Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-27 / 123. szám

Iszapszem Szegedi egyetemistáktól, jelesül a JATE kommunikáció szakos hallgatóitól származik az ótlet, hogy ha már tanulják az újságfrást. miért ne írhatnának arról a DMben, hogy ők milyennek látják a lapot. A 85. életévébe hajló redakció mai vezetői meg úgy döntöttek, hogy most esetleg mi tanulhatunk a hívatásos kommunikátor! pályára készülő diákseregtől. mert abban biztosak lehetünk, hogy az ő szemük frissebb, mint az iszapszemu sajtórájáké. így született ez a melléklet, a kicsiny egyetemista csapat jeles tagjának, Jásper Ferencnek szerkesztésében. Ha pedig az olvasó valamiért reklamálna az itt leírtakért, kérjük, ne kapjon a telefonhoz - lévén vizsgaidőszak. == M LATOSZOG Egyetemisták írásai a DM-rői Régi újságokat mindig jó lapozgatni. Különös hangulatuk van, ódon illatuk, szakadozott, viharvert, sárgás lapjaik, amelyeken megelevenedik a történelem. Szinte magunk előtt látjuk a századelőt, a korabeli varosok utcáit, az embereket, amint epp kirakatot nézegetnek, politizálnak, vagy a munkájuk után sietnek. Kirajzolódnak előttünk szokásaik, ízlésük, gondjuk-hajuk, egyszóval: az életük. • Lelkesedés + Profizmus = Siker A Nagy Dobás A lap 85 évvel ezelőtt DÉLMAGYARORSZÁG ^ „.*» III > «•! .,.« JHrf 1910. május 22-e a vidéki újságírás fontos dátuma: ekkor jelent meg Szegeden a Délmagyarország első évfolyamának első száma. A lap indításánál a szerkesztők nagyot akartak dobni, és hogy mennyire komolyan gondolták, azt a lap terjedelme is bizonyttja: 64 (hatvannégy!) oldalas újsággal debültáltak. Természetesen csak az indulás barokkosan meggyőző ereje ez, a továbbiakban a lap a normális 16 oldalon jelent meg. De hogy egyáltalán a lapkiadás és -készítés feltételei létrejöhettek, már az is dicséretes teljesítmény. A lapot ugyebár be kell mutatni, meg kell kedveltetni, valamint tudatosítani mindenkiben, hogy nagy esemény történt: a nyájas olvasó itt vidéken a sajátabbnál is sajátabb lapját tartja a kezében. Ehhez szükségeltetik a magyar újságírás és az irodalmi élet prominens személyiségeitől sok-sok üdvözlet, meleg, bátorító szó, amelyeket az első tizenöt oldal cikkei közé tördeltek be. A beköszöntőnek szánt. Mikszáth Kálmánnal kés/ült beszélgetést mindjárt az első oldalon hozzák, érdemes ehjjől felidéznünk néhány gondolatot: „Az önök programjának egyik lényeges része a magyar sajtó decentralizációjának megkezdése. és a vidéken egy kulturigényeket is kielégítő lapot adni. (...) Magyarországon az ilyen vállalkozás fájdalom, bizonyos nehezségekbe ütközik, mert itt minden dolog ésszerűtlenül egy városban van összetömve." De azért sikerült, es a lelkesedés, no meg a profizmus meghozta a gyümölcsét. Az újság közepe táján a lap két oldalon bemutatkozik olvasóinak. mégpedig úgy, hogy a szerkesztőség épületének (Korona utcza 15.) és mindennapjainak, a kiadó tevékenységének, de még a saját nyomdájának részletes ismertetését is szükségesnek látták közölni. Ezzel két legyet is ütöttek egy csapásra közelebb hozták az olvasót az újságírás sokak (ma még többek...) számára ezoterikus szférájához, hadd tudja, aki kezébe veszi a lapot, hol, kik, hogyan készítik azt. miképpen történik az a kisebbfajta csoda, hogy a késő éjjeli lapzárta után hajnalban már az egész Délvidék olvashatja; másrészt pedig alkalom nyílott megmutatni: igen, vidéken is lehet és nem is akármilyen körülmények között (villanylámpák. egyszerű, de kényelmes pamlagok) napilapot készíteni. Ahogyan ők vallották: „Egy lap erejének és nívójának nagy mértékben fokmérője, hogy milyen keretek között csinálják." A szerkesztőségi munka háromkor kezdődött, de este 11 kor volt a legnagyobb a sürgésforgás. a motor a felelős- illetve a segédszerkesztő, az egyes lapszámokat ők fogták össze. A lap sok munkatárssal dolgozott, voltak saját tudósítóik szerte az országban, de kaptak hírt az MTI-től is. A lap szíve a kiadó, innen irányították a műveleteket, a hirdetésfelvételtől az előfizetéseken keresztül az egyéb megrendelésekig. Utóbbit a saját, jól felszerelt nyomda tette lehetővé, ahol többek közt „15 szedő, 1 gyorskezű tördelő. 1 intelligens korrektor" dolgozott. Az első szám értékét nem csökkenti, sőt a mának is üzen. hogy a lapfelület felét (a lap utolsó harmadát teljesen) a hirdetések foglalják el, sőt ezzel a lap iránti érdeklődést, valamint az újság szolgáltató jellegét is bizonyíthatták. Szeged mindennapjai is itt tárulnak elénk, cserépkályha, fülolaj, légszeszvilágítás, málnaszörp, mi szem-szájnak ingere. A lap háromhasábos tördelése, illetve szerkesztési rendszertelensége okozhat a mai olvasó számára némi problémát. Egy-egy téma több rovatban is felbukkan, meg kell szoknunk, hogy a cikkek nem mindig ott folytatódnak ahol leginkább várnánk. A témák bőségesek, érdekesek, szinte minden akkor szokásos műfaj előfordul, az elsőoldalas vezércikktől (Návay Lajos ostorozza az ellenzéket a felesleges obstrukció miatt) a hírekig, a kis színesekig. Több oldalnyi (köztük sok helyi) híranyagot láthatunk rovatokra osztva (közigazgatás, törvénykezés, közoktatás stb.) az első lapokon, és mivel közeledtek a választások, ez máshol is - főleg az interjúkban (megszólal a miniszterelnök is, a választójogról pedig osztrák politikusok beszélnek) - hálás téma. De van itt szociológiai tanulmány. csinos statisztikákkal, a bulvárnak tett gesztus az angol király barátnőjéről, a tudomány világának a Halley-üstökösről. a kultúrát többek között egy Juhász Gyula-vers és egy folytatásos regény képviselte. Nem hiányozhatott a sport sem. és már itt is létezett a melléklet, ezúttal „A Család" címmel. Csemegét jelenthetnek szerb radikális politikusok írásai, de felmerül a „harmadik egyetem" (1910-ben vagyunk!) létrehozásának gondolata is. Viszont kevés a fénykép, a technika kezdetlegessége miatt inkább csak sziluettek ezek, nem is erőltették Végül, ami talán a legfontosabb: a hangvétel laza, oldott, néhol a humort sem nélkülözi, és ami külön szimpatikus, teljesen hiányzik a ..micsakszegényvidékiekvagyunk dögöljönmegmindenpesti" attitűd. Mindez pedig 10 fillérért, előfizetve évi 24 koronáért Hőskorszak. Jásper Ferenc A MUOSZ elnöke, a Népszava főszerkesztői irodája és a DM jól megfér egymással Nem kérhetünk európai árakat Beszélgetés Kereszty Andrással, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökével Az utóbbi időben minden megváltozott körülöttünk. Természetesen a magyar újságírást sem kerülhették el a tulajdonváltás, a privatizáció hullámai. A sajtó is keresi a helyét a politika, a társadalom és a piac háromszögében. Eredményekről, a további feladatokról, és a jövő kilátásairól beszélgettünk a MUOSZ elnökével, aki „civilben" a Népszava főszerkesztője. - Idestova hat éve. hogy megtörtént a rendszerváltozás hazánkban. Kérem, vázolja röviden, hogyan változott a magyar sajtó helyzete 1989 óta! - A legnagyobb változás a nyomtatott sajtó területén töri tént, míg a tévé és a rádió ügye kevésbé mozdult előre. Mindenekelőtt a törvénykezés területén léptünk nagyot, megszülettek a korábban csak deklarált, de valójában nem létező sajtószabadság jogi garanciái. Korábban csak hosszadalmas engedélyezési procedúra után lehetett lapot alapítani, rpa ezt elég csak bejelenteni. Addig furcsa helyzetben voltak a lapok. azt szokták mondani, hogy állami vagy pártújságok voltak. Valójában sem a párt, sem a SZOT nem tulajdonosként. hanem felügyeleti szervként működtek. Ezzel azt akarom jelezni, hogy a sajtóban nem voltak valódi tulajdonviszonyok. 1988-89-ben előbb a társadalmi szervezetek váltak lapgazdává, azután megindult a privatizáció is. - Sikeres volt a magánosítás? - Egyértelműen igen. Ma a magyar sajtó 95 százaléka magánkézben van, részint külföldi, részint hazai tulajdonban. Az már más kérdés, hogy egy idő múlva megindul majd a sajtó önvédelmi reakciója is, lévén a külföldi tulajdon részaránya magas. Magyarországon azonban nem volt olyan tőke. amely képes lett volna újságok fenntartására, menedzselésére A magyar sajtóviszonyok ma átmenetiek, ezért rendkívül kevés a nyereséges | vagy legalább nullszaldós újság. A magyar jövedelemviszonyok nem engedik meg, hogy európai árakat kérjünk a lapokért. (Spanyolországban egy szám ára 110-120 peseta, ami ugyanennyi forintban.) De nem kérhetünk el 1,5-2 milliót egy oldal hirdetésért egy százezres példányszámú lapban sem, így a lapok nem is lehetnek nyereségesek. Ezért kell a tőkeerős tulajdonos, aki egy ideig hajlandó vállalni a veszteségeket. - A magyar tőkével indult lapok az elmúlt években rendre elbuktak, megszűntek. Vannak, akik azt mondják mostanra mar létrejöttek a feltételek, hogy hazai pénzből finanszírozzanak újságokat. - Én azt mondom, hogy még nem. Ha majd az átlagjövedelem eléri mai értéken az 50-60 ezer forintot, és a hirdetési tarifákat is meg lehet emelni, mert a hazai cégek is megengedhetik maguknak a drágább reklámot, akkor igen. Addig ez reménytelen vállalkozás. Az emberek nagy része ma egyszerűen nem tudja beilleszteni kiadásaiba a napilapokat. - Nem tudja vagy nem is akarja? Nem lehet, hogy megelégszik a rádió és a tévé szolgáltatásaival, és így az elektronikus média teret vesz el az írott sajtótól? - Nem hiszem. Az ok a kenyérgond, közlekedni kell stb. Az előfizetők száma egyébként kevésbe csökken, ők nehezebben mondanak le a lapjaikról. - Hogyan érintik az írott sajtót a gazdasági problémák, a papíráremelés, a vámpótlék? Igen keményen. Egyre kevéssé van esély jövedelmező lapot csinálni, ezért is mondom, hogy nemigen bővíthető az újságok, a tulajdonosok koré. Éolyamatos piacszűkülési tendenciát lehet érzékelni, még akkor is, ha van egy szerintem pozitív átrendeződés a helyi sajtó irányába. - Mi a szerepe ma a helyi sajtónak? - Ugyanaz a szerepe kezd kialakulni, mint a hagyományosan szabad sajtóval rendelkező országokban. Egy újság arról kell szóljon, ami az embereket érdekli, és a szegedieket leginkább a szegedi dolgok foglalkoztatják. A helyi sajtó feladatai egyre inkább megnövekednek. Egyelőre azonban felemás helyzet alakult ki. A vidéki újságok nem döntötték még el, hogy kizárólagos lapjaik szeretnének lenni olvasóiknak, vagy az országos lapok mellé kínálnak egy helyi orgánumot. - Mi az oka ennek? - Megint a piaci viszonyokra utalnék. Mivel egy család egy lapot vesz, ezért a helyi lap is tartalmaz országos, sőt külpolitikai információkat is, pedig ezeknek ott voltaképp nem lenne helyük. Szerintem a helyi lapnak nagyon részletesen kellene szólnia a helyi dolgokról, de nemigen kellene törődnie Boszniával vagy a francia elnökválasztással. - Ha javul a helyzet, több lap alakul, verseny lesz, akár helyi szinten is. Miképp hat a versenyhelyzet az újságokra? - Ha egy család országos és helyi lapot is járathat, megváltozik majd a helyi sajtó is. A versenyben az győz, aki kiszolgálja a lokális információra éhes olvasót, hiszen az olvasót az érdekli, hogy a tegnapi baleset, amelyet a sarkon látott, hogyan történt és mi lett a következménye. A konkurencia mindig hasznos, s mivel Szegeden már van, csak azt tanácsolhatom: nem szabad egy kicsivel jobbnak lenni, gyökeresen másnak kell lenni! J. F.