Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-13 / 111. szám

4 1995. MÁJUS 13., SZOMBAT „Azt az embert, aki ilyesmiket állít, nyilván a rosszindulat motiválja. De az is lehet, hogy azért mondja, mert ő nem tartozhat a Szeged FC-hez. Jobb lenne, ha az illető azzal foglalkozna, hogyan tud kibújni a bundavád alól, amit a kécskeiek nem véletlenül emlegetnek a mai napig." • így festett egykoron a Tisza-parti egység... • Az edzőség közelebb áll a szívéhez. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Egy kicsit edző, egy kicsit menedzser • A vásárhelyiek „megmentője" lehetett volna... • A Szeged FC Kandit kapta az ificsapatért Mit üzen Nagylaki a rosszakaróinak? Ó volt az, aki nem is olyan régen - fiatal kom ellenére bátran elvállalta azt a feladatot, hogy megmenti a kieséstói Szeged elsó számú együttesét, hogy aztán a keze alatt (de nem csak az ó hibájából) a csapat az NB III-ba zuhanjon. Abba az osztályba, amelyikben az ószi szezon után még esélye volt a visszakerülésre. Aztán jött a januári „erőegyesítés", a Szeged FC-hez Czibere László személyében új edző jött. Nagylaki Kálmán pedig a klub ügyvezetője, ha úgy tetszik, mindenese lett, mondván, hogy ő ért a legjobban a dolgok intézéséhez. - Minek tartja magát, edzőnek vagy menedzsernek? - Is, is. Mindkettőt szeretem, de az edzőség közelebb áll a szivemhez. - Amikar egyesült a két csapat, mégis az ügyvezetői cím mellett döntött. Miért? - Elsősorban azért nem lettem edző, mert én nem tudtam vállalni azt, hogy hat hév nap alatt visszajuttatom a gárdát a második vonalba. Megkockáztatjuk: ha megkérdeznék a szurkolókat, hogy ki a szegedi és a Csongrád megyei labdarúgás legellentmondásosabb alakja, százból nyolcvanan szinte gondolkodás nélkül Nagylaki Kálmán nevét említenék. — Önnek lett igaza. Ma alig van egy csapatra való játékos a Tisza-parti stadionban... - Akkor nem lehetett sejteni sem, hogy így alakulnak majd a dolgok. A sok sérülés s a balszerencse okozta, hogy ma ennyire szűk a játékoskeretünk. — Volt a klubnak egy nagyon jó erőkből álló ifjúsági együttese. Ha az most megtenne, nem okozna gondot háromnégy játékos szerepeltetése a felnőtt csapatban. - Akkor, amikor Akasztóra, a Stadler FC-nek kölcsön adtuk az ifjúságiakat, még nem így állt a helyzet. Egyébként az a cél vezérelt bennünket, hogy a tehetséges fiataloknak nagyobb fejlődési és bizonyítási lehetőséget biztosítsunk. Most mégiscsak az NB l-es ifjúsági bajnokságban szerepelnek. - A rossznyelvek azt suttogják a városban, hogy egy gépkocsit kapott a Stadlertői az ifikért... - Azt embert, aki ilyesmiket állít, nyilván a rosszindulat motiválja. De az is lehet, hogy azért mondja, mert ő nem tartozhat a Szeged FChez. Jobb lenne, ha az illető azzal foglalkozna, hogyan tud kibújni a bundavád alól, amit a kécskeiek nem véletlenül emlegetnek a mai napig. Ami pedig az új autómat illeti, elmondhatom, hogy tényleg van egy Volkswagenem, de csak 10 százalékban az enyém, a „többi része" a Porsche Hungaria tulajdona. Mindaddig, amíg ki nem fizetem a teljes vételárat, hatvan héjnapon keresztül, havi 35 ezer forintos részletekben. A rosszakaróimnak pedig üzenem: dolgozzanak ők is öt esztendeig minden éjszaka a Sing Singben, akkor talán nekik is lesz egy hároméves nyugati kocsijuk. Egyébként tényleg kaptunk valamit, illetve valakit a Stadlertői az ifikért: Kanál Zoltánt, akinek az értéke mintegy 2 millió forint. - Kálmán, Ön szezon közben egyszercsak „átnyergelt" a kiesésre álló Vásárhelyhez. A pénz miatt tette? - Anyagilag én ezen a „bolton" nem nyertem semmit, csupán a szponzorunk kérésére vállaltam el a HLC-nél a szakmai munka irányítását. - Négy játékost viszont magával vitt.. - De csak olyanokat, akik nemigen játszottak a Szeged FC-ben. Egyébként ezt több elnökségi taggal is megbeszéltük előtt, akik az áldásukat adták a dologra. - Nemrég volt egy kis afférja az SZVSF-vel, amiért megóvta az általuk megnyert meccset. - Nekem semmi bajom a vasutasokkal, csupán azt akartam és akarom bebizonyítani az óvással, hogy Várszegi Norbertet szabálytalanul igazolták le, hiszen, amikor kiadták a Tápénak, akkor kozma Zoltánnak, a klub akkori igazgatójának már nem volt joga aláírni. Egy olyan játékosért harcolok, aki a miénk, s akinek az értéke 250 ezer forint. Akkor, amikor a csapatnak probléma megvenni egy pár száz forintos üdítőt az előkészítő csapatnak, nem engedhetek ki ennyi pénzt a kezünkből. Az a kötelességem, hogy a klub érdekeit mindenkor képviseljem, mert engem ezért alkamaztak. - Hogyan látja a Szeged FC jövőjét? - Szerintem előbb-utóbb ki kell jönnünk a „gödörből". Annak például nagyon örültem, hogy a csapat az Orosháza ellen már kifejezetten jól játszott. A legnagyobb kérdés persze az, hogy találunk-e olyan szponzorokat, akik kihúzzák a szekerünket a kátyúból... - Marad-e, és ha igen, milyen minőségben az FC-nél? - Ez még a jövő zenéje. Egy biztos: nekem a nagy szerelmem a Szeged FC. Ezért tartok ki mellette... P. Sándor József B

ika Tóni nem akart hinni a szemének. A pályán egy öregasszonyt látott. Vagy a fu nagy, vagy a mama kicsi, de alig látszik. Szól Kanál Pistának, nézze ő is a bakterházi csodát: egy banya közelít, térdig érő gatyában, piros-fehér csíkos mezben. S amint a térdét magasra emelve kajtat az öltöző félé, fastoplis focicipővel caplatja a púposhalmi pálya fölgazlott gyepét. A csapat tekintete Madárra, a vezetés új szerzeményére mered. Körbetapogatják, s egyöntetű a megállapítás: ő semmiképp se lehet, aki jön, hiszen már fél órája beköszönt hozzájuk. A régihonvéd szereléses mama megtévelyedett, nosztalgiázni jött. Éles fütyürű-hang hasít az öltöző folyosóján: - Na, mi lesz töketlenek! Egyedül leszek az edzésen? Hang fennakad, de a szó azért nem marad benn. Maczkó, a kapus dugja ki a fejét a kémlelőnyíláson: — Kit tetszik keresni, Anyóka? — Anyátokat! Hát, kit kereshetnék, most, amikor már kint kellene lennetek a pályán. Négytől edzés! Te Jóisten - tör föl a sóhaj a beállós Durrantóból -, ha az újonc Madár nagymamája topogott ki, hogy megnézze, hogyan tipeg kicsi unokája a pályán, most összetöröm a csontját. Órája éppen kisípolja a négyet, de hát az edző még sehol. Gombócz mestertől azzal váltak el, nem hagyja őket cserben, annak ellenére, hogy az utolsó idegenbéli meccsről már haza sem tértek. Különben is megszokták, hogy Gombócz papa csak akkor tér vissza hozzájuk, ha bizosan megragadtak az utolsó helyen. Mivel az osztályukból sohasem lehet kiesni, mindig megbocsátanak a mesternek, hiszen vele is pont oda jutottak, ahová nélküle. Ezért is nem tudta hova tenni Durrantós a maskarás vénasszonyt... Aki, viszont sejtetni engedte azonnal, hogy mindent tud a fiúkról. Beszélt nekik a múltjukról, szerelmi kicsapongásaik pikánsahb részleteiről, udvarlási szokásaikról. Egy-egy bizarr ágyjelenet taglalása, be-belopott alkonyi erotika ecsetelése, megneszelt pajtai pásztoróra idilljének felképezésével a púposhalmi legénység valósággal le lett fegyverezve. Amikor Bika Tónit nevén nevezve teremtette le a kis Reginával történt elhamarkodott etyepetyézésért, a gólerős center felugrott, kitört magából: — Honnan a f....ból tudja ezt maga, mi? — Hát, biztos nem onnan, ahonnan te mondod, fiam. De maradjunk annyiban, a helyedben én nem hagytam volna faképnél. - Na nehogy már maga nyomja nekünk a lelkifröccsöt! Ki innét, míg szépen vagyunk! — körbekacsint. - Itt, bizony, nagy lesz a meztelenség, mama. llgye, fiúk, mindjárt kezdődik az edzés? - Tévedsz, Ászom, tévedsz. A tréning négykor pontban megkezdődött. És ha nem változtatsz hamar a modorodon, kisfiam, nálam lehúzhatod magad a budin. Akkora csönd lett, mint egy bérház. Ha nem nyit be a csapat szponzora. Kacsa Pali, akkor kilökik az ajtón a falusi ásszal kesztyűt húzó öregassonyt. így pedig: - Sporttársak, barátaim - köszörüli ünnepélyesre a hangját az érkező —, elnézést a késésért. Az a tisztem, hpgy a vezetés nevében bemutassam nektek a csapat új edzőjét. Személyében sikerült megtalálni mellétek a legjobb segítőt. Aki érti, aki nem, elmondom: azért döntött így a vezetés, mert a kártyában mindig szerencsét hoz a szűz kéz. A mi százlábú szűzlábúnk pedig - rámutat a vénasszonyra - Bibe sporttársnő. I

gazán mégis az duzzasztotta meg a púposhalmi reményágat, hogy az új edzőasszony még életében sohasem látott futballmeccset. Majoros Tibor rrífmé*t€*As min^/ew Michael 1988-ban lett hivatásos teniszező. A neve 1991-ben vált világhfrúvé, amikor megnyerte Wimbledont. Eddig 6,8 millió dollárt kaszált a pénzdíjakból, és még további 5 milliót a meghívásos viadalok tarifáiból. Ha ehhez, még hozzászámítjuk a reklámokból befolyt összegeket, illetve a rangosabb versenyek úgynevezett „garanciapénzét", kijelenthetjük: Stich eddigi keresete lassan-lassan eléri az 52 millió márkát. ..Michaelnek nagy mázlija van..." - mondta nemrégen menedzsere, Ralf Scheitenberger. „Mögötte áll már / 5 évnyi keserves munka, és ez idó alatt jószerivel így fityinget sem kapott. Kis tornákon szerefK'lt, és másodosztálytí szállodákban lakott. Ilyen körülmények között sokan már feladták tolna a harcot..." Manapság Stich szinte minden percben reklámoz valakit, vagy valamit. A cé'gek vezetői tudják a legjobban, mekkora hasznuk van abtx'jl, ha Micliael Stich történetesen őket népszerűsíti. „F.z az összeg nem az égből pötty a n a zsebembe, hiszen e mögött komoly teljesítmény áll. Én napi öt órát edzek, és otthon. SalzStich ötvenkétmillió márkája Michael Stich tavaly hosszú ideig az ATP-rangsor második helyén állt, és edzőjével, Niki Piliccsel azt tervezték, hogy előbb-utóbb Pete Samprast is utoléri, sőt lekörözi majd a németek büszkesége. A 26 éves teniszező azonban túlterhelte magát. Rohant tornáról tornára, hogy minél több ATP-pontot szerezzen, s ez végül megbosszulta magát... burgban („papíron " Mozart városában él Stich) mindössze 20 nafx>t tudok eltölteni évente." Scheitenberger menedzser szerint: „Nagyon kevés azoknak a teniszezőknek a száma, akik csak a sportból képesek megélni. A világranglista első 100 helyezettjének nincsenek anyagi gondjai, de a többiek díjazása nem elég ahhoz, hogy az egzisztenciájukat megteremtsék." Michael Stich ma már természetesen a leggazdagabb sportolók közé tartozik. „Én pusztán azért is kapok 300 ezer dollár prémiumot, amiért részt veszek egy-egy tornán. Ennyi pénz jár magáért a fellépésért, és ba épp nincs kedvem játszani, akkor egy párszor megütöm a labdát, és már csomagolhatok is. Szerintem nincs ebben semmi rossz. Ugyanis ba én kimegyek a pályára, akkor sokkal nagyobb kő zönség jön el a tornára, s így mindjárt komolyabb a szponzorok, és az újságírók érdeklődése. A rendezőnek százszorosan visszajön a rám áldozott pénze. Számi, én megérdemeltem ezt az 52 millió márkát!" Heka-Szondi (A zágrábi SS alapján) • Szerva — az ötvenharmadik millióért