Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-17 / 140. szám

1995. JÚNIUS 17., SZOMBAT HHM Most aztán kiderül, hogy mit bírnak a Budapest Sportcsarnok falai. Nem kell nagy jós­tehetség a telt ház jövendöléséhez, hiszen június 19-én este fél nyolctól a Red-Nex lép fel itt, sztárvendégük pedig a Magic Affair lesz. Hó Válogatás 1 Bravó Hits 4 EMI-Quint Qf Horváth Charlie 2 Mindenki valakié Rózsa/Warner E2 L'art pour L'art: 4 Vastyúk is talál szeget Zebra/PolyGram m Rednex 3 Sex&Violins BMG Take That 5 Nobody Else BMG (3o Carpe Diem 11 Lépj tovább Sony I ,í Republic u g 8 Disco EMI-Quint •j Hungária új EbredjTel Rock'n'rollia H.D.T.Records/EMI-Quint wst Horváth Charlie 9 Charlie Rózsa/Warner m Patika 6 TV-sorozat zenéje BMG JÍ). Presser Gábor 7 Filmzene (magyarul) Oroszlánkirály BMG Ü2 Zorán új Majd egyszer 3T/PolyGram m Cipő és a lány 16 Amsterdam Rózsa/Warner m Green Day 24 Dookie Warner ÍISo Faith No More 14 King For A Day, Feel For A Lifetime London/PolyGram 3 IÁ «1A J -Ja Amokfutók 19 Sebességláz Magneoton ül/ó Alvajárók 10 De Magneoton "J iL Mr. President 38 Up and Way Warner aa Presser Gábor 18 Csak dalok BMG H Válogatás új Best ofSupra Hits Zebra/PolyGram Magyar Hanglemezkiadók Szövetsége által szponzorált eladási sikerlista. A Red-Nex története éppen olyan megrázó és egyedi, mint a zené­jük, mely az eurodance és a country keveréke. Hogyan sikerült nekik egyáltalán civilizációt találni? Máig a legna­gyobb rejtélyek közé tartozik a zene történe­tében. A legfrissebb fényképet elné­zegetve nem véletlenül jut eszünkben az „Észak-Dél ellen" kifejezés, hiszen a RedNex tag­jai a híresztelés szerint svédek, s e távoli égtájról indultak, hogy leigázzák a német és ame­rikai slágerlistákat. Persze hang­súlyozzuk, hogy az csak afféle kósza pletyka, azonban öröm­mel jelenthetjük, hogy a Red­Nex lemezét menedzselő kül­földi produkciós irodától végre megkaptuk az eredeti és hami­sítatlan életrajzot. Most végre lehull a lepel a RedNex tagjai­ról! Minden azzal kezdődött, hogy Pat Reiniz svéd producer 1992 nyarán megpróbálta fel­kutatni távoli rokonait, akik az Egyesült Államokba emigráltak a XVIII. században. Hosszú ku­tatás és számtalan kudarc után a nyomok egy, a külvilágtól tel­jesen elzárt és elfelejtett faluba, Brunkeflo City-be vezettek, mely Idaho államban található. Brunkeflo City 120 mérföldre van minden lakott településtől, semmi kapcsolata nincs a külvi­lággal, út vagy valami hasonló sincs odafelé, mely megkönnyí­tené az életet, mégis a szóbe­széd elvezette Pat-et 67 rokoná­hoz, akik egyben Brunkeflo City összlakosságát is adják. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a zenei tehetségük az Leleplezzük a flúgos cowboyokat! i Red-Nex: A dilinyós cowboyok ma már amerikai forradalmárok egyetlen pozitívum, ami túlélte ezt a brutális beltenyészetet. A világnak ezen elfelejtett sarkáról a legtehetségesebbeket elvitték Svédországba, hogy megrontsák őket lemezfelvétel­lel és már el is jutottunk a „Cot­ton Eye foe" c. kislemez megje­lenéséig. A Red-Nex együttes tagjai­Mary Joe és Ken Tacky, akik az énekért felelősek. Ken ben­dzsón is játszik, hegedűn pedig Billie Ray és Bobby Sue féltest­vérek játszanak. De senki ne lepődjön meg, ha hirtelen hang­szert váltanának, mert mindenki tud játszani mindegyik hangsze­ren. Koruk nem meghatározha­tó, mert Brunkeflo City-ben so­hasem tartották nyilván a szüle­téseket. De reális becslések sze­rint 20-30 év közöttiek lehet­nek. Mint azt már említettem, Billie Ray és Bobby Sue he­gedűsök ugyanattól az anyától, de különböző apától származ­nak. Billie Ray apjának a báty­ja Billie Ray-jel együtt és Bobby Sue anyja apjának a húgának lánya a szülei Mary Joe éne­kesnőnek. És aztán Mary Joe anyja húgának és Bobby Sou apja anyjának a testvérének a fia a szülei Ken Tacky énekes­nek, aki most éppen gyereket vár Mary Joe húgától. Tehát ezek az atyafiak a szó szoros értelmében több szálon is kö­zelségben vannak egymással, különösen Mary Joe és Bobby Sue, akiknek már van egy kö­zös gyermekük (nemét még nem állapították meg). — tévé — A meglehetősen enervált Sexe­pil erőlködése után lépett szín­padra a Faith No More. Nem rob­bantak be, nem öltöztek kápráza­tos ruhákba, nem voltak rafinált fényeffekthegyek - mindössze felvezető intro gyanánt szólt Qu­entin Taratino zseniális Pulp Fic­tionjének főcímzenéje -, a fiúk egyszerűen kijöttek, integettek párat, majd belevágtak. De a szó legszorosabb érteimébem. Mike Pattonnak már az első szám vé­gén vérben forogtak a szemei, s látszott nem véletlenül hanyagolja a modern, drót nélküli mikrofo­nokat. Óriási lendületével, már­már önveszélyes mozdulataival, vetődéseivel - néha attól tartot­tam, hogy leveri Mike Bordin tel­jes dobszerkóját -, no és a veze­tékes mikrofonnal együtt úgy né­zett ki, mint egy hisztériarohamot kapott talajtomász a szalaggal. De • Faith No More a PeCsában Bizonyíték, nem ígéret Régen dicsértek már valakit ennyire bulvárújságok és kérges lelkű rockkritikusok, mint mostanában a Fa­ith No More-t. Nagy várakozás előzte meg éppen ezért budapesti koncertjüket is, ahol a tamáskodók számá­ra is kiderült: a király nem meztelen. NMMMMWMMWMWMMMIWWDmW a többiek sem lazítottak. Kiderült, hogy a Jim Martin helyén gitáro­zó srác, Dean Menta sem csak a régi barátság miatt került be a csapatba - bár egy műszaki hiba miatt alaposan meg kellett küzde­nie a saját gitárerősítőjével, dühé­ben le is rúgta a feltornyozott négy Marshall-ládából az egyiket. Bár lemezbemutatót hirdettek, szerencsére nemcsak az utolsó al­bumról játszottak, hiszen nyom­tak nótákat rendesen az Angel Dustról is. Látszott, hogy a fiúk szeretik a diszharmóniát és a díszharmóniát, hiszen egymást váltogatták az izmos riffek és az egyesek által - pl. Mike Patton ­cikinek és nyálasnak titulált dalla­mok. Megjegyzem, a security bri­gád verőlegényeit kijátszó és színpadra felrohanó rajongó is az Easy-t kérte a csapattól... A koncert meggyőzhette a ta­máskodókat: a Faith No More bi­zonyíték, nem ígéret. T. V. A szerző meg/egyzése.A rajon­gók kevesellték a nótákat, bár vé­leményem szerint örülhetünk, hogy ennyit is játszottak. A PeCsa zsúfolt telt búza - 6000 ember ­ugyanis nem magyaros vendég­szeretetéről volt híres: egyfolytá­ban röpködtek a félliteres mű­anyag sörösüvegek - a színpad fe­lé is. A helyhez kötött billentyűs és dobos valódi kiszolgáltottságot érezhetett. Persze a dobálok sze­rint nem utálatról volt szó, mind­össze jó balhéról. Szerintem elme­beteg játék az ilyesmi. %JL<? m f^/fí r^* c* t o Morrissey: World, of Morrissey Morrissey az év elején kiadott egy míves maxi kislemezt (már a Smiths-koTszak óta ezen a for­mátumon kommunikál híveivel az „igazi" stúdióalbumok közti időszakokban), ám ez nem ítél­tetett elégséges alapnak a sztár idei angol turnéjához, összetá­koltak hát mellé egy albumot is. A World of Morrissey a már említett maxi single remek da­lán (Boxers, Have-A-Go Mer­chant, Whatever Happens I Love You) kívül nem tartalmaz friss felvételt. Van itt három vérsze­gény kislemez B-oldal (The Lo­op, My Love Life, illetve a nem­rég elhunyt Henry Mancinire és Audrey Hepburnre emlékező Moonriver), továbbá két-két dal Morrissey 1992-es, illetve 1994­es stúdióalbumáról (még csak nem is slágerek!), három felvé­tel 1993-as koncertlemezéről, végezetül pedig The Last Of The Famous International Playboys című 1989-es slágere, mely pe­dig már az előző Morrissey-vá­logatáslemezen (Bona Drag) is helyet kapott! Összességében tehát a World of Morrissey egy összekapott és dühítőén felesle­ges kompilációs album. Ha Morrissey és cége igazán a; ra-í i Morrissey: Elüzletemberesedve? (Fotó: Csorba Gábor) jongókért és nem csak azok pénzéért akart volna tenni vala­mit, összegyűjthette volna pél­dául az eddig albumon meg nem jelent kislemez B-oldala­kat, van belőlük több tucat. A maxi kislemezekkel nem nagyon találkozó magyar Mor­rissey-iBáwákusok persze így is hálásak a három vadonatúj da­lért meg a három B-oldalas szá­mért. Más kérdés, hogy etikus-e ezért a 25 percnyi örömért egy teljes album vételárát kicsikarni tólük. Déri Zsolt i (London) Háromdimenziós (lemez)be­mutatót tartottak a Carpe Diem második korongjának megjelené­se alkalmából, a rendhagyó beha­rangozót ugyanis összekötötték a háromdimenziós mozi magyaror­szági és európaid) premierjével. A különleges szeánszot Budapesten az Ugocsa moziban rendezték meg, ahol a közönség az igazi há­romdimenziós látvány elérése cél­jából speciális szemüveget kapott. • Magassarkú cipőben és frissen gyantázott lábakkal Miss Thing ki­adta negyedik szólóalbumát, a Chapness and beauty-t. A „kezdő" rúgást Iggy Pop Funtime című szerzeményének pimasz és szi­porkázó verziója adja - ilyen húr­tépő gitárhangzással még nem hallottuk eddig Boy George-ot. • idén már 75. születésnapját ün­nepli a fekete bluesmágus, John Lee Hooker. Természetesen egy új lemezzel - Chili Out mely­nek címadó felvételén régi barát­jával, Carlos Santanával muzsikál közösen. • Néhány éve még komoly talál­gatások folytak, hogy vajon hol ér véget Zoltán Erika és Kiki „mun­kakapcsolata". Hogy pletykák vannak-e még, nem tudjuk, azt azonban igen, hogy most önálló szólóalbummal rukkolt ki Kiki. Hétfőn indul a Rockfesztivál! Új rendezvénysorozat szüle­tik Szegeden, a bábát Szeged Városi Rock Klubnak hívják, a pedig csecsemőt Rockfesztivál­nak. Az esemény helyszíne természetesen nem kórház vagy klinika lesz, hanem a Vi­dámpark - ők támogatják ugyanis a bulikat -, s itt majd június 19-től 25-ig zajlanak az események. A koncertek min­den nap 19 órakor kezdődnek, óránként váltják egymást a fel­lépők - egy kivétel van, június 24, amikor 18 órakor kezd Pap Rita. Június 19-, hétfő: Primatof (Makó), Holdcore, Tóth-Bagi Band. Június 20., kedd: Arczok, St. Martin, No-name Június 21., szerda: In-team, Heavy Fuckinson Band, Ramb­ling Blues és a Blues Bell Június 22., csütörtök: Ön­akt, Stone, Kaméleon, Subject (Budapest) Június 23-, péntek: Efemer, Nevergreen, Gén, Cassto-Peia, Lolka-Bolka (Budapest) Június 24., szombat: Pap Ri­ta, Everflow, Seneca (Buda­pest), Pataki Attila (Edda), Gőzerő, Szfinx (Debrecen), Hevesi és a Jazz Mine Június 25., vasárnap: Jó a rossz és a csúf, Faktor (Hód­mezővásárhely), Nyers, Gép­folklór (Budapest), Útköz Band J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents