Délmagyarország, 1995. június (85. évfolyam, 127-151. szám)

1995-06-10 / 134. szám

o iMJiLL^^^urirm 1995. JUNIUS 10., SZOMBAT Lovasi Andrást többen bélyegezték már költőnek. Minő tévedés, javít, hiszen ő szövegíró. A Kispál és a Borz frontembere, maximum rockköltő. Már ha ennek így van értelme. Költészet- és sznobvizsgálat „Csak ne kelljen szeretnem azokat, akik szeretnek" - Mennyire szerencsés zenekar a Kispál és a Borz? Egyszer leégett a próbahelyiségetek, kigyulladt a mikrobuszotok, s ha jól tudom, most majdnem defektet kaptatok az úton... - Egy hete van jogsim, azóta eltörött a kipufogócső, kidurrant a kerék, ma pedig úgy jöttünk. hogy Baján elment az index, ezért kézzel kellett jelezni. Olvastam a Kreszben, hogy végszükség esetén ezt lehet tenni. - Nem lenne jobb. ha a zenekart nem te szállítanád? - Ó, a legendára hajtunk, James Deant akarjuk követni. Csak sajnos itt nincsenek sziklák. - Azért volt egy szerencsétek is az idén, az ét' rockzenekaraként megkaptátok az eMeRTon-dtjat. Én meglepődtem a díjkiosztón... - Az elismerés valószínűleg annak köszönhető, hogy a rádióba most visszakerült egy csomó zenepártoló ember. Más kérdés, hogy ez miként sült el a döntőn, aminek a színvonala megegyezett a kőkemény, hetvenes évekbeli NDK-s esztrádmüsorokkal. Kicsit időutazás jellege volt az egésznek, megcsodálhattuk a csokipapfrból épített lépcsőt. - A tévések azért szeretnek benneteket, hiszen a Stúdió '94-ben szerepeltél, mini költő, ezen egyébként utólag fel Is háborodtál.. - Véleményem szerint a ..fedezzünk fel a fiatal tehetségeket" koncepciónak estem ott áldozatul, de nem emiatt gondolom úgy, hogy én nem vagyok költő. Nagyon kevés az a ma élő költő, akit maradék nélkül tudok tisztelni. - Hallhatnánk néhány nevet? - Nekem Parti Nagy Lajos az abszolút kedvencem, persze hozzá kell tennem, hogy manapság már nem nagyon olvasok mai magyar lírát. -Inkább prózát? - Akármit, csak ne legyen líra. Nem nagyon tetszik ami az egészet körülveszi, s úgy gondolom, nem olyan nagy dicsőség az, ha ma valaki költő. Az ő szerepük most több mint szánalmas, én pedig nem szeretnék költő lenni. i Lovasi András: A rockzene újságírás... (Fotó: Nagy László) — Csak azért kérdezem, mert a napokban jelentek meg a Kispál és Borz dalszövegek könyv formában. — Természetesen amiatt van a költöi attitűd, hogy most már nyomtatásban is lehet őket olvasni. de mindez csak egy Varga S. Ilona nevű hölgynek tudható be. aki nagyon lelkes Kispál-rajongó, s kihajtotta ezt a könyvet. — A dalszövegek tökéletesen olvashatóak versként is, néhány vélemény szerint kiválóan illeszkednek a posztmodern költemények közé... — Nincs semmi kifogásom a vádak ellen. Ha valaki valamit csinál, akkor óhatatlanul bekövetkezik a tetemrehívás. Úgy érzem, nagyon sokszor pajzsa, zászlója vagy emblémája vagyok olyan embereknek, akik nagyon egyszerűen működnek. Én viszont nem szeretem ezt a léhűtő müvészkedést, amikor dzsentroid fiúk múlatják az időt, verselgetnek, s kitalálják, hogy tudnak is. — Hogyan viszonyulsz a sznobokhoz? — Nem tudom, kik azok... — „akik tudatosan foglalkoznak a kultúrával.." ráadásul téged nagyon szeretnek... - Ja, snoblesse obiige. Az nem baj, hogy szeretnek engem, csak nekem ne kelljen szeretni őket. Igazából nem tudok osztályozni, rétegeket és szellemi irányzatokat képezni emberecsoportok között. Azt gondolom, hogy annak a fajta kocsmai intellektualizmusnak, aminek a nyolcvanas évek végéig létjogosultsága volt, ma már nincs helye. Akik pedig ezt próbálják feltámasztgatni és élesztgetni, azok pusztulnak, kárt okoznak maguknak és a környezetüknek, rossz magyarázatokat mondanak olyan jelenségekre, amelyeket nem tudnak megmagyarázni. Vannak természetesen üdítő kivételek, akikre szükség van, emiatt hihetjük esetleg hasznosnak őket. - írtál már nem dalszövegnek szánt verset? - Nemrég kértek fel. hogy ha vannak ilyen jellegű műveim, akkor publikáljak a Török Fürdő nevű folyóiratban. Itt egyébként hasonló korombeli emberkék írogatnak és őszintén meglepődtem, hogy mennyire az én nyelvemet beszélik. Banálisnak tűnik, de érzem a nemzedéki azonosságot. - Fogsz nekik írni? - Nem tudom, lehet. Most inkább olvasok, szeretek elcsemegézni a szavakon, éppen Tamási Áron, Karácsony Benő és hasonló erdélyi írók művei szerepelnek műsoron. Gyönyörű a veretes, néhol már kissé barokkos a nyelvezetük. Biztosan születnek ma is olyan alkotások, amelyek nagyon jók, csak én nem keresem, hanem találom a dolgokat. Nem próbálok mindent megismerni és kategorizálni. Fatalista vagyok, amit kötelező megtudni, azzal űgyis találkozni fogok. Miért kellene nekem tudni Esterházyról, ő teljesen más intellektus, igazi nyelvművész, míg én csak popművész vagyok, egy igazi népművész. Nem vagyok költő vagy novellista, lehet, hogy majd ötven évesen az leszek, de addig is jelentős különbség lesz a két művészet között. Elolvasom a megjelent dalszövegeimet, s ügy gondolom, ezek nagy része nem üti meg azt a szintet, amit zene nélküli versnek el kellene érni. A rockzene újságírás, persze lehet, hogy vannak olyan vetületei, amelyek hosszű időre szólhatnak. Ha 15 év műlva űgy hallgatják az emberek a Kispál és a Borzot, mint ma az LGT-t, akkor én annak nagyon örülnék, ám ez nem biztos, hogy így lesz. - Vannak rajongói levelek? - Most már nincsenek, mert nem tudják a címünket. Az első időkben voltak és tulajdonképpen mind a mai napig akadnak, ám nem könnyű foglalkozni velük, hiszen nem akarjuk kiadni senkinek a válaszolgatást, nekünk meg elég kevés időnk van. - Biztosan meg szokták magyarázni a rajongóitok, hogy melyik dal számukra miről szól. Meglepnek titeket vele? - Ez annak a buta szokásnak köszönhető, hogy a magyar irodalomtanítás szerint egy verset elemezni kell. Én olvasás közben nem próbálok rutinból műértő lenni, azt szeretném elérni, hogy a szöveg eredeti szépsége és a szavak sűlya hasson rám. Ez nem feltétlenül önmagáért való szépség, hiszen a forma sosem mellőzheti a tartalmat. A nyelv nagyon titokzatos dolog, főleg a magyar, ami mindig is szövegcentrikus volt. - Akadtak már kifejezési gondjaid? - Sokszor, többnyire átírom a szövegeimet, bár most már egyre ritkábban kerül erre sor. Közrejátszik ebben, hogy olyan szövegeket írok, ahol a stiláris gyengeségeket elviszi a lendület, a folyamatos pörgés. Takács Viktor Távirat a múltból Bakó Andrásnak Liszt Ferenc szilfid tutaján kötött ki Egykoron Hal téri lakában, álmos. Vak panelházak sűrűjében őrző Lelki-világod Nyughatatlan kincskeresés után sem Lelve meg fénylő igazad e tájon. Verseid küldted hadi útra gyarló Földi hitünknek. Törve fájó pirruszi győzelemre. Hallgatásba nem menekülsz: kiáltó Szóvarázsos máglya tüzén peregnek Jambusid egyre. Bennük égnek régi idők zenéi. S mégis új korszak riadója mind A Harci vad Göncölszekere szkafander Vértje alól szól Fent, a bolygók közt hanyagul felejted Kósza műholdak sugarában ázott Kedvedet most. Hozza le más? Neked kell Érte repülnöd' Vár Sztyepan barátod a messzeségben. Küldi írógépkopogásba zárva Bölcs telegramját, mit a fül nem érthet, írd le nekünk is! Zét J. Sámuel • Ii m t cí l-/w Űj „népművészet" Mivel nem képfelismerő vetélkedő indítása a cél, ezért már itt írom, a képien egy légkondicionáló berendezés utcai rácsa látható, melyet időről időre megzühöltek. megcsapkodtak, ezért a fém pálcára fűzött körlemezek pereme behajlott, ezeken a helyeken a behatolás pontos nyomát rögzítve visszaverik a fényt, míg a sértetlenül maradt lemezek kevésbé fényvisszaverőek. így alakult ki ez a különleges kompozíció, amely - feltehetően - kollektív alkotás, s amelyről állíthatjuk, még nem nyerte el végső formáját, itt csupán egy stádiumot rögzítettünk az egészen űjkeletü (brutális) „népművészeti" alkoRévész Róbert felvétele tásból. A mű genezisének egyik lényeges vonása, hogy - szintén csak nagy valószínűséggel az alkotók mit sem tudtak róla, tehát arról, hogy a kirajzolódó kompozíció ebben a stádiumban számos modern (és tudatosan létrehozott) képzőművészeti alkotás absztrakt bájával vetekszik Ugyanakkor a kép jól érzékelteti a befektetett és fék'telen izomerő hatását, amely a maga kaotikus voltában az alkotók személyiségéréről és idegállapotáról egyaránt kórképet rajzol. Ez a műalkotás azon kevesek egyike, amelyen a fény ütés hatására „keletkezik". Podmaniczky Szilárd • Az élet problémái A hálátlanság Ha az oly sokszor használt ..halátlati kutya kifejezésből akarnánk mygtudni. hogy miért felejtette el az ember a hétköznapokban a hátát és miért csak úgy tud gondolni a bálára, mini valami nagyszabású ünnepi eseményre, akkor azl kell feltételeznünk, hogy a hála. mint természetes emberi reflex, kihalni látszik Na persze. a kutyák sokszor hálásabbak. mint az ember, de valószínűleg a fönti kifejezés még akkor születhetett, amikor az ember hálásabb volt. mini a kutya. söt. a kutya kifejezetten hálátlannak számított a bálás emberhez kéftest. A bála érzéseitek aránytalanul feltűnő eltűnése arra is visszavezethető. hogy a bála szó egyre jobban elvesztette pozitív jelentését, mint például abban a szóösszetételben. hogy bálapénz. Természetesen a hálátlanság nem modern jelenség, mindig is voltak hálátlan emberek, akik azt gondolták, hogy teljességgel ők irányítják a dolgok menetét, ezért minden az 6 befolyásul úttal történik, azaz senkinek nem tartoznak hátával. A hálátlan emberi könnyű fölismerni: soha nem köszön meg semmit. A hálátlan ember soha nem tud adni. csak kapni. de abban sincs köszönet. A bálát nem csak szóban tudjuk kifejezni, néha elég egy szempillantás Végül egy jó tanács: ha nem érzünk bálát, akkor ne hálálkodjunk, s gondoljunk arra. nem biztos, hogy hálátlan emberek, vagyunk, valahol máshol van a kutya elásva. (manczy) N

ézzem már. mit írt föl neki az orvos, dugta az orrom alá kolléganőm a frissen vásárolt orvosság dobozából kivett betegtájékoztatót. Néztem. Két bekezdés az adagolás helyességének fontosságáról, meg hogy milyen egyéb bogyókat nem ajánlatos beszedni emellé. Idáig stimt. Aztán jöttek a finomságok. A kűra alatt kerülni kell az UV-sugárzást, meg a napsütést. Sebaj. Szolárium nuku, sétafika pedig csak napernyő alatt, vagy alufóliába csomagolva. Terhesek és szoptatós anyák semmiképp' ne szedjék, mert magzatkárosító hatású. Pláne figyeljen oda a páciens, hogy a kezelés alatt ne essen teherbe — ez főleg a hölgyekre és a Schwarzeneggerekre vonatkozik -, ám ha ez mégis megtörténnék. azonnal forduljon a Zoltán Csaba Mellékhatás kezelőorvosához, aki megteszi a „szükséges lépéseket". Igazán finom fogalmazás. Talán ezért nem csípte még nyakon az egyház ezt a szert. És hogy mi jöhet még? Például nyálkahártya-szárazság. Nem gond. az ember beszéd helyett legföljebb kattog egy ideig, azt is csak rekedten, mi-, vei ez utóbbi is mellékhatás, nyilván az előzőből eredően. Az orrvér is eleredhet, meg a szem is kitikkadhat, így a beteg csak becsukja a szemét, megrázza a fejét és kész a rumbatök. Ám rumbázni semmiképpen nem. fog az illető, mivel izom- és ízületi fájdalmai megakadályozzák ebben, meg látni se' nagyon fog, mivel a külvilág elhomályosul előtte, minek következtében esetleg fejest ugrik a fürdőkádba vagy a mosogatóba. ettől az a képzet képződhet házastársa fejében, hogy nini, micsoda űj lendület van kialakulóban a házimunka terén. Úgy is hívhatnék az ilyesmit, hogy viselkedészavar, ami természetesen megint csak ott szerepel a sokrét hajtogatott papiroson. Ebbe az egészbe nagyon bele lehet izzadni, sőt az illető haja is tovalebbenhet a langy tavaszi széllel, amelynek süvítését a hallászavarok miatt nem hallani. így kopaszon, süketen és vakon az ember mindenféle veszélynek kitéve támolyoghat az utcán, és jó esélye van arra, hogy összeszedje az összes olyan göthöt. amit addigi élete során nem sikerült. Merthogy a kúra alatt fertőzésveszély is fönnáll. Ha pedig a tünetek súlyosbodnának, föltétlenül orvoshoz kell fordulni. Sőt, „a gyógyszer gyermekek elöl gondosan elzárandó." Na még szép. Azt nem illik elárulnom, hogy mire írták föl e gyógyszert, bár a következményekhez mérten az is megérne egy poént. De ne legyünk durván túlzóak A kapszula mellékhatásaként talán megszünteti azt is, ami ellen fölírták.