Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-27 / 123. szám

SZOMBAT, 1995. MÁJ. 27. LÁTÓSZÖG III. Jí regi maniam, végighajtani a Stefánián" Ha az ember a Stefánia szót hallja, sokminden eszébe juthat. A sütemény, a sétány, Rudolf trónörökös felesége, de a szegedieknek először valószínűleg a Sajtóházban található klub fog beugrani. Az a hely. mely az 1960-as évektől kezdve - igaz, más néven meghatározó volt a város kulturális, szellemi, művészeti életében. Pacsika Emíliával - a klub vezetőjével, újságíróval - beszélgettem a klub múltjáról, jelenéről és terveiről. — Hogyan kezdődött? - 1989-ben kerültem az újsághoz. Az 1960-70-es években már működött a klub, s biztosan sokan emlékeznek rá, hogy Polner Zoltán szervezésében rengeteg kiállítás, művésztalálkozó és program volt látható. Aztán az 1980-as évek elejére valahogy elsikkadt, leállt az egész. 1993-ban szerveztük újjá a klubot, felélesztve tetzszthalott állapotából, s azóta a DM Újságírók Egyesületének keretén belül működik. — Van-e valami különbség az akkori és a mostani klub profilja, tevékenysége között? - Lényeges változás nem történt. Mi is szeretnénk közönségünknek minél szélesebb skálán kulturális, művészeti találkozókat szervezni. - Mondanál esetleg néhány szót a közelmúlt sikeresebb kiállításairól, a klub látogatottságáról és a közeljövő programjáról ? — Szerencsére nagyon sokan jönnek mind rendszeres, mind időszakosan szervezen rendezvényeinkre. Igen sikeres a Kaiikó Teréz Liszt-díjas operaénekesnő vezetésével havonta szervezett „Legyen a vendégem" című programunk, melyre a komolyzene iránt érdeklődőket várjuk szerettei. De „könnyedebb" stílusú koncertjeink is igen népszerűek, a Molnár Dixieland együttes estéire szinte be se lehet jutni. Gyakran meghívjuk egy beszélgetésre Szeged híresebb polgárait, friss kitüntetettjeit. Körülbelül kéthavonta különböző könyvbemutatókat is szervezünk. Nemrég volt például Sulyok Erzsébetnek és Petri Csathó Ferenc költőnek nálunk könyvpremieije. Feltétlenül meg kell említeni kiállításainkat is. A közeljövőben fogunk bemutatót szervezni a DM fotósainak anyagából, illetve most zárult le a Város napjának tiszteletére rendezett. Szegedet régi képeslapokon keresztül bemutató kiállításunk és mi rendeztük Sinkó János, valamint Sejben Lajos festőművészek kiállítását is. Sok érdeklődőt vonzanak ezenkívül a különböző jazz, blues, folklór estjeink. Most indul a régi szegedi rockzenekarokkal a sokak által várt nosztalgia koncertsorozatunk. - Miért vállalják a fellépést a vendégek, hisz gondolom, az egyesületnek nincs túl sok pénze? - Az igaz, hogy nincsenek millióink, akik hozzánk jönnek, valójában ingyen, szívességből teszik. Jelképes ajándékokkal szoktuk ezt megköszönni. Gregor József például egy füzér fokhagymával. Király Levente - Svejkre utalva egy zománcozott lavórral lett gazdagabb. Ők eljönnek, mi pedig a DM-en keresztül előre meghirdetjük a programokat, megpróbálva az emberekhez közelebb hozni a művészeket, „civilben" is bemutatni őket. Szerencsére kialakultak már olyan rendezvényeink, amelyekre mind vendégeink, mind látogatóink is egyre szívesebben és rendszeresebben járnak, sőt lassan igénylik is. Váczi Virág • Rendszergazda, sys-op: a szakmán kívülieknek idegen fogalmak. Milyen szerepet játszanak a szerkesztőség munkájában? - erről beszélgettünk Nyerges Zsolttal, a Délmagyarország rendszergazdájával. - Azt mindenki tudja, hogy vannak újságírók és nyomdászok, de mi történik egy kézirat megszületése és az anyag nyomdába kerülése között? - Az előkészítés gyakorlatilag a nyomdából a szerkesztőségbe származott át. A kéziratok kiszedése és az oldaltördelés, valamint a nyomdai előkészítés még nemrégen ís nyomdaiJeladat volt. Ötvöződik a szedői és újságírói munka is, mivel az újságírók egyenesen gépbe viszik a cikkeket, ez a nyomdai előkészítés első lépése. Tehát olyan munkakör, hogy nyomdai szedő, már nem létezik. Nagyon helytelenül a tördelőket hívják az öreg nyomdászok szedőnek. Az ő feladatuk, hogy a szövegblokkokat végleges formába öntsék. A hagyományos értelemben vett korrektori funkció is megszűnt, szigorúan ven korrektúra csak a hirdetéseknél történik. A korrektor nem korrektori, hanem revizori munkát végez, nyomdai típushibákat keres a végleges oldalképen. Ilyen például a címhiba. amely a leglátványosabb és a legsűrűbben fordul elő. - Az újságírók írásaik rögzítésére nem ugyanolyan gépeket használnak, mint a Mi a feladata a rendszergazdának? A tmk („tervszerű megelőző karbantartás"* még i ment ki a divatból. (Fotó: Nagy Lászlói tördelők saját munkájukhoz, több gép van, és ezek össze is vannak kapcsaira. Milyen gépeket használtok, és ezek milyen rendszerben vannak? - A/ előkészítés - a szedést is beleértve — teljesen gépeken zajlik. A beíró és a tördelő állomások is Macintoshok. Az egész rendszer végén áll két levilágító - ezek viszonylag drága gépek -, feladatuk a szerkesztőségi munka végtermékét nyomdai eredetiként produkálni. A rendszer elemeit nyilván össze kell kapcsolni, de ezeknél a gépeknél ez rutinmunka. annak idején talán ezért is esett Macintoshra a választás. mivel egyszerű telefonvonalon keresztül mindenféle hardver és szoftverbővités nélkül képesek egymással kapcsolatot tartani. Napirenden van., hogy a vezetői információs rendszert kiépítsük, tehát a kiadói szinten működő IBMkompatibilis hálózatunkat összekapcsoljuk a Macinloshhálózatunkkal. ennek pillanatnyilag csupán fizikai akadályai vannak. A rendszer megléte előfeltétele a belső elektronikus levelezés megvalósításának. További feladat még, hogy a vidéki szerkesztőségekkel is közvetlen kapcsolatot teremtsünk, modem kapcsolat ma még csak a vásárhelyi szerkesztőséggel van. Makóról és Szentesről az írások jelenleg még faxon érkeznek. - Úgy tűnik, ez egy meglehetősen összetett rendszer, amelyet valamiképpen felügyelni kell, karban kell tartani. - A Macintoshok becsületére legyen tnondva, az 1991 végi telepítés óta napi 18 órás üzemmódban működnek, de munkaállomást még nem kellett kicserélni. A felmerülő problémákat alkatrészcserével mindig meg tudtuk oldani. Ebből a szempontból a! rendszergazdának nincs neh'éz feladata, leginkábbra felhasználók mindennapos gondjait kell megoldania. A szerkesztők részéről felmerülő speciális kérések megvalósításában kell a tördelőknek segíteni. Feladatom még a különböző kellékek beszerzése és fogyásuknak folyamatos figyelemmel kísérése. Figyelembe kell venni, hogy az informatika területén rendkívül gyors a fejlődés. A piacra történő bevezetés után egy-másfél évvel a hardver eszközök már ki ts mennek a divatból, a szoftverekről nem is beszélve. Figyelemmel kell kísérni a piacot, milyen upgrade (programfrissítési) lehetőségek vannak, érdemes-e upgradelni, s ez esetlég'milyen hardver fejlesztéseket igényel. A fejlesztés számos esetben akár milliós nagyságrendű beruházás is (ehet, tehát a rendszergazda feladata a vezetőség stratégiai döntéseinek szakmai előkészítése is. Kelemen Zoltán Gergely Ha azt mondom, Délmagyarország... Akkor én azt mondom, az egy jó újság. Szeged lapja. Lassan harminc éve. hogy előfizetője vagyok, mert mindent megtalálok benne, ami engem érdekel. Gvuricza János nyugdíjas Ez a Délmagyar, ez olyan újság, hogy nem fekszik le úgy az ember, hogy ne olvasta volna el elejétpl a végéig. Nélküle nem teljes a napom. Újságos létemre árulom és járatom is. Mi jut róla eszébe? és mondhatom nagyon sokan szeretik és veszik ezt a lapot Farkas Gusztávné újságáras (Miközben a hölgy ezeket a szavakat mondta nekem, ment tudott a vevőire figyelni. így egy lány egy húszast csúsztatott elé. és már vitte is a Délmagyart. > 1% a gazdasági melléklet. Napra kész tőzsdei hírekkel, autóárakkal, autótesztekkel. CMyan információkat tudhatok meg belőle, amiket esetleg csak egy megfelelő szakiapban találnék meg. M.J. vállalkozó Csörög a Westel. Sajnos, sohasem tudom elérni, mert mindig foglalt a vonal. Nem lehetne egy másik készüléket is beszerezni? Jácint Lászlóné nyugdíjas Mostanában a Magda Marinko ügy foglalkoztat. Mégiscsak egy tömeggyilkos. Miért nem írnak róla többet? 7 Lakó László nyugdíjas Mikor tesz már fel nekem is egyszer három kérdést? Mizsér Márton ' . tanuló A Hl kmé Hirdess, hogy megmaradj! zinte már közhelyszámba megy, hogy a sajtó fegyver annak a kezében, aki megkaparintja. Olyan kétélű kard, mellyel nagy rendet lehet kaszálni, ám egy lendületes suhintással saját torkát is átvághatja, aki használja. Régen a katonák mindig vésettek valamit a kardjukra, biztatásul, vagy éppen elrettentés végett. A sajtókard egyik oldalán „hatalom" felirat áll, erről az újságírók általában nem is szoktak elfeledkezni, amikor felelősségük teljes tudatában, vagy anélkül fegyverüket csörgetik. Annak idején, amikor úgy döntöttem, én is újságírásra adom a fejem, és jelentkeztem a kommunikáció szakra, már nem a ballonkabátos kávéházi romantika inspirált a hajlongó pincérrel, aki csendesen csúsztatja elém a kávét, nehogy megzavarja ihletett munkámat. Én mar az amerikai filmeken nőttem fel, és úgy döntöttem, én leszek az igazság bajnoka, iszonyú korrupciós ügyeket fogok feltárni, lebuktatom a maffiavezéreket, gyorsabb leszek a rendőröknél (akik alkalmanként kezet csókolnak nekem a juttatott információkért), és vezérigazgatók sápadoznak majd arra a hírre, hogy interjút kértem tőlük. Én, a hős. Abban persze biztos voltam, hogy nem az első héten fogok új, szenzációs adatokat felfedezni a Watergate ügyhöz, mert nem a kommunikáció szakosok azok, akiket beengednek a Fehér Házba. Azt viszont sejtettem, hogy nekünk legalább megmutatják. És amíg az ölembe nem pottyan a Nagy Ügy, addig dolgozgatok szépen, csendesen, mint egy hosszú távra időzített bomba. Voltak azonban bizonyos körülmények, amelyek rádöbbentettek, hogy bizony még csira állapotban sem vagyok veszélytelen. Amikor a Csúcs-felé vezetés tanáraink személye miatt kitiltott bennünket a rádióból, én egyrészt nagyon büszke voltam rá, hogy máris vannak, akik attól tartanak, hogy belőlem egyszer médiamogul lesz, másrészt elképedtem: ennyire kispályásak a fiúk? Velünk akarnak borsot törni náluk sokkalta népszerűbb emberek orra alá? (Később még ki is rúgták őket.) Mindenesetre azzal, hogy vissza akarták vonni a még ki sem bocsátott fegyverviselési engedélyem, két dolgot értek el. Én egyre erősebben kapaszkodtam a kardba, és immár kétségeim sem voltak, hogy újságíró szeretnék lenni, őket meg utálta a fél ország. Aminek a tavaly tavasszal meg is lett az eredménye. Közben persze a kard másik oldalába szerényen bevésett „szolgálat" szót sem tudtam elfelejteni, hiszen hot belevillant a szemembe, hol belevágták. Megtanultam, hogy alázatot kell tanulni, egészen addig, míg nem lesz pénzem egy saját lapra. Merthogy az újságírás nem abból áll, hogy önmgamal szórakoztatom. ajnálatos, de a pénz a „szolgálat" szempontjából nagyon fontos tényező. Amíg egy város vagy egy megye egyetlen lapra van rászorulva, addig annak az egy lapnak kell kiszolgálnia mindenkit, Mariska nénitől az egyetemi professzorokig. Nehéz. És egyetlen lap lévén, itt nem csak a cikkek témájáról, aktualitásáról, érthetőségéről van szó, hanem politikai attitűdökről is. Politikailag semleges lap márpedig nincs, a divatlapokat és a Dörmögő Dömötört leszámítva. Az újságokat emberek írják, akiknek véleményük van, és ezt hol önkéntelenül, hol tudatosan közvetítik a lapok hasábjain. Tehetik. A hatalom összefonódik a szolgálattal. Tulajdonképpen nem véletlen, hogy egyazon kard két oldalába vannak vésve. Se veled, se nélküled. Mióta kezembe nyomtak jópár újságot, rájöttem, hogy valószínűleg a pénz lehet az oka annak is, hogy sokan még csak nem is veszik n fáradságot, hogy a sokoldalú tájékoztatással kísérletezzenek, tisztelet a kivételnek. Mintha a pénz valamit rohasztott volna az újságírók és lapszerkesztők mentalitásán is. Elképesztő, hogy milyen kevés erőfeszítéssel — nem pénzzel! — lehetne javítani lapok színvonalán. Es itt viszont nem kizárólag politikáról van szó- Kis odafigyelésről, és az igényesség igényéről. Ez is szolgálat. Ha egy ember nevét három bekezdésben háromféleképpen látom leírva, zavar. Apró gesztusokról van sző, amelyektől az olvasó még nem érzi még kényelmetlenebbül magát. 1 t"tla- ma —ég könnyen . f ' jár a szám. Még nem kerültem be igazán a pikszisbe. Még hiszek abban, hogy egyszer megkoronázhatom magam. Én. a hős. Azonban mindenkit meg lehet vásárolni. Ma már igen. Valószínűleg eljön majd az az idő, amikor nem leszek hajlandó éhen halni az igazamért, és nem fogom önként, dalolva bárd (kard) alá hajlani a fejem. Titokban persze biztos szembeköpködöm magam, attól függően, hogy a kard melyik oldala csillan meg a tükörben. Málfré Adrienn Megállapíthatjuk, hogy a Délmagyarország nagyon népszerű a hirdető cégek, vállalkozások körében. Ezt bizonyítja, hogy a hirdetésekre szánt lapfelület az utóbbi években annak ellenére nőtt. hogy a gazdasági helyzet miatt a cégek lehetőségei nagyon korlátozottak és a hirdetési piac nagyon gyorsan változik. Néhány, a privatizáció után megerősödött nagyobb cég stabil, állandó partnerünk len. míg a kisebb hirdetők javarésze gyorsan cserélődik. Megfigyelhető. hogy azok a vállalkozások. amelyeknek romlik a helyzete, legutoljára a nálunk megjelenő reklámjaikat .építik le", és ha pénzügyi helyzetük engedi, inkább ritkábban, vagy csökkenten méretben hirdetnek a Délmagyarországban, mint Hogy teljesen feladják a lapunk által nyújtott kedvező lehetőségeket. Az utóbbi időben az Egy lap életében nagy szerep jut a hirdetőknek. Ha sokan vannak, azt jelzi, hogy az újságot kedvelik, olvasótábora széles, tehát a közölni kívánt információk nagy nyilvánosság elé kerülnek. Mi a helyzet ebben a kérdésben nálunk, a Délmagyarországnál? igények a speciális, szakmai hirdetések - amelyek egy-egy adott árucikket, szolgáltatást népszerűsítenek - irányába tolódtak el, ezért különösen kedveltek az egyre nagyobb számban megjelenő tematikus mellékleteink. A Délmagyarország idei éve mindennek - és természetesen népes olvasótáborának - köszönhetően nagyon erős a hirdetések terén. Simon László HÉTTŐTŐL PÉNIÍKIG CSAK g TÁKSÁZM KELL TELEFONOS HIRDETÉSFELVÉTELÜNK VALAMELYIK I SZÁMÁT. ÉS MDCIÉSŰK BIZTOS CÉLBA ÉR! | 481-281, 7-12-lg (Csak felárral és gyász)! 5 320-239, 7—i s-ig Q 318-999 a-iz, i«-i7-ig