Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-21 / 222. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1995. SZEPT. 21. A tüntetések menetrendje Szeptember 25-én, délelőtt 10-12 óráig kétórás figyelmez­tető sztrájkot tartanak minden felsőoktatási intézményben. A szegediek ezután az Ady-téren rendeznek tiltakozó nagygyű­lést. Mindeközben megkezdő­dik az ülösztrájk a Parlament előtt. A szegedi hallgatók és Az intézmény tanácsa ál­tal kidolgozott szabályzat szerint a következők kapnak alaptandíj-fizetési mentessé­get: a köztársasági ösztöndí­jasok, a nappali tagozatú doktori képzésben résztve­vők, valamint pályázat útján hétszázötven hallgató szoci­ális, további hétszázötven pedig tanulmányi eredmé­nye, kiemelkedő tudomá­nyos, művészeti, kulturális és sportteljesítménye alapján élvezhet mentességet. Kér­désre válaszolva a HÖK el­nök elmondta: az intézmény főszabályzatába természete­sen nem akartak mindent be­levenni, így például a de­monstrátorok tandíjmentes­ségét sem. Arról majd a kü­lönböző karokon döntenek. Béla Éva kérte a hallgatókat: ha valaki szociális alapon kér tandíjmentességet, akkor az hiteles adatokat közöljön, ellenkező esetben a helyi ön­kormányzatok által végzett környezettanulmányon könnyen „megbukhat". Hogy hogyan, mi módon „bukhat meg" meg a diák, arról kisebb purparlé volt a hallgatók között. Az elnök közölte: tandíjfizetés ügyé­ben egyelőre ne bombázzák a tanulmányi osztályokat, mivel az elsó befizetés ha­tárideje október 31. Azt is elmondta, hogy ha valaki fi­zetési kötelességének nem tesz eleget, akkor nem zátják ki az egyetemről, csupán csak nem kezdheti el a kö­vetkező félévet. Szó esett még arról, hogy a párhuza­mos képzésben résztvevők két intézményben is kötele­sek tandíjat fizetni, de csak az anyaintézménytől kapnak ösztöndíjat. Itt hívták fel a figyelmet arra, hogy az alap­juttatás eltörlésével megvál­tozott a normatív finanszíro­zás rendszere. Nem jár ala­nyi jogon a 2-2500 forint, s nem jár a könyv- és jegyzet­támogatás sem. Mindenért pályázni kell. Emelkedett az utó- és halasztott vizsgák dí­oktatók október l-jén déli 12 órától másnap déli 12 óráig tüntetnek emígyen a Kossuth téren. Az ún. jelenléti demonst­rációt október 4-én 11 órakor utcai demonstráció követi, melynek helyszíne a Dugonics tér. Még aznap különvonatra szállnak az egyetemisták, és felutaznak Budapestre, ahol a Parlament előtt „Virrasztás a jövőnkért" címmel tartanak egész éjszakás demonstrációt. Erre az eseményre már felmen­nek az ország összes felsőok­tatási intézményéből. Jelen lesznek továbbá a társszak­szervezetek: a PSZ, a PDSZ és A későn jövőknek már csak az ajtóban jutott hely. (Fotó: Nagy László) • Dacos hallgatói fórum a JATE-n Sztrájk és demonstráció, indul! A háromszáz személyes Auditórium Maximum­ban több mint ezren zsúfolódtak össze. Diákok és tanárok ültek mindenhol: padokon, asztalokon, lépcsőkön és földön. A fórum első részében Béla Éva, a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) elnöke adott tájékoztatást a tandíjról és a hallgatói nor­matíva felosztásáról. Ebből kiderült, hogy a JATE­n a nappali, az esti és a levelező tagozatosakat együttvéve (kb. 9000 diák) 1700-1800-an kap­nak majd tandíjmentességet. ja. Az eddigi ötven forint he­lyett ez akár kétezer forint is lehet. (Erre a hírre hatalmas pfujolás tört ki a teremben.) A kiegészítő tandíj beve­zetésével kapcsolatosan semmi sem biztos - mondta Skultéty Tamás EHÖK-tag, a HÖKOSZ (Hallgatói Ön­kormányzatok Országos Szövetségének) alelnöke. A Rektori Konferencia résztve­vői például előző héten beje­lentették: nem tudják garan­tálni, hogy ebben a tanévben nem szednek kiegészítő tan­díjat. A Pénzügyminisztéri­um felől hallani olyan híre­ket is, hogy januártól négye­zer forintra emelik az alap, tizenhatezerre pedig a kiegé­szítő tandíjat. (Hatalmas pfujolás.) Ezek után Skultéty Tamás - akit az országos de­monstráció koordinálásával, levezénylésével bízott meg a HÖKOSZ - ismertette a tüntetéssorozat forgatóköny­vét. (A beszámoló közben többször viharos taps tört ki a teremben). Megkérdeztünk néhány hallgatót, hogy mit szól a tandíjhoz, illetve csatlako­zik-e a tiltakozó akciókhoz. M. G., másodéves angol nyelvtanár: Nem értem, hogy ilyen kevés összeg, mint ami a tandíjból befo­lyik, hogyan tud hozzájárul­ni az államháztartási reform­hoz. A tiltakozó akciókban azért nem veszek részt szí­vesen, mert nekem nem olyan hatalmas érvágás kifi­zetni a tandíj összegét. S. A., másodéves angol az FDSZ. Lesz ingyen tea, kávé és étel, kultúrműsor neves szí­nészekkel és HÖKOSZ-szabad­egyetem híres egyetemi elő­adókkal. Október 5-én, a kor­mányülés napján petíciót nyúj­tanak át a tüntetők. Hogy ki­nek és mikor, azt egyelőre még nem tudják. Ha nem születik megegyezés a kormánnyal a tizenegy nap alatt, akkor el­képzelhető, hogy a hallgatók vagy többhetes sztrájkot tarta­nak, vagy megtagadják a tan­díj fizetését. nyelvtanár: Az alaptandíj összegével már megbékél­tem. Kiegészítő tandíjat vi­szont nem szeretnék fizetni. A tüntetésekre, ha lesz időm, feltétlenül kimegyek. Tukarcs Klára, másodé­ves angol szakos hallgató: A tandíj, úgy ahogy van, egy gusztustalan valami. Hozzá­teszem: én önellátó vagyok. Míg másoknak a családját terhelik meg, addig nekem majdnem lehetetlenné teszik azt, hogy tanuljak. Nem tu­dom önmagamat finanszí­rozni, nincs rá lehetőségem, mert nem kapok hitelt és nem találok semmi munkát a városban. Azt mondják, hogy mi ezért a pénzért majd magasabb színvonalú okta­tást kapunk. Érzésem szerint azonban semmi sem fog vál­tozni: ugyanúgy este nyolcra megyek majd órára, mert nincs tanterem, s ugyanúgy nem kapok majd kollégiu­mot, mint eddig. Másrészt a tandíj bevezetésével nem biztos, hogy azok az embe­rek jutnak majd be az egye­temre, akik odavalók. Már most vannak ilyen hallga­tók... A demonstrációkon részt veszek, bár elég pesszi­mista vagyok az ügyben, mi­vel nem érzem már magunk­ban - saját magamban sem ­azt az erőt, amivel bármit is el tudunk érni. Újházi Eszter, elsőéves magyar szakos hallgató: En­gem és a testvéremet még édesanyám tart el. Egyedül nevel bennünket. Nehéz lesz a tandíjat kifizetni, de ha kell, valamilyen úton-módon majdcsak összekaparjuk a pénzt. Csak az bánt, hogy még így sem kaptam kollé­giumot. A tüntetéseken ter­mészetesen jelen leszek. Már középiskolásként is ott voltam márciusban. Meg­mondom őszintén: nem tu­dom, hogy most elérünk-e valamilyen eredményt. Bo­rúlátó vagyok. Szabó C. Szilárd • Holnap, holnapután Egészségügyi szwrévizsgálal Mórahalmon Kétnapos egészségügyi akció színhelye lesz holnap­tól kezdődően Mórahalom. Az Egészséges Mórahalo­mért Alapítvány szervezésé­ben szeptember 22-én és 23­án egészségügyi szűrővizs­gálatot szerveznek a város­ban. A Délmagyarország ál­tal is támogatott hasznos megmozdulás programját közöljük az alábbiakban. Városi fürdőben: éh­gyomri vérvizsgálat: mind­két napon 7-től 10 óráig; vérnyomásmérés: mindkét napon 7-tól 16-ig; testsúly-, testmagasság-mérés: mind­két napon 7-től 16-ig; nő­gyógyászati rákszűrés: pén­teken 9-től 14-ig; urológiai szakvizsgálat: szombaton 9 órától. Felnőtt körzeti orvosi ren­delőben: fül-orr-gégészeti rákszűrés: szombaton 9-től; reumatológiai szakvizsgálat: szombaton 9-tól; számítógé­pes lúdtalpszűrés: szomba­ton 9-től; fogászati állapot­felmérés: pénteken 8-tól 17 óráig. Gyermekorvosi rendelő­ben: bőrgyógyászati rákszű­rés: pénteken 13 órától; szín­tévesztés vizsgálata: mind­két napon 9-től 16-ig; a ren­delő előtt mindkét napon lá­tásvizsgálat autóbusz van (ez a vizsgálat térítésköteles). % Közösségi Házban: hal­lásvizsgálat: mindkét napon 9-től 16-ig; légzésfunkciós vizsgálat: mindkét napon 9­től 16-ig: gyógynövény-be­mutató és -vásár: pénteken 14-től 19-ig, szombaton 8­tól 12-ig; könyvvásár a gyógynövény-bemutató ide­je alatt; jógabemutató: pén­teken 17-től 18-ig: reform­konyha, salátabár, edénybe­mutató, diétás tanácsadás: szombaton 8-12-ig; „Hagyo­mányosan és egészségesen" előadás a reformkonyháról: szombaton 10 órától, előadó: dr. Fazekas Éva. Városi könyvtárban: „Az allergiáról mindenkinek" pénteken 19 órától, előadók: dr. Juhász Miklós biológus, dr. Forgács Erika gyermek­orvos; gyógytornász foglal­kozások: szombaton 10-től. Művelődési Házban: vér­adás: pénteken 10-től 16-ig. Sportcsarnokban: fitness­mérés: szombaton 10-tól 15­ig; kondícionálógépek be­mutatása: szombaton 10-től 15-ig. A helyszínen lehető­ség lesz a gépek kipróbálá­A Petőfi sugárúton az egyik magánház udvaráról elkötött egy Simsont. Előbb megszerezte annak indító­kulcsát, majd megmarkolva a kormányt, az NDK-gyárt­mányú mopeden a „lóerők közé csapott". Dorozsmára vette az irányt, hogy szennyes munkaruháit mo­sás végett élettársának átad­ja. Ez meg is történt. Vissza­felé jövet azonban a kismo­tor gázbovdenja felmondta a szolgálatot, elszakadt. Nem volt mit tenni, a ruhagyárnál sorsára hagyta a járgányt. Mit tesz ilyenkor az em­ber? Megkeresi cimboráit, a bovdenszakadásra pedig inni kell! Úgy is lett. Iszogattak derekasan. Eltelt néhány óra. L. Zoltán úgy volt vele, pia már volt, jöhet a szórakozás­nak a másik formája. Nő után kellene nézni. A Kos­suth Lajos sugárúton felbuk­kant egy hölgy, aki a késői órán éppen hazafelé tartott. A férfi mögéje osont, közöl­te vele, egy kis „szexet sze­retne". Lefogta a kaiját, erő­szakoskodott vele, rángatta, meg is ütötte. Sok sikert azonban nem ért el. Addig dulakodtak, amíg járókelők nem közeledtek, ekkor a nó kereket oldott. • Erőszak a Stefánián Bokrok közé vitte áldozatét Vannak olyan na­pok az ember életé­ben, amelyek emlé­két soha nem lehet kitörölni. A 23 esz­tendős, szegedi L. Zoltán esetében ez a nap - legalábbis az egyik ilyen nap ­'95. május 10-e. Igen eseménydúsán telt számára délután 5 órától éjfélig. Hogy akad némi el­térés aközött, amit mond és amivel vá­dolják? Ezen ne cso­dálkozzunk. Ugy tűnik, L. Zoltán nem a könnyen feladók táborába tartozik. Ha nem ment Ró­kuson, majd megy a Stefáni­án. Oda indult. A kőkorlát­nál bámulta a Tiszát, amikor feltűnt egy magányos nő. El­haladt L. mellett, aki utána lépett, hátulról átkarolta, száját befogta, hogy ne tud­jon kiabálni. Áldozatát a bokrok közé rángatta, né­hányszor megütötte. Hatott a fegyelmezés, mert amikor ráripakodott a nőre, marad­jon csendben, vetkőzzön le, az engedelmeskedett. Kibújt nadrágjából, bugyiját is le­húzta. Ezután már nem volt más hátra: ledöntötte, meg­erőszakolta. A éjszakai órák­ban arra sétáltak néhányan, akik felfigyeltek a segélyki­áltásokra, odasiettek. Az erőszakoskodó elmenekült, ám pénztárcáját és mellényét a bokrok alatt hagyta. Ké­sőbb visszament ezekért, ak­kor fogták el a rendőrök. A szegedi bíróság L. Zol­tánt 4 év börtönre ítélte. A fellebbezések miatt az ítélet nem jogerős. V. F. S. Egy futóverseny megszűnésére - avagy újra a „Csendes Szegedért" mozgalom hívei győzlek A hír igazzá vált. Vég­re sikerült a Pick Kupa Nemzetközi Utcai Futó­versenyt tizenegy év után megszüntetni. Ez igazán nem volt kis teljesítmény. Heroikus küzdelem kel­lett ahhoz, hogy egy ti­zenegy évben megrende­zett - nemzetközileg és országosan is elismert -, több ezer versenyzőt és érdeklődőt megmozgató, látványos rendezvény megszűnjön. Minden küzdelemnek általában van nyertese és vesztese, így ennek is. De hát kik lehetnek ezek? Nyertes lehet az ön­kormányzat, mert a „csendes" várost köny­nyebb igazgatni, mint egy mozgalmas, pezsgő, ren­dezvényekkel telit, és rá­adásul pénzügyi támoga­tást sem kell adni. Netán a városi sportigazgatóság, amelynek már nem kell félnie, hogy egy tőle füg­getlen szervezésű futó­verseny sikeresen háttér­be szorítja a maratonit; vagy a rendőrség, mely megtalálta azt a helyzetet, ahol látványos döntéssel - a forgalmi rend idősza­kos megzavarása lehető­ségének kizárásával - fe­ledtetni tudja a Belváros nyugalmát veszélyeztető nepperek elleni küzdelem sikertelenségét; vagy ta­lán az a szűk, belvárosi kényelemhez szokott és ezért áldozatot nem válla­ló polgári réteg, amely­nek csak az általa oly fontosnak titulált nyugal­ma a létkérdés. És kik a vesztesek? Azon városi polgárok, akik azt szeretnék, hogy Szeged a rendezvények városa legyen. Szépségét a belföldiek és külföldiek egyaránt megismerjék, azok, akik még adnak ar­ra, hogy egészségük meg­óvása érdekében mozog­janak és sportrendezvé­nyeken vegyenek részt; vagy talán azok a gyer­mekek, akik még fogéko­nyak az egészséges ver­senyszellemre, a sikerre, a mozgásra; netán az is­kolák és testnevelóik, akik össze szeretnék mér­ni saját szakmai munká­jukat; vagy azok, akik egy kellemes délutánt, es­tét szeretnének eltölteni Szeged városában; vagy a szervezők, akiknek több hónapos előkészítő mun­kájuk veszett kárba; talán a Pick Rt., amely hosszú éveken keresztül jelentős anyagi támogatásával ezen a versenyen keresz­tül is kifejezhette Szeged­hez és annak lakosaihoz való elkötelezettségét. Természetesen nekem nem megbízatásom min­den vesrfes nevében vé­leményt nyilvánítani. De azért mégteszem, mert én is vesztésnek érzem ma­gam, egyrészt úgy is, mint az Ht84. évben in­duló verseny egyik létre­hozója és az elsó négy év szervezőbizottságának vezetője - akinek meg­semmisítették egyik „tnű­vét" -, másrészt mint egy lokálpatrióta szegedi pol­gár, akit valakik önös ér­deküktől vezérelve meg­fosztottak egy számára kedves hagyománytól. Mert igenis számomra hagyomány volt, hogy 1984-1994. évig bezáró­lag minden év őszén szer­vezőként, majd érdeklő­dőként részt vehettem egy önfeledt mozgást és szórakoztatást nyújtó sze­gedi rendezvényen, egy európai szépségű téren, ahol a város apraja-nagy­ja szórakozva hódolhatott a futás, a mozgás iránti szenvedélyének, ahol az amatőrök összemérhették képességeiket a profik­kal, ahol találkozhattak a szegediek a többi ma­gyarországival, ahol a testvérvárosok sportolói közelebb kerülhettek Sze­gedhez és annak polgára­ihoz, ahol mindig ezen a kis fesztiválon résztvevők szívét büszkeség tölthette el, hogy milyen jó olyan városban élni, mint Sze­ged, mennyi érdeklődót vonz ez a város szépségé­vel, barátságával és látvá­nyosságával. Mert büsz­keség töltött el, amikor az országos lapokban, elek­tronikus médiákban a versenyt követően min­denkor pozitív előjellel, az ország egyik leghan­gulatosabb utcai verse­nyének minősítették ezen rendezvényt. Természetesen tudom, nosztalgiázni, hagyo­mányőrzéssel foglalkozni ma „konzervatív" maga­tartás. A mai „farkastör­vények" világában min­denkor az erősebb érde­kek döntenek, ha szüksé­ges, mindent el- és leta­posva. Ebben a környe­zetben teljesen lényegte­lenné válik a közösség élete, a tolerancia és az áldozatvállalás. Ennek hi­ánya szüntette meg a Pick utcai futóversenyt is. így mindaddig vesztesek is maradunk, amíg ezen szemléleten változtatni nem tudunk, illetve a döntéshozatalban résztve­vőket szemléletváltozta­tásra nem tudjuk „kény­szeríteni". Dr. Kónya Sándor Koszorúzás a Széchenyi-szobornál Az Országos Széchenyi Kör szegedi klubja ma, csütörtö­kön 17 órakor nyilvános koszorúzást tart „a legnagyobb ma­gyar" Széchenyi téri szobránál.

Next

/
Thumbnails
Contents