Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-25 / 172. szám

8 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1995. JÚL. 25. (Újság)iió-olvasó találkozó Egy kis gyermeki derűt Nagyon szeretem a lapot, minden napon alaposan átolvasgatom - cirka 1 órát ez a pihenőidőm is. Dicséret illeti meg az összeállítókat a sokféle bohém és politikai, meg sport... stb. változatosságért. Nem hízelgésből írom soraimat, mivel senkit sem ismerek Önök közül... Kérésem is volna. Ha lehetséges megoldani Önöknek azt, hogy néhanapján aranyos kis gyermeksztorikat is fijanak meg, amiből van bizonyára elég. Ha máshonnan nincs, talán az olvasótáborból valakik küldenek majd édes, aranyos kis esetekről pár sort. (Hogy derülhessünk is.)... Nemsokára én is valószínű (?) nagymama leszek már, és a gyerekeim, és mások gyermekei is csodálattal töltenek el a mai napig. Picik és nagyok... Soltiné Csák Júlia Kedves Júlia Mama! Remélem, nem veszi rossz néven a megszólítást: úgy vélem sorai nyomán, hogy a DM családtag Önöknél. Nagyon köszönjük. A dicséret igazán jólesett, igyekszünk, hogy továbbra is rászolgáljunk. Például azzal, hogy az Ön kérését teljesítjük. Annál is inkább, mert derűre különösen szükségünk van mostanában. Ebben tökéletesen egyetértünk. Meg abban is, hogy legjobb témaforrás az olvasó. Úgyhogy én ezennel biztatok mindenkit, íija meg, mondja el a DM-nek derűs történeteit, ossza meg a nagy délmagyaros családdal! - Akár Júlia Mama is kezdhetné... Szeretettel üdvözli: Mi van9 ha kitudódik? „A Sárga üdülőtelepet is elöntötte a diszkózaj. Nappal nem zavaró, hiszen ez is egyfajta szórakozás, és toleránsnak kell lenni. Éjjel viszont a zaj elviselhetetlen, és sajnos az önkormányzat üdülőjéből is származik... Július 8-án, vasárnap reggel 4-ig névnap... A zene erősítőn keresztül, óriási hangfalak segítségével tartott ébren bennünket... Július 10-én éjfélig ordítoztak... Rendőrséget nem mertünk hfvni, mert nem is jönnek ki, és mi van, ha a panaszosok neve kitudódik... A Sárga területe tele van kétes elemekkel. Soha egy igazoltatás vagy járőr jelenléte... Már előre félünk a hétvégétől... Nem változtat a tényeken név és lakcfm ismerete, hiszen leellenőrizhető az idő és a hely. Remélhetőleg a kömyék lakói félreteszik félelmüket és bizonyítják a fentieket." Tisztelt .„sárgások"! Névtelen leveleket általában nem idézünk, azok alapján nem .Jitvunk tetemre". A fenti „bejelentés" azonban annyira közérdekűnek tűnt, hogy utánanéztem. S mostanig kerek a szemem a csodálkozástól. Merthogy minden rábeszélésem ellenére nem vállalták névvel, tanúskodással panaszaikat a nyugalmukban háborgatottak. Nem tehetek mást, háborgok a dolgon. És ismét elmondom nekik - s másoknak is -, ilyen esetben legcélravezetőbb az ügy felvállalása és a nyilvánosság. Továbbá az, ha közösen fellépve mernek panaszt tenni az illetékeseknél - s nemcsak az újságírónak küldenek levelet. Mert az netán csak csodálkozik, s az esettel foglalkozván legalább félig elhallgatja a nevét, mint most Az utasokat télen-nyáron szolgálni kellett A villamos a hidat is „mcgmászta" a szegedi villamosközlekedés történetéből (2.) Induláskor a járműállomány 25 motor és 14 pótkocsi (hat zárt, nyolc nyitott, nyári) volt. 1913-ban további 8 motorkocsit és 6 pótkocsit szereztek be. A Felső Tisza parton csak teherforgalmi célokat szolgáló vágányt építettek, illetve a részvénytársaság teherforgalmi célból átvette a lóvasút azon szárnyvonalait és iparvágány-csatlakozásait, amelyek kívül estek a villamosvasúti hálózaton. 1910ben a nem villamosftott teherforgalmi vágányok hoszsza 2635 méter volt. Ez idő tájt a tehervontatást a „Pálfy" és a „Kállay" becenevű, hatvan lóerős gőzmozdonnyal bonyolították. A pöfögőket még az 1880-as években Pálfy Ferenc polgármesterről. illetve Kállay Albert főispánról nevezték el. kétesf?) tiszteletből. A teherszerelvények legnagyobb sebessége 15 km/ó lehetett azzal a kikötéssel, hogy kanyarulatokban, útkereszteződésekben felére, tolatáskor 4 km/órára kellett mérsékelni. Gyakran előfordult, hogy üres, nyitott vasúti teherkocsikat villamossal rendezték, „kacinbálták". Az első benzinnel és elektromos árammal egyaránt működő tehervontató mozdony csak jóval később, 1936-ban állt kalauzok is korán haltak üzembe, s ezt a köznyelv csíkozott festése miatt zebrának keresztelte el. A társaság 1912-ben a Tisza Lajos körútnak az Anna kút-Vásárhelyi (ma: József Attila) sugárút közötti szakaszát villamos üzemre átalakította. 1919-ben a részvénytársaság az újszegedi vonalat - a várost akkor megszálló francia csapatok parancsnokának rendelkezésére - kénytelen volt megszüntetni. Más forrás szerint a szerbek is korlátozták a forgalmat, ezzel magyarázták a népszerűden intézkedést. Egy 1927-ben kelt miniszteri leirat az újszegedi villamosforgalom újbóli megindításának feltételéül a hfd „nagyarányú" megerősítését szabta. A város törvényhatósági bizottsága 1928. március 28-án 141 Kgy. határozatában felmentette a vasúttársaságot az újszegedi forgalom ellátása alól, azzal a kikötéssel, hogy a vonal 1625 métert kitevő vágányát a város által kijelölt helyeken „köteles saját költségén újból lefektetni". E rendelkezés értelmében 1929-ben a rakparton 126 méter, 1932ben szintén a rakparton toA magas díjszabás nem volt véletlen, hiszen a tőkés vállalkozás hasznából a várost 25% illette meg. A részvénytársaság a közterületek használatáért is tekintélyes összeget fizetett „a város úri jogának elismeréséül". vábbi 166 méter, később: 1940-ben a gedói vonal Fodortelepig történő meghosszabbítására 656 méter és a konzervgyári iparvágány megépítésére 250 méter vágányt fektettek le. Az 1920-as évek gazdasági pangása a vasúttársaság életében is érezhető volt. Több iparvágányt - így például a Tisza-malmit, Cserepes sorit, Rózsa-malmit megszüntettek, s járműveket adtak el. Az anyagi nehézségek csak kismértékű fejlesztést, forgalomkorszerűsítést tettek lehetővé. 1926-ban megkezdték a Felső Tiszaparti vonal meghosszabbítását, és villamos üzemre történő átalakítását. Ezzel egy időben módosították a fővonal belvárosi szakaszát. A Ml Zrínyi utcában új vonalrész épült, megszüntetve ezzel a kanyargó, nehezen járható Kölcsey, Kárász és Jókai utcán átvezető szakaszt. A villamosított Felső Tisza-parti vonalon, továbbá a fővonal Zrínyi utcai szakaszán 1927. május 7-én indult meg a forgalom. Az átszállás megkönnyítésére meghosszabbították a temetői vonalat a Somogyi utcában, a Dugonics tértől a Zrínyi utcáig. A személyforgalom 1920tól, a teherforgalom pedig 1925-től kezdődően évről évre csökkent. A társaság kénytelen volt járatait ritkítani, a dolgozók egy részét elbocsátani. Az előbbiekben említett forgalomszervezési intézkedések következtében kialakult - és az 1940-es évek végéig gyakorlatilag változatlan maradt - vonalhálózat említést érdemel: az 1. sz. vonalon Szeged Pályaudvar-Rókus Pályaudvar, a 2. sz. vonalon Somogyitelep-Közvágóhtd, 3. sz. vonalon Somogyi utca-Köztemető, 4. sz. vonalon Fodortelep-Széchenyi tér között volt menedrendszerű közlekedés, általában 10-12 perces jármükövetési idővel. A kis befogadóképességű villamosok favázas szerkezetűek, a motorok gyenge teljesítményűek voltak. A forgalmi igényekhez alkalmazkodva egy kocsivezetővel és egy kalauzzal szóló motorkocsik, vagy motorkocsihoz kapcsolt egy-két pótkocsival szerelvények közlekedtek. Ez utóbbi esetben természetesen kocsinként külön mozgó kalauz volt szolgálatban. Minden motorkocsin két vezetőállás volt, a peronok a motor- és pótkocsikon egyaránt nyitottak voltak. Az időjárás viszontagságai nehezítették a kocsivezetők, kalauzok munkáját. A kézierővel mozgatott peronajtók, a vasrácsok csúszós lépcsők sok balesetet okoztak, állandó veszélyben volt a lépcsőn, peronon álló utasok biztonsága. Gyakran megtörtént, hogy hirtelen fékezéskor az utas kiesett a kocsiból. Nehéz és balesetveszélyes munka volt a kocsicsatolás, továbbá a kalauzok szerelvényindttása. Az utazóforgalmi szolgálat embertelenül nehéz volt. A hosszú munkaidő, az állandó rázkódás miatti szervi betegségek, a krónikus megfázások, a lábujjak fagyása és a súlyos Izületi betegségek miatt csak kevesen érték el a nyugdíjkorhatárt. A háború előtti jövedelmeket figyelembe véve villamoson utazni nem volt olcsó mulatság. Csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak, hogy rendszeresen igénybe vegyék az új közlekedési eszközt. A kalauzok fontos feladata volt az utasok és poggyászaik le- és fölsegítése, valamint a kismamák és a kisgyermekes szülők ülőhelyének biztosítása. C I i>~ • - " *--»-« jZryri/ Cu^NTn /TKörf. A lánc közepén csirkefogó Dolgozik a szélkerék... Iáirincz János: Csak kombájnunk nincsen. (Fotó: Enyedi Zoltán) • Annak idején - negyedszázada - beszélgettünk róla, hogy almatárolót épft, de csöndben hozzámondta, nem tartózkodik abban nagyobb mennyiségű alma talán egyetlen napig se. A tároló gazdasági épületnek számított, azt tehát lehetett épfteni, az új ház azonban tiltott valami volt. tehát büntetendő cselekedetként könyvelte el az akkori tanyaleradfrozó hatalmi szándék. Mit tehetett az az értelmes gazdálkodó, aki mégiscsak ki akart mászni homokba szorult nyomorúságából? Beadta az építési terveket almatárolóra, és amikor tizenvalahány évvel később már át lehetett alakítani lakóházzá, akkor „átalakíttatta". Nem nagyon kellett azon alakítania semmit. Addig is lakta. Arra voltam kíváncsi, fineszességéből mi maradt mostanáig? Inkább köszörültek rajta az évek, semmit nem tompult. Fejjel azonban ma se menne neki a falnak. - Minden ésszel élő embernek tudni kell. ha csárdást muzsikálnak, csárdást kell jámi rá - vezeti be beszélgetésünket. Diszkólányok ebből azonnal tudják, nem mai muzsikára tanulta a táncot, de nem biztos, hogy a képes beszéd minden árnyalatát megértik. Ahogy a hatalom diktál, azt mindig figyelembe kell venni, de egyéni cifrák bőven elférnek benne. Ilyen cifra volt az almatároló. Tágas tünemény konyhájában beszélgetünk most. Azt állftja, ő már a hetvenes évek közepén kihallotta Kádár János egyik beszédébői, hogy engedmények várhatók a háztájiban, tehát föl is készült rá idejében. • Oda már a háztáji is... - Farmergazdaságot hirdetnek néhány éve, de csak nem akar sikerülni. Majdnem negyven hektár földem jött össze itt a tanya körül, külön öntöző tóval a közepén. Szélkerék húzza föl a vizet, termelni tehát tudok igény szerint, és termelek is, de nekem kell gondoskodnom az értékesftésről. Azelőtt néminemű biztonságot jelentett, hogy szerződést kötöttek velünk, tehát biztosan el tudtunk adni mindent. Igaz, hogy keveset kaptunk érte, dc a biztonság megvolt. • János! Ne szépítsünk! írogattam én minden nyáron a zöldségkereskedelem iszonyatos disznóságairól is. - írhatná) most is, és rá se ismernél, olyan kemény lenne. Mert ami most van, akkori legnekivadultabb eszünkkel se tudtuk volna elképzelni. Megtermelem a portékát, hatalmas költséggel, elviszem a piacra, és vagy visszahozom, vagy nem. Ami tegnap száz forintot ért, az ma lehet százötven is, meg csak ötven is. Csirkefogó van a láncban, sokkal nagyobb, és több is, mint az azelőttibe egyáltalán belefért volna. Szemrebbenés nélkül „lesápol" bennünket. Valamikor huszonöt százalékos volt a haszonkulcs, most a csillagos ég. Ha most megveszi tőlem ötvenért, azonnal eladja százért vagy százötvenért. Semmi kockázata nincsen, olyan nagy ész nem is kell hozzá. • Erre mondják: piacgazdaság van. - De akkor a nyugdíjasHetenként egyszerkétszer biztosan elmegyek Lőrincz János bodorszéki tanyája előtt, és mindig látom a hatalmas határ talán legszebb almatárolóját. Ennyi erővel, persze, a környék legszebb lakóházának is mondhatnám, és ennek külön története van. nak mikor lesz piacgazdaság? Őt ki kérdezi meg, tud-e adni százötvenet valamiért? Akinek nincsen pénze, az fulladjon meg? És szidja tele szájjal a mocskos termelőt, mert drágán adja? Soha meg nem tudja, a láncolat két végén a termelőt és a fogyasztót egyszerre csapják be. A lánc közepén csirkefogók táncolnak. • Annak is van legalább negyedszázada, hogy kiabálom, magatoknak kellene megszerveznetek a kereskedelmet. Ahogy a dánok csinálják. - Tíz-tizenöt becsületes ellenőr kellene csak, aki bele mer nézni a számadásokba. Ha meglátja, ezért csak ennyit adott, kérje számon, ha a dupláját vagy háromszorosát kéri érte. • Elvileg a piacnak kell elkormányoznia mindent. - De ha nem kormányozza el? Ott van az APEH, vannak szakemberei, miért szégyellősködik? A kis boltost azonnal bünteti, ha nem ad számlát, de azért nem, ha drágábban adja? És a nagy boltost? A közvetítő kereskedelmet? Itt mindenki halászhat a zavarosban? Mi is tudjuk, hogy ez a legnagyobb disznóság, ne akarj minket dán példával etetni. • Hogyan rendezted be a gazdaságodat ? - Nem úgy, ahogy sokan tették. Mások azonnal Nyugatra indultak, és vették rakásra a kiselejtezett autókat. A mi családunk úgy határozott, gépkocsiból marad a régi. Minden munkagépet megveszünk viszont, de amiből csak lehet, a keleti változatot. • Átkos nosztalgiából? - Fenét! Ahhoz minden utcasarkon kapok pótalkatrészt. Hadra készen vagyunk gépiekből, egyedül kombájnunk nincsen, és most ez a legnagyobb gondunk. Itt az aratás, és még nem tudom, mivel vágjuk le a gyönyörű búzát és a nagyszerű rozsunkat A jó rozsnak a homok a hazája, el ne felejtsd! Úgy elprivatizálták a jól fölszerelt téeszünk gépiéit, jutott belőle mindenhová, csak ide nem. MA szélkerék? - Nagy bajban vagyok vele. • Nem vált be? - Dehogynem! Ez a bajom épp>en. Naponta érdeklődnek ketten-hárman, de aki gyártotta, az megszűnt már. Mire ráébrednek az emberek, hogy drága minden energia, ez meg ingyen fölhúzza a vizet a kútból, addigra kiderül, hogy nincsen gyártó? Itt miért nincsen piacgazdaság? Pedig nagy ésszel csinálták: viharban egyszerűen leáll. • Hal is van a tavadban? - Csak jelzésre. A legjobb műszer az élő hal. Ha méreg kerülne bele, azonnal fölfordulna. • Szép a rozsod, szép a búzád. Mi lesz vele? - Van negyven hízónk, megetetjük. • Milyen fajta a búza? - Most kérdezted a legnehezebbet. A szomszédaszszony vett, azt mondta, jól járt vele. vettem én is. Be is vált, mert ilyen szép még nem volt de a nevét, látod, azt nem tudom.