Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-26 / 147. szám

HÉTFŐ, 1995. JÚN. 26. A másik város _ Szervusz, borravaló r E n még járok taxival, igaz egyre ritkábban és egyre kényszeredettebben, de azért fölöttébb mulatságosnak tartom ama volt kormánypárti képviselő úr elhatározását, aki a blokád óta nem ült ilyesféle személygépkocsiba, inkább gyalogol órákat, vagy ha nagyon megszorul, hát szolgálati kocsit igényel pártjának központjából. A borravalós dolog egy helybeli taxissal kezdődött, néhány hete. Kopasz, kissé testes férfi volt, jó ötvenes, homloka mint Ör­kény Pista bácsi homloka, arcát filozofikus ráncok szabdalták, és halkan ejhajozott kormányzás közben. Rágott körmei alatt fekete diszcsíkot vont a napi munka hordaléka. Úgy tetszett, nemcsak magánfu­varos, ez a munka keresetkiegészítés, szükséges plusz, mert van főállása is, habár lehet, hogy tévedek. Lehet, hogy taxizott egész életén át, s még a túlvilágon is a Kháron Rt. alkalmazottja lesz. Lehasznált nyugati autóban ültünk, lehetett volna tisztább is, halkabb is, viszont nem dohányzott. Számlálóórája átlagos gyorsasággal pergette a számokat, került már az út nekem ennél kevesebbe és többe is. Papírpénzzel fizettem, és szépen megvártam, míg visszaszámolja az aprót, a mindennapokhoz szürkült, forgalomból lassan kikopó forintokat. Rezzenéstelen arccal tette. Csak akkor pillantott fel s szívott nagyot az orrán, amikor számlát is kértem, úgynevezett áfás számlát, írni kezdett, lassan és nehezen formálódó betűkkel, közben rá-rálehelt az olcsó golyóstoll hegyére, s amikor elkészült, úgy adta át a papírkát, mint valami büntetést. Nem köszönt el. Legközelebb egy kiskocs­mában próbálkoztam, két deciliter félszáraz fehér badacsonyi bor után nem utaltam ki borravalót. A felnyírt tarkójú csapos fiú nem is számolt, gyors moz­dulattal belökte a pénztárgépbe az aprókat, fénytelen tekintete elsuhant a homlokom fölött. Persze nem mindig sikerül. Még mindig előfordul, hogy kell borravalót adni, egyszerűen nem kerülheti ki az em­ber, holott nem kap semmi különlegeset, de a másik arcában van valami kényszerítő erő, vagy a hely szelleme olyan, hiába határozta el, hogy szervusz, borravaló, leszámoltam veled, még nem teljes a bú­csú, nagy úr a megszokás. m maz rendszerben olyan természetes volt a borra­mm való, mint Jézuska markában a keresztszög. A polgár korrigált valami hibás relációt, mert tudta, hogy a szolgáltató szférát igazságtalan erők sarcolják, s éppolyan természetesnek tetszett, hogy főúrnak, fuvarosnak, szerelőnek, hajnyírónak jár a plusz hu­szonöt százalék, mint az, hogy a főnök élt, él, élni fog, mégha mumizált formában is. Borravaló okán a kisember dzsentri is lehetett egy szűk, ám annál ese­ménytelibb éjszakára. Előre kispórolt hétvégeken, prémiumosztás után, vagy hóeleji másodikán úgy viselkedhetett, akár egy romantikus magyar úr, aki a ködből lépett ki, s titkainál csak a piros hasú százasa a több, amiből jut prímáshomlokra, s lehet dugdosni engedelmesen pihegő keblek halma közé is. Az volt a borravaló titka, hogy igazságtalan volt, mégis igazsá­gos, a szabadság és főként a gazdagság illúziójával operált, természetében ötvöződött az önkifejezés pozitív jellege. Manapaság nem borravalókat adunk, hanem kere­kítünk. Manapaság nem borravalót adunk, hanem kiválasztjuk a szolgáltatónkat. Manapság nem adunk borravalót, mert az akinek adnánk, többet és másho­gyan keres, mint mi. Ez és ez a fodrászunk, taxis­csapatunk, szerelőnk - mondjuk. Ma nem borravalót adunk, hanem jó esetben eltekintünk a számlától, amivel közvetlenül az államot csapjuk be, közvetve pedig magunkat, vagyis... vagyis dehogy. Mire mi a államot becsapnánk, az már becsapott bennünket, mert a mély krízis jellemvonása az, hogy mindenki becsap mindenkit, még akkor is, ha többségben azok izzadnak ez országban, akik az átlagnál jobban be vannak csapva. Az a krízis, ha tisztes és jó nevű helybeli polgárok rendre sötét ügyletekbe keverednek, mert a mohóság legyőzi a név erejét, következés­képpen a polgári tisztesség lassan és kevésbé kama­tozó, de mégiscsak megtérülő útja helyett a gyors, veszélyes és amorális megoldásokat választják. Rapid utak ezek, nagyon magasra és rettenetesen mélyre vezetnek. A krízis az, hogy a pénzügyminiszter megszorításokat, elvonásokat és operációkat jelent be napról napra, s mindeközben a polgár a főút mentén vagy a kertvárosban épülő fotocellás, vérebes palotá­kat bámulja elképedve, és az adócsalást gondolja a gazda legenyhébb törvényszegésének. Egyszerű relációban a végkielégítés se más, mint a borravaló egy fejlettebb fajtája a pénz törzsfejlődésében. Kemé­nyen meg is küzdött érte a pénzügyminiszter, s nem azért, mert annyira szüksége volt rá, mint inkább az image-e miatt. • BB onok és kérlelhetetlen embernek kell lennie Mm annak, aki gatyába rázza a rothadó államház­tatást. Ezért ragaszkodott a bruttó tizenhatmilliójá­hoz, nehogy úgy tűnjék, hagyja magát presszionálni a demagóg bértollnok csürhe által. Erős, konok, cini­kus ember a pénzügyminiszter — és ravasz is. Tudja, hogy nála is erősebb az életet átszövő korrupció és a feketegazdaság, hát nem ezekkel kezdi. Tébé, tandíj, családi pótlék, közalkalmazottak, itt várható a legenyhébb ellenállás. Nosza. A krízis az, amikor az állam azzal szemben erős, aki amúgy is gyenge. Lehet alkudozni, könyörögni, perelni, tüntetni... etc. S ott, ahol az élet alku, megállapodás tárgya, a borravaló­nak befellegzett. Kicsiben is, nagyban is. Lesznek persze pluszpénzek ezután is, de azokat nem így fogják hívni. (^TiUc • Ahogy az már ilyenkor lenni szokott: volt öszöm­iszom, marha- és tyúkpöri, köménymagos főtt krumpli, fehér kenyér, és szekszárdi vörösbor, valamint Rolling Stones, Smokie, Animals, Kinks, Them, Nashville Teans, Yardbirds és Spencer Daevis. Az apropót pedig az szolgáltatta az őszömre meg az iszomra, hogy a Tömör­kény István Művészeti Szak­középiskola első iparos osz­tálya harminc esztendővel ezelőtt tette le az érettségi vizsgát. A hét végén ez alkalom­ból gyűltek össze egy monstre bulira a régi osztálytársak és tanárok. Az érettségi talál­kozó domborműves emlék­tábla avatással kezdődött. Az iskola Korányi fasori be­járatánál közel százan jöttek össze, hogy Tápai Antal szobrászművészre, a művé­szeti szakközépiskola alapító tanárára emlékezzenek. Tóth Béla író avatóbeszé­dében elmondta: az aranyke­zű és szívű mester, akit a maga idejében nem tudott eltartani a város, nem kisebb dolgot csinált, minthogy megteremtette, létrehozta a szobrásztársadalmat a Tisza partján. Tápai úgy nyilat­kozott egykoron, hogy Sze­gedtől elszakadni vagy meg­szakadni lehet. Nos, őt nem vitte rá az élet, hogy elsza­kadjon a várostól. A Tápai tanítvány, Farkas Pál szob­rászművész domborműves alkotását a szintén Tápai tanítvány Kalmár Márton, az iskola igazgató-helyettese és Tóth Béla közösen lep­lezte le. Az osztály ezután átvo­nult vacsorázni Kalmár Már­ton alsóvárosi alkotóházába. Az érkezőket annak rendje­Emléktáblát avattak Tápai Antal tiszteletére. I (Fotó: Nagy László) I Az egykori tanítványok a művész özvegyét köszöntik. i Tömörkényes jubileumi érettségi Szegedi elszakadni vagy megszakadni lehet w módja szerint jóféle házi pá­linkával kínálta a házigazda, mely után kicsit fényesebbé váltak a szemek és oldottab­bá a beszélgetések. László Anna grafikus elmondta, hogy 1961-ben harmincha­tan kezdtek, a végére azon­ban csak huszonhármán ma­radtak. A harminc éves talál­kozóra négyen nem jöttek el. A többség egyébként művé­szi pályán dolgozik: van közöttük jónevű belsőépítész (Szászfalvi Ilona), befutott reklámgrafikus (Kállai Júlia, Csemán Ilona), az Iparmű­vészeti Főiskolán oktató keramikus (Minya Mária), ismert szobrászművész (Szi­geti Magdolna, Farkas Pál, Fritz Mihály, Kalmár Már­ton). László Anna szerint egyébként olyan jó, beszél­getős közösség volt az övék: megértették egymást és se­gítettek egymásnak. Hét óra magasságában került a diófa alatti, kockás abrosszal leterített asztalra a szabad tűzön és bográcsban főtt marhapörkölt, melyet a házigazda öccse, Kalmár János, a balástyai Orchidea Szálló főszakácsa készített. Az asztalfőn az iparosok osztályfőnöke, a még ma is aktív matematika-fizika sza­kos tanár, Horváth Lajos foglalt helyet. A tanárok kö­zül egyébként még Szalay Ferenc és Tóth Sándor vett részt a jubileumi találkozón. A rendkívül finom étek elfo­gyasztása után ültünk le be­szélgetni Tóth Sándor tanár úrral. „Engem Túri Géza, Kajári Gyula és Beszédes Kornél kerestek meg Hód­mezővásárhelyen. hogy se­gítsek a szegedi kézműves iskola megszervezésében. Segítettem. 1961 márciusá­ban én felvételiztettem rajz­ból Kalmár Mártonékat, így aztán már harmincnégy év óta ismerem őket. Amikor erre a találkozóra készültek, elmondtam nekik, hogy csak akkor jövök el, ha elkészítik Tápai Antal emléktábláját, mert szégyen, hogy az alapí­tóról, akinek Szeged oly so­kat köszönhet, nincs semmi­féle emlék a városban. A gyerekek fogékonyak voltak a kérésemre, és Farkas Pali, aki Tápainak volt a kedven­ce, elvállalta és megcsinálta . a portrét, Marci pedig a táb­lát. Megmondom őszintén: sajnálom, hogy sem a város, sem a megye vezetése nem képviseltette magát az em­léktábla-avatáson. " Kérdésemre, miszerint hogyan emlékszik vissza az osztályra, aminek az első év­ben osztályfőnöke volt, Tóth Sándor elmondta: „Jó szív­vel emlékszem rájuk. Igye­keztem őket úgy tanítani, hogy ha később találkozunk majd az utcán, akkor ne a másik oldalra meneküljenek előlem. Úgy hiszem, ezt sikerült elérnem. A mai nap ünnep az életemben." Tíz óra felé néhányan hazamentek. Az osztálymag viszont még több mint két órán át táncolt a hatvanas évek ze­néjére. Vasárnap Arky Éváék tanyáján folytatódott a jubi­leumi érettségi találkozó, tyúkpörivel, fehér kenyérrel, szekszárdi vörösborral meg a Rollinggal. Sz. C. Sz. • Közéleti Kávéház Van tovább... így, kérdőjel nélkül, bár nem igazán határozottan. Az ipari ter­melés többéves viszszaesés után 1994. második negyedévétől újra emelkedik, és ez a kedvező tenden­cia az idei évkezdetre is jellemző. Némi szépséghiba, hogy míg az ötven főnél többet foglalkoztatató szervezeteknél országosan 11 szá­zalék volt a termelés növekedése egy év alatt, addig Csongrád me­gyében alig több mint 3 százalék. A mai Közéleti Kávéház prog­ramjában - 18.30 Virág Cukrászda - „Van tovább" címmel lesz be­szélgetés, amelyen a megyei ipar és az ipari szolgáltatás reprezentáns cégeinek vezetői váltanak szót a témáról, arról, hogy az országosan növekedésnek indult ipari termelés­ből mi érződik a Dél-Alföldön. A találkozási pontokra is kíváncsi le­het a vájtfülű hallgatóság, azaz: hol érintkezik a beszélgetésben részt­vevők cége a piacon, beszállítóként vagy éppen konkurenciaként. A Virág Cukrászda Zöld Szalon­jában ma este Szabó Jenő. a Dél­magyarországi Méh Nyersanyag­hasznosító Rt. elnök-vezérigaz­gatója fogja össze az iparosok „csa­patát" - Tarsoly Erzsébet (Alucon) igazgató, Gáspár Péter (Unikerám), Dr. Kőkuti Attila (Tornádó), Somosy István (Petroszerviz), Telihay László (Ikarus) Varga Ferenc (Taurus) ügyvezető igazgatók -. míg az est házigazdája Kovács András, lapunk gazdasági rovatve­zetője lesz. MA JOGSEGÉLYSZOLGÁLATI FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Megyei Képviselete (Szeged. Eszperantó utca 3-5., I. em. 5.) 14-16 óráig. Dr. Hajdú István ad felvilágosítást a munka­vállalók, munkanélküliek, pályakez­dők és nyugdíjasok részére. A SZOCIALISTA PÁRT iro­dáján (Tisza Lajos krt. 2-4. I. em. 123-as szoba) dr. Bálint János ingyenes jogi tanácsadást tart az érdeklődőknek. 15-16 óra között. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában. 16-17 óráig. Tartja dr. Pesti Gábor. A MUNKÁSPÁRT Szeged váro­si koordinációs bizottsága ülést tart 16 órakor a Fő fasor 9. szám alatt. BECK ZOLTÁN, a 4-es vá-lasz­tókerület képviselője fogadóórát tart 17-19 óráig a Csongor Téri Álta­lános Iskolában. PASKUJ MATYAS, a 19-es választókerület képviselője fogadó­órát tart 17-18 óráig a Csongrádi Sugárúti Általános Iskolában. HOLNAP PEDAGÓGUSOKNAK ingye­nes jogi tanácsadást tartanak a PDSZ (Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete) megyei választ­mányának irodájában (Kálvária sgt. 14.) 15-17 óráig. MUNKAJOGI TANÁCSADÁST tart dr. Óvári Judit a KKDSZ (Köz­gyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete) megyei irodáján, a Bálint Sándor Művelő­dési Házban (Temesvári krt. 42., tel.: 432-578, 433-213), délután 5-6 óráig. Délmaqyarorszáq Hirdetésfelvétel JL SZEGED. JL STEFÁNIA 10., SAJTÓHÁZ REGGEL 7-TÖL ESTE MG! Szegedi ékszerboltunkba keresünk ötvösmesteri, óra-ékszer eladói vagy kultúrcikk eladói szakmunkás bizonyítvánnyal és becsüsi képesítéssel rendelkező eladót. A pályázat elbírálásánál a gyakorlat előnyt jelent. A szakmai önéletrajzot és bizonyítványmásolatot tartalmazó pályázatokat a BÁV Rt. munka-, személy és bérügyi osztályának címezve kérjük beküldeni. Cím: 1092 Budapest, Kinizsi u. 12. Telefon: 2186-741 • Csináljunk utat! Ezt javasolja Borbély Zoltán, akinek a műhelye Dorozs­mán van, nagy a forgalma, az út meg poros vagy sá­ros. Ezt panaszolta a pén­teki „Csörögben" az utca egyik lakója; ha a panaszos megszervezi, hogy a lakók megcsináltassák az utat, a műhelytulajdonos a forgal­mával arányosan járulna hozzá a költségekhez. • Ne gyűlölködjünk! Ezt Péterfi József ajánlja a közvélemény formálóinak, elsősorban az újságírók­nak. Ő azt tartja, az ország vezetőit tisztelni kell és megengedhetetlen némely újságcikk vezetőkön gú­nyolódó, tiszteletlen hang­neme. Szerinte minél ne­hezebb az ország helyzete, annál jobban kell vigyázni az újságíróknak/hogy a tárgyszerűen írjanak, a tények ismertetésére szo­rítkozzanak és a személyes (((<P))))))) MVIESTEL Közérdekű problémáikat, észrevé­teleiket az elmúlt héten Sulyok Erzsé­bettel oszthatták meg. Ezen a héten ügyeletes munkatársunk, Újszászi Ilona várja hívásaikat munkanapokon 8 és 10 óra között, vasár­nap pedig 14-től 15 óráig. Rádióte­lefonunk száma: 06-60-327-784. Felhívjuk olva­sóink figyelmét, hogy Szegedről is valamennyi számot tárcsázni kell. Ha ötletük van Fekete pont rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. véleményükkel ne szítsák a vezetők iránti ellenér­zéseket. „Végülis az ő munkájukon múlik a sor­sunk" - mondta a tele­fonáló. • Hallassuk a hangun­kat! F. B.-nét egyre jobban idegesíti a társadalom­biztosítás. Pontosabban az, hogy a székházak csak épülnek, a szolgáltatások meg semmilyenek. Veszé­lyeztetett korban van a telefonáló: 30 éve dolgozik és fizet, eddig nem volt beteg, most pedig fél. Attól, hogy ezután beteg lesz és fizetnie kell; hogy nyugdíjba menne, de nem teheti, mert felemelik a korhatárt, s ha mégis, ad­digra összeomlik a tébé... Nem lehet az egyetlen biztosítónak valamiféle konkurenciát teremteni? ­kérdi. Hátha akkor meg­javulna! • T. T, azaz talált tár­gyak. Egy Motorola 7200­as rádiótelefont keresnek, fekete bőrtokban, juta­lomért a 323-161-en. A 330-117-ről köszönik az ismeretlennek, aki postán visszajuttatta egy idős néni elvesztett utazási igazol­ványát. A Mátyás téren öt napja áll gazdátlanul a DZY 782 rendszámú piros Lada - a rádiómagnó már hiányzik belőle. Kié lehet? loboker SÍ,K<Sr'°44 G ! SZEGED"1''"7130" Földhiva,a"al nemben, a Kendergépnél! Radiátorok, horganyzott idomok, csaptelepek, barbicső, rézcső, Unipipecső, vízórák, PVC-csövek, szaniteráru, 1SG Márkaképviselet! Zenner vízmérő 1/2" 3150 Ft. Körúti Bútorház London i krt. 3., a kenderbolt mellett HASZNÁLT BÚTORT BESZÁMÍTUNK! HITELLEHETŐSÉG!! Viszonteledókat kiszolgálunk!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents