Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-25 / 172. szám

Táborban a törpikék Tóth Istvánné óvónővel, a tábor vezetőjével még az első héten beszélgettünk a Mesebirodalom életéről. - Elsősorban nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak szerveződön ez a tábor. Nagyon nagy az érdeklődés. Eredetileg 22 főre terveztünk, de már 29-en vannak, és még mindig szeretnének jönni a gyerekek. Ugye, ilyenkor az óvodákban takarítási szünet, az iskolákban meg vakáció van. Hogy azok a gyerekek se legyenek egyedül otthon, akikre nem tud a nagyi vigyázni, és a szülők is nyugodtan dolgozhassanak, azért is van ez a tábor. • Milyen programok várják a kicsiket? - Megpróbálunk a gyerekeknek olyan programokat összeállttani, amikre évközben, a szülőkkel általában nincs lehetőségük. Változatosan szervezünk, mindennap máshova, egy helyre kétszer nem megyünk. Hagyomány a hajókirándulás, a Somogyi Könyvtár meglátogatása, a városnéző sétabuszozás. Délelőttönként mindig valamilyen kézműves foglalkozás van. A gyerekek Immár harmadik éve Mesebirodalom lakói lehettek-lehetnek - háromszor egy hétre azok az 5-7 éves kislányok és kisfiúk, akik a szünidőben „beneveztek" a Százszorszép Gyermekház Törpös táborába. Az apróságok óvónők segítségével kereshetnek kalandokat, mindennap más-más mesehőssel találkozhatnak, és Mesebirodalom játékvára is rendre soksok meglepetést tartogat számukra. nagyon élvezik, tele vannak ötletekkel. Ma például hurkapálcából és fonalból pókhálót szőttünk. Ügyességet fejlesztő és szabályjátékokkal vezetjük le az egy helyben üléstől felszaporodó energiájukat. Sokat mesélünk, s megyünk moziba is. • Naponta hány órát vannak itt a gyerekek? - Reggel nyolctól délután fél ötig, több, mint nyolcat. A gyülekező után közösen készítjük el a tízórait. Evés után kezdődnek a programok. Ha az idő engedi, akkor kint, a szabadban is játszunk. • Nem nehéz megismerni ilyen rövid idő alatt, és összefogni, lefoglalni a más-más helyről jött apróságokat? - Eleinte azok a főiskolások, egyetemisták vezették a táborokat, akik ehhez kedvet éreztek, de nem tudták igazán összefogni a gyerekeket, ezért ettől az évtől óvónőket kerestek a feladatra. Mi azért már edzésben vagyunk. Nálunk a kulcsszó a játék, mindent csak játékosan lehet velük csinálni. Katonásan, utasftgatással nem lehet semmit elérni. Mindenhez kell egy kis körítés, mindennek van koreográfiája, s az 6 fantáziájuk is határtalan. A felismerésükben, megismerésükben segítségünkre van a gyerekek nyakában lógó kis táblácska, aminek az elejét maguk színezték, a hátulján pedig szerepel a nevük, lakcímük és a szülők telefonszáma. Amíg mi beszélgettünk, a másik terem a „törpök" énekétől volt hangos. Az apróságok a népitánc foglalkozás előtt, Szöllősy Ágnes óvónő irányításával, énekkel, játékkal szórakoztak. B. Zs. KEDD, 1995. JÚL. 25. SZEGEDI TÜKÖR 9 A kicsik is edzésben vannak. (Fotó: Karnok Csaba) Petrovics Kálmánt, az éremgyűjtő kajakost, a többszörös világbajnokot a sportszerető olvasónak nemigen kell bemutatnunk. Sportpályafutását, eredményeit nyomon követhettük, de hogy milyen lehetett a hajdani élsportoló kamaszkora, arról eleddig csak keveset hallottunk. • - Tizennégy éves koromban, szülőhelyemen. Nagymaroson kezdtem el kajakozni, és azzal a lendülettel felvételiztem a középiskolába, a váci Sztáron Sándor Gimnáziumba, fizika tagozatra. Ez azért is fontos, mert azóta a fizikához az égvilágon semmi közöm. Valahol az igazán komoly kajakozás és a gimnázium kötődik egymáshoz. A 25-30 kilométerre lévő Vácra jártam gimibe, vonatoztam mindennap oda-vissza, a kajakozást viszont Nagymaroson folytattam. A második évben már magyar bajnok lettem, utána szép lassan válogatott. Az iskolában egyébként nem igazán tudták, hogy sportolok, csak valamikor harmadikban derült ez ki, amikor valamilyen nagy nemzetközi ifjúsági versenyről jöttünk haza, és az újságok is írtak róla. A tanárok zöme tényleg nem tudta, hogy kajakozom, de attól kezdve egy kicsit más volt a megítélés, egy kicsit kellemesebben álltak hozzám, egy kissé engedékenyebbek lettek. Megértették, miért nem tanulok teljes lendülettel. • Az átjárás, az edzések hagytak időt a tanulásra, más elfoglaltságra? - A sok kiesést leginkább az átjárás jelentette. Félóra vonatozás, meg amíg odagyalogoltam meg vissza, a várakozások. Úgyhogy a gimnáziumban külön délutáni foglalkozásokon nem igazán tudtam részt venni, hanem ahogy vége volt az óráknak, rohantam haza, edzésre. Ez azért nem jelenü azt, hogy nem vettem ki a részem az iskolai élet sűrűjéből. • Tablófotó után kutatva, a képeket válogatva, zenekari fotók is előkerültek. Ezek is abban az időben készültek? - Ez abszolút gimnázium. A zenész múltam ugyanis két összetevőből áll. Az egyik az, hogy általános iskola harmadik és hatodik osztálya között hegedültem. Ennek úgy szakadt vége, (véletlenül, vagy inkább szántszándékkal), hogy a nagymarosi lejtős utcák télen klassz szánkózóhelyek Petrovicsnak ma sincs köze a fizikához Moizsék egy „kajakkirály" diákéletéből Egykor a zenészekhez hasonlított... Manapság első a munka és a család. voltak; nekem nem volt szánkóm, viszont akadt egy kellemes kis hegedűtokom, ami nagyon megfelelt a célnak. Mire hazaértem, erősen zörgött a tok, tartalma, mint később kiderült, a lelke eltört, a húrok lepattantak, meg ilyesmi. A lényeg, hogy nem lehetett játszani rajta többé, nagy megkönnyebbülésemre egyébként. A történet ott folytatódott, hogy negyedikben a szalagavató előtt három héttel titokban nagy produkcióra készültünk négyen az osztályból. A zenekarban két gitáros, egy dobos már volt, és én lettem a basszusgitáros, mivel négy húrja van, mint a hegedűnek. A hegedűs múltam, és a csapatba való tartozásom miatt rám osztották a szerepet és a feladatot, hogy három héten belül tanuljak meg basszusgitározni. Megtanultam rajta négy számot. Ezt a négy számot kétszer egymás után előadtuk, az már, ugye, nyolc szám. Mondanom sem kell, óriási volt a sikerünk, amit az öltözetünk is garantált, hiszen a következőképp nézett ki: gumicsizma, jégeralsó, póló, frakk és cilinder. A négy számot azóta is tudom. • Bővüh azóta a repertoárod? - A zenélés folytatódott a katonaság alatt. És miután Szegedre kerültem, itt is folytatódott a zenélés Ürmösi La(Fotó: Karnok cival, a Hevesi testvérekkel, az akkori Névtelen Nulla elődjével, aztán Szaniszló Jánossal egy-két jazzimprovizáció erejéig, úgyhogy benne voltam egy kicsit a zenei életben is. Két év múlva komoly válaszút elé is kerültem emiatt, hogy kajakozni fogok vagy zenélni, mert a kettő együtt már nem ment. Volt olyan, hogy koncert, utána még egy kis gyönge éjszakai program, reggel hattól úszóedzés, iskola, utána megint edzés, este megint koncert. Nem ment. Ez akkor egy óriási kérdés volt. Úgy döntöttem, hogy inkább a kajakozást folytatom, és azt hiszem, hogy jól döntöttem. Azért még ma is van egy Memphis nevű csapat, amelyikkel egy évben kétszer összejövünk, és egy kis örömzenét produkálunk. • Annak idején miért pont Szegedet választottad? - A gimi után, 80-ban a Juhász Gyula tanárképzőre jelentkeztem foldrajz-tesi szakra. Választásomkor az elsőrendű szempont az volt, hogy itt nyugodtabban, jobban fogok tudni kajakozni. Édesanyám tanárnő, úgyhogy a pedagógusi pálya sem állt messze tőlem, illetve a családtól, mert akkor azt még nem tudhattam, én hogy állok vele, és az az igazság, hogy még igazából Csaba) ma se tudom, mert azóta sem tanítottam. • Kilencvenkettőben abbahagytad az aktív versenyzést. Nem hiányzik a vtz? - Eltöltöttem a sportban húsz évet úgy, hogy gyakorlatilag egyetlen nyaram sem volt. Lehet, hogy ez önzőén hangzik, de most már nem csak az én szempontomat kell figyelembe venni, hiszen a másik tíz évben, mióta családom van, nekik ugyanúgy nem volt nyaruk, illetve közösen nem volt. Ez csak egy szempont, de elég jelentős, és ha tovább edzősködöm, ez ugyanígy folytatódott volna. Tehát nyáron edzések, edzőtáborok, versenyek, család semmi. A másik komoly szempont az volt, hogy azokat a felnőtt versenyzőket kellett volna átvennem, akikkel együtt versenyeztem. Úgy éreztem, azokkal, akikkel igen komoly baráti kapcsolatban voltunk, edzői szemmel és fejjel irányítani rettenetesen nehéz. Úgy gondoltam, hogy lehetetlen. Csábító gondolat viszont egy Petrovics-féle kajaksuli létrehozása, ám ebból nem lehet megélni, családot fenntartani. Viszont ha az ember belevág, akkor teljes vállszélességgel csak ezt szabad csinálnia. • MdUtmlytitleoM J tucbtia rádrisasszonv kivetkőzik maoábór • vnnnnivniVH i m• wnvmi IIIVÍHWVVI Szerepről szerepre elemeire bontja a személyiségét, hogy azután ismét összerakja valamilyen más formátummá. Nem belebújik a szerepbe, hanem átlényegül. Egy másik személyiség-lehetőséget kelt életre magában. Megdöbbentően szemérmetlenül mutatja meg az emberi lélek bonyolultságát, úgy érezzük, saját intimitásait, legtitkosabb indulatait és ösztöneit tárja elénk. Nyugtalanító személyiség, akivel félünk azonosulni, mert segítségével önmagunkra ismerünk. Nem a színésznőt látjuk. aki a Csirkefej Vénasszonyát játssza, hanem a Vénasszony él a színpadon. Hőgye Zsuzsanna ismét parádés szerepre készül, szombaton este a Nyári Szünet Színház keretében a Kamaraszínházban mutatják be Peter ShaíTer Black comedy című fergeteges vígjátékát, amelyben Miss Fumivalt játssza. • Az előző évadban hosszú ideig nem láthattuk színpadon. Miért? - Magánéleti okok miau cn kéltem, hogy egy kis időre otthon maradhassak. A színház vezetése lehetővé telte ezt, így csak az évad végén dolgoztam. A Bevíz úrban játszottam. Valaki meg is kérdezte, hogy nem jöttem-e ki a gyakorlatból. A színészet is olyan, mini a biciklizés. nem lehet elfelejteni. Mint Hőgye Zsuzsanna. (Fotó: Nagy László) ahogyan az újságírónak olvasnia kell ahhoz, hogy ítjon, a színésznek élnie kell egy kicsit, hogy embereket tudjon a színpadon megmutatni. • A Black comedyben remek feladatot kapott... - Nem először találkozom ezzel a darabbal, 31 évesen Zsámbéki Gábor rendezésében Cleát játszottam egy régi kaposvári előadásban. Szabó Ildikó alakította a mostani szerepemet, Miss Fumivalt. Emlékszem, nagyon jól csinálta, így most van bennem egy kis görcs. Ez egyébként egy fantasztikusan jó szerep! Miss Furnival az angol középosztály jeles képviselője, egy tüchtig vénkisasszony, aki a darab végére botrányosan leissza magát, és teljesen leomlik róla az angol viselkedési forma. Izgalmas szerep, mert leheA naivától az öregasszonyig mindenféle szerepkörben bebizonyította már tehetségét. Sokan emlékeznek az Adáshiba Vandájára, Schwajda Himnuszának Arankájára, a Liliom Muskátnéjára, az Acélmagnóliák Valery Boudreaux-jára vagy épp Máli nénire. tőséget ad a színésznek, hogy teljesen kivetkőzzék magából. Az is izgalmas dolog, hogy a szereplők úgy viselkednek, mintha sötét lenne, és nem látnák egymást. Nagyon őszinte és mulatságos vígjátéki helyzet: mindenki összetéveszt mindenkit valaki mással. Az egyik próba után megjegyezte valaki: legközelebb már vízalatti színházat kellene csinálni... • Mindjárt itt a következő évad, milyen feladatai lesznek? - A Bernarda Alba házában játszom, és Iglódi István Shakespeare-rendezésében kaptam szerepet. Dramatizálták számomra Márai Sándor Judit című könyvét, amit szeretnék majd - ha még marad erőm - a Jászai Mari-előadásomhoz hasonlóan megcsinálni. Márait borzasztóan szeretem, nagyon izgat az a korszak, amit ő megélt. Roppant bölcs embernek tartom, számomra ő a magyar Thomas Mann. • Georg Bamberger szerepét férje, Csíkos Gábor, a budapesti Nemzeti Színház tagja alakttja. Milyen előadásokban játszottak együtt Szegeden? - Még a pályánk elején fiatal színésznőként egy remek szegedi Rozsdatemető-előadásban férjem anyját játszottam. Együtt csináltuk Szegeden a Csongor és Tündét is, és a Tévedések vígjátékában a szerelmes párt. Ebben a komédiában ugyan' nem találkozunk a színpadon, de mégis megnyugtató, hogy együtt dolgozhatunk. • Az utóbbi időben szinte észrevétlenül mentek el a prózai társulattól meghatározó művészek. Számomra úgy tűnik, mintha nem sikerült volna mindegyiküket pótolni... - A színház bajait szeretnénk palástolni, mert az nem a közönségre tartozik, a közönségnek csak a szép és jó eredménnyel szabadna találkoznia. Szinte teljes szerepkörök hiányoznak, de ez nem mindig jelent megoldhatatlan problémát, mert sokszor a rendezői koncepció fontosabb. Nagyon remélem, hogy jövőre a társulat építésén komolyan gondolkodik a színház vezetése, és megoldja ezt a problémát. A Black comedy kifejezetten szfnészdarab, és úgy is osztották ki, hogy a színészek lubickoljanak benne. ló játék a szorobán! A gyerekek szemmel láthatóan nagyon élvezik az első látásra kissé fura szerkezettel való találkozást. A golyók tologatása megkönnyfti a számolást. és lehetővé teszi a számok, műveletek szemléletes, tárgyi megjelenítését, hiszen a számokat láthatóvá tudjuk tenni a szorobánon, mert minden számnak van egy és csakis egy képe a táblán, melyet a golyók állásából tudunk leolvasni. A szorobán nagyban segfti a fejszámolást is, hiszen az egységes ujjmozdulatok elraktározódnak az agyban, és onnan tetszés szerint bármikor előhívhatók. Japánban a szorobán körül ugyanolyan kultusz alakult ki, mint a küzdősportok vagy az ikebana körül. Ez a kis eszköz a mai napig, a számítógépek világában is, megőrizte szerepét az üzleti életben és a háztartásokban. A szorobán művészetét iskolákban tanítják, és szigorú vizsgák keretében lehet képzettséget szerezni. Hazájában versenyeket is rendeznek. ahol a legügyesebbek mérik össze tudásukat: köztük akadnak olyanok is. akik bizonyos határig (5-7 jegyű számokig) gyorsabban számolnak. mint a számológép, és ami még lényeges, kevesebb hibával. Ma már nálunk is néhány iskolában szorobánnal egészítik ki a matematikaoktatást, és az Odesszai Könyvtáréhoz haMegy ez, mint a japánoknak. (Fotó: Schmidt Andrea) Gubina Imrcné, könyvtáros maga is pár éve tanulta Paksy Sándor budapesti matematikatanártól (aki könyvet is írt a szorobánról) e különös játék használatát. Nem véletlen hát, hogy épp Paksy „alapművét" használják a foglalkozásokon is. sonló tanfolyamokon ismerkedhetnek az érdeklődők a számolás japán tnűvészetével. Az újszegedi könyvtárban összegyűlt gyerekek közül sokan már ismerték a számolótáblát, de akadt köztük, aki csak most barátkozott vele. Norbert és Lacika, akik a közelben laknak, szorgalmas látogatói a tanfolyamnak, ők már rutinosan tologatják a számolótábla golyóit, versenyeken is indultak. Judit is, aki egyébként hármas matekból, nagyon ügyes, szorobánon már játszva oldja meg a nehezebb feladatokat is. Melinda Szentendrén lakik, a szegedi nagypapája ajánlotta a programot, akinél a szünidőt tölti. Nagyon megtetszett neki a szorobán, és az új játék közben, új barátokra is szert tett. Szilvia ősszel lesz ötödikes a Főfasort Általános Iskolában, ahol már két éve tanulja a szorobán!. Dicséretes matematikából, egy szorobánverseny nyolcadik helyezettje, s a szünidőben is szívesen játszik a számolótáblával. Egyébként a Vakáció-Akció programjainak lelkes résztvevője, volt már néptáncon, gyöngyfűzésen, a Füvészkertben, a Vadasparkban és játékos angol nyelvű táborban is. B. Zs.