáborné ad a 314­676-os telefonszámon. A versenyre - írásban, vagy te­lefonon - szeptember 25-28-ig lehet jelentkezni. Ma PAPP ZOLTÁN, a 15-ös választókerület képviselője fogadóórát tart 17-18 óráig a Kecskés István telepi Mű­velődési Házban. KALMÁR FERENC, a 23-as (Rókus) választókerü­let képviselője 17 órától tart fogadóórát a Rókus I. Számú Általános Iskolában (Kos­suth L. sgt. 37.). nyéké, de az egész magyar irodalomé és kultúráé. Be­tegségéről, a halálközeliség mások számára átélhetetlen élményéről utolsó kötetének döbbenetes verseiben tudó­sít. Többek között így ír: „S ha minden vatjú azt károgja voltál / Azt felelem nyugod­tan félig holtan / Igazatok van udvaronctok voltam / de nem ti én én támadok fel új­ra". Baka Istvánt legyőzte a kór. Teste elporlad. De csak a teste... A verssorok megőr­zik őt a mindenségnek és az örökkévalóságnak. Szeged városa sokkal tartozik Baka Istvánnak. De megbékélő jobbját megnyugvással fo­gadta. Élni fog bennünk kő­keménységű énekeiben. Szeged város önkor­mányzata nevében: Dr. Szalay István polgármester A Magyar Katolikus Püspöki Kar rendes őszi konferenciájának második napján, szerdán sajátájékoztatát tartott. A konferencia első nap­ján, mint arról hírt adtunk, a püspökök a Püspöki Konferencia elnökévé ismét Seregély István egri érseket választották, elnökhelyettese pedig újból Gyulay Endre szeged-csanádi megyéspüspök lett. Gyulay püspök a paphiányról A sajtótájékoztatón el­hangzott: a következő évek célkitűzései közt szerepel, hogy folyamatosan pótolják az elmúlt 40 évhiányossága­dául Szent Gellért halálának évfordulójára, természetesen készülnek a pápalátogatásra. Előzetes tervek szerint a Szentatya jövő év júniusá­ban érkezik hozzánk. Gyu­lay Endre azt is elmondta, hogy jelentős a paphiány, fő­leg vidéken, ezért világiakat it, a keresztény igehirdetést, szeretnének munkába állíta­a hitoktatást és a katolikus^ni, hitoktatókat készítenek oktatás feladataira helyeznek majd fel, akik a plébános nagy hangsúlyt. Készülnek felügyelete alatt végeznék jubileumi évfordulókra, pél- munkájukat. (MTI) Gyerekek világnapja Zlata és Mórahalont Makráné Ábrahám Gizella üdvözlő beszédét tartja, jobbról az iskola fúvósai. (Fotó: Gyenes Kálmán) Mindez egy kicsit kicsen­gett abból a tegnapi gazdag, egésznapos programból, amelyet a mórahalmi általá­nos iskolában állítottak össze a Gyerekek Világnap­jának tiszteletére. A városi sportcsarnokban tartott gye­reknapi ünnepségen, ame­lyen részt vett a több mint 500 tanuló, az intézmény ta­nári kara és megjelent Nóg­rádi Zoltán polgármester is, először az iskola majorett­csoportja (felkészítőjük: Fü­ge Ildikó) lépett fel a kistele­ki zeneiskola kihelyezett ta­gozata zenekarának kíséreté­vel. Ezt követően Makráné Ábrahám Gizella, az iskola pedagógusa köszöntötte a részvevőket, gratulált a gye­rekeknek a világnap alkal­mából, s bevezetőjében em­lékeztetett arra, hogy nem is oly távol tőlünk, a volt Jugo­szlávia szívében még mindig ropognak a fegyverek, hábo­rú van és az ottani gyerekek Tegnap ünnepeltek a gyerekek. Világ­szerte. Az ö napjuk volt a szerda, szep­tember 20-a. Nem tu­dom ki hogyan ünne­pelt, mennyire „sike­rült" ez a nap, meny­nyire volt ünnep­élyes, de azt tudom, hogy sokan csak sze­rettek volna megem­lékezni róla... De nem lehetett, mert vagy a háború, vagy a szörnyű szegény­ség, az elmaradott­ság gátolta meg őket nem tudnak olyan vidáman, önfeledten ünnepelni, mint ahogyan azt a magyar gyere­kek tehetik és teszik. Meg­ható idézetet olvasott fel a Zlata naplója című nemrégi­ben magyarul is megjelent könyvből, amely egy boszni­ai kislány megrázó élménye­it írja le. A megnyitó után' Kisimre Ferenc, lapunk munkatársa tartott előadást a gyerekeknek a jelenlegi boszniai állapotokról és a szarajevói gyerekek, diákok háborús körülmények között is pédamutatónak nevezhető kitartásáról, bátorságáról és arról, hogy miként menekül­tek meg sokan az ostromlott bosnyák fővárosból. A tegnapi nap folyamán a mórahalmi iskolások népek és országok játékait tanulták, majd találkoztak az iskola volt pedagógusaival, akik ré­gi élményeiket elevenítették fel a hallgatóság előtt, dél­után pedig filmvetítés volt műsoron a Nautilusban. Tulajdonképpen, jó is, hogy így alakult a program, mert szabadtéri foglalkozás­ról nemigen lehetett szó. Történt ugyanis, hogy Móra­halmon (is) úgy szakadt az eső, mintha dézsából öntöt­ték volna... Leszállítás. Székely Gyula (06-60-482-239) dó­éi olvasónk felháborodottan telefonált a tegnap reggeli 6.50-es Dóc-Szeged buszjá­raton történtek miatt. Hí­vónk 15 éves fia iskolába igyekezett Szegedre, de ezúttal otthon felejtette a buszbérletét. A járat kalau­za - hiába volt a fiúnál is­kolai ellenőrző, hiába is­merték az utasok - a falutól 2 kilométerre, az erdőben egyszerűen lerakta a gyere­ket a buszról. Mondjuk ahe­lyett, hogy a bérlet későbbi bemutatására kötelezte vol­na. Olvasónk természetesen magyarázatot és vizsgálatot vár a Volántól. Cserepes sor. Egyik teg­napi hívásunkra reagált dr. Bikádi János, a Cserepes sori piac igazgatója, aki el­mondta, hogy a külföldi árusokat lehetőségeik sze­rint kiküldik a piacról. A piacigazgatás azonban nem hatóság, tehát igazoltatási jogköre sincs, így nyilván nem mindig tudják megáll­apítani, ki a külföldi és ki nem. Az igazgató egy ­költői - kérdést is feltett: a tegnapi telefonáló tudja-e, hogyan lehet a kelet-euró­pai nyomort felszámolni? Árak. Kiss János mun­kanélküli hívónknak a fen­tiekkel kapcsolatban - kor­mányrendelet ide vagy oda - épp az a kifogása, hogy a külföldieket kizavarják a piacról, ahol olcsón tudna tőlük vásárolni. Naponta bejárja a Cserepest, de alig talál külföldit, a magyar ke­reskedelem árait pedig las­san csak Bokros tudja meg­fizetni a 16 milliójából ­mondotta. Éjjeli vonítás. A Pacsir­ta utca 27. lakói nevében csorog a K(«f»)))))!J WESTEL Közérdekű problémáikat, észrevétele­iket ezen a héten ügyeletes munkatár­sunkkal, Panek Józseffel oszthatják meg. Munkanapokon 8 és 10 óra között, va­sárnap pedig 14 és 15 óra között várjuk hívásaikat. Rádiótelefonunk száma: 06­60-327-784. Felhívjuk olvasóink figyel­mét arra, hogy Szegedről is valamennyi számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fe­kete pont című rovatunk számára, kér­jük, ugyanitt tudassák velünk. kaptunk hívást: a szomszé­dos házban éjjelente két nagytermetű kutyát hagy­nak magukra, mert a tulaj­donosok másutt laknak. A kutyák vonításától pedig visszahangzik a környék, a lakók nem tudnak aludni. Játszótér. A 434-872­ről telefonálónk azt nehez­ményezte, hogy a Csanádi utcai ABC és a tízemeletes tömbök közti kis játszóteret a Csanádi utcai óvoda felú­jítása közben szinte teljesen tönkretették a behajtó ne­héz járművek. A vékonyan bitumenezett kis tér az egyetlen játszóhely volt a környék gyerekeinek, most feltörve, sárral-vízzel be­lepve áll. Hívónk kérdése: ki fogja rendbe tenni? Mars tér. Karinthy után szabadon: ördög bújt teg­nap a Mars térbe. Deák Ist­ván arról panaszkodott, hogy reggel a Nagykörút, de főleg a tér közlekedésé­ben kaotikus állapotok vol­tak a lámpák miatt. P. M. és D. Á-né szegedi hívóink is Cojá^tlCr* BUTORSZALON Irodabútorok. konyhabútorok, ülőgarnitúrák, így vélekedtek: az autósok zöld hulláma itt csak elmélet. Kérdik: átprogramozták a lámpákat? Varga Imre teher­gépkocsival járt arra. Kérdé­se: el tudjuk képzelni, mi ke­rül a levegőbe, ha a lámpák miatt sokszor újra kell indíta­nia a motort? R. Gy. és Ko­vács Péter is a városi lég­szennyezettség kapcsán szólt a Mars térről. A buszoktól és a kaotikus forgalomtól elvi­selhetetlen a levegő, mondot­ták. Az önkormányzat mű­szaki irodájától kapott infor­mációnk szerint szó sincs a közlekedési lámpák átprog­ramozásáról. A Nagykörút és a Mérey utca sarkán Dé­mász-munkálatok folytak, így erre az időre a kis ívben jobbra kanyarodás vált nehe­zebbé s ez okozhatta a torló­dásokat - tudtuk meg. Autóbaj. Kedden 2 óra körül a Deák utcában egy au­tós nekihajtott az ott álló fe­hér Citroen-be, majd eltűnt. A károsult figyelmébe: a 485-035-ön felírták a rend­számot. Elveszett. Nyugdíjas hí­vónk panaszolta: a Mars téri csarnokban ellopták a pénz­tárcáját. Ha a pénzt nem is, de legalább a benne lévő pa­pírokat - ebédjegy, DM­klubkártya, személyes emlé­kek - juttassák el a Sajtóház portájára. 3 Szeged. Mars tér „M" pavilon • árnyékolók, T.: 62/321-389,421-368,312-09(1 • világítástechnika stb. LOMBARD Tankönyvbolt / ^ .1 t Papír-írószer termékek irodaszerek, iskolatáskák, party f" és piknik díszítőanyagok nagy választéka. Szeged, Budapesti krt. 5. (volt Lila Akác étterem) Telefon: 62/482-776.

Next

/
Thumbnails
Contents