Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-03 / 129. szám

• Négy év utén újra Pedagógusnap a Deákban Fontos-e a tanár? Fáradt társadalomnak az ünnepei is fáradtak. S hogy ez a fáradtság mikori eredetű is, az nehezen dönthető el. Szokás emlegetni szalmaláng-természetünket, ám ha tényleg van ilyen, nagy kérdés, hogy az mennyire Ázsiából hozott, ősi tulajdonságunk, s mennyire az utóbbi fél évezred örökségeként ivódott belénk. Hiszen ha sorozatosan nem sikerülnek nagyszabású dolgok, ha a reménytelenség, a reményvesztettség a normális, mindennapi, állapot, akkor még az is csoda, ha szalmalángnyi időre telik a lelkesedésből, ha villanásnyi időre kisüt a nap, s él a remény, a holnapnál és a mindennapi kenyérnél messzebbre is mutató. Faggatom magam: nem életkoromból, az általam belátható szűk világból fakadnak e borús gondolataim? Nem szubjektív érzésemet viszem-e át a társadalom egészére, de szinte minden, személyemtől független információ is e fáradtságról tudósít valamilyen módon. Ünnepeink, emléknapjaink, nemzeti, vallási, családi ünnepeink is fásultabbak, mintha inkább mozgatná őket a rutin, mint az átéltség. S ha mégis felszikrázik a lelkesedés, az öröm - a többség közönye, fásultsága, az új nemzedékek szokásosnál is nagyobb flegmatizmusa, hagyományelenessége lohasztja azt. Kiválhat-e az ünnepeknek ebből a fakó sorozatából a pedagógusnap? Aligha. S baj-e ez? Sokan gondolják, mondják is bizonyára, hogy kisebb gondja is nagyobb annál a pedagógustársadalomnak, hogy van-e a naptárban egy napjuk. Már régesrég elterjedt az a megfogalmazás, hogy a tanítók-tanárok a nemzet napszámosai, de most mintha még ez a „rang" is veszélybe kerülne. A ma működő pedagógusok legidősebbje is csak arra emlékezhet az elmúlt évtizedekből, hogy ünnepi szónoklatok, kormány- és egyéb programok hangoztatták a szakma erkölcsi és anyagi megbecsülésének fontosságát, sorolták a szép terveket, amelyekből aztán szinte semmi nem valósult meg. A pedagógus ma is a nemzet napszámosa. Szakmája egyike a legnehezebbeknek és legszebbeknek, teljes embert kívánó, s a teljes embert fel- és elhasználó foglalkozás ez- E munkához mégis mindenki érteni vél, mindenki jogot formál a beleszólásra, s mindenki tudni véli, melyek a helyes módszerek, mi a megtanítandó, mekkora az ideális osztálylétszám, kötelező óraszám. Az iskolák államosítása óta nem élt olyan létbizonytalanságban a pedagógustársadalom, mint manapság. Mondhatja a kívülálló: hiszen mindenki abban él ma Magyarországon! Ez nagyjából igaz, legalábbis azokra, akik munkaerejük és tudásuk bérbeadásából élnek, próbálnak megélni, családot fenntartani. A pedagógusnak azonban nemcsak saját családja van. ő a mindenkori jövendő Magyarországot is neveli. Ki nagyobb, ki kisebb tehetséggel, de szakértelemmel. Ezt a szakértelmet azonban - kormányaink axiómaszerű véleménye szerint - nem szükséges megfizetni, nem szüksége szinten tartani, fejleszteni sem: majdcsak lesz valahogy, valami. A képviselő fontos, a polgármesteri hivatal előadója fontos, a milliárdos ráfizetéseket produkáló bankár és vállalkozó fontos, de a tanár nem az. Amíg ilyen társadalomban élünk, amíg a tanár kiszolgáltatott helyzetű az óvónőtől az egyetemi tanárig, addig hamisan cseng minden hivatalos ünneplés, és visszataszító a hivatástudatra való folytonos ráutalás. Addig egyetlen öröm marad: a pedagógiai siker, s annak szép jeleként a szeretettel átadott szál virág, a természetes mosoly. Addig a pedagógusoknak nincs igazán napjuk, csak egyetlen, áldozatos életük. Vasy Géza Dobos Krisztina bírál Dobos Krisztina MDF országgyűlési képviselő, pártja oktatási kabinetjének vezetője tartott lakossági fórumot tegnap „Tévúton a magyar oktatás" jelmondattal a szegedi MDF székházban. Ezt megelőzően a képviselőnő újságírók között fejtette ki, hogy az MDF rendkívül károsnak tartja és elítéli a jelenlegi kormánynak azt a politikáját, amely teljesen a pénzügyi szempontoknak rendeli alá a magyar oktatásügyet és kultúrát. Dobos Krisztina úgy véli, a Hornkormány idején elfogadott újabb és újabb pótköltségvetéseken már kiütközött az iskola- és felsőoktatásügy visszafejlesztésének szándéka, de a Bokros-csomag .elfogadása eszközt adott az oktatás tönkretételéhez. A felsőoktatásbeli oktatói elbocsátások, a belügyminiszter által az önkormányzatoknál indítványozott közalkalmazotti leépítés, az iskolabezárások, az óvodai nagycsoportok és az iskola nagyosztályok bevezetése Dobos Krisztina szerint egy-egy lépés az állami és önkormányzati iskolarendszer lepusztftásának útján. „Márpedig hangsúlyozta a képviselőnő - amit most elrontanak, az 10-15 év múlva fog visszahatni a magyar társadalomra, éppen akkor, amikor az várhatóan az európai közösségen belüli helykereső éveit tölti. Elhibázott politika a gazdaság éppen aktuális nehéz helyzetében csupán egy költségvetési tényezővé tenni a kultúrát és az oktatást. A gazdaság élete mindig is hullámozni fog, s ha Magyarország csak erre összpontosít, miközben alig nyer valamit, feláldozza azt. amiben valóban kiváló: szellemi erejét." Dobos Krisztina úgy gondolja, ez lesz az egyik ok, ami a jelenlegi kormánykoalíció bukását okozza majd a következő választásokon. S. P. S. A Himnusszal kezdődött. • Dr. Pap Jánosné: „Köszönjük, ha már pénzt nem tudnak adni." (Fotó: Gyenes Kálmán) „Ha a pedagógusokról, a pedagógusnapról beszélünk, akkor érdemes tudni, hogy Szeged lakosságának körülbelül egyötöde napi kapcsolatban van a közoktatással. A város nyolcvankét tanintézményében ugyanis háromezer pedagógus tanít hatezer óvodást és harmincezer diákot. Ez önmagában is jelentős szám, éppen ezért az e szakmában dolgozóknak minden szinten szerepet kell kapni és jogokat kell biztosítani." Dr. Szalay István polgármester mondta ezX tegnap a Deák Ferenc Gimnáziumban rendezett városi pedagógusnapon. A pedagógus-polgármester ünnepi beszédében szólt az ősi hagyományokra épülő szegedi iskolarendszerről, valamint a városban működő modellértékű szakoktatási rendszerről, illetve a különböző gimnáziumi típusokról. Dr. Szalay hangsúlyozta: Szeged országos szinten is jelentős szerepet játszik a közoktatás struktúraváltásában. A város tavaly 4.2 milliárd forintot fordított költségvetéséből az oktatásra. Idén ez a szám: 4.8 milliárd forint. A polgármester elmondta: bár az anyagi források egyre jobban beszűkülnek, az iskolarendszer szintentartása és fejlesztése folytatódik a városban. A struktúraváltásból adódó majdani létszámleépítésekkel kapcsolatosan ígéretet tett a hallgatóságnak: a város vezetése - az országos tendenciától eltérően - mindent megtesz majd annak érdekében, hogy megtartsa pedagógusait. Dr. Szalay István ünnepi beszéde után általános és középiskolás diákok szavaltak, énekeltek és zenéltek. coljunk. Ettől függetlenül hiszem, hogy az önkormányzat nemcsak ezen a napon, hanem a továbbiakban is figyel majd a pedagógusokra. " A szakszervezeti titkár a következőképpen zárta beszédét: „Látom kollégáim arcán a mosolyt, az örömet, amit az ünnepi műsor okozott nekik. Köszönjük az önkormányzatnak, hogy megemlékezett a pedagógus napról, ha már pénzt nem tud adni." Az ünnepség végén dr. Szalay István különböző kitüntetéseket adott át. Dr. Szabó Edit (Radnóti Miklós Gimnázium) és Takács Jánosné (Árpád Nevelőotthon) címzetes igazgatói címet, míg Révész Istvánné (Tápéi Óvodai Körzet), Szabó Istvánné (Felsővárosi Óvodai Körzet), Nagy Károlyné (Tisza-parti Ált. Isk.), Masa Gézáné (Napos Úti Ált. Isk.) és Takács Jánosné (Árpád Nevelőotthon) pedagógus szolgálati emlékérmet kapott. Közvetlenül az ünnepség után nyílt meg a PSZ és a Szépmíves Céh által rendezett „Szegedi Pedagógus Képzőművészek Tárlata '95" című kiállítás. A tárlat díjazottjai: Atlasz Mariann. Bakacsi Lajos. Bobály Katalin. Bóna Judit. Fekete Miklós, László Anna és Nagy Károly. Sz. C. Sz. Dr. Pap Jánosné, a Pedagógus Szakszervezet városi és körzeti titkára már nem volt olyan derülátó, mint a polgármester. Ünnepi beszédében elmondta: az elmúlt években voltak, akik megünnepelték, voltak, akik nem, s voltak olyanok, akik emlékezetükből is szerették volna kitörölni a pedagógusnapot. „Négy évi kényszerszünet után ma újra köszönthetjük egy központi ünnepség keretében a város pedagógusait. Sajnos, ma már arra vagyunk kárljpztatva, hogy az iskolák szintentartásért harSzalay polgármester is pedagógusként kapott virágot • A honfoglalás 1100 éves évfordulója kapcsán Csongrád megye is - Ópusztaszer történelmi jelentőségének köszönhetően - fontos szerepet kaphatna a megemlékezést célzó programok sorában. Ám bizonyos „körök" úgy látják, az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark léte, az első országgyűlés színhelye, a Feszty-körkép bemutatása, mind-mind kevés ahhoz, hogy elnyerje a kormányzat segftö jóindulatát. Bár 1994-ben a millecentenárium színvonalas megünneplésének előkészítését rábízták egy - a legmagasabb közjogi méltóságokat is magában foglaló - emlékbizottságra, mégsem lehet azt állítani: ez alkalommal nem az általában jellemző Budapest-centrikusság szellemében, hanem a történelmi tények, hagyományok tiszteletben tartásával születnek a döntések. Nem. Sajnos, mint az emlékbizottság egyik tagjától, Lehmann Istvántól, a Csongrád megyei közgyűlés elnökétől megtudtuk, a néhány nappal ezelőtt lezajlott első (!) bizottsági tanácskozás gyakorlatilag eredménytelenül zárult. A beterjesztett javaslat ugyanis • A Budapest-centrikusság sem lehet akadály Lobbyzás Ópusztaszer ellen? Árpád apánk szakmailag megalapozatlan, tartalmában elfogadhatatlan volt. Ezért az emlékbizottság a koncepció hiánya miatt létre is hozott egy szűkebb, történészekből álló szakmai csoportot. Az ugyanis egy dolog - hangsúlyozta az elnök -, hogy Ópusztaszeri „kivették" a kiemelt programhelyek közül, hogy elutasították a céltámogatási kérelmet, annak ellenére, hogy a '94. évi kormányhatározat kimondja: „Az érintett önkormányzatokkal együttműködve a rendezvények fogadására alkalmas állapotba kell hozni, és ehhez a szükséges pénzügyi feltételeket biztosítani kell." Erre azonban az írásos előterjesztésben mindössze 8 milliót irányoztak elő, amely jelenleg, úgy tűnik, még ennél is kevesebb, 6,24 millió lenne. Ez pedig szinte semmire sem elegendő. Ugyanakkor Budapest több mint 200 milliót kapna. Pannonhalma 30-at, Székesfehérvár pedig 17-et. Az ügyintézés komolytalanságát igazolja, hogy a helyi kezdeményezések támogatására kiírt pályázat finanszírozására amelyre 1240 javaslati kérelem érkezett, közel 4 milliárd forintos igénnyel - csupán 222 milliót szánnak! így félő, hogy Csongrád megye és Ópusztaszer önkormányzata gyakorlatilag magára marad. A régió országgyűlési képviselői ugyan törvénymódosítási javaslatot nyújtottak be a Parlamenthez, kérve a kormányzat anyagi támogatását, sajnos azonban egyelőre eredménytelenül. A megyei közgyűlés viszont ennek ellenére közhasznú társaságot hoz létre, illetve pályázatok segítségével próbálja meg szaporítani a hiányzó forintokat. Továbbá a megyei elnökök szerdai országos tanácskozásán a jelenlévők megerősítették azt a korábbi elképzelésüket, hogy 1996. augusztus 18-án az emlékparkban mindenképpen megrendezik a megyék II. országos gyűlését. Ezenkívül, mint Lehmann István elmondta, ha másként nem megy, az ország közvéleményét is segítségül hívják annak érdekében, hogy e nemzeti emlékhelyen mégiscsak ünnepelhessen az ország. Ebben azok sem akadályozhatják meg őket, akik szenvedélyesen elutasítják, vagy megkérdőjelezik még az Őpusztaszerre vonatkozó történelmi hagyományokat is, azért, hogy lobbyzhassanak Budapest, vagy éppen Esztergom érdekében. A helyi szervezők azonban meg vannak győződve arról: már a Feszty-körkép is elegendő „eszköz" lesz ahhoz - nem szólva az egyéb programokról hogy az ország lakossága mégis Ópusztaszeri tekintse majd a millecentenáriumi ünnepségek igazi központjának. N. Rácz Judit Nagytakarítás Pusztamérgesen Jókedvű emberek - felnőttek és gyerekek - gyülekeztek tegnap délután Pusztamérges piacterén, hogy megtisztítsák községüket és környékét a hulladéktól, szeméttől. Mindössze egy hónapja alakult itt meg önálló kezdeményezésre a Környezetvédő és Faluszépítő Társulat, az ő fölhívásukra jelentkeztek - most első alkalommal - a falubeliek lakóhelyük megszépítésére. Sok szép erdő veszi körül a községet, közöttük olyanok is, melyekben ritka Magyarországon csak itt található - állatok és növények élnek. Május l-jén ezeket az erdőket, összesen száz hektáron természetvédelmi területté nyilvánították. A szorgalmas hulladékgyűjtők ezeket az erdőket is megtisztították, s ígéretük szerint ezután is gondjukat viselik majd. A faluszépítő akciók megrendezését Rátkainé Serfőző Éva gyógyszerész vállalta. Sólya Zoltánná, a művelődési ház vezetője, Börcsök Antal polgármester és Balla Vince alpolgármester segítségével. Áz Üllés és Vidéke Afész élelmiszerboltja, és a Sellő Étterem munka után megvendégelte a résztvevőket. Kép és szöveg: Somogyi Károlyné