Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-17 / 140. szám

nm 1995. JUNIUS 17., SZOMBAT Douglas-Hamilton kutató jó néhányszor tapasztalta az elefántcsordák támadásának határozottságát. Egy alkalommal erdei környezetben, rossz látási viszonyok közepette néhány nőstény támadt rá, s a karosszériát több helyen átszúrva, a kocsiját több méteren keresztül maga előtt tolva, megpróbálta a tetőt leszakítani. • A család a borjakat vándorlásakor közrefogja, ami a legbiztonságosabb megoldás a ragadozók ellen • Összetartó óriások • 150—200 kilogramm a napi betevő Az elefántcsaládok szívesen teremtenek kapcsolatot más családokkal. Amikor ezek a „rokon" vagy „erősen kötődő" csoportok összetalálkoznak, különösen melegen üdvözlik egymást, hosszasan összedörgölőznek. ormányaikkal finoman megérintik társukat, miközben változatos hangokat hallatnak. Ne ingereld az elefántmamát! Ha elfogynak a tartalékok A legújabb kutatások igazolták azokat a régebbi föltevéseket, miszerint az elefántok az emberi fül számára nem érzékelhető infrahangokkal elég nagy távolságból is kommunikálni tudnak egymással. Ekképp tartják a kapcsolatot az időlegesen elszigetelődött családok, családtagok. A családok nagysága a területtől és az évszaktól függően változik. Amikor az élelemtartalékok kezdenek elfogyni, a csordán belüli agresszivitás és a társadalmi kötelékek gyengülése új családok kialakulását idézi elő. Főként a vezérnőstényhez kevésbé kötődő és egyre inkább a csoport perifériájára szoruló felnőtt nőstények azok, amelyek végül utódaikkal együtt elhagyják a családot, s új csapatot alakítanak. A felnőtt egyedek testmérete, agyaraik nagysága és a csoport csodálatos összetartása rendkívül hatásos védelmi rendszerré teszi az elefántcsordát, amellyel - főként, ha borjak is vannak benne - nem ajánlatos kikezdeni. A tanzániai Manyara-tó Nemzeti Parkban töltött kutatóvei során Douglas-Hamilton jó néhányszor tapasztalta az elefántcsordák támadásának határozottságát. Egy alkalommal erdei környezetben, rossz látási viszonyok közepette néhány nőstény támadt rá, s a karosszériát több helyen átszúrva, a koAz afrikai elefántok közösségei az állatvilág legfejlettebb szerveződései közé számítanak. Alapjuk a család, amelyet tíz-húsz, egymással rokoni kapcsolatban álló nőstény és utódaik alkotnak. Az utódok közül a hímeket tizenhárom éves koruk körül, azaz a nemi érettség elérkeztekor a család kirekeszti. A nagy családokat általában egy öreg nőstény vezeti. A felnőtt hímek csoportjai nem annyira merevek, mint ami a nőstények esetében megfigyelhető. Bár folyamatosan keresik egymás társaságát, mozgékonyabbak és jóval kötetlenebb közösségeket hoznak létre. csiját több méteren keresztül maga előtt tolva, megpróbálta a tetőt leszakítani. A két utas „csodával határos módon" sértetlen maradt. Az ilyen esetek aránylag ritkák. de azt mutatják, hogy nem mindig könnyű megemészteni az elefánt valós szándékát, s megkülönböztetni az egyszerű megfélemlítő viselkedést az igazi támadástól. Ez a párzási időszakban főleg a hímekre jellemző. A párzás azonban nem meghatározott évszakban történik, ezért egész évben vannak párzási szakaszban levő hímek és fogamzóképes nőstények. Harc a nőstényekért Kizárólag a harmincévesnél idősebb hímek vesznek részt az utódnemzésben. Ezek a párzási időszakban jellegzetes élettani és viselkedésbeli változásokon mennek át. Vérüknek a tesztoszteronszintje gyorsan emelkedik, az időszakos mirigyeik tetemes mennyiségű nyúlós váladékot termelnek, a hímvesszőjük pedig - amin keresztül folyamatosan vizeleteseppek szivárognak - nagy távolságból is érzékelhető, szúrós szagot áraszt. Mindezt az agresszivitásuk növekedése kíséri. Az elefántbik.tk a nőstények köré csoportosulnak, ám általában csak a legjobb erőnlétben levő egyedek párosodnak. Amikor a vetélkedő felek között nagy a korbeli különbség, a valódi összetűzés elmarad. Ez annak is köszönhető, hogy áz egy csoporthoz tartozó elefántok jól ismerik egymás erejét. Ha azonban két idegen hím egy tüzelő nőstény közelében találkozik, az összetűzésük majdhogynem elkerülhetetlen. Joyce Poole aki Cynthia Moss mellett a kenyai Amboseliben tanulmányozta az elefántok szaporodási magatartását - elbeszéléséből tudjuk, hogy ilyenkor a bikák közti harc igen komoly, s akár egyiküknek a pusztulására is vezethet. A hatalmas testméret nagy mennyiségű élelem megszerzésére ösztönzi ezeket az állatokat. Egy kifejlett egyednek naponta 150-200 kilogrammnyi növényi tápanyagra van szüksége, ezért a nap nagy részét sőt, néha az éjszakát is - táplálkozással tölti. Az évszaktól, illetve a környezettől függően az elefántok különféle fák leveleit, ágait, kérgét, gyümölcsét és gyökerét fogyasztják, ám szükség esetén füveket is esznek. Annak ellenére, hogy nagy étvágyúak, táplálékukat tekintve válogatósak, ezért a vezérnőstény és egyes egyedek tapasztalata kulcsfontosságú a megfelelő legelőterület kiválasztásában. Felborult egyensúly Az afrikai ökoszisztémában az elefántok nagy környezetmódosításra képesek. Ez különösen néhány nemzeti parkban tapasztalható. Ennek az az oka, hogy a csordák kényszerű vándorlása miatt megnövekszik az egyedsűrűség a védett területeken. Ezért nem könnyű válaszolni a kérdésre: az elefántpopuláció elérhet-e stabil egyensúlyt olyan „zárt" környezetben, mint amilyen az afrikai nemzeti parkok egy része, s egy ilyen egyensúly összeegyeztethető-e a különféle védett területek általános igazgatási terveivel? Húszévnyi beható tanulmányozás után úgy túnik, hogy természetes körülmények között, nagy kiterjedésű területeken az elefántpopulációk akár hosszú ideig (kétszáz évig) is egyensúlyban lehetnek környezetükkel. A kisebb területű parkokban ezzel szemben az egyensúly körinyen felborulhat. A túl sok elefánt ugyanis annyira letarolhatja a táplálékul szolgáló növényeket, hogy a terület már képtelen eltartani őket. Ennek következtében lassan csökken a csoport egyedsürúsége, mert egy részük, ha tud, másik területre vándorol, s ezzel lehetővé válik a növényzet regenerálódása. A felvázolt sémát rövidebb (50 éves) éghajlati változások által meghatározott ciklusok szakítják meg. A viszonylag kis területekre kényszerült, elvándorlásra képtelen elefántcsoportok viszont drasztikusan befolyásolják a természetes folyamatokat, túlzottan kihasználják az erőforrásokat. Az emiatti súlyos és gyakran visszafordíthatatlan környezeti változások rajtuk kívül számos faj életlehetőségeit korlátozzák, s a táj képét is átalakítják. Az afrikai ökoszisztémák felépítésében és dinamikájában az elefánt az egyik legfontosabb faj, s ezt elsődleges szempontként kell kezelni az olyan populációmegőrzéssel és területkezeléssel kapcsolatos mérlegelések alkalmával, amelyek a földrész nagy kiterjedésű tájegységeire vonatkoznak. (A TermészetBÚVÁR legfrissebb számából) i Biztonsági újdonságok Chipd meg, Oszi! A gépkocsiszakma legfrissebb csodáját az US Technology Source dolgozta ki. Az erőszakosan kinyitott autó belsejét olyan sűrű - nem mérgező - füst lepi el, hogy a tolvaj a saját kezét sem látja tőle. Újdonság az ujjnyomat-azonosító készülék is. Ha nem a tulajdonos, hanem valaki más tartja kezében az indítókulcsot, a kocsi azonnal „védekezni" kezd: a motor leáll, megszólal a kürt és a sziréna, bekapcsolódik a fényszóró és a vészvillogó. Az ajtók, ablakok önműködően bezárulnak, a tolvaj az autóban reked. Nők számára ajánlják az elektrosokkolót, amely a támadót öt méterről harcképtelenné teszi. A készülék áramütései fél percre megbénítják az izommozgató idegeket. Az, akit eltalált az elektromos sugárnyaláb, összecsuklik, mint egy rongybaba. A gyártó Air Taser cég szavatolja, hogy az elektrosokkoló semminemű maradandó elváltozást sem okoz, ugyanis hatástalan a vegetatív idegrendszerre. Olcsó és hatásos riasztókészüléket kínál kocogóknak az • Furcsa találmányok Mind merészebbé, arcátlanabbá és agresszívabbá válnak a betörők, a gépkocsitolvajok, az erőszakoskodók. Ezért is kell kitalálni a mind rafináltabb biztonsági berendezéseket. Las Vegasban, a kaszinók fellegvárában rendezték meg amerikai vállalatok a biztonság vásárát. Itt mulatták be azokat az eszközöket, berendezéseket, amelyekkel szeretnék megkeseríteni a betörők, autófeltörők és egyéb bűnözők életét. F.xcalibur cég: 130 decibel hangerősséggel jelzi a veszélyt. És mivel rendőri statisztikák is bizonyítják, hogy a legjobb vészjelző a kutya, már kapható a kutyachip. Mihelyt valaki matat a bejárati ajtón, az elektronikus eb azonnal megszólal - egy vérengző rorweiler hangján. fSSáfcÉ! ' Függő vasút — egy évszázaddal czelőttről Valóban nincs új a nap alatt, hiszen a sokszor emlegetett függővasút sem friss találmány. Az azonban sokakat meglephet, hogy már milyen régen eszeire jutott a feltafálóknak, bizonyíték erre a The Scientific American 1884-ből származó cikke: Az Amerikai Egyesült Államok Mississippi államába, a Water Valleybe valósi E. S. Watson úr szabadalmat kapott egy egyetlen sínen futó magasvasútra, más néven monorailre. Ezen sín egyszerű T alakú lehet, és egymástól azonos távolságra lévő fa- vagy betonoszlopok támaszthatják alá. A második ábra mutatja, hogy a lokomotív és a kocsik hogyan nyugszanak a síneken. A súly legnagyobb része és így a súlypont is a sín alá került, miáltal a vasút fel sem borulhat, sem a sínpályát nem hagyhatja el. Ezen vasút másik előnye, hogy alatta rendben zajlik az utak forgalma és felüljárókra sincsen szükség. • A rádióhullámtól nőnek a fák m A nagy rengésre várva Sűrű erdő közepén áll egy óriási távközlési antenna Michiganlien. Amióta nyolc éve a haditengerészet „beköltözött" a/ erdőbe, szokatlan évgyűrűket növesztenek a közeli fák. Az erdökutatók a különös növekedést az antennát körülvevő, 90 kilométeres sugarú elektromágneses mezőnek tulajdonítják. Mióta a tornyot 1986-ban üzembe helyezték, a rezgő nyárfa és a juhar törzse vastagabb, 3 vörösfenyó pedig magasabbra nö a szokásosnál. Glenn Mroz, a michigani egyetem kutatója szerint ehhez hasonló növekedést csak a megtrágyázott nyírfák produkálnak. A tengerészel arra használja az antennát, hogy különlegesen alacsony - 76 Hertz - frekvencián kapcsolatot tartson' a lemerült tengeralattjárókkal. A környezetvédők kezdettől fogva tiltakoztak a haditengerészül tervei ellen, attól félve, hogy az elektromágneses mező károsítja az emberi egészséget is. Az összecsapásból azonban a tengerészet került ki győztesen, és három évi próbaüzem után '89-tól teljes gőzzel működik az adótorony. A kutatók 1986 óta gyűjtik az adatokat a fák növekedéséről az antenna közelében, illetve 50 kilométerrel távolabb. Az eredmények alapján valószínűsíthető, hogy az elektromágneses mező hatással van a fákra. Két faj - az északi vörös tölgy és a papirnyár - nem mutat elváltozást, a vörösfenyó viszont magasabb, a rezgő nyár és a vörös juhar pedig vastagabb a torony közeiéhen Más megfigyelések szerint az elektromágneses mezó nem befolyásolja a fák egészségét: ugyanannyi levelet növesztenek, mint távolabbi társaik, és ugyanolyan jó a tápanyagellátásuk is. A kutatók"most megpróbálják kitalálni, mi okozza a gyorsabb növekedést. A vizsgálatok szerint a mágneses mező hatására felgyorsul a tápanyagok - többek között a kalciumok - áthaladása a növényi sejtek falán. • Közel egy évvel ezelőtt a Los Angeleshez közeli Northridge városát - hatvan ember halálát okozva - szinte a földdel tette egyenlővé egy 6,7-es erősségű földrengés. A tudósok egy csoportja most olyan adatokat hozott nyilvánosságra, amely szerint ennél tizenötször nagyobb energiájú rengés fenyegeti a területet. Az ijesztő információkat James Dolan. a dél-kaliforniai egyetem földrengéskutatója által vezetett csoport ismertette a közelmúltban. A tudósok kétszáz évre visszamenőleg elemezték a térség földrengést adatait. Kiderült, az olyan közepes erejű rengés, mint a tavalyi norlhridgei eset, feltűnően ritkán fordult elő. Sokkal valószínűbbek a nagyobb erejű földmozgások. Kalifornia egyike a világ földrengésveszélyes területeinek, ennek oka, hogy a félsziget hetente durván egy milliméteres sebességgel közelít a kontinenshez. A kutatók kétféle lehetséges forgatókönyvet mutattak be. Először azt elemezték, hány northridgei méretű rengésnek kellett volna az. elmúlt kétszáz évben történni, hogy valamennyi „földenergia" felszabaduljon. Számításaik szerint tizenhétnek, ám ehelyett csupán kettő volt, tavaly és 1971-ben. Azután megnézték, hogy ugyanez az energia 7,2—7,6 erősségnél milyen gyakorisággal szabadulna fel. Adataik szerint 140 évente. A mérések kezdete óta viszont nem tapasztaltak ilyen erősségű rengést, ám az ásatások azt bizonyítják, hogy a régmúltban bizony előfordult ilyen nagyságú. A kutatók állítják, „rengéshiány" van a térségben, azaz fel nem szabadult energiák gyülekeznek a mélyben. Ez az energia piciny lökések tízezrei során is felszahadulhat, ám Dolan szerint valószínűbb, hogy egy nagyobb földmozgás során fog eltűnni. Mint mondta, a Los Angeles környékén lakók felkészülhetnek a legrosszabbra. A jövőbeni földrengés sokkal nagyobb lesz a valaha tapasztaltnál.