Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-13 / 136. szám

• Véleményem szerint Bulis ügyek Jó buli a benzinforgalmazás. A kutak tulajdonosai még azt sem mondhatják, mint Kohn bácsi: abból élnek, hogy vasárnap zárva vannak. A szegedi töltőállomások - éppen a hatalmas verseny miatt - éjjel-nappal, szombat-vasárnap „töltenek". Néhány éve, a rendszerváltás előtt, jó ha hat-hét kútja volt Szegednek, ma közelíti számuk a húszat, s híreink szerint hamarosan újabbak épülnek. Igaz, az elmúlt években nem a kutak tulajdonosai lettek milliomosok: az igazi hasznot a háttérben ma is meghúzódó olajbárók kaszálták leás. A kutak tulajdonosai még azt sem mondhatják, mint Kohn bácsi: abból élnek, I - éppen a hatalmas verseny miatt - éjjel-nappal, szombat-vasárnap „töltenek". / volt Szegednek, ma közelíti számuk a húszat, s híreink szerint hamarosan újabi donosai lettek milliomosok: az igazi hasznot a háttérben ma is meghúzódó olajbár A .jugók" rohama már a múlté. (Fotó: Schmidt Andrea) Csak semmi pancsolást! • A pancsolt benzin lassan-lassan elfogy... Szegedi benzinkútút: a Kálváriától a reptérig Néhány éve még egyetlen helyen, a BP-kúton tankolhatott a Baja felé igyekvő szegedi. Ma már éppen négy hely közül válogathat: a MOL, a Texaco és a Castrol is kutat emelt a nagynevű társaság mellett. Szülők és tanárok kerültek közelebb egymáshoz S/őre gen, a gyermeknapi programok során - írta elégedetten lapunknak Komlódi Józsefné. A csemeték egész nap szórakoztak az iskolában, majd őket apu és anyu váltotta, akiket a tantestület hívott meg egy partira. Vacsora, vetélkedő, tombola és kiváló hangulat volt a Kossuth Lajos Altalános Iskolában. Köszönet illeti ezért Varga Andrásné igazgatónőt, Tóth Csaba polgármestert, s az összes dolgozót, pedagógust. „Ez nem csak a gyermekek, hanem a szülők napja is volt" - írja végül Komlódi Józsefné. Gyimesi Istvánná (Rúzsa, József A. u. 19.) nem tudja, hova forduljon, ezért írt nekünk levelet. Történt, hogy feladott egy levelet Molnár István (Szeged, Sólyom. u. 13. III. 10.) címére, ahol a lánya várta a küldeményt. Meg is érkezett a levél, azonban - ahogy írja olvasónk - „felbontva, majd újra leragasztva volt a levél, és hiányzott belőle egy A

karikatúrán a hajótörött újságírónak kihegyezett ceruzákból kötődik a tutaja. A leváltott nagykövet is protokoll-eleganciával lépked lefelé a repülő lépcsején, vándorbottal a vállán. Világvándora. kis motyóval. Rokonlelkek lennének? Hogy a leváltott nagykövet bemegye a szegénység ládacsapdájába. nem tudjuk, de a tanár, az újságíró, a karikaturista mögött biztosan lecsapódik a kicsi fogda ajtaja. Ilyen időket élünk. Joó kisfiúként kapott nevet szüleitől, azt használta, amikor szüksége volt rá. Tanárként is. Egyszer észrevette, bogár mocorog benne, azt hitte, az irodalomnak és az újságírásnak olyan szoros a kapcsoplata, legjobb lesz, ha újságíró lesz. Eregette magából a szép szavakat, mint selyemhernyó a selymet, amíg föl bizonyos dolog. Lányom nyomban válaszolt, hogy az a bizonyos valami nem volt benne, és új ragasztás volt a borítékon." Olvasónk - a gyanúsítás szándéka nélkül még azt is hozzátette, hogy akkortájt állt az új, fiatal postás munkába a környéken. A MOL Rt. is belépett lapunk levelezőinek sorába. A cég arról tájékoztatott bennünket, hogy kivizsgáltak egy vásárlói panaszt, melyről a Délmagyarországból értesültek. Szabó Pál ugyanis az országos nyereményakció keretében a Csongrádi sugárúti benzinkútnál vásárolt, s nem kapott sorsjegyet. A MOL főosztályvezetője, dr. Zakar András értesített bennünket, hogy a vásárlónak utólag megküldték a sorsjegyet, majd így folytatta: „A vásárláskor a töltőállomás-kezelő azért nem tudott sorsjegyet adni, mert a nagy forgalom miatt elfogytak a sorsjegyek. Kedves vásárlónktól ezúton is elnézést kérünk a kellemetlenségért." nem fogta, magát fonja körbe vele, ahogy a hernyó is teszi. Még mielőtt bebábozódott volna, elővette verseit, és kötetbe terelte haszontalan jószágait. Két szép kötet szabadult ki körme közül, de készen van még három. Nevet szerkesztett magának a versekhez is, nem akarta, hogy agyonkoptatott saját nevén jegyezze az irodalom. Két név, egy lélek. Most egy marék karikatúrát küldött az ország túlsó feléről, harmadik néven: Yoyo. Ebből derült ki, hogy elérte a magyar végzet: munkanélküli lett ő is. Mi ebben a magyar, amikor világbetegség? Sokszor azok kerülnek lapátra, akikben nem is egy, de több bogár is mocorog. Mit lehet kezdeni azzal az emberrel rendszervál tások-rendszerromlások huzatában, aki képes váltogatni a nevét, de nem képes a lelkét? Kösse csak össze kihegyezett ceruzáit, és menjen az óceánra. H. D. • Az elmúlt évek aszályosabb esztendőiben a benzinkutak gyorsabban szaporodtak, mint mezőn a gomba. A BP-nek még sincs panaszra oka, legalábbis ezt tapasztaltuk a csendes hétvégi délelőtt, amikor még sorba is kellett állni néhány liter 95ösért. - A régi vevők visszajárnak. A benzin bizalmi áru. Nálunk a 95-ös véletlenül se 9l-es - mondta elégedetten a kutas, hogy őket választottuk. Trükkök ugyanis akadnak ma is. A „szőkített" gázolaj kora lassan leáldozóban: mióta egy árban mérik a HTO-t és a dízelüzemanyagot, azóta nincs értelme a csalásnak. Szakemberek szerint azonban a régi készlet még kitarthat őszig, így aztán jó vigyázni. A BP nem a legolcsóbb kút. Egy-két forinttal többet mutatnak az oszlopfők számsorai szinte mindenféle üzemanyagnál. -Én nem vásárolhatok benzint - mondja a kút vezetője, Papp László. - Központilag kapjuk, s ellenőrzött a minősége. • Hol mérik a legjobb benzint Szegeden? - Csak mese habbal, hogy egyik-másik cég kintről hozza az üzemanyagot és az jobb. Mindenki itthon vásárolja, ugyanattól a cégtől, a MOL-tól. A kisebb kutak gazdái azonban megengedhetik maguknak. hogy maszek forgalmazókkal is szóba álljanak. Persze ők is óvatosak. Minta, bevizsgálás - ma már minden tételnél alapvető követelmény. Papp úr végül számunkra meglepő következtetésre jutott: - Elbír ez a város, no meg a Kálvária ennyi kutat. Nézze meg, Nyugat-Európában is tele vannak tankolóhelyekkel a főutak. • Mi lesz a verseny vége Szegeden? - A nagy cégek nem mennek tönkre, a kicsik pedig tudnak ügyeskedni, ha kell. Azért a BP-nél sem olyan arany az élet, mint néhány éve. A jugók már nem jönnek, az egykori 20 ezer literes napi csúcs mára 10-12 ezerre zuhant. A literenkénti 4-5 forintos árrésből azért összecsorog napi 70-80 ezer forint haszon. A Kálvária téri kútnak most egészen más a gondja: - Az önkormányzattól bérelt telken vagyunk. Bővíteni, fejleszteni kellene a töltőállomást, de így túl kockázatos lenne. Bármelyik pillanatban mondhatják, szedjük a sátorfánkat. Egyelőre maradunk így, ahogy vagyunk. Kocsiba ülünk és elautózunk a benzin-út másik végére: a reptér után, a bajai út elején nemrégiben nyitott egy Castrol-kút, negyedikként. Nincs szerencsénk, a tulajt nem találjuk, de az árak láthatóan jó néhány forinttal olcsóbbak, mint a BPnél. - A tulajt kérdezzék. miért! - mondja a mosóban szorgoskodó kutas. Hasonlóan járunk visszafelé, a Texacónál is: egy-két forinttal itt is minden olcsóbb. A „maszek" kategória versenyezni próbál. - Szerintem a konkurrencia is geijeszti a pletykákat, hogy hol jó, és hol pancsolt a benzin - állítja Horváth Czakó István, a kutat üzemeltető Elcopetrol Kft. egyik ügyvezetője - Mi a szabadpiacról vásárolunk, alacsonyabb áron, de mindig ellenőrizzük a minőséget. Úgy látom, ma már nincs pancsolt benzin forgalomban. Kisebb árréssel, nagyobb forgalommal, szerintem közmegelégedésre dolgozunk. A nagykereskedők is tudják ma már, minden tételt külön ellenőriznek a kutasok. Túl nagy rizikó lenne, egyszer „átvágásra" játszani. A szakmában futótűzként terjedne el, ki kínált hamis üzemanyagot. Némi garanciát talán ez jelenthet a szegedi vevőnek. De azért nem árt az óvatosság. Az egykor egyedüli forgalmazó, a MOL is kutat emelt a Kálvárián. A körút sarkán álló telek annak idején meglehetősen sok kézen ment át, az épülő kút legalább ennyi vitát váltott ki. Ma már megszokták az autósok, hogy itt is le lehet kanyarodni autójuk „szomját" enyhítendő. A verseny persze nem csak a benzinárusításban nyilvánul meg. A legtöbb kút igyekszik mosóval, shopokkal, olajcserével és ki tudja még mivel odacsalogtani a vevőt. Az egy-két forintos árkülönbözet mellett ez is szükséges üzleti fogás. A szegedi benzinkutak sem lehetnek biztonságban. A konkurrenciaharc ugyanis nem ért véget. A kutasok szerint egy-két éven belül legalább hat-nyolc újabb benzinkút épül majd Szegeden. A nagy világcégek szeretnének bejönni az országba, s gyakorlatilag oda építkeznek, ahová csak akarnak. A verseny azonban még jó ideig látszólagos marad. Az üzemanyag hatalmas adótartalma mellett szinte minimális az árrés. A tisztességes úton szerzett üzem. anyagból legfeljebb filléreket lehet engedni. Tankolási szokásaink viszont azt mutatják, egyre vékonyabb a zsebünk. - Sokan csak egy ezresért kérnek benzint! - állította az egyik kutas. - Az is érdekes, hogy egyre több számlát kell kiállítanunk. Szegeden is igaz, üzleti célokra használja a többség az autót. A motorizáció azonban szembeszegül mindenféle „kormánycsomaggal": egyre csak bővül és terebélyesedik. A világon talán mi, magyarok költünk erőnkön felül legtöbbet azért, hogy négykeréken gurulhassunk. Rafai Gábor • Idősek emlékeznek már csak arra, hogy amikor a villamosok - akár Somogyiima Petőfi-), akár Kecskés(egy időben Ságvári-) telep felől, vagy a vasútállomások valamelyike felől közeledtek az Anna-kúthoz, így harsogtak a kalauzok: „Anna-forrás, szakaszhatár. Nagyállomás és Rókus felé átszálás!" Persze, az állomások között szolgálatot teljesítő kalauzok meg eképpen figyelmeztették a kedves utasokat: „Anna-forrás, szakaszhatár. Kecskéstelep és Somogyitelep felé átszállás." Bármelyik vonalon még hozzátették: „Kérem, a leszállás idején kapaszkodjanak." Eme utóbbira azért volt szükség, mivel a hölgyek cipősarka beszorulhatott a fellépőrácsba, és ha nem kapaszkodtak, akár a bokájukat törhették. A figyelmeztetések természetesen nem maradtak el akkor sem, amikor a Somogyitelep-Kecskéstelep kö• Miiyen írott a S2 Anna-forrás, szakaszhatár,... jotti sriMMnwnoss zött zötyörgő-csörömpölő „villnyos" a Felső Tiszapartról a finánciához ért. itt ugyanis át lehetett szállni a Széchenyi tér és Fodortelep között közlekedő villamosra, majd amikor az Annaforrást elhagyta, a Dugonics tér és Kiskundorozsma között közlekedő kocsikra. Egy szakaszjegy ára ötven. egy vonaljegy ára pedig hetven fillér volt. Ugyancsak hetven fillért kellett fizetnünk az átszállójegyért, amely bizonyos lyukasztásokat követően kétszeri átszállásra is jogosított Ha például valaki a Nagyállomáson villamosra szállt, és Kiskundorozsmára akart eljutni, az leszállt a Somogyi Béla utcánál, és átszállt a dorozsmai vonalra. Ott a kalauz egyet még lyukasztott az utas jegyén, és minden rendben volt. Ha viszont - mondjuk ugyanaz - az utas Fodortelepre akart eljutni, akkor a megváltott átszállójeggyel bejött az Anna-forrásig (az Anna-kút eredeti neve volt ez), és ott átszállt a Somogyitelep felé menőre. Ott a kalauz egyet lyukasztott, és az utas zötyöghetett a finánciáig. Ott leszállt, és a Széchenyi tér felől érkező, és Fodortelep felé tartó járatra felszállt, ahol ismét lyukasztott a kalauz. Az utasVillamos a Sóház (később Füszért-raktár, ma diszkont) előtti kitérőben, az 1970-es években nak csak arra kellett ügyelnie, hogy a két átszállással járó út egy óra hosszba beleférjen. A villamoson szolgálatot teljesítők - kocsivezetők, kalauzok, illetve az ellenőrök - egyenruhát viseltek. Télen fekete posztóból. nyáron overallból készült a ruhájuk, amihez télidőn nagykabát és kesztyű is járt. A villamosvezetőnek egyujjas és bélelt, a kalauznak pedig kötött, ötujjas, de a jobbkezes kesztyűjén a hüvelyk-, a mutató-, illetve a gyúrúsujj csak félig volt kötve, vagyis az ujjvégei kimaradtak a kesztyűből, hogy azokkal a jegyet kezelni tudja. A villamosvezetők egyegy pár gyékénycsizmát is kaptak, amelyekbe nagy hidegek idején lábbelistül beleálltak. Ugyanis a nyitott vezetőállást átjárta a szél, a hó. A vontatókocsin le-felnyitható csapórácsok, a pótkocsin pedig felakasztható lánc szolgált ajtó gyanánt. A villamoskocsikban fapadok és székek szolgálták az utasok kényelmét. Az ablakokat nyáridőn le lehetett húzni, ám az alsó peremen ott állott a sárgaréz táblára írott figyelmeztetés: Kihajolni veszélyes! Az ellenőröknek a régi idők villamosain is megvolt a dolguk. Főként a diákok szerettek „lógni". Pedig a számukra éppúgy, mint napjainkban, kedvezményes bérletváltásra is volt mód. Diák- és nyugdíjasbérletet a Széchenyi téri központban lehetett váltani, mindössze tizenöt forintért. Ugyanakkor a teljes értékű bérlet ára harminc forintot ért. Mégis akadtak szerencsevadászok, akik, ha mégis megcsípte őket az ellenőr, akár száz forintot is fizethettek. Ugyanakkor (az 1940-es évek végén) száz forintért öltöny ruhát, vagy egy új biciklit lehetett venni... A hajdani város helyi közlekedését - a négy villamosjárat mellett - a vasutaspalota mellett várakozó, onnan kiinduló konflisok, illetve a Takaréktár utcában taxik tették teljessé. Főként az ide látogató más tájbeliek, de az idős szegediek számára is élményt ad a szabadtéri ideje alatt zötyörgő nosztalgiavillamos, amelyen napi áron, harmincöt forintért tehetnek városnéző utat azok, akiknek ilyen nosztalgiázásra még van lecsíphető garasuk a konyhapénzből... Ifj. Lele József Yoyo, a hajótörött - * tJ