Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-07 / 131. szám

Betétkamat-emelés az OTP-nél! A kereskedelmi banki üzletágban 1995. június l-jétől a vállalkozások és egyéb számlatulajdonosok lekötött betéteinek kamata az alábbiak szerint módosul: 1 hónapra 21,5% 3 hónapra 22,5% 6 hónapra 23,5% 12 hónapra 25,0% 1 éven túl 26,0% A próféta és az egyenlet] A

z amerikai vállalkozó jutott eszembe, aki eladta földjét, házát és elment gyémántot keresni a világ másik tájára. Néhány év után rongyosan tért haza, s az egykori telke előtt elsétálva megdöbbenve vette észre, az Államok legnagyobb gyémántbányája volt a farmja alatt. Csak éppen erre nem gondolt. Hiába, nem lehetünk próféták a saját hazánkban. Levelet kapott nemrégiben egyik ismerősöm „itthonról", a szegedi önkormányzattól. A hivatal szerint egy kis „sara" akadt a helyi adó befizetésénél. Beidézték hát ügyfélként: nap, óra, perc, ettó'l-eddig. Azért a levél végére odaírták, ezer forintra büntetik, ha mégsem jelenne meg. Ha ennél is nyakasabb lenne, akkor akár elő is állíttathatja az az önkormányzat, amelynek tisztviselői többek között az ő adójából is kapják a fizetésüket. Nem ért rá. Maradt a telefon, megérdeklődni, vigyen-e pizsamát, van-e akkora bűne, hogy ottfogják? Legnagyobb meglepetésére kiderült, csak a tavalyi adóév bevallási nyomtatványát szeretnék a kezébe nyomni. Miért nem tették mindjárt a borítékba? - okvetetlenkedett ismerősöm. Mert ez a rend. Végül csak besétált a csőbe, s állítja, akadt is meglepetésben része. A hivatál lépcsőházát gazdag bankokat megszégyenítő luxussal újították fel. A rend katonás, a műmárványra emlékeztető burkolat csillog-villog, hadd kapjanak frászt a helyi vállalkozók. Kedves ügyintéző nyomta végül kezébe a nyomtatványt, s azóta azon töpreng, hogyan kell kitölteni. Á két papír közül az egyik több négyismeretlenes egyenletet is tartalmaz. Igaz, a kitöltő már előre tudja, nem kell iparűzési adót fizetnie, mert nem is iparos, de a bevallás akkor is kötelező. Ráérnek kérem nálunk a vállalkozók. Gyakorolják csak a számolgatást okoskodhat a hivatal. Egyébként, ha valaki nem tudná, évi ezer forint miatt van az egész cirkusz. Mennyivel egyszerűbb lenne küldeni egy csekket, ráírni az összeget, s a vállalkozó sorbaállás nélkül egyszerűen csak befizetné. Túl egyszerű lenne így a világ. ^ C^fr' 9*' J Mai életünk nehezen képzelhető el villany nélkül. Tanyán éppúgy nélkülözhetetlen, mint a nagyvárosban, hisz a hűtőszekrény, a daráló, az öntözőszivattyú mindennapos használati tárgy. A tanyai, hétvégi nosztalgiához jól fest a petróleumlámpa, de nap mint nap kissé kényelmetlen. A hatvanas-hetvenes években villamosították a legtöbb tanyát. Olyan magyarosan átmeneti módon. Az állam nem vállalta a rendkívül hosszú hálózat kiépítését, cserébe szemet húnyt néhány apróság felett. Téesz majorok trafóitól girbe-görbe akáckarókon, ilyen-olyan vezetékeken többszáz méterre vitték el az akkor még jóformán csak világításra használt áramot. Évtizedek múltán ebből adódnak a nehézségek. Ugyanis ezeken a vonalakon megsokszorozódott a fogyasztás, s a túlterhelés miatt csúcsidőben alig pislákol a lámpa. A felújítás, kapacitásbővítés elkerülhetetlen, de nem mindegy, hogy kinek a számlájára. Annak idején a tanyatulajdonosok befizetései ellenére sem mondták, hogy ezek maszek vonalak, a téeszek kebelén voltak nyilvántartva, de mostanra azok sem érzik magukat tulajdonosnak, s az áramszolgáltató sem. Egy szakcég bizony nem lehet nagyvonalú a szabványokkal, (gy okkal ragaszkodik ahhoz, hogy csak olyan hálózatot vesz át, amely megfelel a követelményeknek. A Délmagyarországi Áramszolgáltató Vállalat Szegedi Üzemigazgatósága - Csongrád és Bács megye tanyás háromnegyedét álljuk. így készült el a 114 kilométer. Tavaly még minden igényt teljesíteni tudtunk, az idén csak 38 millió forintunk van erre a célra. Ha azt nézzük, hogy a mai árakon 1 kilométer másfél milló forinba kerül, akkor látható, hogy messze még a teljes 556 kilométer. Az eddigi érdeklődők, ha szerződnek velünk, ki is merítik az idei keretet. 0 A folytatás? - A jövőbeni gazdasági helyzetünktől függ, mi szeretnénk, ha mielőbb gazdái lehetnénk a teljes területnek. A privatizáció is most aktuális, így a hosszabbtávú jövőt majd az új tulajdonos határozza meg. A hallottak alapján már értem, miért sürgetnek mondjuk a rúzsai szervezők. Senki nem mondta ki, de könnyű kiszámolni, ha „műsoron kívül" váratlan műszaki okok miatt kell valahol újjáépíteni egy vonalat, fogyasztónként akár 200 ezerbe is kerülhet. Néhol intézményesen, időben rákapcsoltak, Igy Mórahalmon és Domaszéken évekkel ezelőtt átadták a tanyai vonalakat az áramszolgáltatónak. Zsombón, Bordányban és Forráskúton is rég hozzáláttak a munkához. A legtöbb község egy-egy körzetében mozdultak már. Ahol nem. ott még nincs feszültség a fizetni való miatt. A baj csak az, hogy a vezetékek végén is egyre kevésbé jelenik meg a feszültség. Tóth Szeles István A DM KFT. ÉS A DMKIK GAZDASÁGI MELLÉKLETE • Amikor a légvezeték nem elég áramvonalas Tanyai feszültség: végén csattan az ostor A Szentpétert család nem tudja még, hogy miből fizet. (Fotó: Gyenes Kálmán) mondja, hogy nem száll be: inkább a petróleum. Egyiküknek tényleg nincs miből, javaslom a többieknek, előlegezzük meg helyette, majd apránként megadja. Olyan helyett mi sem akarjuk átvállalni, aki ötünkét tudná zsebből fizetni, csak nem akarja. A Démász Szegedi Üzemigazgatóságán Csizmadia Gábor igazgatóval és munkatársaival teszünk egy röpke számvetést. - A rendszerváltást követően, a nagyüzemek felbomlásával vált látványossá, hogy a gazdátlan a hálózat felújítása halaszthatatlan. Cégünk három éve tette meg ajánlatát, hogy a költségek deszkákon kívül, pedig már akkoriban is 150-200 négyzetméter födémet produkáltak havonta. Fordulópontként a '94-es budapesti építőipari szakkiállításon rátaláltak a BEVA Rt-re, amely zsalurendszereket forgalmazott. Az első adagot úgy lízingelték, mára pedig a Monolit a BEVA dél-magyarországi képviselője, s talán ók rendelkeznek a legnagyobb zsalurendszerrel a régióban. Építkeznek vele, bérbeadják - a kettő együtt kifutja a lízingdíjat. Előremennek, persze az ésszerű határig. Meg oldalra is mennek, például a falzsalu rendszerre, s történetesen ez is BEVA. Azt mondják, az E-gerendás födém 30 centiméter vastag, az övék csak 18, ami a párkánymagasság-korlátozások idején nem mindegy. Családi házra is rámozdulnak, minden munkájukat külön megterveztetik a szegedi Tér és Formával. A monolitfödém előnye tehát a nagy tervezői szabadság, s hogy ezzel sokan számolnak, arra bizonyíték, hogy ma már havi 1000-1200 négyzetméterre van megrendelésük. K. A. Vass Sándor: - Másodszorra Is megvegyük a villanyunkat? térségeit magában foglaló területén 556 kilométer ilyen gazdátlan hálózat található, melyből a múlt év végéig 114 kilométert újítottak fel s vettek át. A felújítás szükségszerűségét senki sem vitatja, de adott esetben a tanyánként kért 20-50 ezer forint nem kívánt feszültségeket is okozhat. Van, aki tudomásul veszi, hogy minden pénzbe kerül, s fizet, van, aki fizetne, de nincs miből, s van, aki tudna fizetni, de szerinte, ahogy más állampolgárnak ingyen vezették a házáig az áramot, úgy neki is térítésmenetesen jár e szolgáltatás. Egy-egy szárnyvonal 10-2030 érintettjéből ilyen előzmények után nem könnyű összehozni egy társaságot, amely közösen beruház. Rúzsán most is szerveznek. Szentpéteri Lászlóék a jövedelmükhöz viszonyítva sokallják az 55 ezer forintnyi fizetnivalót, de az eddigi áramingadozást, a 180 voltot is tarthatatlannak vélik. Vass Sándor is a nyugdíjjal veti össze a fizetnivalót, s nem a műszaki paraméterekkel. - Ez a nép nem bír el ennyit. A hatvanas években mi tizenheten, fejenként 20 ezer forintért csináltattuk ezt a vonalat. Azóta sokan rákötöttek, de egy vasat se láttunk belőle. Most másodszorra is megvegyük a villanyunkat? Rácz László pontosabb részletekkel tud szolgálni: - Társulásban építtettük a vonalat, az akkori szabvány szerint, az akkori DÁV átvette. Mivel a körmünkre égett a felújítás, a polgármester úr kezdeményezte, hogy éljünk az erre járó 75 százalékos állami támogatással. Örömmel vettük, hogy csak a negyedét kell kifizetni, de megijedtünk, amikor kiderült, hogy nálunk ez is fogyasztónként 55 ezer forint. A később rákötőktől kért 3 ezer forintok elmentek a javításokra, így ismét zsebbe kell nyúlni. Várjuk a tételes költségvetést, mert mi úgy látjuk, kevesebből ki lehetne hozni. Ezen az áramkörön húszan vagyunk, ebből három • A tervezők szabadsága Monolit Müvek Szegeden Több olyan építkezésről is beszámoltunk lapunkban a közelmúltban, ahol a nem is mindig egyszerű födémet a szegedi Monolit Művek Kft. csapata zsaluzta, vasalta, öntötte ki betonnal, egyetlen lemezben. Az Amerikai Ház Kft. Marostői utcai szolgáltatóháza - három hét alatt 1000 négyzetméter -, vagy az újszegedi magánkollégium, hogy csak a leglátványosabbakból említsünk. Pedig a cég tulajdonképpen egy családi vállalkozás, ahol a két ügyvezető. Szabó Zsolt és Kakuszi Attila sógorok, s talán a „művek" még nem illik a vállalkozásra, minden lehetséges. A Vedresben végeztek, az építőipari technikum után a hetvenes évek végén állami munkahelyen szorgoskodtak, majd 1982-ben lettek maszekok. Kőműves kisiparosként főleg családi házakat építettek, de nevükhöz fűződik a Kisteleki Áfész építkezése éppen úgy, mint a szegedi tésztaüzemé. Hol ketten rakták a falat, hol 10 segédmunkás dolgozott alájuk, a lényeg az, hogy tíz évig malteros volt a kezük. A páros 1991-ben egy időre szétvált, Attila kiment Németországba szakmát tanulni és persze pénzt keresni. (Ebből mindjárt kiderül, hogy a vállakózás itthon még a rendszerváltás után sem volt fenékig tejföl.) Megismerte a fafödém zsalu rendszert, miközben nagyobb vállalkozás kerekedett az egészből, mint az itthoni volt. Azután egyszer csak hazajött. (Ebből kiderül, hogy a vállalkozás Németországban sem fenékig joghurt.) Itthon egy évig ült a dolog, majd a nulláról indulva, csak szakmai tapasztalattal felvértezve, immár újra párban, belefogtak. Szőrös deszkákkal kezdték a fafödém zsalu rendszert, úgy jó Fotó: Gyenes Kálmán másfél évvel ezelőtt, majd az úgynevezett osztrák táblákkal folytatták. A legnehezebb időszak az volt, amikor 4 hónapra felvettek 4 millió forintot - 35 százalékos kamatra, nulla vállalkozástámogatás mellett. Még a gipszkarton-kereskedelembe is belepancsoltak, hogy a pénzt időre vissza tudják adni. Visszaadták, de alig maradt valamijük a szőrös