Délmagyarország, 1995. szeptember (85. évfolyam, 205-230. szám)

1995-09-02 / 206. szám

„Elindultunk szép hazánkból...." - énekelhették volna a hódmezővásárhelyi Bercsényi Miklós lö­vészdandár kiszemelt (nem kiválasztott, különleges módszerekkel előkészített, kistafírozott...) szakaszának kiskatonái Lúgosra indultukban. Nem énekelték. A Csongrád Megyei Hírlap szerint a katonák parancsszóra is tudnak barátkozni... L úgoson él egy legenda, a ro­mán lapok évek óta cikkeznek róla, magyarán szólva éltetik. A szereplók ismert személyek vol­tak: Odobleja, Spitzer és Wiener. Stefan Odobleja jugosi katonaor­vos kidolgozott egy elméletet; papírra vetette, s szerette volna nyomtatásban látni agyszülemé­nyét. Spitzer Mihály nyomdáját szemelte ki, szerződést kötött s leadta a kéziratot. Akkoriban járt Lúgoson Spitzer Mihály sógora, Norbert Wiener. A nyomdatulaj­donos bemutatta az érdekesnek tünó anyagot a sógornak, aki en­nek alapján dolgozta ki a kiber­netika tudományának alapjait ­világhírre jutott, s ma a világ ben­ne tiszteli egy tudományág atyját. Odoblejáról pedig mindenki megfeledkezett... Ez a legenda, melynek van alapja, s mindez Lú­goshoz kötödik. A fogadás A helyszín Érdekes, hogy Lúgostól 60 ki­lométerre, 1823- telén (ekkor szü­letett Petőfi...) egy tüzértiszt, bi­zonyos Bolyai János ezt írta édes­apjának, Bolyai Farkasnak Maros­vásárhelyre: „...a semmiből új, más világot teremtettem". A nem euklideszi geometriáról, a mai űr­kutatás és kiszolgáló tudományá­gai alapjáról van szó. Közben a messzi Oroszországban, Kazany városában egy Lobacsevszkij ne­vű, német földön pedig Gauss dolgozott hasonló elméleten. Az egyidejűség nem kisebbíti az ér­demeket. Vajon Odobleja és Wie­ner esetében nem valami hason­lóról van szó? Manapság az emberiség leg­jobbjai - Bolyai, Wiener és társai úttörő munkássága nyomán - azt tervezik, hogy megvalósítják Neu­mann János, az elsó számítógép megépítőjének álmát. Az úgyne­vezett Neumann-szondák jövőbe­ni elindításáról van szó. Neu­mann elképzelése szerint a jövó űrhajója egy óriási számítógép lesz. mely révén, s jelenlegi tudá­sunk szerint csakis azzal hódítha­tó meg a világegyetem. A hódítás alatt inkább megismerést értünk... Tételezzük fel, hogy saját csillag­rendszerünk meghódítása nem okoz majd „gondot". A Neumann­szonda segítségévéi először a szomszédos, majd a többi csillag­rendszert is meghódíthatjuk. A Neumann-szonda kiválasztja majd a lehetó legideálisabb terepet, s önmagát újjáépítve, regenerálva egy másik csillagrendszer felé in­SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK Qfbtefánia Vés valami más Lúgoson gyakorlatoznak a vásárhelyiek Egy kaszárnyában két hadsereg katonái dítja az új úrhajó-számítógépet... S ez ágy megy a végtelenségig... Talán 300 millió év múlva, ha ön­magát nem pusztítja el, az embe­riség megismeri a világegyetem titkait. , Mindez Lúgosról, Temes me­gyéről, a hódításról, a katonaság­ról jutott eszembe. A legutóbbi világégés, vagyis a máso­dik világháború óta szakasznyi egyen­ruhás magyar honvéd nem tette egyszer­re lábát román földre. Most is csak a bé­kés, bizalomgerjesztő szándék miniszte­ri, politikusi kinyilatkozása után a Part­nerség a békéért program keretében tör­ténhetett meg mindez; s azután, hogy a lugosiak már jártak hasonló felállásban Hódmezővásárhelyt s a dód lőtéren. Ahol lőttek, gyakorlatoztak, s élték a ki­képzés alatti katonák mindennapi életét. Mindennapi élet? Ez azért valami más... i Próbálj meg lazítani! A lugosi helyőrségi kaszárnya a Temesvári út bal oldalán fek­szik. Épületeinek egy része még monarchiabeli; kitűnő sportpályá­ja van (Victoria - Győzelem nevet viseli, az egyik labdarúgókapu mögötti felirat szerint...), viszony­lag nagy területen fekszik, nem messze a Szőlőhegy nevű lőtértől. A hódmezővásárhelyi szakasz ünnepélyes fogadásán megjelen­tek Temes megye vezetői: Ioan Pastiu prefektus (Iliescu elnök ál­tal kinevezett tisztségviselő) és Viorel Coifan, a megyei önkor­mányzat elnöke (választott tiszt­ségviselő), Virgil Turcanu lugosi polgármester, valamint Paul Che­ler vezérezredes, hadseregtábor­nok, Románia 4., erdélyi hadsere­gének parancsnoka. A szokásos katonai ceremónia lugosi sajátosságai: a román nyel­vű üdvözlőbeszédeket nem fordí­tották magyarra; Balogh László alezredes, a hódmezővásárhelyi Bercsényi Miklós gépesített dan­dár parancsnokhelyettesének be­szédét viszont lefordították ro­mánra (közreműködő: a lugosi Szabó László alezredes). A román parancsszavakhoz a magyar fiúk már hozzászoktak, így Debrecze­ni Albert rögtön elhangzó magyar parancsszavaira igazán katonásan reagáltak. Mivel a fogadás a bé­kepartnerség jegyében zajlott, a béke (Pace) szó számtalanszor el­hangzott. Virgil Turcanu lugosi polgár­mester adatait érdemes megje­gyezni: az 56 ezer lakosú város 10 százaléka, tehát 5600 polgár magyar nemzetiségű; véleménye szerint jó a légkör a városban élő nemzetiségek (németek is lakják Lúgost) között; Lúgos a Tolna megye Szekszárd városával alakí­tott ki testvérvárosi kapcsolatot immár két éve, ez elsősorban sport- és kulturális rendezvények cseréjében nyilvánul meg, de el­jött az ideje annak, hogy döntés­hozó politikusok látogassák még egymást. A fiúk Megkerestük a magyar fiúkat a körletben. Beigazolódott Balogh alezredes előrejelzése: a lugosiak tisztességgel felkészültek a vásár­helyi szakasz fogadására, teljesí­tettek minden elvárhatót, ő és tisztestársai azonban a közös ki­képzésre összpontosítanak, mivel sajátos terepviszonyok között gyakorolhatnak: Fotóriporter kollégám megörö­kítette a körletfoglalás pillanatait, s miközben a fiúk apró-cseprő dolgaikkal voltak elfoglalva, meg­szólítottam egyikőjüket. A vásár­helyi Kiss Sándor helyzetértékelé­se: - Nem gondoltam, hogy kül­földön töltöm katonaidóm egy ré­szét. Az ismertetett program sze­rint országnézésben is részünk lesz, amit nagy érdeklődéssel vá­rok. Bereczki István Tamás vásár­helyi őrmester szokatlannak tartja - egyelőre - a körülményeket, de azért katona, hogy alkalmazkod­jon - állítása szerint. A szegedi Terényi Décse talp­raesett honvédnek bizonyult, ugyanis üzenetet küldött a Kis­marton utca 7. alá: - Szeptember 8-ára várjuk gyermekünk születését. Várom a jó híreket és jó egészséget kívá­nok nejemnek és leendó gyerme­künknek. Azt is elárulta, hogy ó a török keresztnevek kedvelője, s amennyiben fia születik, tovább­viszi a Décse nevet, a leány pe­dig Leila lesz. Bár a hivatalos fogadás román nyelven, fordítás nélkül zajlott, a magyar szakaszban volt két köz­katona, aki minden szót értett. A gyulavári Hízó Sándor Aradon »Tisztelgések.. (Fotó: Gyenes Kálmán) született, iskolái egy részét román nyelven végezte, s immár magyar állampolgárként, honvédként hallgathatta a beszédeket. A méh­keréki Patkás Gábor viszont Ma­gyarországon járt román elemi is­kolába, így nem voltak nyelv­problémák. A folyosón terepruhás román katonák felügyelik a rendet. Ki­derül, hogy anyanyelvi szinten beszélnek magyarul - ugyanis a magyar az anyanyelvük. A nagy­szalontai Széli Csaba Krajova mel­lett katonáskodott, amikor Buzi­ásfürdóre rendelték, onnan pedig a szomszédos Lúgosra, a magyar szakasz fogadására. Októberben szerel le, s azt várja, hogy katona­évének legkellemesebb élménye a magyar szakasz kiszolgálása lesz. A bodófalvi (a magyar köz­ség Lúgostól 18 kilométerre fek­szik; a most folyó makói hagyma­fesztiválon küldöttséggel képvi­seltetik magukat) Tóth Sándor társánál szótlanabb, amit megér­tünk. Részletek Hódmezővásárhelyen és Dó­con, a közös felkészülés elsó idő­szakában a vásárhelyi és a lugosi szakasz, magyar szabályok szerint védekező feladatokat látott el. Tuca Dórin alezredes, a lugosi parancsnok személy most román katonai szabályok szerint, a lugo­si Szőlőhegyen, illetve a várostól 20 kilométerre levő Csuka lőterén támadó gyakorlatokat is végez­hetnek. Ezzel megtörik a mono­tóniát, egy pillanatra sem téveszt­vén szem elől, hogy egyik hadse­reg katonái sem készülnek tám­adásra - viszont védekező állás­ban is célszerű a harci helyzet megkívánta támadást gyakorolni. Paul Cheler hadseregtábornok néhány érdekes lugosi csemegé­vel is meglepett bennünket. Ó, mint Románia 4., erdélyi hadsere­gének parancsnoka, Kolozsvárott székel; valaha a lugosi helyőrség­nek volt a parancsnoka. 1956 ok­tóberében például teljes harcké­szültséget rendeltek el - katonái­val azonban nem indult el a ma­gyar határ felé... Volt egy állandó­an visszatérő mondta, mely így szólt: katonák vagyunk, de nem akarunk háborút. Elismerte, hogy a két ország hadseregének legfel­sőbb vezetése közötti jó viszony (a politikai színtér szereplőivel el­lentétben) a varsói szerződés ke­retében kialakult „fegyverbarátsá­gon" alapszik. Meggyőződése szerint a vezérkari tisztek újabb nemzedéke ezt tovább ápolja majd. A 67 éves tábornokról a Szabad Európa Rádió román adá­sának (létezik ilyen) tudósítója, a pályafutását magyar újságnál, a temesvári Szabad Szónál kezdő Brindusa Armanca elárulta: rejtély a számukra, hogy az idős tábor­nokot még nem nyugdíjazták, a korhatár ugyanis 55 év... Egyes hírek szerint Cheler tábornok kü­lönleges érdemet szerzett a rend­szerváltás során. A vásárhelyi szakasz lugosi tar­tózkodása igen változatos: a ki­képző, gyakorlatozó napokat ki­rándulások váltják fel, így meglát­hatják Temesvárt, Dévát, Gyulafe­hérvárt, Szentgyörgyfürdót. Szep­tember 8-án Nagyszebenbe ér­keznek, ahol a Partnerség a bé­kéért keretében 14 nemzet egyenruhásai találkoznak. Tervek A magyar-román katonai együttműködés eddig szakaszok és századok szintjén valósult meg. A tervek szerint rövidesen magyar tankok érkeznek Tordára; az ottani lőtéren nagyszabású harcászati és lőgyakorlatot tart a két hadsereg egy-egy zászlóalja. Vezérkari tisztek akadémiai okta­tását is felvállalja a két hadveze­tés, ily módon biztosítottnak lát­ják a további kapcsolattartást. Ottjártunkkor Lugor élte a ma­ga mindennapi életét. Krassó-Szö­rény megye egykori székhelye csendes, nyugodt város. A Te­mes-part horgászai itt még fog­nak halat. A lőtérről említett Sző­lőhegyen pedig az almás- és .szil­váskertek, a szőlő gondos gazda­kezekről tanúsktxlnak. Az idén jó szüret ígérkezik Lúgoson. Pataki Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents