Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-27 / 123. szám

II. LÁTÓSZÖG DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1995. MÁJ. 27. Sajtóberkekben régóta elterjedt az a szólás, miszerint sohasem az az érdekes, ha a kutya megharapja a postást, akkor érdemes tollat ragadni, ha mindez fordítva történik. Amikor a postás... A hagyomány kötelez Dékány András filozófus sajtóról, hatalomról és a Délmagyarországról Mimin 47 újságíró kezébe kerül a matéria, d kell gondolkodni rajta: mennyit is ér? Magyarán meg kell találni a/l a formát, amelybe a/ írás ontheíö Né//iik csak. 1. Elsőnek mindjárt ott a hír. a legegyszerűbb A/ újságíróiskolában a/l tanítják. hogy a hír a kővetkezőket tartalmazza: ki. hol. mikor, mit odaáll? „A postás tegnap délután megharapott egy kutyát a Pitypang utcában." Előfordul, hogy a dolog ennél nem ér többet. Ez a műfaj a lusta újságírók álma. csak a kapom admokból kdl értelmes mondatot, vagy mondatokat összegyúrni Más a helyzet akkor, ha az újságíró előre értesül arról, hogy a postás megharapni készül egy kutyát. Ilyenkor fogja magát, kiballag a helyszínre. <Ha szerencséje van. véletlenül éppen arra jár.) Végignézi az aktust, levonja a következtetéseket. Személyes jelenléte garantálja a történtek valódiságát- így aztán a hinnél fellett kérdések kiegészülhet nek a hogyannal. .A kutya nyüszítve vonult félre, mlg a postás dühösen vakkantva odébbállt.' Ezt tudósításnak hívják. 2. Senki fejében ne forduljon meg. hogy az. újságíróknak csak ími kdl tudniuk, beszélni nem. rátérek tehát az interjú műfajára. Tudják, van ilyen a Délmagyarországban is: a „3 kérdés". (Bár szerény véleményem szerint a DM újságírói ellógtak néhány óráról az újságíróiskolából. ugyanis olt mindcnl lanflanak. csak lényegretöró kérdéseket feltenni Szív Ernő A vonal alatt cimü kötete tárcagvújlemény, s bár e műfaj nagyon kőzd áll a szépirodalomhoz, mégis az újságírás tudhatja magáénak. A tárcái a francia sajtó honosítana meg. hagyományosan az újságoldal vonal alá tördelt cikke a lapban A „vonal alá" kerülni nem kis dicsőség, a századfordulón Mikszáth Kál mán. Kosztolányi Dezső idejében és ma is az újságíró szépírói tevékenységének dtsmciése. Az 1994-ben megjelent kötet Darvasi László az Élet és Irodalom hasábjain jNiblikált. hagyományosan _a tovább nem in novdla" néven emlegetett tárcáit gyűjti csokorba. melyek Szív Ernő hírlapiró éleiének futó. apró történéseit. hangulatait, impresszión villantják fd élvezetes olvasmányt nyújtva a szépirodalom kedvelőinek. Továbblépve a témák tarka ságiban. Kelemen bán: Keresik az igazságot című könyve egy katona és egy ember próbálkozása, hógy bevezesse olvasóját a tőrlénckiim színpada mögé. és álélt élményein keresztül. 56-os emigránsként fellátja a ..népi mocsokrácia" mögött húzódó vélt vagy valós igazságokat. Adalékként szolgál azoknak, akiknek ál kdletl élniük az eseményeket, és tanulságul azoknak, akik szerencsések és később születettek. A történelemnél maradva Timárné Makkás Erzsébet: nem.) A dolog egyszerűnek tűnik, hiszen látszólag csak kérdéseket kell feltenni és HckömKtlni a válaszokat. Nem az_ A jó interjú titka^gy frappáns riső kérdés. Nem mindig könnyű ilyet találni. Vannak persze olyan túlbuzgó vagy túl másnajjos skibblerek is. akik otthon előre összeírják az. összes kérdést, és ha a fene fenét eszik, akkor is felteszik őkeL Az eredmény magáéit beszél. Egyébként ez a műfaj ..szórakozott professzoroknak" nem való. Túl sok mindenre kdl odafigyelni. A magnóba elemei és kazettái tenni, a magnót a táskába termi, és nem dfdejtem bekapcsolni. (A feladat összetett volla meghaladhal bizonyos képességeket.) Bár maga az inletjú is igényel némi kreativitást, az. újságírók a riport műfajában élhetik ki igazán irodalmi, művészeti és egyéb ambícióikat. A tiport úgymond a műfajok királynője. a szépirodalom irányába mutat. Van benne leírás, cselekmény, feszültség, párbeszéd — minden, ami egy novellában is megtalálható. Talán annyiban különbözik tőle, hogy a riportban nem árt igazai írni. A jó riport ott kezdődik, hogy jól kell elkezdeni. Mit szólnának a következőhöz? „A kutya fűdét-farkát behúzva, sztvettépően vinnyogva sántikál a kutyaól felé. Véres szőrcsomók közön hatalmas seb tátong az oldalán, kilátszik a húsa. Szemében olvasható a könyörgés: segítsetek.' A postás semmibe révedő tekintettel bámul maga elé. bajszán vércseppek. Még nincs magúnál.' 3. A tudósítás és a riport már „Rómáról jut eszembe" című sajátos útikalauza szintén a história poros könyveinek lapjai közé kíván elevenséget vinni, és élő útleírást adni Róma nevezetességeiről. Teszi mindezt a római nép ajkán élő anekdoták, legendák, kuriózumok tükrében, mdyeket újságírói zarándokútja! során szedegetett fd. ismerkedve, beszélgetve. Hasonló zarándokút ered menyeként született meg Sárost Beiia Legjobb szegedi szakácskönyv-e. A szerző a századelőn a Vasárnapi Újság tudósítója volt. Gyakorlatias újságíró lévén. Szegeden járva nem volt rest bekopogtatni a legjobb vendéglők szakácsaihoz és konyhájukról híres házak gazdasszonyaihoz. hogy összegyűjtse a legkedveltebb szegedi étkek receptjeit. A valamilyen szinten tükrözi, hogy az újságíró nem robot, aki mechanikusan, gombnyomásra működik, hanem ember, és mint ilyen, gondolkodik, véleménye van. (Remélhetőleg.) Szerencsére az idők során létrejöttek azok a keretek, amelyek között véleményét kifejtheti. (Milyen furcsa, ezek az írások általában keretben jelennek meg.) Emiatt érdemes újságírónak lenni. Meghallom, hogy egy postás megharapott egy csóró kutyát, rögtön agymenésem lesz, örülök vagy dühöngök, összekapcsolok vagy szélkapcsolok, vigyorgok vagy sikítófrászt kapok - bármi történjen is a fejemben, leülhetek, és megírhatom azzal az elégedett tudattal, hogy holnap ezt több ezren olvasni fogják. Tehetem mindezt több formában. Induljunk ki abból, hogy harcos állatvédő vagyok, tehát nyilván elmarasztaló véleményemnek szeretnék hangot adni. Ha sok időm van és esetleg sok helyet kapok, akkor a publicisztikát választom. Ebben a műfajban terjenghetek jobbra-balra, érvrendszeremet minden oldalról tökéletesen felépíthetem egészen a fókák gyilkolászgatásátó! az emberi faj elállatiasodásának bemutatásáig. Ha igazán ügyes vagyok, emberek ezrei hördülnek fel. kapnak a szívükhöz, és fogadnak be egy kóbor ebet. 4. Ha kevesebb hely áll a rendelkezésemre, akkor jegyzetet írok. A jó jegyzet olyan, mint egy stampedli vodka. Könynyen, egy kortyra csúszik, de nem észrevétlenül. Fejbe is verhet. Úgy születik, hogy hallok vagy látok valamit, amiről könyvet reprint kiadásban jelentette meg a kiadó 1994-ben. Ha Fódi István nevét hallják, bizonyára sokaknak eszébe jut Posztobányi Lászlónak e lapban közölt cikksorozata a fiatalember állítólagos öngyilkosságáról, és az azt követő nyomozás visszásságairól. A történet Fődi István titokzatos halála címmel könyv formájában is megjelent. A zárszóban Dlusztus Imre a következőket írja: „A mű elkészült, az. alkotó..., no nem, ej>y Posztobányi nem pihen." És valóban nincs megnyugvás, a szerző újabb, eddig megnyugtatóan nem tisztázott halálesetek nyomába ered, oknyomozó rijxMterként az újságirás legizgalmasabb, ám legingoványosabb területére lépve, keresve az igazságot, a dolgok mélyén rejtőzőt... Az eredmény: újabb eszembe jut még valami. Ez utóbbit ugyan nem feltétlenül írom le, de úgy írok, hogy észrevegyék. „Egy ismert politikusunkra igen hasonlító postás megharapta az elé szaladó kiskutyát. A kutya nem erre számított. Simogatást várt, és tíz deka parizert." Észrevették? 5. Van egy a véleményműfajok között amit minden újságíró szeretne tudni írni. A gloszsza. Ehhez a műfajhoz ugyanis irónia, humorérzék szükségeltetik, leleményességgel, intuícióval, műveltséggel párosulva. Ilyen tulajdonságokat mindenki szeretne a magáénak elismerni. Én a DM-t mindig hátulról kezdem olvasni, és attól függően, hogy mit találok a kék keretben, vagy felvidulok, vagy elborul az agyam. Ha nem tetszik az frás, akkor örülök, hogy hát ilyet én is tudok ími, mégis van keresnivalóm ezen a pályán. Ha viszont tetszik az frás, rájövök, hogy nyilván van még mit tanulnom. Utoljára, de nem utolsósorban azt sem szabad elfelejteni, hogy a „postás megharapta a kutyát" témából, ha máshol nem is, de Amerikában biztosan film, szindarab vagy könyv fog készülni. A kritikusok elkezdhetik dörzsölgetni a tenyerüket, és imádkozni, hogy a film rossz legyen. Rossz filmről ugyanis tapasztalataim alapján könnyebb kritikát ími. A dicsérő jelzők általában egymás parafrázisai, de gondolják el, mennyi gonosz dolgot össze lehet szedni egy rossz produkcióval kapcsolatban! („Tom Cruise a postás szerepében inkább hasonlított egy jól táplált óvodásra, mint egy vérengző közalkalmazottra.") A műfajok világában tett kalandozás itt véget ér. Ha valaki ezek után úgy akar halhatatlanná válni, hogy meghalrozza ennek a cikknek a műfaját, abba szfvesen beleharapok. Máthé Adrienn kötet. Egy eltussolt gyilkosság nyomában címmel. Valljuk be őszintén, az akadémikusokat csodabogaraknak tartjuk. Nagyszakállú, magányos embereknek, akik a laboratóriumi üvegcsék és a könyvek sárguló lapjai közül csak néhanapján dugják ki a fejüket, mint februárban a medvék, hogy aztán nem megfelelőnek tartva a kinti éghajlatot, visszazuhanjanak tudományos álmukba. Vajon tényleg ilyenek? Nos, a válasz benne van Sulyok Erzsébet Aranymosás cfmű interjúkötetében, mely a szerző Szegeden élő akadémikusokkal folytatott beszélgetéseit tartalmazza. Sulyok Erzsébet egyébként eddigi újságírói tevékenységéért, melynek egyik csúcspontja a kötet, megkapta az Akadémiai Újságírói Díjat. A kiadványok ismertetésének sorát hadd záijuk a kiadó legféltettebb kincsével, a Kincskeresővel, mely az ország egyetlen gyermekirodalmi folyóirata. Hiányt pótol tehát a magyar sajtópiacon, és remélhetőleg lesz a későbbiekben olyan frónk, költőnk, aki elmondhatja életrajzában, hogy első szárnypróbálgatásai a Kincskereső oldalain láttak napvilágot. Kónoöl Rita • Ön hogyan határozná meg a sajtó helyét mindennapjainkban és a társadalom egészébea? - Számomra ezt a kérdési a Le Monde egy ik, szintén egy jubileumra készüli száma tette világossá. Idézték az alapító szavait, aki abból indult kí„ bogy az ínformáció ugyanúgy áru. mint bármi más - tehát a modern sajtóvállalkozások ugyanúgy vállalkozások, mint a gazdasági élet egyéb szereplői. De ugyanakkor különös természete van az árunak, amelyet piacra visz. A legújabb fejlemények — a személyi számítógépek elterjedése, az információs robbanás — egyre hangsúlyosabbá teszik ezt a különösséget, hatalmi tényezővé avatják a sajtót. • Sokak szériát a média már egyenesen a negyedik önálló halalmi ág. - Valóban, a technikai fejlődés állal az írott és elektronikus sajtó olyan erős társadalomalakító pozíciót szerzett meg, hogy a három klasszikus min tesquieu-i - a törvényhozói, a végrehajtói és a bírói - halalmi ág mellen már a negyediknek is nevezhetjük. • Ha ezt elfogadjak. felmerül a kérdés: hatalmát a másik három ég rovására érvényesíti-e, avagy megfér a többi mellett ? - Gyakran „vádolják" azzal a sajtót, hogy beleszól a hatalom tényleges gyakorlásába. Én ennek a folyamatnak inkább a pozitív oldalát hangsúlyoznám. Igen, lehet, hogy a média a másik három ág rovására nyer teret, de alakító módon nyúl bele azok tevékenységébe. Az országgyűlési tudó-' sítások. bírósági krónikák stb. révén beviszi a nyilvánosságot a hatalom gyakorlásába, s ezzel megvalósítani engedi a tényleges társadalmi ellenőrzést. Ezért van az. hogy iszonyúan nagy súly nehezedik az újságírók és a sajtó irányítóinak vállára. • Hogyan kell jól dolgoznia a sajtónak ? - Elvileg két válasz lehetséges: úgy. hogy riadható legyen, és úgy. hogy polgári, ciloyen-ontudattal rendelkezzen, a társadalmi igazságosság képviselőjének tekintse magát. A sajtó akkor működik jól. ha a kettőt egyesíteni tudja, azaz piacérzékeny, és gazdasági függetlensége révén felette áll a társadalomnak. nem tagja a különböző lobbiknak. Ugyanakkor nem szabad, hogy a nyereségre való törekvés a polgári öntudat fölé kerekedjen, tehát a lap minden kérdési magasabb, össztársadalmi szempontok, és ne szűk pártvagy lobbíérdekek alapján ítéljen meg. • Ön szerint mindezt mennyire valósítja meg a Délmagyarország T - Mindenképp jó, hogy a lap valódi, modern sajtóvállalkozás. A rendszerváltás után rögtön a gazdasági függetlenség útjára léjiett. megteremtette saját hirdetési ügynökségéi, kiadóvállalatát. Ugyanakkor rokonszenves az is, hogy nem teszi le a voksát pártok, személyek mellett, egyformán távolságtartóan kezel minden, a közéletben jelentós tényezői. • Hatalmi tényező Szegeden a Délmagyarország7 - Azáltal, hogy megszóDékány András a JATE Bölcsészettudományi Karán, a Filozófiai Tanszék oktatója; egy ideig a polgármestert iroda kiilögyi rrfealkalmából beszélgettünk vehr. (altatja a civil élet szereplőit, illetve problémafelvetései tévén aktívan befolyásolhatja a város életét, igen. Örülök, hogy ezt tartózkodóan, túlkapások nélkül teszi. De általában véve kimondhatjuk: a Délmagyarország komoly tényező a városban, lehetetlen nem számok vele. • Egy városi lapnak feladatai közé tartozik, hogy tükrözze a Szegedem történteket. m helyi politikni, knltnrális, nzn;_a közéleti eseményeket. Ön szerint hogy valósai ez meg alapkőn? - A politikával kapcsolatban úgy tartom ezt elképzelhetőnek. ahogyan JA Horony alól" rovat a polgármesteri iroda volt sajtóreferensével együttműködve megvalósította. Általában elmondható, hogy a llap a szegedi közélelet tekintve informatív, bár néha egyenlőtlenül az. Megfigyelhető egyfajta versengés a város részétől: ha bármi történik, a szervezők risó dolga megjelentetni a Déhnagyarországbon - a szegediek már csak ilyenek, hiszen az azt „olvastam az újságban" kifejezés mindenkinek ugyanazt jelenti. A lap válogatása a különböző események között lehetne kicsit átgondoltabb, kicsit koncepciózusaié*. • Mii az, amiben változásokat szeretne hámi? - Laikusként csak azt tuidlotn mondani: minden újságra elmondható, hogy jó, ha tulajdonnévvel rendelkező újságírók ts írják. Nem szabad, hogy az álobjektivitás és a gazdaságosság jelszava inogom a szürkeség kapjon helyet. Születhetne több mély, elemző riport, amelyek megírásában nagy szabadságot lehetne adlni az igazi egyéniségeknek. Jó lenne, ha több, a társadalmat, közéletet elemző pubhrisztikil is olvashatnánk. Ezek rendszeressé tételéhez be lehetne vonni a várpsi értelimrségieket is. Hiszem, hogy részükről is tenne fogadókészség rá. • Végezetéi: mi a véleménye arról, hagy a Délmagyarország most ünnepli SS. éves jnbúenmát? - Nagy szó, hogy ez a lap ilyen régóla működik, miközben az ember más nagy hírű lapoknál gondokról olvas. Érdekes elővenni és lapozgatni a harmincas-negyvenes évek számait: ugyanez a fejlécük. Természetesen a lapot ma már nem lehetne az akkori tartalommal eladnt. ezért kelliett és kell mindig megújulnia. Reméljük. e téren a hagy omány kötelez. Gratulálok az évfordulóhoz. és további sok sikert kívánok a Délmagyarországnak? Simon László A mostohagyerek pártfogóra talált A Drbnagyarország Könyv- és lapkiadó Kft., bár fő profilja a lapkiadás, nem feledkezik meg másik tevékenységi köréről, a mostanság inkább mostohagyermekként kezeit könyvkiadásról sem. Az elmúlt években a kiadó jpmdozásában megjelent kötetek témájukat, malájul Ut tekintve nagyon különbözőek, ám mégis van valami, ami közös bennük. Hol szorosabban, hol lazábban. de mindegyik kapcsolódik az újságíráshoz, a szakma sokrétű tevékenységéhez. Talán ez az, ami e köteteket kicsit mássá, többé teszi, ez az ami miatt a krimi nem igazán krimi, az útikalauz nem igazán útikalauz és a szakácskönyv sem egyszerű szakácskönyv.