Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-10 / 134. szám

NEMZETNEVELÉS. Van az úgy, hogy megtorpan az ember. Meg az autó is. Például Nickelsdorfnál, éjnek idején. Hiába építették meg derék osztrák szomszédaink Salzburgtól Hegyeshalomig a sztrádát, egy esetleges vendégmunkás-invázió órák alatt négy-öt kilométeres fájdalomösvénnyé silányítja a két, különben nagyon is széles sáv innenső végét. Ami mellett - jó, ha tudjuk (dehogy jó...) - akad egy harmadik csík is. Ezt a valamivel keskenyebb, és gyorsított eljárással halványszürkévé tett bitumenszalagot, nem is véletlenül, Keleten és Nyugaton egyaránt „leállónak" becézik. Azért, mert csakis akkor szabad ráhajtani, ha - baleset, műszaki hiba, stb. miatt - muszáj. Leállni. De minimum lassítani. A mi leleményességünk viszont - hiába, Odüsszeusz iskolát teremtett - éppen a gyors mozgásra épül, és nem igazán ismer határokat. Ezzel magyarázható, hogy a minap, a türelemjáték harmadik órájában egyre több Lada, kis Polszki meg agg Volkswagen (közös ismertetőjelük, természetesen, a magyar rendszám) próbált meg jobbról elsomfordálni a bebocsátásra váró járgányok mellett. De csak addig, amíg egy felbőszült német úr, repülögép-anyahajóra emlékeztető Audijával, el nem torlaszolta a „surranópályát". Onnantól kezdve három sorban cammogtak a gépek. Hála e sajátos nemzetnevelésnek. Vagy inkább a hiányzó viselkedéskultúrának. fŐULLg-M^ Az álmodozások kora SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK 0*bt6fániá yós valami más A híres-hírhedt Cserepes sori piac közelében bérelt lakást egy alacsony termetű kínai fiatalember, Fu Chan Vej. Nem véletlenül költözött erre a környékre társaival; a közeli zsibvásáron árulta portékáit nap mint nap. J

ól indult az üzlet, Fu Chan Vejnek hamar sikerült túladnia az első árukészleten. A Cserepes soron vásárlók igényéhez igazította a kínálatot - itt köztudottan nem a minőség számít -, a vevők elsősorban az alacsony árakat kedvelik. A kínai fiatalember esténként megszámolta napi bevételét, s a nyereségből szorgalmasan törlesztette a honfitársaitól felvett kölcsön aktuális részletét, majd egy dobozkába félretette a saját basznának tekinthető bankókat. A pénz számolgatása közben Fu Chan Vej a jövőjére gondolt. Arra az időre, amikor már nem lesz adóssága, amikorra visszafizeti a szülőföldjén, Fujlan tartományban teljhatalommal rendelkező főnököknek az Európába való utaztatásának (csempészésének) költségeit. Egyre közelebb érezte azt az időt, amikor tőkéje révén ura lehet saját magának, s másoktól független, önálló vállalkozásba kezdhet, és pénzt is küldhet haza családtagjainak. Felkeresték a zsarolók Idén áprilisban azonban egycsapásra omlottak össze Fu Chan Vej álmai. Kellemetlen, rettegett vendégek keresték fel. Annak a bandának a tagjai kopogtattak be a lakásba, akik itt Magyarországon nem a kereskedésből, a piacozásból akarnak jövedelemhez jutni, hanem honfitársaik megzsarolásával, az úgynevezett védelmi pénzek szedésével foglalkoznak. Eddig szerencsére nem volt dolga Fu Chan Vejnek ezzel a bandával. de már hallott róluk, barátai meséltek viselt dolgaikról, elszántságukról. kegyetlenségeikről. Tudta, hogy nem ismernek tréfát, aki ellenük szegül, azzal könyörtelenül leszámolnak, megverik, kirabolják, s ba úgy látják jónak: megölik. Azzal is tisztában volt, hogy honfitársai közül senki nem mer szembeszállni velük. Ügynökeik révén mindenről tudnak, s menekülni sem lehet előlük. Azon az estén gyönyörű, piros színű Porsche kocsiján, személyesen a magyarországi maffia főnöke, Gui kereste fel. Köntörfalazás nélkül megmondta, hogy a Cserepes soron csak az a kínai árulhat, aki az ő „védelme" alatt van, s ezért neki pénzt ad. Meg is mondta, mennyit akart, többtízezer dollárt követelt a főnök. Fu Chan Vejnek nem volt annyi pénze, úgy tudta volna csak teljesíteni a zsaroló parancsát, ha újabb kölcsönöket vesz fel, ha a barátai megkönyörülnek rajta és kisegítik. A maffia főnöke mindezzel nem törődött és sok időt sem hagyott a gyötrődő embernek a pénz előteremtésére. Közölte: néhány nap múlva újra jön, s addigra legyen meg a pénz. Fu Chan Vej nagy bajban volt, nem tudta, mit tegyen. Barátai óva intették, hogy a magyar rendőrséghez forduljon, hiszen neki sem volt „rendben a szénája", akárcsak a Magyarországon üzletelő, seftelö kínaiak túl• Ki árulhat a Cserepes soron? • Piros Porschén érkezett a k inai Megfogták a főnököt! a* iüfllSp i Egyszer ez is a szegedi piacra kerül? A kis kínai kereste a vevőket a silány minőségű textíliára, cipőkre, elektronikus csecsebecsékre. Társai biztatására indult el dél felé a fővárosból, abban bízva, hogy az alföldi nagyvárosban „kereskedelmi tevékenysége" révén jelentős jövedelemre tud majd szert tenni. Többedmagával bérelte a kétszobás lakást, amely rövidesen egyik bázishelyévé vált a Szegeden üzletelő kbiai árusoknak. nyomó többségének. Nem rendelkezett munkavállalási engedéllyel, régen lejárt a vízuma, az útlevele sem volt „tökéletes", s ha alaposan utánajárnak, még az is kiderülhet, hogy az okmányban nem a saját nevén szerepel, és mindezek tetejébe bejelentetlenül tartózkodott a szegedi lakásban is. Veszélyben volt tehát Fu Chan Vej, a követelt hatalmas összeget nem tudta előteremteni. Hosszas töprengés után a számára kisebbik rossznak tűnő megoldást választotta, a magyar rendőrséghez fordult segítségért: felhívta telefonon a szegedi városi kapitányságot és elmondta, hogy meg akarják zsarolni, maffiózók törtek rá. segítséget kért. Aki kilógott a sorból Az alföldi városban komolyan veszik a kínaiaktól érkező bejelentéseket. Nagyon ritkán kerül ilyesmire sor, a rendkívül zárt közösségben élő etnikum tagjai általában „egymás között • Kínai fejek - Bolíviából? intézik el" vitás dolgaikat, sajátos, „belső" törvényeik szerint élnek és cselekszenek, s ha mégis „külső" segítséget kérnek, annak komoly oka lehet. Legalább hatan voltak abban a lakásban, amikor becsengettek a nyomozók. Amolyan „rutinellenőrzést" tartottak, ellenőrizték az útiokmányokat. A lakásban lévők, közül egy valaki nagyon kilógott a sorból, „elütött' a jelenlévőktől. Nemcsak elegáns öltözéke, nyakkendője „szúrt azonnal szemet", hanem az útlevele is. Ezt ugyanis első ránézésre Bolíviában állították ki 1994. április 24-én bizonyos Jan Chun Cai részére. Az okmány szerint a tulajdonosnak bolíviai állampolgárnak kellett lennie. Az ilyesmit nem lehet kizárni még egy ferde szepivágású fiatalember esetében sem. az útlevélben szereplő egyik adat viszont, vagyis hogy az illető 1968. október l-jén Kína La Paz. nevű városában látta meg a napvilágot. kétségeket támasztott a rendőrnyomozókba n. így aztán Jan Chun Cait - ó volt egyébként az a bizonyos zsaroló - előállították, s vizsgálódni kezdték személyét illetően. Az hamarosan kiderült, hogy az eredetinek túnö útlevél kitűnő minőségű hamisítvány. Ennek ellenére jó ideje használta már, körbeutazta vele fél Európát és elfogása napján is négy alkalommal lépett át Köszkénél Jugoszláviába és tért onnan vissza. Rabolt és gyilkolt De nem csak ez derült ki a „bolíviai kínairól", hanem az is, hogy a budapesti rendőrség is keresi, a rá pontosan illő személyleírás szerint ugyanis részt vett 1994. október 20-án a Li Feng kft. sérelmére elkövetett rablásban, amikor is több mint 7 millió forintot vittek el megkötözött honfitársaiktól az akkor még ismeretlen kínai rablók. A megindult vizsgálat megállapította, hogy a Szegeden elfogott kínai fiatalembert nem Jan Chun Cainak hívják. 1991-ben, amikor negyedmagával Magyarországra érkezett, úgymond közgazdasági tanulmányok céljából, Zhuang Xing Gui-nak vallotta magát. Egyszer már akadt dolga a rendőrséggel, s mert nem voltak megfelelő okmányai. Kerepestarcsára szállították. Akkor meg Ma Chun Sbetignek vallotta magát, azóta is körözik ezen a néven, ugyanis Kerepestarcsáról is hamarosan megszökött. Az időközben előkerült sértettek, kirabolt, megzsarolt kínaiak szerint a soknevü kínai egyáltalán nem diák, de még csak nem is kereskedő, hanem a Magyarországon tevékenykedő kínai maffia egyik vezéralakja, számos zsarolás, rablás, s feltehetően gyilkosság kitervelője s végrehajtója, egy veszedelmes bűnöző szervezet vezetője. A bizonyítékok gyűlnek már ellene, s ha a tanúk - az életben maradt áldozatai valamilyen „lelki kényszer" hatására nem vonják vissza terhelő vallomásaikat, és sikerül bebizonyítani bűnösségét, a jogerős bírói ítélet véget vethet magyarországi „karrierjének"! H. K.