Délmagyarország, 1995. augusztus (85. évfolyam, 178-204. szám)

1995-08-19 / 194. szám

SZOMBAT, 1995. AUG. 19. ÜNNEP 11 . A székesfehérvári romkertet 1938-ben alakították ki Fehérvárra temetett királyaink I. (Szent) István 11038 (Könyves) Kálmán 11116 n. (Vak) Bélát 1141 II. Gézát 1162 n. László 11163 IV. István 11165 III. Bélát 11% ni. László 11205 Károly Róbert 11342 I. (Nagy) Lajos 11382 Albert 11439 I. (Hunyadi) Mátyás 11490 II. Ulászló 11516 II. Lajos 11526 (Szapolyai) János 11540 Szegedi kutatók az antropológiai vizsgálatban A Képes Krónika szerint a székesfehérvári Boldogasszony bazilikát István király alapította, s ezért Benedek pápa a Szűz Mária egyháznak különleges kiváltságot adott: a magyar királyok felkenésének, megkoronázásának és kaiddal övezésének jogát István halálát követően 1527-ig - IV. Bélát kivéve - valamennyi magyar királyt Feheruuaru-n (vagyis Fehérváron) koronázták: a bazilika a hajdani Európa egyik legtekintélyesebb egyházi épülete lett A későbbi évszázadok során 15 magyar uralkodót - köztük nyolc Árpádházi királyt - temettek el itt előkelő családtagjaikkal együtt 1543-ban aztán a törökök kifosztották a Bazilikát, sőt, Szulejmán szultán haragja a három évvel azelőtt ide temetett utolsó király, Szapolyai János tetemének sem kegyelmezett: eltávolíttatta. A hódítók a hatalmas épületet lőszerraktárnak használták, mely az 160l-es ostromkor felrobbant A köveket ülővel széthordták, ügy, hogy 1800-ra a falak teljesen eltűntek. 1839-ben - egy csatorna építésekor - kerültek elő az első bolygatatlan sírok, majd 1848ban - artézi kút ásásakor - vörös mészkőlapokból összeállított és lefedett két koporsóra bukkantak. Az első szakember Erdy János, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze volt, aki a két síron kívül további hármat is feltárt Az előző két sírban az 1196-ban eltemetett 111. Béla és neje, az 1184-ben elhunyt Chatillon (Antiochiai) Anna feküdt Ők máig is az egyetlen királyi pár, akit biztosan azonosítani lehetett 1862-ben újrakezdték a feltárást, ezúttal Henszlmann Imre akadémikus vezetésével, aki 1874-ben, amjd 1882-ben folytatta a munkálatokat Fzidóre Török Aurél professzor személyében már antropológiai kutatója is volt a csontoknak. A következő ásatás 1936-37-ben történt Lux Kálmán műépítész vezetésével A közel 130 sír és nagyszámú csontlelet feltárását Bartucz Lajos professzor vezetésével Lipp Imre és Nememskéri János végezte, 1938-ben azonban a leleteket vissza kellett temetni, s közben a csontok össze is keveredtek. 1965 és 1974 között Kralovánszky Alán régész irányításával történt a feltárás, és kisebb-nagyobb megszakításokkal a mai napig is folyik a régészeti munka. 1985-ben átfogó kutatási program indult, amikor a régészek mellett az antropológusok is módszeres munkába kezdtek. Az embertani csoportot Nemeskéri János professzor halála óta dr. Ery Kinga tudományos főmunkatárs vezeti, s a pécsi dr. Szalai Ferenc orvos mellett két szegedi kutató is részt vesz az immár tizedik éve tartó programban: dr. Marcsik Antónia, a JATE Embertani Tanszék docense és dr. Kocsis S. Gábor, a SZOTE Fogászati- és Szájsebészeti Klinika docense. ctnifl autcm fő mtrcromai pmmjcib.vi i tiomrni fm mfcíto atínmpá Szent István sírba tétele a XIV. századi Képes Krónika illusztrációja szerint • 336 állcsont került elő A fogakról a krónikák sem szólnak... Dr. Kocsis S. Gábor docens a fogakat vizsgálta. (Fotó: Schmidt Andrea) • Dr. Kocsis Gábor, a SzentGyörgyi Albert Orvostudományi Egyetem Fogészati- és Szájsebészeti klinikájának docense szintén részt vesz a székesfehérvári sírokban feltárt leletek embertani vizsgálatában. A szegedi fogszabályozó szakorvos, mint elmondta, ugyanolyan nehéz helyzetben volt a csontmaradványok azonosításánál, mint antropológus kollégái, hiszen a legnagyobb feltárás, az 1936-37-es ásatás anyagát - Bartucz Lajos professzor vizsgálatának végét meg sem várva — 1938ban visszatemették. így Bartucz és kollégái szinte csak átnézni tudták a csontokat. Ráadásul a dobozolásban segédkező munkatársak a leletek rendezése közben szinte teljesen összekeverték azokat. Az újságpapírba csomagolt csontokat 83 ládában temették vissza. A háború után újra felfedett csontmaradványok restaurálása során tehát az anyag egy része számozott volt, vagyis lehetett tudni, hogy az azonos számozásúak összetartoznak, de nagy gondot jelentett, hogy számozatlan darabok, sőt kihullott, szétszórt fogak is előkerültek. Dr. Kocsis S. Gábor szerint a megtalált leletek nem mindegyike volt fogászatilag vizsgálható: az állcsontok közül 336 darabról lehetett fogorvosi szakvéleményt adni. mindenekelőtt a felső, illetve alsó állcsont vagy a meglévő fogak alapján. A fogorvosnak kevesebb támpontja van a munkához, hiszen a korabeli krónikák vajmi keveset írnak az főurak fogazatáról... A vizsgált 336 darab azért nem fedi a sírokban található valós lélekszámot, mert egy bal alsó állkapocscsont kapcsolódhat a jobb oldali alsó állkapocscsonthoz, de középső összekötő csontok hiányzanak. Ez utóbbiakat külön számolva a szakember mintegy 350-re teszi az eltemetett egyének számát. Ami a III. Béla királyon kívül esetleg azonosítható uralkodókat, főleg Nagy Lajost illeti, dr. Kocsis S. Gábor megerősítette: azt, hogy az Anjou uralkodót találta meg 1969-ben Kralovánszky Alán. vagy sem, inkább régészeti, mint antropológiai bizonyítékok támasztják alá. A temetés helye és módja egyezik a korabeli krónikákban leírtakkal, az arcrekonstrukcióra és egyéb vizsgálatokra alapozó embertani analízis viszont nem támasztja alá király személyének biztos azonosítását • Hogyan áll a fehérvári leletek kutatása? - Eddig az 1992-ig tartó feltárások eredményeit dolgoztunk fel. Elvégeztük a múlt században előkerült uralkodói pár, III. Béla és Antiochiai Anna maradványainak és további 16 személy csontvázának embertani vizsgálatát és feldolgoztuk azt a hatalmas anyagot is, amelyet 1936-37-ben tártak fel, 1938-ban visszatemettek és újbóli feltárásukra 1984 nyarán került sor. Miután III. Bélán és feleségén kívül a királyi személyekre vonatkozó anyag azonosíthatatlan és különböző okok - a történelem viharai, korábbi kezelési problémák - miatt össze is keveredett, így az egészet egységben kezeltük. Különösen az 1936-37-es ásatás anyaga van összekeveredve: itt legalább 70 ezer csontról van szó, s az anyag alapján körülbelül 350 ember csontvázára lehet gondolni. Az összetartozó részeket meg kellett keresni, kiválogatni, anatómiai sorrendbe tenni: ez volt a munka legnehezebb része. A későbbi ásatások anyaga már sokkal rendszerezettebb. • A közvélemény szemében persze a királymaradványok azonosítása számítana látványos eredménynek. Van-e erre esély? - A probléma az, hogy amikor a feltárás elkezdődött, a kripták nagy részében már nem volt csonL Ahol pedig volt, ott a mellettük talált tárgyak nem vallottak királyra... • Tehát tudjuk, hogy melyik király hol nyugodott, de a csontjaikat nem találták? - Csak részben. Feltételezzük, hogy a „királycsontok" elkallódtak, de az is lehet, hogy a nagy tömegbe kerültek. Ezért hangsúlyoztam, hogy az összes embertani leletet egységben kell kezelni, mivel köztük lehetnek a királyok maradványai is. • Azt tudhatjuk, hogy az itt eltemetettek közül melyik királyunknak lehetnek , jellegzetes" vagy sérült csontjai? - Erre vonatkozólag vannak forrásaink. Engel Pál történész a korabeli krónikákat felhasználva például Könyves Kálmán királyról közli, hogy „testalkatára nézve hitvány volt,... borzas, szőrös, félvak, púpos, sánta és dadogó". Csakhogy a jellemzés akkor keletkezett, amikor a Kálmán által megvakított Almos herceg ága került a trónra, vagyis nem tárgyilagos. II. Bélát, Almos herceg fiát még kisfiú korában, apjával együtt • Csak 111. Béla és Antiochiai Anna személye biztos Nehéz a maradványok azonosítása A székesfehérvári bazilika leleteit antropológiai szempontból vizsgáló csoport tagja dr. Marcsik Antónia, a JATE Embertani Tanszékének docense, akinek szegedi dolgozószobája előtt is emberi csontokkal teli asztal fogadja a látogatót Igaz, ezek nem fehérvári, hanem ópusztaszeri leletek: a fehérváriak miatt Pestre kell utaznia, hiszen az előkerült csontok vizsgálata a fővárosban folyik. Dr. Marcsik Antónia antropológus szerint a királycsontok azonosításánál nem szabad felelőtlenül dönteni. (Fotó: Karnok Csaba) 1113-ban megvakfttatták, IV Istvánt pedig 1165-ben Zimonyban megmérgezték. A legtöbbet Nagy Lajos királyról „tudjuk": Engel Pál a szemtanú Küküllei Jánost idézi, aki szerint a király „közepes magasságú, vastag ajkú és kissé görbe vállú ember" volt. I. Lajos többször is megsebesült, Canosa ostrománál kő találta el, Aversánál nyilat lőttek a bal vállába, 1352-ben Betz ostromakor a fején találták el, úgy, hogy a földre esett, 1353-ban pedig vadászaton egy medve marcangolta össze mindkét lábát. Ezen kívül utolsó éveiben betegség gyötörte, amely egykorú olasz források szerint „hosszantartó lepra" volt, de lehetett hasonló tünetekkel járó bőrbetegség is. Albert királyt erős testalkatúnak, kerek fejűnek és kiálló fogúnak „ismerjük". Mátyás királyt Bonfini (íja le: „ testalkata kissé magas volt, ... előrehajló nyaka, előreugró álla és meglehetősen széles szája volt. ... Karja kerekded, keze hosszú, válla és melle széles, ezzel szemben lábszárai befelé hajlók". II. Lajosról ugye tudjuk, hogy Mohácsnál esett el; róla egy feljegyzés azt írja, hogy három „cseh karddal" ütött sebet találtak a testén. • Mennyire sikerült felhasználni a krónikák jellemzéseit? - Sok jellemzés semmitmondó, ha pedig az esetleges sérülések vagy betegségek hírének hiszünk, mit tegyünk, ha két-három egyén csontjai mutatják ugyanazokat a jellegzetességeket? Vagy mit tegyünk, ha a sérülés nem ért csontot, így ha volt is sérülés, nincs nyoma? Nem szabad felelőtlenül dönteni. Könyves Kálmánról például írja az említett krónika, hogy púpja volt. Igen ám, de milyen púpja? íves volt, vagy hegyes szögben töretett meg a gerincoszlop? A leletek között jelenleg négy púpos egyén is van! Ráadásul a bazilikán kívülről kerültek elő. • Ha jól tudom, Nagy Lajos király esetében viszont felmerült az azonosság kérdése. - Az 1969-ben feltárt Anjoukripta férfi csontanyagát is megvizsgáltuk, de a leleteken azok a sérülések nincsenek meg, amelyekről a krónika ír. Persze lehet, hogy az Itáliában vagy másutt szerzett sérülések nem érintették a csontot. Nagy Lajosról egyébként a jellemzés mellett ábrázolás is fennmaradt, a Képes Krónikában. A király ezen keskeny arcú és duzzadt ajkú, a kriptában talált férfi arckoponyája viszont középszéles és középmagas. Skultéty Gyula szobrász elkészítette a lelet arcrekonstrukcióját is: ha ezt pontosnak vesszük, a talált férfinak nem volt duzzadt ajka. Sőt, más kutatói megítélés szerint az Anjou-kriptában talált férfihalott embertani szempontból közelebb áll az ugyancsak a Képes Krónika által ábrázolt Károly Róberthez királyhoz. • Magyarországon ma már nem létező betegségek nyomairól is olvashatunk, például a pestisről, amelyben Nagy Lajos első felesége, Margit királyné meghalt, vagy a lepráról, amelyben az említett forrás szerint a király is szenvedett. Felismerhetőek a nyomok? - A pestis nem hagy nyomot a csonton, a lepra igen, de honnan lehet biztosan tudni, hogy a király valóban leprában szenvedett? • A vizsgálat alapján milyen általános egészségi állapota lehetett a bazilikában és körülötte eltemetetteknek? - Nem volt rossz. Hasonló korabeli temető esetében súlyosabb és gyakoribb csontokra lokalizált megbetegedések fordulnak elő. A traumás elváltozások száma például kisebb, kevés a bakteriális csontvelőgyulladás, és a közel 400-as létszámhoz képest is csak négy csonttuberkulózist találtunk. Izületi gyulladás nyoma sem sok, C- és D-vitaminhiány csonttani tüneteit pedig alig találni. • Van-e más kapaszkodó is a csontok azonosításában? Esetleg genetikai vizsgálati módszer, hiszen az egymást követő királyok legtöbbször szülői, vagy legalábbis rokonsági kapcsolatban álltak egymással? - Igen, de a genetikai vizsgálat ilyen nagylétszámú csontvázleletek esetében - úgy érzem - még megoldhatatlan. A jelenleg rendelkezésre álló módszerekkel sajnos semmi kilátás arra, hogy hitelesen azonosítsuk bármelyik királyunkat, akit a székesfehérvári bazilikában temettek el. Mivel azonban a maradványok között bizonyára voltak királyi személyekhez vagy családtagjaikhoz tartozók, ez megköveteli, hogy vizsgálatainkat ennek a szellemében végezzük. Vagyis nagy körültekintéssel és részletezéssel, úgy dokumentálva, hogy az az utókor számára hozzáférhető legyen.