Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-21 / 169. szám

PÉNTEK, 1995. JÚL. 21. Díj és demokrácia S zombaton fényes külsőségekkel megnyflik a so­kadik Szegedi Nyári Tárlat. Lesz hőség, lesz közönség, lesznek dijak, lesz ital és ételnemű a Vá­rudvaron, lesz siker és lesznek - alapos okkal - sér­tődött művészek. Egy apróság történt csupán. Úgy hírlik, hogy némelyik díjadományozó, vagy mások, rávették a tárlat szervezőit, hogy a szakértőkből ál­ló zsűri dfjazási javaslatát úgy tekintsék, mintha az csak egy vélemény lenne a sok közül. Annak rendje és módja szerint - s roppant demokratikusan ­hadd válogassanak kedvükre a teljes tárlat anyagá­ból. így is történt Miért akadok fenn ezen? Hiszen a dijhoz a pénzt elvégre a díjalapitók adják. Ki közpénzből, ki pri­vát nyereségéből. Már hogyne dönthetne legjobb belátása szerint! Nem, nem ezzel van bajom. Aki mecenál, az dönthessen. Vagy adja a díjat és a nevét, vagy nem. De ne Ítéljen, és főleg ne másítson meg hozzáértéssel hitelesített javaslatokat. Mert nekem azzal van gon­dom, hogy a művészetben a pénz és a pénz birtoko­sa most már a megítélés jogát is kéri. Azt már csak röstellkedve írom ide, hogy esetleg a szakértelmet, jó poénként, nem felejti el egyúttal bolsevik trükk­nek is minősíteni. A demokratikusnak álcázott csapdába jóhiszeműen belesétált a rendezőszerv­ként jegyzett városi önkormányzat, és helyet adott a kérésnek. Mentségére mondom, tisztességesen fel­hívta a figyelmet a zsűri által díjazásra javasolt mű­vészekre, és arra is, hogy szabad a válogatás a többi művész és mű közül is. No de kérem! Olyan dolog ez, mintha egy női fu­tóversenyen a díjakat nem az kapná, aki a célszala­got elszakította, nem is a dobogósok, hanem az a kis aranyos formás fenekű szőke, aki hátulról a harma­dik volt, meg az a mosolygós képű, meg... akik fu­tottak még egyébként. A dobogósok meg hoppon maradva csak bámulnák mindezt a közönség lelkes tapsa közepette, mert elfelejtették velük és a ver­senybírósággal tudatni azt az apróságot, hogy köz­ben a célszalagot a rajtvonalra feszitették ki, és az utolsókból lettek az elsők. Vagyis egyszerűen mo­dellezve a helyzetet: verseny közben önkényesen megváltoztatták a szabályokat. Tisztelet a még többségben maradt tisztességes dfjadományozóknak, akik respektálták a zsűri ja­vaslatát, és jó mecénásként viselkedve a zsűri által legjobbakat honorálták. Nem a díjazottakra harag­szom, mert aki dijat kap most, az ezúttal is rászol­gált, elvégre futottak...! De ki és miként magyarázza meg mindezt a do­bogós művészeknek? Pataki Ferencnek, Pintér Jó­zsefnek, Galambos Tamásnak és Kovács Tamás Vilmosnak. Mert jó dolog a demokrácia, de van, ahol nem működik, ilyen a művészet. Itt (még) nem a pénz, a hamis egyenlősdi, hanem az érték és a tehetség dik­tatúrája osztja a valós elismeréseket. Tóth Attila 0 KÖZÉLETI NAPLÓ ma DR. SZABÓ LÁSZLÓ, a 7-es választókerület (Újsze­ged) képviselője fogadóórát • Még sose láttam gyerek­szereplőkkel operáló sikerte­len darabot. Talán nincs is. Dés László musicaljének szerdán bemutatott szabadté­ri változatában a kőszínházi­hoz képest megszaporodtak a gyerekszereplők. Hiszen a dómszínpad - nagy. Még ak­kor is, ha Kentaur romanti­kus - és minden ízében funkcionáló - operettszínhá­zi díszletét a széleken toldot­ták, s így elérhetővé vált az itt lehetséges legszűkebb já­téktér. De nemcsak a szín­pad, a nézőtér is nagy. A tá­volság megnehezíti, hogy a néző a sok közül a neki leg­szimpatikusabb gyereksze­replőt kiválassza, szurkoljon neki, figyelje egyéni meg­nyilvánulásait, azonosuljon vele. Ezért is van kulcsszere­pe ezen a színpadon a tö­megmozgatásnak, a térszer­kezet formálásának, a szín­padi képszerűségnek. A lát­ványnak. A közvetlen kap­csolatteremtés lehetőségétől megfosztott publikumnak kompenzációs hatások kelle­nek. A musical az a műfaj, amelyben honosak a dóm­szfnpadon szükséges effek­tusok; ez a műfaj és ez a színház - egymáshoz valók. Nincs rendező, akinek hetven gyerekszereplő moz­gatása ne lenne elég nagy feladat. Ráadásul a musical­ben a zene diktál, csoportban és szólóban - koreografált mozgásokat. Mindezekről pedig azért beszélek ennyit, mert a Va­lahol Európában szabadtéri adaptációjának fogadtatását érzésem szerint a követke­zők döntik el: 1. Bár nem tudtunk hozzánk közelálló szereplőt választani ma­gunknak a tér méretei miatt, a színpadról mindenképpen lejött, hogy a hetven gyerek­szereplő - kisebbek és na­gyobbak egyként - rettenete­sen élvezi, amit csinál. Már megérte! 2. Talán a próbaidő rövidsége miatt - alkotóknak és szereplőknek - nem sike­rült eléggé kitanulni a téri tömegmozgatás rafinériáit, csízióit. Főként a musical el­ső részében gyakori a funk­ciótlan ide-oda futkostatás: a „szegedi katonák" és külön­féle gyerekcsapatok egyhan­gú libasorokban masíroznak, mendegélnek, vagy szágul­doznak balról be, jobbra ki, fordítva, valamint keresztül­kasul. A dinamikáért, per­sze, értjük, a térkonstruálás szándékával, tudjuk, ám nem eléggé szerves képalkotók­ként. A gyerekek ennek dacára elragadóak. Még a roppant térben is teremt magának légkört mindegyik, aki leg­(Fotó: Nagy László) alább egy-két mondatnyit­mozdulatnyit szólózhat. Kuksi kész csoda, a párja, akihez férfias lovagiassággal viszonyul - szintén. Szeplős, Csóró, Sunyi - izgalmas kar­akterek, a Professzor fran­ciája elbájoló. A darab másik főszerep­lője - a gyerekek mellett: Haumann Péter. Egyszerűen arról van szó, hogy ANNYI­RA tud mindent, amit ezen a színpadon és ebben a műfaj­ban tudni lehet! Az az ember érzése, hogy pontos, mint egy költemény. Hogy sehogy másként, csakis fgy lehet ezt csinálni. Van egy nagyon szép dala, amit úgy énekel el, hogy ez lesz a leghatáso­sabb az egész előadásban. A musical második része neki köszönhetően sokkal erőtel­jesebb, drámaibb, koheren­sebb, mint az első. Nagyon jó a gyerekfalka vezérének szerepében Nyári Zoltán; szép a hangja, hite­les a szerepjátszása. Profi alakítás Szinetár Dóráé: Su­hancként és Évaként - várat­lan, minden előkészítést nél­külöző nőiességében - is el­hitető erejű, de kétségtelenül az előadás legjobb énekes teljesítménye is az övé. Tet­szett Miller Zoltán Ficsúijá­nak vad dinamikája, kültelki bája. A musical alkotói közül Dés László, a zeneszerző a legerősebb. A dalszerzésben. Slágergyanús egyik-másik ­ennyi ismétlésre sem szorul­nának. Változatos a dallam­világuk, rajtuk a tehetség „bélyege" még akkor is, ha alkalmanként túl ismerősen - más musicalekből, illetve rockoperákból ismerősen ­csendül némelyik. A műfaj szabályait követve, minta­szerűen következnek egy­másra a különböző stílusú, eltérő hangulatú, lírai és drá­mai szólók, kettősök, kóru­sok - ez utóbbiak közül a második rész indián törzsi szertartást idéző akasztás­buzdftása a legmegkapóbban előadott. A dalok élnek, da­cára, hogy a szövegük össze­hasonlíthatatlanul gyengébb minőség, mint a zenéjük. Dés mellett profi Malek Miklós (hangszerelés), a ze­nekar, s persze a vezénylő karmester, Makláry László, aki a gyengélkedő főpróba után a bemutatóra olyan gyakorlattal, impozáns fö­A VÁROS 5 lénnyel „kapta össze" az elő­adást, hogy csak néztünk, mint a moziban. A mozi emlegetése nem véletlen. Két dal között ugyanis megnehezül az élet a színpadon. És a nézőtéren. Különösen az első rész oly­bá tűnik, mint egymástól el­szaggatott klipek sorozata; nincs erőtér, drámai ív, ko­herencia; a zene és a történé­sek nem szervülnek. Akár egy atlétikai versenyen, az az érzetünk; az ugró izeg­mozog, tesz-vesz, felkészül, feszít és ellazít, végül moz­dulatlanná merevedik, mi­előtt nekifut a magasságnak. Egy-egy dal előtt megáll az élet a színpadon; mintha két­féle előadást néznénk - egy érdektelent és egy izgalma­sat. Hogy mindebben mi a rendező, Horváth Péter eré­nye és mulasztása - azt ne­héz megmondani. Azt bizto­san tudom, mert ott voltam, hogy az ő ötlete volt a Bo­unty hajójáról kölcsönkérni a néger leányzónak az 6 szo­borét, amit a fiatalok pillana­tok alatt igen jól bejátszottak az előadásba. Kentaur talán nem haragudott a plusz kel­lékért, maradt neki elég di­csőség. Krámer György ko­reográfus mértéktartó és öt­letes mozgásokat komponált, Pintér Tamásé a minta(és film-)szerű verekedések be­tanításáért az érdem. Bartha Andrea háborús ruháiban szemmelláthatóan jól érezte magát mindenki, a maitól sem idegen divat ez - bárhol Európában. Nincs kétségem, a nézők szeretni fogják az új magyar musical dómszínpadi válto­zatát. Amely nem remekmű, nem elementáris, de a műfaj nézhető darabja. Sulyok Ensábat tart 16-17 óráig a Korondi utcai orvosi rendelőben. AZ MDF székházban (Római krt. 31.) 17 órától dr. Varga László jogi tanácsa­dást tart. • A szakrális művészet al­kotásait sokan jól ismerik a templomokból és egyházi épületekből. Az európai mű­vészettörténet számos stílusa és irányzata alkotott mara­dandót ebben a témában. A szakrális témaválasztáshoz sok esetben didaktikus, nem kifejezetten művészi megva­lósítási módok is kapcsolód­tak, különösen a szentkép­festés esetében. Minden igazi művésznek vannak azonban olyan alko­tásai is, amelyek legtöbbször nem is rendelésre születnek, nincs is mindig vallásos cél­juk, de mégis a kifejezhetet­m Kiáll fői len Szent megfogalmazásá­nak egyik kfsérlete. így a művészi töprengés számos esetben találkozik a transz­cendens világ, a hit, az el­mélkedés legalapvetőbb té­máival. Első alkalommal 1993­ban a Piarista Gimnázium szervezett nyári tárlatot az­zal a céllal, hogy az elmél­kedő, meditatlv, hitet keltő, vagy a transzcendenciát ke­reső alkotók műveikben is megnyilvánuló darabjait kö­zös kiállításon tárja a néző elé. Úgy tűnik, hogy az ötlet megfogant, és a szegedi, il­letve a vásárhelyi iskola mű­vészei vagy ezen iskolákon kívüliek is a Szépmíves Céh támogatásával és bátorításá­val szívesen tárják a nyilvá­nosság elé az ilyen jellegű alkotásaikat. Egyre zártabb és egyre több gonddal küzdő világunkban üdítő színfolt ez a gyűjtemény, mely nem a hite vesztettek apoteózisát, hanem a reménykedők mű­vészi alkotásait mutatja be, azokét, akik túl tudnak lépni ezen a mai koron és világon egy másik, szebbik felé. Re­méljük, hogy mindazok, akik szemlélik ezeket az al­kotásokat, lelkierőt meríte­nek a jelen küzdelmeihez, és megnyílik szemük Isten vilá­gának csodaszép látványaira is. Dr. Benyik György • Buszválasz. A két napja megvádolt 10-es busz so­főrje telefonált nekünk. Nem akarta a védekezés látszatát kelteni, hiszen fe­gyelmit is indítottak ellene, de arra megkért, tegyük közzé: a Tisza Volán pana­szirodája a Bartók téren működik, s ott minden beje­lentést alaposan kivizsgál­nak. • Lesz-e valami? Feketéné már többször telefonált a Csörögbe, hogy a Kálvária sugárúton, a textilgyár mel­letti vasúti átjáró baleset­veszélyesen kátyús, az ille­tékesek azonban eddig a fü­lük botját sem mozgatják. Mint ahogyan a Kossuth L. sgt. és Rókusi körút sarkán éktelenkedő üres teleknek sincs gazdája, így a kör­nyékbeli lakók és óvodások „önfeledten élvezhetik" a dús pollentermést. Javasla­tot is tett Feketéné: nem lenne egyszerűbb az önkor­mányzatnak munkanélküli segély helyett munkabért fi­zetni, s közmunkára befog­ni a munkanélkülieket? (C«f»))))))l WIESTEL Közérdekű problémáikról, észrevételeikről ügyeletes munkatársunk. Takács Viktor várja hívásaikat a 06-60-327-784-es telefonszámon, munkanapokon 8 és 10 óra között, vasárnap pedig 14-tűl 15 óráig. Felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy Szegedről is mindegyik számot tárcsázni kell. Ha ötletük van a Fekete pont cimű rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. Egykettőre meg lehetne tisztítani a várost ezektől a szégyenfoltoktól... • Ujabb csepp. S. M. sze­rint a „Csepp a tengerben" nevű csárdában nincs zene és nem szolgálják ki az ittas vendégeket. Igaz, utóbbiak távozás közben már hango­san méltatlankodnak... • Elveszve. Cserzy Mihály u. környékén elvesztett GSM rádiótelefont várnak a 477-138-on. Elek József személyi iratait hagyta a kenyérgyár előtti telefon­fülkében, az ő telefonszá­ma: 310-456. Egy gyönyö­rű, nagytestű, sötétbarna labrador várja gazdáját a 438^134-en. Hétfőn kóbo­rolt el egy kicsi oroszlán­formára nyírt, zsemle színű kutya, hátára kunkorodó farka végén szőrpamacs van; szomorú gyerekek vár­ják a megtalálót a 476-556­on vagy a 312-784-en. Szö­gi Andrea szerint macska nélkül nem élet az élet, s ezért szeretné, ha valaki rá­akadna az Ilona u. 8/B., fszt. 3. lakásból kiszökött házimacskára, ő a 477-780­on reménykedik. Szabó Ist­ván egy éjjeli forgatás után felejtett a Pentelei sor 4. alatti ház liftjében egy Beta SP videorecordert. A televí­ziós eszköz civil számára használhatatlan és értékte­len, ó viszont nagy jutalmat ígért a 476-262-es, vagy 06-60-480-319-es számon jelentkező megtalálónak. • Ruha teszi... Szalmáné fia hétfőn délután ment le a Laposra, ahol már ott volt a barátnője, a fiú tgy vissza­gyalogolt a kocsihoz, bepa­kolta az összes ruháját, majd jött a napozás. Este a barátnőjével közösen indul­tak az autóhoz, ahol követ­kezett a meglepetés: a ko­csiban nem volt egy deka ruha sem. A járgányt nem törték fel, mint utóbb rájöt­tek annyi történt, hogy két egyforma sárga kis Polski állt egymás mellett, és a srác a másikba pakolt bele. Szalmáné elképzelhetőnek tartja, hogy mondjuk a má­sik párnál családi vihar tört ki, hiszen egy feleség nehe­zen tudja elmagyarázni, mi­ként került férfi fehérnemű a kocsiba... Ha valaki tehát azt vette észre hétfőn a La­posról hazatérve, hogy né­hány ruhaneművel több van a kocsijában, akkor jelent­kezzen a 06-60-481-961­es számon. FIGYELEM! Az Augusztus 18-20-i népművészeti kirakodóvásárra jelentkezés, szerződéskötés, befizetés az előjelentkezettek számára is július 28-ig hétfőn, szerdán, pénteken 8-10 óra között Volford Lászlónál, 6726 Szeged. Stefánia 10. Tel.: 481-281 KÖRÚTI BÚTORHÁZ Ml(fM®hgtl$$$$l VÁSÁRLÁSKOR HASZNÁLT BÚTORÁT BESZÁMÍTJUK! Viszonteladókat is kiszolgálunk. Londoni krt. 3., a kenderbolt mellett A Bálint Sándor Művelődési Házban tegnap megnyílt tár­laton Bakacsi Lajos, Berkecz Éva, Farkas Gyula, Fekete Miklós, Hemmert János, Kass János, Kelemen Márta, Ko­pasz Márta, Miholcsa József, Nagy Károly, Palotás Márta, Cs. Pataj Mihály, Simon Miklós, Sonkodi Rita, Stanzel An­tal, Szegfű János, Titi Mária és Tóth Sándor alkotásai látha­tók. A kiállítás szeptemberig látható. GENERÁLI BUDAPEST BIZTOSÍTÓ RT. Örömmel értesítjük tisztelt szerződő partnereinket, hogy a gépjárműátírás során továbbra is gyors ügyintézéssel köthető a GEPJARMU­FELELOSSEGBIZTOSITAS képviseleteinken és Csongrád megyében a RENDŐRKAPITÁNYSÁGOKON! Munkatársaink felvilágosítást adnak más biztosítási módozatainkról is. Dél-alföldi Regionális Igazgatóság 6721 Szeged, Tisza L. krt. 5. T.: 311-277. Fax: 322-359 Szegedi képviselet 6720 Szeged, Oskola u. 5. Tel./fax: 311-493

Next

/
Thumbnails
Contents