Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-03 / 129. szám

PÜNKÖSD 11 Három évvel ezelőtt a kárpátaljai Nagyszöllősről érkezett Szegedre Zatykó László ferences atya. Ő az alsóvárosi ferences kolostor gvardiánja, vagyis a házfőnök, de László atya, mint általában a ferencesek, óvakodik a főnök meg a prior szavak használatától, mert ez sértené a testvéri közösség hangulatát. Jelenleg hat örökfogadalmas szerzetes él a kolostorban, és harminchat fiatal fogadalmas szerzetes. László atya vallja, hogy a hithez több bizonytalanság, több kétkedés kell, ezért sorra meg kell szabadulni az illúzióktól. Eletét ennek a két mondatnak a fényében vezeti: „Neked oda kell menned, ahova nem akarsz. Ott a helyed, ahol nehéz lesz." A nagyszőlőst templom • László atya a szegedi ferencesektől: Kételkedik az ellenfelei értéktelenségében • Két évet töltött László atya Nagyszálláson, mielőtt 1992-ben Szegedre jött. De hogyan került ki Kárpátaljára? - Először nyolcvankilenc húsvétján jártam ott, Nevetlenfaluba küldtek, de útközben kiderült, hogy Nagyszöllősön sokkal rosszabb a helyzet, nem volt templom, szándékosan tették tönkre, és az emberek a temetőben, egy kis kápolnában jöttek össze. A jobb Nevetlen helyett, ahol például templom is volt, ekkor választottam Nagyszöllőst. Kiderült az is, hogy Nagyszöllősön 1934-ig működött egy ferences kolostor, azután a szatmári irgalmas nővérek tartottak fenn ott iskolát, amely a szovjet bevonulással szűnt meg. Amikor mi odaértünk, múzeumnak volt kikiáltva az egykori kolostor, de valójában lomtárnak használták. Ma se működik, mint kolostor. Mi ferencesek akkor se költöznénk be abba az épületbe, ha visszaadnák, mert a város közepén áll, s emiatt nagyon zajos. Magunknak egy parasztházat alakítottunk át, a ferences atyák ma is ott élnek, a valahai kolostorépületből pedig, remélem, előbb-utóbb egyházi központ lesz. • Miért esett a választás László atyára? - Tudok oroszul, a pesti bölcsészkaron végeztem el az orosz szakot. Nagyon szerettem volna ugyanis ferences lenni, de a tartományfőnök azt mondta, csak úgy vesz föl, ha beiratkozom orosz szakra, mert orosz szakos tanárokból nagy hiány van a rendben. Be is jutottam az egyetemre, amit végső fokon volt középiskolám párttitkárának köszönhetek. Budapesten, az akkor is nagyon jónevű Rákócziban az iskola párttitkára tanította nekünk az oroszt. Amikor megtudta, hogy hívő keresztény vagyok, szekálni kezdett engem, és emiatt én minden órára igen alaposan felkészültem, hogy ne legyen támadási felület. Nagyon jól megtanultam a Rákócziban oroszul. A végén már valami szimpátia is született köztünk amiatt, hogy én olyan jól tudom a tantárgyát. Hát így volt. Ha ő nem komiszkodik velem, akkor én nem tanulok meg rendesen oroszul, akkor nem vesznek föl orosz szakra a bölcsészkarra, és akkor a ferencesek tartományfőnöke se vett volna föl. Az ellenfeLászló atya szerzetesekkel lemnek köszönhetem, hogy sikerült, amit szerettem volna. Ma is bennem van, hogy kételkedjem az ellenfeleim értéktelenségében. • Manapság sajnos, ez nem divat... - Harcos katolikus körökben Petri György például vörös posztó egy verse miatt, amelyben kétségbe vonja Mária szüzességét. Számomra Mária szüzessége csodálatos titok. Számára nem. Más titkokba azonban Petri György tud bevezetni. Az őszintesége csodálatos mélységekbe viszi le Petrit. Én pedig nem vagyok hajlandó megszegényíteni magam azzal, hogy nem olvasom őt. • Mostanában gyakran megfordultam Kárpátalján, s azt tapasztaltam, hogy ott vallásosabbak az emberek, mint itt. Miért? - A mostoha életkörülmények, a kemény viszonyok abban segítik az ottaniakat, hogy megszabaduljanak az illúzióktól, a jóléti társadalom illúzióitól. Ott nem tudják magukat kényelemmel körülvenni, nem tűnik perspektívának az anyagi gyarapodás, amely másutt, nálunk is például, leköti az embereket. Efféle kísértések, értheZatykó László tő módon, ott nincsenek. Tudják, hogy belső fogódzó nélkül nem élik túl azt, amiben létezniük adatott. És ezt a belső fogódzót boldogan ismerték föl az Evangéliumban. Úgy gondolom, a kárpátaljai magyarok ezért felszabadultabbak a szellemi értékek iránt is. Egy példa: magyarországi ferences testvérek Petőfi-verseket tanítottak be a gyerekeknek, amelyeket ők el is mondtak a nagyszöllősi templomban. Megrendülten hallgatott a nép. Nem valami magyar romantika rendítette meg őket, hanem felfogták, hogy valami szépet hallottak. Az itteninél ott sokkal érzékenyebb fogékonyságot tapasztaltam. Ebben az értelemben egy sivatagba érkeztem 1992-ben. - Ott a hívek azzal kezdték, hogy mindent el akarnak fogadni tőlem, csak okoljam meg, mit miért mondok. A kárpátaljaiak semmit nem hallottak a második vatikáni zsinatról, szellemiségét mégis fiatalosabb lendülettel tudták felfogni és elfogadni, mint a magyarországi hívek. Azok az emberek jóval leleményesebbek is az ittenieknél. Nem tudnak bemenni a boltba, s megvenni, ami kell, és azután az asztalra tenni, hanem tízféle kapcsolatot kell ápolniuk, hogy éhen ne haljanak. Azt mondhatnák erre, hogy érdek. De én azt mondom, hogy bajtársak összefogása. Ami egy nagyon erős összefonó erő. Mindig mindnyájan bajtársak vagyunk, csak nem vesszük észre. Ők észrevették. Az én kétéves tapasztalatom szerint jóval önállóbbak gondolkodásban, és önálló cselekvésre is alkalmasabbak. A nagyszöllősi templom renoválását is a hívek végezték el, teljes önállósággal, egy nyugalmazott építész irányítása mellett. Én csak a színvázlatot vittem, hogy milyen színűek legyenek a falak. Csodálatos románkori temploma van Nagyszöllősnek, ami most újra igazi szépségében tárul elénk. Nyilvánvaló volt, ha ők nem építik fel a templomot, nem lesz templomuk, mert én nem fogom megcsinálni. Nincs hozzá tehetségem. Gazdasági érzékem a nullával egyenlő. Másrészt a legkisebb gondnak éreztem azt, hogy nincs templom. Ennél sokkal súlyosabbnak tartottam, hogy nem ismerték az Evangéliumot. Mert nem ismerhették. A templom, ha ledől, ledől. Az egy műemlék, és azért van a műemlékvédelem, hogy ne dőljön le. De ha mégis, nekünk akkor is, mindig kell találnunk egy termet, ahol összejövünk. És ha összejöttünk, és megtaláltuk egymást, biztosan lesz köztünk kőműves is, meg villanyszerelő is, aki majd a templomot is kijavítja, ha rákerül a sor. De fordítva? Semmiképpen. Ha az épülettel kezdek törődni, mi lett volna az emberekkel? - Ne legyen félreérthető, amit most mondok: a szovjet rendszer a papot a helyére tette. Nem engedte meg neki, hogy az anyagi ügyekkel foglalkozzon. Azt csak a világiak intézhették. A pap meg kapott annyit, amennyiből megélt. Az állam nem is tárgyalt a pappal. Ha nem tetszett neki, lecsukta. Vagy beszervezte. Bár ott a magyar papokkal ez nem sikerült. A pap ebben a helyzetben arra volt felszabadítva, amire való, hogy az embereket szolgálja. Azt is felkínálták nekem, amikor 1990-ben kiérkeztem, hogy vezessem az egyházközség gyűléseit. Ezt addig egy világi kurátor csinálta, de olyan jól, hogy én semmiképp nem akartam elvenni tőle. Nem is vettem el. Eszem ágában se volt. Ezt a modellt, bizonyos változtatásokkal, Magyarországon is alkalmasnak gondolom. • A második vatikáni zsinat szellemiségét Magyarországon nem csak a hívek fogadták el nehezen, de az egyház is. Mi ennek az oka? - Biztos, hogy mindig volt egy lényeglátó kisebbség a magyar egyházban is, amelyik jól érezte a második vatikáni zsinat szellemiségét. Pilinszky János, Rónay György, Szedő Dénes, Szedő László. A teológusok közül Nyíri Tamást említeném... Az akkori Új Ember és a Vigília szerzőgárdája. Ez a réteg tudta, miről van szó. Amit pedig egyházvezetésnek nevezünk, igen, a csúcsokon sokáig kontraszelekció érvényesült. így többnyire azok jutottak föl a pozíciókba, akik alkalmasak voltak az állami igények kiszolgálására. Az államnak különösképpen nem volt érdeke, hogy az egyházat olyanok vezessék, akik értik a zsinatot. A zsinat tanítása a diktatúrával, a diktatórikus magatartással összeegyeztethetetlen. Ez is oka annak, hogy a zsinatot nehezen fogadták el. Ennek a terhét viseljük most is. Zalai Miklós • Sipos Ete Zoltán és az újszegedi kihívás Biblikus merítések Sipos Ete Zoltán. (Fotó: Gyenes Kálmán) H Sipos Ete Zoltán református lelkipásztort ez év május 14-én iktatta be hivatalába Kádár Ferenc szentesi esperes. Bár a hívek s a templomlátogatók 1993. óta ismerhetik, most elérkezettnek láttuk az időt, hogy olvasóinknak emberközelbe hozzuk a hit s a lélek elkötelezett gondozóját. M Az Ön családja református berkekben s azon túl igen ismert... - Valóban, ha bárki is felmérést készít, családom férfitagjai között igen sok lelkipásztort talál. Nagyapám, a szentesi származású s nyugdíjasként most is ott élő Sipos István a két háború között az amerikai Princeton egyetemén végzett, itthon szolgált s teológiai professzorként több nemzedék került ki a keze alól. Édesapám - aki jelenleg Budapesten lelkipásztor - és négy fitestvére is ezt a pályát választotta. Nagybátyám, Sipos Árpád például Szentesen szolgál. N Ez az elkötelezettség testvéreire is jellemző? - Tizenegyen vagyunk testvérek: hat fiú és öt lány. Két öcsém a teológiát végzi, egy már végzett lelkipásztor. a többieknek még van idejük a döntéshozatalra. Unokatestvéreim között is van református ielkészpalánta. • Ilyen előzmények közepette az Ön családi állapota, a gyermekekhez való viszonya sem lehet kétséges. - Nejem tanítónő, négy gyermekünk van, most várjuk az ötödiket. M A családi viszonyok taglalása biblikus arányokat jelez... - Életünk középpontjában a Biblia áll. Ahogy értelmezzük tanítását, úgy élünk. H Hol kezdte pályafutását? - Újszeged előtt hat évig Albertirsán voltam lelkipásztor. A nagyközség nevezetes evangélikus település. H Az átállás nem okozott gondot? - Tudtam, hova jövök. A gyülekezet vezetőivel, a presbitériummal kitűnő kapcsolatot alakítottam ki. Jóindulattal vártak. Az első pillanattól befogadtak. M Az újszegedi református gyülekezetben sok értelmiségi talált közösségre - úgy tűnik, itt ünnepnapokon már igény van a kétszeri igehirdetésre...' - A szószékre állás állandó, komoly felkészülést igényel. Ez a kihívás számomra testre szabott feladat. Hitbéli dolgokban az ünnepnapoknak különleges a jelentősége. A templomlátogatók érzékelik és elvárják az igeközvetítő lelki ráhangoltságát. H S az ünnepnapok közötti hétköznapok? - Fontosnak tartom - szerencsére nem csak én - a gyülekezeti hitoktatást. Korcsoportok szerint, megosztva foglalkozunk a fiatalokkal. Társaim is vannak e munkában. Hétfőnként 50-60 egyetemista jár a parókia gyülekezeti termében. Szerdánként a serdülő fiúkkal dr. Pauk János, csütörtökön havonta a lányokkal a feleségem foglalkozik. A konfirmációra való előkészítés az én feladatom. H Mi a közös jellemzője a korcsoportokkal való foglalkozásnak ? - Míg az istentisztelet mindenkihez szól, a fiatalok esetében meg kell találni azt a hangnemet, mely révén a Szentírás értékeit közvetíthetjük. A bibliai történetek magyarázataira nagyon kíváncsiak a gyermekek; ilymódon elmélyül hitük s erősödik a közösség. Ez áll munkánk középpontjában. Megítélésem szerint a mi szerepünk nem a kultúrprotestantizmus propagálása, hanem a Biblia magyarázata. Isten egy van, nem mindegy, milyen módon közelítünk hozzá. A fiatalok mellett az idősebb korosztályokkal is foglalkozunk. A tiszta biblikus beszéd szeretete nemcsak bizonyos korosztályok sajátossága. A nyugdíjas délutánokat dr. Juhász Imréné szervezi, nagy szeretettel. Időszakonként a gyülekezet tagjai számára közösségi találkozót rendezünk. amit ők ragaszkodásukkal viszonoznak. M Tudtommal Újszegedhez több szórványgyülekezet is tartozik. Miként jellemezné helyzetüket? - Tizenkilenc szórványról van szó. Kistelek, Sándorfalva, Deszk, Kübekháza az erősebb. A vegyesházasságok miatt azonban nagy a lemorzsolódási; • Mi az újszegedi lelkész álma? - Ki se merem mondani: a templomépítés! Azt szeretném, ha elkezdődne a magyar nép felemelkedése... H A szószéket felcserélve a lap nyilvánosságával, milyen pünkösdi üzenetre használja fel e hasábokat? - Először is: tanulmányozzák a Szentírást; azért tanácsolom ezt, mert Isten az ott olvashatókat „örökre állandó igazsággá tette". Aztán azért, mert igazi istenismeretnek, valóságismeretnek és önismeretnek egyedüli forrása a Szentírás; s végül mert amit Isten jónak látott leíratni, azt az ember valódi szabadságáért, boldogságáért Íratta meg. Második üzenetem: hitük tartalmát önállóan vizsgálják felül a Szentírás megérthető, aktuális üzeneteinek fényében és csak azt kövessék, higyjék, aminek szentfrásbeli alapja van. Ezzel sok keserű csalódástól és hiábavaló erőfeszítéstől kímélik meg magukat. Harmadszor idézném azt a mondatot, amit Pál apostol mondott a kultúra akkori fellegvárában, Athénban: „Isten de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyosságot adott mindenki előtt azáltal, hogy föltámasztotta a halálból." Pataki Sándor