Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-07 / 183. szám

10 SZOLGÁLTATÁS DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1995. AUG. 7. A II. világháború végén Japánra ledobott amerikai atombombák mTenorísták kerestetnek Hiánycikk a „nevetséges figura"? Az elmúlt évtizedekben ők hárman voltak „az igazi tenoristák," de Luciano Pavarotti, Placido Domingo és Jósé Carreras uralmának vége. A kíméletlen kritika szerint a lassan hatvanéves Pavarotti felett eljárt az idő, az 54 éves Domingo - ha egyáltalán énekel - már inkább bariton, a legfiatalabb, a 47 éves Carreras hangját pedig a gyilkos betegséggel, a leukémiával vívott kegyetlen küzdelem gyengítette el. Robbanóanyag Hirosima, Nagaszaki - miért is? „Hálát adunk Istennek, hogy elébb jutottunk ezen energia birtokába, mint az ellenségeink, és arra kérjük, vezéreljen bennünket, hogy az 6 útjain és szándékainak megfelelően használhassuk." E szavakat Truman amerikai elnök mondta 1945. augusztus 9-én, olyan gondolatok jegyében, hogy az atombomba lerövidíti a japánokkal folytatott háborút és sok ezer amerikai életét menti meg, akik különben az 1945 észére tervezett japáni partraszállásnál elpusztultak volna. A három nagy ma már csak a szabadtéri megakoncerteken tündököl, ahol a látványosság a lényeg, a belcantónak ezekhez az előadásokhoz semmi köze. A stúdiókban a technikának köszönhetően még óriások, de a színházak zárt világában már a kifüttyüléssel is számolniuk kell. Az igazi kérdés az, hogy ki jön utánuk, ki foglalja el helyüket a közönség szívében és a nagy színházak, lemezcégek költségvetésében - írta legutóbbi számában az olasz L,Espresso című hetilap, mely a kérdés megválaszolásához európai, amerikai és ausztrál szakértőkhöz fordult segítségért. Nos, a helyzet nem túlságosan bíztató. A lehetséges olasz utódjelöltek között csak egyetlen név hangzott el: Andrea Bocellié. A fiatal énekes tavaly a San Remó-i dalfesztivál felfedezettje volt, minden adottsággal rendelkezik. Ám Bocelli 16 éves kora óta vak, s ezért senki nem számol komolyan vele. A legtöbb szakértő szerint Roberto Alagna a legkomolyabb ígéret. Az olasz emigráns tenorista Franciaországban született fia még nincs harminc éves. Vele szemben az Egyesült Államok csak a 38 éves Bruce Fordot tudja felvonultatni. A többiekkel szemben komolyabbak az ellenvetések. Az argentin Raul Gimenezt például a legjobb Rossiniénekesnek tartják, de épp a közelmúltban bukott látványosan a milánói Scalábán Rossini Tankréd című operájában. Az angol Anthony Rolfe Johnson, Philip Langridge és Ian Parridge, vagy a német Josef Protschka az ötvenes éveiben jár. Kiváló énekesek, de távol állnak attól, hogy szupersztárok legyenek. Az olasz iskola egyik legtekintélyesebb szakértője, Rodolfo Celletti szerint „a tenorista mitikus szerepe már nem vonza a fiatalokat. A romanticizmus halott és a fiatalok képzeletében a tenorista nevetséges, nem a mai világba való figura". Ráadásul a tenorista az, akinek talán a legtöbbet kell tanulnia, a legtöbbet kell áldoznia. S az áldozatvállalás nem garantál semmit. Az egy Pavarottira, akinek sikerült, ezer olyan jut, aki még egy kis vidéki színházban sem kap bemutatkozási lehetőséget. (MTI) 1945-ben az Egyesült Államok lett a világ első atomhatalma. Határaitól távol folyt a második világháború, ipara sértetlen maradt, tetszés szerinti erőket fordíthatott az atomprobléma megoldására. Bőséges anyagi, pénzügyi, műszaki lehetőséggel rendelkezett, ráadásul az európai politikai helyzet több tucat vezető tudóst sodort a tengerentúlra, akik felajánlották Washingtonnak szolgálataikat. Szerepcsés körülmények ilyen találkozása egyetlen más országban sem adódott. Eleinte kétféle fegyver állt tanulmányozás alatt: az atombomba és radioaktív mérgező anyagok. Csak 1945 áprilisában vált bizonyossá, hogy az atombomba működőképes lesz. Roosevelt április 12-én elhunyt, Truman április 25-én megkapta a tájékoztatást és átvette a felelősséget. Az atomfegyver Japán elleni bevetését az új elnök egy külön Ideiglenes Bizottság ajánlása alapján rendelte el. A bizottság, amelynek elnöke Henry Stimson hadügyminiszter volt - a Morgan bankház érdekképviselője az államapparátusban - 1945. június 1jén egyhangúlag jutott az alábbi következtetésre: 1. Az atombombát minél előbb alkalmazni kell Japán ellen. 2. Kettős követelmény a bevetésnél: hadiüzemek ellen, amelyek körzetében sok lakóépület van, és könnyen romba dönthető egyéb építmények ellen. 3. Semmilyen előzetes figyelmeztetés nem lesz az atomfegyver jellegére és természetére vonatkozóan. Amerikai részről korábban egy olyan forgatókönyvvel is foglalkoztak, hogy ha az atomfegyver az európai háború befejeződése előtt elkészül, akkor az Egyesült Államok előbb bosszút áll Pearl Harbourért, majd várakozó álláspontra helyezkedik; ha Hitler nem adja meg magát, akkor Németország ellen is bevetik az atomfegyvert. 1944 júniusában a normandiai partraszállással szemben tanúsított viszonylag gyenge német ellenállás az atomfegyver európai alkalmazása ellen szolgáltatott érveket, ezen csak az Ardennekben végrehajtott német ellentámadás változtatott 1944 végén. Amikor azonban Churchill sürgős katonai tehermentesítést kért Moszkvától és a szovjetek 1945. január 12-én, két héttel a tervezett időpontnál korábban megindították nagy téli offenzfvájukat Európában, ismét a Japán elleni kizárólagos bevetés került előtérbe. Ehhez az is hozzájárult, hogy az európai háború 5-6 hónappal korábban fejeződött be, mint a Pentagon tervezte. Két memorandum is siettette az amerikai döntéshozókat. Az egyiket Szilárd Leó 1945 márciusában készítette. A magyar származású atomfizikus figyelmeztetett, hogy az Egyesült Államok elsősége nem lesz tartós, sőt atomstratégiai fölényét is el fogja veszíteni, mivel ipara és lakossága nagy városokban koncentrálódik és ez sebezhetővé teszi. Szilárd felvetette az atomipar világméretű ellenőrzésének megszervezését, sőt azt is, hogy le kellene mondani az urániumról, mint energiaforrásról. A másik memorandum James Franck német származású fizikustól és csoportjától származott. Franckék 1945 júniusában szintén azt jelezték, hogy az amerikai atommonopólium nem lesz hosszú életű, ők azt indítványozták, hogy az Egyesült Államok lakatlan terület fölött rendezzen nukleáris erődemonstrációt. Végleges döntés azután született, konkrétan Hirosima és Nagaszaki atombombázásáról, hogy Japán 1945. július 28-án elutasította a feltétel nélküli megadásra szólító felhívást. Sztálinnal közölték, hogy az Egyesült Államoknak rendkívüli hatóerejű új fegyvere van, de nem közölték, hogy a bevetés küszöbön áll. Moszkva nehezményezte, hogy hivatalos tájékoztatást soha nem kapott az angolszász atomkutatásokról. Hirosimára, a japán császárság nyolcadik legnagyobb városára, amelyben több fegyverraktár volt és amelynek lakossága a menekültekkel együtt 400 ezerre duzzadt, 1945. auguszutus 6án ledobták az atombombát. Az amerikai külügyminisztérium már augusztus 7-én várta a japán kapitulációt, de Tokiót különösképpen nem hatotta meg az új fegyver; Japánban voltak nagy földrengések hasonló nagyságrendű áldozatokkal. A jaltai megállapodásokkal összhangban három hónappal az európai háború befejeződése után a Szovjetunió hadat üzent Japánnak és másfél milliós henger indult Mandzsúria és ÉszakKorea felé. Az amerikaiak Nagaszaki atombombázását augusztus 20-ról sürgősen előbbre hozták, de a Svájcon keresztül augusztus 10-én Washingtonba eljuttatott japán jegyzék még mindig két atömbombázás után is elutasította a feltétel nélküli kapitulációt. Ráadásul a híres Nimitz tengernagy, az Egyesült Államok Csendesóceáni Flottájának parancsnoka úgy nyilatkozott, hogy a Szovjetunió belépése meggyorsítja a háború befejezését, szárazföldi parancsnok-kollégája, McArthur tábornok pedig ezt azzal toldotta meg, hogy „a szovjet hadüzenet elvezet Japán gyors leveréséhez". A japán császár csak augusztus 14-én tett egy általános fegyverletételi nyilatkozatot, de parancsot nem adott csapatainak a megadásra. Augusztus 16-án nemcsak a szovjet vezérkar hívta fel erre a figyelmet, közölve, hogy a szovjet csapatok folytatják a támadást, hanem Truman amerikai elnök is, aki kijelentette, hogy a Távol-Keleten még nem lehet a „Győzelem napjáról" beszélni, mivel kétmillió japán katona tovább harcol. A teljes japán kapitulációra 1945. szeptember 2-án a Missouri amerikai cirkáló fedélzetén került sor, amikorra teljesen felmorzsolódott a szovjet-mongol csapások alatt a japán Kvantung hadsereg 24 hadosztályával, 1800 repülőgépével, 1150 harckocsijával, 5300 lövegével, és legalább félmilló japán katona vonult szovjet hadifogolytáborokba. Ami Hirosimát illeti, az augusztus 6-i atombombázás után egy nappal még 500 amerikai „légierőd" terített rá bombaszőnyeget, ennek ellenére Szeizo Arisu japán tábornok 30 órával az atomtámadás után már szemleutat tett a városban, amely a rombolások mértékét tekintve nemigen különbözött a japán Jokohamától, Oszakától vagy Köbétől. Érdekek fűződtek ahhoz, hogy az atombomba „abszolút fegyverként" szerepeljen, amelylyel szemben nincs védelem, de a két japán városban az emberáldozatok többségét nem maga az atomrobbanás okozta, hanem a tűzvészek és az omlások. A pánik közepette a hatóságok tétlenek maradtak, a szűk utcák, a zsúfoltság, a gyúlékony épületanyag megoldhatatlan feladatok elé állította az amúgyis felkészületlen tűzoltóságot, óvóhelyek nem voltak. Hirosima és Nagaszaki fél évszázaddal a tragédia után is politikai, haditechnikai, erkölcsi és történelmi igazságtételre vár. (MTI - Panoráma) Pirttyi Sándor Magyar Államkötvény 1997/V és 1997/W Figyelembe vesszük igényeit Most egy időben, kétféle Magyar Államkötvényt kínálunk, melyek közül az egyik egy egészen új lehetőséget biztosít. Magyar Államkötvény 1997/V 2 év futamidő, évi fix 31% kamat. Kamatfizetés fél évenként. És most egy eddig ismeretlen lehetőséget kínálunk önnek, hiszen egy év elteitével ön dönthet, hogy megtartja-e a kötvényét vagy azt kamataival együtt az év lejártakor visszaváltja. A részletes feltételeket megismerheti a forgalmazóknál. Magyar Államkötvény 1997/W 2 év futamidő, évi fix 31 % kamat A kamatok a futamidő alatt félévente tőkésítésre kerülnek, így ezzel a kötvénnyel nagyon magas hozam érhető el. A kamatos kamat kifizetésére a futamidő végén kerül sor. Jegyzés: 1995. július 31-től augusztus 11-ig. Jegyzési árfolyam: 1995. július 31-augusztus 4.: 99,4% 1995. augusztus 7-11.: 100% Befektetése mindig biztonságos A Magyar Államkötvény visszafizetéseire és kamataira az állam teljes körű, soha el nem évülő garanciát vállal. így pénze tökéletes biztonságban van. Pénze mindig elérhető A Magyar Államkötvény 1997/V és 1997/W - mint az eddig kibocsátott államkötvények többsége - a jegyzést kővetően másodlagos forgalomba kerül. Ez azt jelenti, hogy futamidő alatt is napi árfolyamon adható és vehető, ön eladhatja a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank és az OTP Bank fiókjaiban, valamint egyes forgalmazóknál. Megvásárlása pedig a tőzsdén, a Magyar Nemzeti Bank fiókjaiban, valamint az értékpapír forgalmazóknál lehetséges. További aktuális információk: 266-6044 Forgalmazó- és kifizetőhelyek: MNB Csongrád Megyei Igazgatósága Szeged, Deák F. u. 17. • OTF Bank Bt: 6701 Szeged, Széchenyi tér {Tisza Szálló)., Szeged-Rókus, Szentes, Csongrád, Hódmezfivásárhely, Makó, Kistelek. Mórahalom • Inter-Európa Bank Rt Szegedi Területi Fiók Szeged. Széchenyi tér 2. • Magyar Hitel Bank Rt Hódmezővásárhely, kossuth tér 5. • Cenzor Bróker Értékpapír Forgalmazó Kft. Szeqed Kossuth Lsgt. 21. A TÖBBSZÖRÖS BIZTONSÁG I 3