Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-03 / 129. szám

Gyermekkorunkat idézi a szokás. Merthogy az 1940-es évek derekán még a tápai lányok is eljártak pünkösdölni. A szegedi tanyavilágban pedig tíz évvel később is. m Hagyományaink A lápai lányok Krisztussal Pünkösd ünnepére n keresztény egyházak két tavaszi MM nagy ünnepe: a húsvét és a pünkösd - Izrael nagy ünnepeihez kapcsolódik, mintegy azok kiteljesedése. A húsvét, a kovásztalan kenyerek ünnepe: emlékeztette lzráel népét Isten csodálatos szabadítására Egyimptomból az Atyáknak adott ígéret földjre. Ez a kereszténység számára Jézus Krisztus megváltó áldozatának, feltámadása győzelmének ünnepe lett. Nemcsak emlékezés, múltba tekintés, hanem az élő és éltető Úrral való kapcsolat is, életeket változtató, az örök élet reménységével kiteljesedő öröm és erő forrása. Pünkösd (görög: pentekoszté = 50) ötvenedik nap a húsvét után, aratási hálaadó ünnep volt a testet éltető termésért. Ennek kiteljesedése a Szentlélek kitöltése a feltámadott és mennybe ment Krisztus ígérete szerint. Számos ószövetségi prófécia és eseménye mutatja be Istennek azt a hatalmát, mellyel a neki engedelmes ember lelkében olyan hatás tapasztalható, ami személyiségét, szándékát, tetteit megváltoztatja, helyreigazítja a többi ember javára és Isten dicsőségére. „így szól az én Uram, az ÚR: Nem tiértetek cselekszem én, hanem szent nevemért, melyet gyalázatossá tettetek a népek között ... megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok ... minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak titeket. Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek ... Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem veletek, hogy rendelkezéseim szerint éljetek, törvényeimet megtartsátok és teljesítsétek." (Ezékiel 36:22-26) „Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam ... elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört sziveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak és szabadon bocsátást a megkötözötteknek; hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztaljak minden gyászolói." (Ézsaiás 61:1-2) „Kitöltőm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak." (Jóel 3:1) Ennek a próféciának beteljesedését hirdeti Péter apostol a pünkösd ünnepén Jeruzsálemben az aratási hálaadásra összegyűltek sokasága előtt, akik azon döbbentek meg, hogy Isten felséges dolgairól hallják beszélni a galileai halászokat saját anyanyelvükön, pedig sokféle nép közül jöttek. Azon a napon háromezer lélek csatlakozott az apostolokhoz, megismerve és megvallva bűneiket és megkeresztelkedve Jézus Krisztus nevében bűneink bocsánatára (Apostolok cselekedetei 2:141) Ez a keresztény anyaszentegyház megszületésének napja, ezek számát szaporította az Úr napról napra a hívőkkel és üdvözülőkkel, és így telik el lassan a második évezred. Az egyház él a történelem viharai és különböző eszmeáramlatok által megtépázva, de meg nem rendülve, meg nem változva, mert nem emberi erő és gondolat élteti, szervezi, hanem a Szentlélek Isten. Miről beszélt Péter és az apostolok? Isten felséges dolgairól, ami megtalálható mindenben, ahogy Jézus Krisztusra, a megtartóra, üdvözítőre mutat, de amit az ember öntelten és elvakulva nem akar figyelembe venni, elfogadni, hanem elutasítja, megfeszíti, megveti, pedig „nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." (Apostolok cselekedetei 4:12) Ezt hirdetik az apostolok utódai minden korszakban és ahol egy ember beismeri, hogy nem törődött Vele, pedig pártfogóra, vezetőre szorul, ott ma is megtapasztalható, hogy minden úgy működik, ahogy Jézus megígérte. „A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek." (János ev. 14:26) A Szentlélek az erő, szeretet és józanság lelke, a szeretet és vigasztalás lelke, az imádság lelke, az öröm, békesség, szívességjóság, hűség, mértékletesség lelke. Töltekezzetek meg Szentlélekkel! Papp László református lelkész Tápén három kislány állt össze. A legkisebb, aki alig volt hatesztendős - volt a királyné, a pünkösdi királyné. Őt' a két nagyobbacska lány - rendszerint a nagyobb lánytestvérek, rokon, vagy szomszéd lányok - kétoldalt karolták, és így mentek az utcán, háztól házig. Mindegyik fején virágkoszorú volt. A kiskapun belépve hangosat köszöntek: Dicsértessék a Jézus Krisztus! Szabad-é pünkösdölni? Mindenütt beengedték őket. A kislányok a pitvarajtó előtt álltak meg, és máris rázendítettek az pnekre: „A pünkösdnek jelös napja. Szentlélek Isten küldötte. Erősítse mi szívünket az apostoloknak..." A dallamot és a szöveget a beszélni már - még ha pöszögve-sejpftve is - tudó kislányok ismerték: „Fúttuk, mint a vízfolyás." A dal igen hosszú volt, amelyet eleik ponyvairodalom nyomán, kántortanítók segítségével tanultak meg, majd évszázadokon át hagyományozódott anyáról lányára. A dal végén a kezükben vitt zöld bodzaágat magasra tartva, egy másik szövegredallamra a kis királynét (mondták kisményasszonynak is) a szélsók megtáncoltatták: „Im-bim, bokorica, öleld, akit szeretsz. Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja; Holnap lössz, holnap lössz a második napja." Ezt követően megint megkarolták a királynét, és együtt énekelték: „Bebúttam a kemincébe, málét láttam a tepszibe. Nem küll neköm málé, lögyön a gazdáé. Pénzt akarnak adni, zörgetik a tepszit. Hogyha pedig nem adnak, el sé fogom vönni." Ezután még egyszer megforgatták a kis királynét: „Imbim, bokorica, öleld, akit szeretsz. Mi van ma, mi van ma, piros pünkösd napja, hónap lössz, hónap lössz a második napja. Dicsértessék a Jézus Krisztus!" A pünkösdölőt a ház apraja-nagyja az udvaron állva hallgatta végig. Amikor a kislányok végeztek, a gazdasszony apró pünkösdi pogácsával kínálta a lányokat, akik keveset ettek. Ha megint vehettek, azokat már a királyné karján lógó vesszőgarabolyba tették, és kis szakajtóruhával letakarták. A gazda a királyné markába csúsztatott pár fillért. A pértzt a kislányok később elosztották, otthon az édesanyjuknak adták, aki általában hajbavaló szalagot vett a számukra. A tápai lányok Szegedre is bejártak pünkösdölni. Főként olyan helyekre, ahová tejet, tejterméket, tojást vittek rendszeresen. Ám amikor korcsma elótt haladtak el, a korcsmáros behívta őket, hogy ott, a vendégeknek is mondják el éneküket. „Engömet főtöttek az asztalra. En vótam a királyné, úgy hatévesen. Mikor végeztünk, úgy hajigálták az embörök a pénzt a garabolyomba, hogy na." A tápai lányok pünkösdölőjére Kodály Zoltán is fölfigyelt, amelyet részleteiben be is épített Pünkösdölő elmű művébe. A Szeged környéki tanyavilágban későbbig, az 1950es évek végéig, némely helyen ennél is tovább élt a pünkösdöló hagyománya. Bizonyos dallam-, illetve szövegváltozattal adták elő ők is: tanyáról tanyára járva. A lassan kialakuló falvak házaiba nem mertek bejönni. Talán nem is eresztették volna be őket, hiszen abban az időben a valláshoz kapcsolódó szokáshagyományokat, ha nem tiltották is, de nem szívesen pártolták. Nemrég egy folklórbemutatón hallottam a tápai pünkösdölőt, és láttam viszont gyermekkorom élményt adó táncait. Szerencsére a Tápé története és néprajza kötet megőrizte ezt a szép hagyományt, amelyet, lám, már csak színpadról ismerhet meg a mai lánysereg, akiknek elődei oly' szépen énekelték: „A pünkösdnek jelös napja, Szentlélek Isten küldötte, Erósíjje mi szívünket..." Ifj. Lele József SZOMBAT, 1995. JÚN. 3. A nagy körmenet idején a búcsúsok tömege koszorúba fogja a Kis-Somló hegyét és szól az áhítat. A búcsúsok Szűz Mária ismeretlen erdélyi mestertől származó híres szobra, a Segítő Madonna elé járulnak Pünkösdi búcsú Gsíksomlyón Gyenes Kálmán képriportja Évente Ausztráliától az Egyesült Államokig a világ minden tájáról százezren zarándokolnak a Hargita gyönyörű lejtőire. • A ferences barátok már 1372-ben Csíksomlyón voltak, erről 1400-ból okmányokkal alátámasztott adat is van: IX. Bonifác pápa Alvernai Bertalan bosnyák helynöknek engedélyt adott egy csíki klastrom alapítására. A 600 év alatt sorsuk összeforrott az ott élő néppel Akik természetesen soha nem hiányozhatnak a somlyói búcsúról: a harisnyás székelyek.. • A templom építését végző Schmidt Konstantin 1810-ben a Ferenc-rendi barokk kegytemplom tetejéről mondott beszédet a néphez. Beszéde végén a fejedelemre és a gubernátorra ürítette poharát, amelyet azután a nép közé dobott A Szentszék 1936-ban naponként egyszer elnyerhető teljes búcsút engedélyezett mindazok részére, akik a csíksomlyói kegytemplomot bármikor meglátogatják, gyónnak és áldoznak. • A Szálvátor-kápolna a Kis-Somlyó hegy tetején, a Nagy-Somlyó lábánál. Állítólag Szent István magyar királynak Gyula fölött aratott győzelme után építették fel először, 1002-ben. Egy másik - valószínűbb - hagyomány, hogy a nándorfehérvári győzelem (1456. augusztus 8.) emlékére épült. Előtte: az 1567-ik évi első pünkösdi búcsú emlékére emelt kereszt