Délmagyarország, 1995. július (85. évfolyam, 152-177. szám)

1995-07-19 / 167. szám

A DM KFT. ES A DMKIK GAZDASAGI MELLEKLETE I Kelésgyenge csirkék - nehezen bizonyítható betegség I A termelési háttér tönkrement, mire a piac beállt I Felhígult a szakma, sok kezdő most fizeti a tanulópénzt Alacsonyan „száll" a baromfiágazat Évekkel ezelőtt óriási fel­futással büszkélkedhetett a magyarországi baromfiága­zat. Megyénkben a termále­nergia hasznosításával az át­lagosnál is gazdaságosabban lehetett brojlercsirkét nevel­ni. Szövetkezetek és háztáji integrációik ontották a hús­félék legolcsóbbikát. A ma­gánvállalkozások induló korszakában, a tisztes boldo­gulás reményében, sokan ez­zel próbálták meg a maguk kezébe venni a sorsukat. Az állattenyésztés sajátossága, hogy lassan térül meg a be­fektetés. Az intenzív csirke­tartás annyiban kivétel, hogy itt egy évben többször meg­pörgethető a pénz. A vállalkozók ennek híján vannak, ezért alakult ki az a gyakorlat, hogy az integrá­tor, napjainkban a feldolgo­zó állja a csirke és a táp költ­ségeit, s az elszámolás a vá­gás után történik. Ha min­denki megtalálja a számítá­sát, megy is a verkli, de ha becsúszik a baj, nehezen akad gazdája. Évekig el­nyúló pereskedések özöne tanúskodik erről. Az utóbbi hetekben, hónapok­ban egy több összetevőjű be­tegséghullám - baktérium és vírus együttesen - borzolja a kedélyeket. A máskor 5 szá­zalék alatti elhullási arány a fertőződött telepeken 20-30 százalékra is felmehet. Miközben a vágóhidak egymással versengenek az alapanyagért, több termelő­nél üresek az ólak. Az egyik érintettel hosszasan elbeszél­gettünk a bajokról. Közben vastag aktahalmokat lapoz­hattam át. Vizsgálati és bíró­sági jegyzőkönyveket, függő ügyek lenyomatait. A név­nélküliség magától értetődő. - Egy nagy csirkés szö­vetkezetnél 12 éve mi vol­tunk az első háztájisok. Bé­kebeli korrektség és tisztes­Látható rendellenesség. Az igazi bajok nehezen megfoghatók ség jellemezte ezt az idősza­kot. Pár ezer csirkén több haszon maradt, mint ma 25 ezren. Akkor még figyeltek arra, hogy a termelők ügyei­vel foglalkozó ne csinálhas­sa a saját boltját. Manapság ez már nem követelmény, így fordulhat elő, hogy a papíron egyformán jó csirke, vagy takarmány úgy osztó­dik el, hogy a saját, a sógoré és a komáé, az mindig szu­per. A válogatás velejárója, hogy a kiszínelt tételek ma­radékát is el kell sózni. El­szigeteltek és kiszolgáltatot­tak vagyunk. Ha reklamá­lunk a gyenge erdményeink miatt, még meg is kapjuk: bizonyára bennünk van a hi­ba, nézzük csak meg X.Y.-t, ugyanabban a turnusban mi­lyen remekül teljesített. Egy káeftével harmadik éve húzódik a peres ügyük. Pénz sehol, de hogy élve ki­várhassák, hogy a jog is iga­zat adjon, hitelt kellett fel­venniük. Ha nyernek, akkor sem biztos, hogy behajtható a járandóság. Legutóbbi ese­tükben kelésgyenge csirkék, talán a sehogy se bizonyítha­tó betegség, a kései leadás tovább növelte az egyenleg mínuszát. - Másfél millió hibádzik, hogy újraindulhassunk. Míg várunk az igazunkra, a tarta­lékainkat éljük föl. Egy 80 ezres telepet mű­ködtető maszek ezekben a hetekben fogott padlót. Az előzőekkel teljesen egybevá­gó tapasztalatai mellett még azt is elmondta, hogy a tíz év alatt akadt, mikor hibá­zott. A szerencsétlen körül­ményekért, rosszkor jött kánikuláért nem mást okolt. A jobb idő­szak kipótolta a rosszabbat. - Nem igaz, hogy most nem a rajtam kívülálló okból elhatalmasodott betegség miatt vesztettem 3,5 milliót. Korrekt bizonyítás szinte le­hetetlen. Valamikor lesz eb­ből pénz, de nem tudhatom, mennyi és mikor. Képtelen vagyok újraindítani a terme­lést, miközben családon be­lül 8-an ebből élnénk, s a te­lep bérletéért fizetni kéne a havi 150 ezer forintot. Nem tehetek mást, a sok rossz példa ellenére, bízom a tisz­tességben. Üzleti partnere­inknek sem lehet érdeke, hogy tönkremenjünk. A kecskeméti Aviant egyike a térség termelővel kapcsolatban álló feldolgo­zóknak. Kollár Csaba ter­meltetési szervező vélemé­nyét kértem a termelői pana­szokról. - Tény, hogy komoly gondok vannak. A telepek lerongyolódtak, nem mindig a legalkalmasabbak a ko­moly szakmai munkára. Az állategészségügyi helyzetük­ben is óriásiak az eltérések. A kánikula csak tetézi a bajt, sok az elhullás, kisebb az át­lagsúly. Többen le is állnak ilyenkor, mi is csirkehi­ánnyal küszködünk. A pro­fin termelő szövetkezetek tönkremenetelével felhígult a szakma, sok kezdő maszek most fizeti a tanulópénzt. Vele együtt sokszor mi is. Bizonyítottan járványos fer­tőzésről nem tudok. A Szentesi Gold-M Kft. ügyvezetőjétől, Magyar Jó­zseftől és Arató Sándor me­zőgazdasági főosztályveze­tőtől megtudtuk, hogy a cég 240 milliót ruházott be a fel­dolgozóba, így létérdekük annak kihasználása. A szét­zilálódott piac mire kezdett rendeződni, a termelési hát­tér ment tönkre. Az idén 10 millió csirkét szeretnének felvásárolni, amikor az ins­tabil állategészségügyi hely­zet közepette óriási a ver­sengés az alapanyagért. - Ismerjük a nehézsége­ket, ezért változtattunk a konstrukción. Számításaink szerint a bérhizlalásra adott térítéssel szemben kilónként 4-5 forinttal több jövedel­met biztosíthat az új átvételi árunk. A jó termelőkkel szo­rosan együtt kívánunk mű­ködni. Nem célunk a becsa­pásuk, hisz' belőlük élünk. Mi finanszírozzuk a csirkét, a takarmányt, így a rizikóból is alaposan kivesszük a ré­szünket. Óriási gond, hogy a termelő nem tud, de nem is nagyon akar a munkáján fe­lül mást reszkírozni. Mi egy nyereségérdekelt magáncég vagyunk, nem állhatjuk an­nak a számláját, ami nem rajtunk múlik. Saját telepün­kön magunk is tartunk broj­lercsirkét. Mi sem tudunk jobb ellenszerét a betegség elhatalmasodásának, mint az eddigieknél szigorúbb rend­szabályokat, a higiéniai kö­vetelmények fokozott betar­tását. A magántermelők zö­ménél a lerobbant technológia fokozza a ve­szélyeztetettséget. Mindenki tegyen rendet a portáján. A tét óriási, hisz' a piaci oldal normalizálódásával évi 300 millió dolláros exportra lenne lehetőség. A termelési oldal rendbetétele az integrá­ció szakítópróbája. A túl sok bebukott termelő magával ránthatja a rá épülő többi láncszemet is. A kockázatvi­selés új formáinak megszer­vezése, az érdekérvényesítés egyenlő esélyeinek megte­remtése sosem volt aktuáli­sabb. Céltudatos és sziszifu­szi munkával a mostani fer­tőzési hullám előbb-utóbb megfékezhető. Szakemberek szerint már érezhető a javu­lás. A hosszabb távú megol­dás még a ködbe vész. Tóth Szeles István Gyermekfekete P edig az ajánlat kecsegtető volt. Az újsághirde­tés 25 ezer forintért keresett nyári munkára di­ákokat. Naná, hogy talált. Manapság, amikor ennyiért még felnőtteknek is alig akad munkalehe­tőség, nincs konzervgyári szezonos gyermekfog­lalkoztatás, kevéske a vendéglátóipari alkalmi munkakfnálat, a „besegítés" a szülők irodájában. Egyszóval, amikorra elkoptak a korábbi „melódi­ák", szirénhangon jött a pénzkeresésre csábítás. Kiderült - már az első munkanapon -, az is volt: csábítás. A pénzt meg keresni kellett. Közel tízezer forint ugyanis valahol „elolvadt" a forró nyári naptól (?) mire a munkavállalók a „tetthely­re" értek. Úgy tizenötezret fgértek már csak a ha­tárban a kukoricabeporzásért a gyerekeknek. Azért viszont dolgozhattak. Nem is akármennyit: már az első munkanap reggel hattól este hétig tartott. Ke­mény munkával. A felügyelő' még azt se tűrte, hogy a gyerekek közben egymáshoz szóljanak. (Ennyi joga pedig volt régen a magyar napszá­mosnak, béresnek...) Mitagadás voltak, akiknek egy nap alatt „kitelt az esztendő" - a második napra már nem mentek dolgozni. S nem azért nem mentek, mert lusták, mert nincs szükségük a pénzre. Egyszerűen nem bírták az iskolapadból kicsöppent 10-16 évesek a „hosszúnapozást" a kukoricatáblában, a harminc fokos hőségben. A sorból „kiájulók" helyére a gazda ( megbí­zottja) biztosan talált más munkaerőt, hisz az most túlkfnálatos a magyar piacon. A munkára bevon­hatók köre nyárra még kibővült a diákokkal. S úgy tűnik, vannak munkaadók, akik rajtuk igazán „na­gyot akarnak fogni", sok hasznot akarnak húzni belőlük. V ajon figyel-e arra valaki, hogy a kicsi nem nagy, a gyermek nem felnőtt mnkaképessé­gű; a munkaadás meg nem tévesztendő össze a rabszolgatartással, akkor sem, ha „fekete ténye­ző "-je is van?! ólb Az OTP Bank BANK PENZTARJEGY V. értékpapír havonta és sávosan is kamatozik 1- 3 hónap között 22% 3- 6 hónap között 23% 6- 9 hónap között 25% 9-12 hónap között 25,5% 12 hónap után a kamat a teljes időszakra 28% Függésben. A szalag nehezen tűri a szervezetlenséget Csendélet. Csak az egészség meglegyen. (Fotó: Somogyi Károlyné) Az if|ú vállalkozók épp komoly üzleti tár­gyalásokat folytattak, amikor felkerestem őket az Euromenedzser Iskolaközpontban. Nem várakoztattak so­káig, hisz az egyhetes kurzuson a 10-17 év közötti életkorral büsz­kélkedő „menedzser­palánták" azt Is megta­nulhatták, hogy óriási a szerepe a róluk kiala­kult képnek. Az ilyen lehetőséget vétek ki­hagyni. A húszfős csa­patot négyen képvisel­ték. A beszélgetés előtt alkal­mam nyílt betekeinteni üzle­ti terveikbe. Nem voltak hí­ján a fantáziának. Különben mire vélhetném ezt a cégne­vet: Szöszbogár and Necro­mantic Services Unlimited. A Lee Bt. fizetési besorolása sem tanulságok nélküli. Míg a szakmunkások 19 ezer fo­rintra számíthattak, az üzem­vezetők 28-ra, a managerek 52-re, az üzletkötők 70-75­re, a vezérigazgató 175 ezer forintért szaggatja az istrán­got. A tevékenység megvá­lasztása is mutatja, érzik a mai világot. A Totál Holding Rt. például reklámirodát mű­ködtet, és bérbe adható épü­leteket vásárol fel. A szösz­bogarasok temetkezési vál­lalkozásukat és rovarirtó szolgáltatásukat vélték holt­biztosán nélkülözhetetlen­nek. A Lee kapott ezen, s rá­állt a koporsó alkatrészek beszállítására. A személyes bemutatko­zást Klein Balázs, 13 éves elnök-vezérigazgató kezdte: - Szeretek üzletelni, rög­tön tudtam hogy itt a he­lyem. A leghasznosabbnak a protokoll szabályainak, a tö­kéletes üzletkötés alapele­meinek megtanulását tartom. Természetes, hogy kamatoz­tatni szeretném. Szügyi Tamás, 14 éves cégvezető érdeklődése sem előzmények nélkül való: - A suliban el szoktam adni vagy cserélni a szá­momra értéktelen holmikat. Az üzletkötés aranyszabá­lyainak tudatos alkalmazásá­val talán még jobb boltokat csinálhatok. Az itteni sze­repjáték jó agytorna. Az én csapatom kutya- és macska­táp termelésre és eladásra szakosodott. Tudjuk, óriási a verseny ezen a téren, de mi kitaláltunk egy nemzetközi­leg piacképes termékcsalá­dot. Korek Ferenc a maga 12 évével repetázott is: - Az első héten kitanul­tam a cégvezetést, most üz­letkötő vagyok. Mindkét tu­dományra szükségem lesz, hogy megjelentethessek egy iskolaújságot. Társaimnak nem sok pénze van e célra, ezért szponzorok felkutatá­sán fáradozom. Sajnos lehe­tetlen másként olcsóbbá ten­ni a lapot, mivel állandóan emelkednek az árak, s a tete­jébe itt van még ez a Bok­ros-csomag is. Széli Judit 15 éves rek­lámmanager: - Nagyon szeretek szer­vezni, legyen az disco, isko­larádió vagy újság. Itt is erre a területre koncentráltam. Fontos, hogy az érdeklődési körünknek megfelelő legyen az, amibe energiát fektetünk. T. Sr. I.

Next

/
Thumbnails
Contents