Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-13 / 111. szám

1995. MÁJUS 13., SZOMBAT • T-tratik Mottó: „A pénz jobb, mint a szegénység, már csak anyagi szempontból is." (Woddy Allén író, rendező, színész) i Aki „turkál", az talál • A turkálós is lehet elegáns A bálás boltok sokfélék lehetnek. Van köztük igazi ömlesztett „turkálós", szelektált, csoportosított és áruházi mintára: „vállfás bálás". A beszerzési forrástól, a tálalástól, a minőségtől, a ruhadarabok súlyától függően változhatnak az árak. A vékonyabb pénztárcájúak kényszerből, az Ínyencek a felfedezés öröméért turkálnak. Számukra nincs annál nagyobb boldogság, mint mikor a bála aljáról előhúzott rongydarabból tisztíttatás vagy mosás, vasalás és az esetleges átalakítások után elegáns és egyedi ruhadarab születik. • Honnan és hogyan érkeznek hozzánk ezek a bálák? - kérdezem Kissné Fodor Erzsébettől, a Bálaáruház tulajdonosától. - Nyugaton a megunt, kinőtt, kihízott holmikat gyakran selejtezik az emberek. A ruhák összegyűjtésére, szelektálására az adott országban cégek alakultak. E cégek magyarországi képviselőitől vagy nagykereskedésektől vásárolhatjuk meg a fertőtlenítésen átesett bálás zsákokát. Nekünk egy olasz céggel van régi és gyümölcsöző kapcsolatunk. • Az itteni, és a város többi hasonló boltjának kínálatát nézegetve, a férfi- és a gyermekrubák hiánya a szembeötlő. - Ezekből valóban kevesebb a kínálat, bár mi igyekszünk mindenből széles választékot nyújtani. A hiány oka lehet, hogy a férfiak talán ritkábban cserélik a ruhatárukat, kevésbé adnak a divatra, a gyerekek viszont rövid ideig, de annál intenzívebben használják, illetve elhasználják ruháikat, így nagy részük már eladhatatlan. t Jó, bogy a divat szóba jött A bálás bottok menynyire követik a divatot? - Késéssel. Jó egy-két éves lemaradással, sőt még ennél régebbi darabok is előfordulnak a csomagokban, olyanok, amelyek esetleg ismét divatba jöttek. Azt hiszem, akik idejárnak vásárolni, azoknál nem a divat, hanem az egyéniségük a meghatározó egy-egy ruha kiválasztásékor. B. Zs. H

a észrevételük, véleményük van a Hölgyválasz bármelyik cikkével kapcsolatban, vagy egyszerűen csak szeretnék nekünk megírni örömüket, bánatukat, levelüket a következő címre küldjék: „Hölgyválasz" Délmagyarország Kft. 6740 Szeged, Steftuila 10. (A közlésre érdemes levelekből minden hónap utolsó szombatján adunk válogatást). Rovatszerkesztő: Kalocsai Katalin „T-modell" - válaszolom már sokadszor a kérdésre: „Hol vetted ezt a jó cuccot?" Az elkerekedett szemű jó ismerőst megszánom s felfedem a titkot: nem a hajdani* „S-modell" alakult „T-vé". A rövidítés magyarázata, hogy a ruhát „túrtam", azaz egy használt ruhát áruló „butikban" vettem. - Aki jobbat olcsóbban ad, az nyer és kész - rándít a vállán a cókmókos, mikor a konkurrenciáról kérdezem. Mert hát a lakótelepen egy kilométeres körzetben legalább négy-öt „T-butikról" tudok. - Mindenki megél nyugtat meg -, mert óriási az igény. Három nó egymást túlszárnyalva veszi maga elé a polcokról az újabb és újabb pólókat, fürdőruhákat, rövid szárú nadrágokat, szoknyákat. Fizetnek: még kétezer forint sincs a számla, de egy nejlonszatyor nem is elég a sok ruhának. Nevetgélve lépnek ki az ajtón. Jó vásárt csináltak. - Hatmilliós Merci is állt már meg a bolt előtt - néz kuncsaftjai után a cókmókos. - A gazdag se röstell itt vásárolni. Épp azért gazdag, mert okos: ha nem muszáj, nem veszi meg a drága belvárosi butikban azt, amit nálam fele annyiért is megkap. Nálam, a garázsban nemcsak tipegőt, hanem babakocsikat, gyerekágyakat és autósüléseket, etetőszékeket is talál... - Felesleges, megunt, de még nem teljesen divatjamúlt holmi szinte minden nagytakarításkor előkerül. Ám nincs hova tenni, nincs kinek odaajándékozni. Ezért gondoltam én, hogy kell egy gazdag se restelli • Gaadok-xi&sz&te a ( Mi az a vállalkozás, amihez nem kell tőke, mégis meg lehet belőle élni? E talányra sokan keresik a megoldást. Az egyik lehetséges válasz: a bizományos használtruha-kereskedés. Hogyan öltözz olcsón? A válasz: vagy varrsz magadnak vagy turkálsz mások levetett göncei között. Az „innen" is, „onnan" is érkező igény (vagy tán inkább kényszer) hívta életre, s tartja fönn a „T-butikokat". bolt, ahol összegyűjtöm a környék lakóinak használt ruháit, cipóit és segítek eladni azokat, némi haszon fejében. - meséli az indulásról Huszárné Marika, miközben a Kuckóban a vállfákon lógó ruhák között tartok szemlét. - Pénz nélkül is lehet pénzt csinálni, igaz, keveset - állítja a cókmókos. - Három éve kezdtem, de egyre olcsóbb vagyok. Mert csak így tudom megtartani a vevőköröm. Az alacsony árat azonban nem lehet a bizományba bevett holmikból produkálni. Ezért egyre több itt a bálás ruha. - Nincs pénzük az embereknek - mondja szinte sírós hangon Marika. - Fizetésnap táján több az érdeklődő. Ilyenkor a divatos, de drágább holmiknak is akad gazdája. A többség azonban még a száz forintra taksált ruhácskát se tudja megvenni. Ezeknek a családoknak ajándékot adok a raktárban halmozódó, eladhatatlan holmikból. Eladható dolgokat inkább a hónap második felében kínálnak az emberek. Hajdanában a Bajcsy-Zsilinszky - ma Fekete sas utcát kereste az, aki használt holmit akart eladni vagy éppen a már viseltet tudta csak megfizetni. A használt ruhák egykor egyetlen szegedi felvevőhelyén nem egyszer több méteres sorban várakoztak a levetett ruháikat felkínálók. S a BÁV-osok vették is az árut nem rossz pénzért, s adták tovább, némileg drágábban a bizományi forgalmas üzletében. Ma is nagy mennyiségű viseltet ajánlanak fel a szegedi bizományi felvevő pultjánál, de ebből hihetetlenül kevés az, amit megéri átvenni. A minőség óriásit romlott az > Egykoron csak ez volt Az öreg BÁV elmúlt években. Agyonviselt, hordhatatlan holmikat, sokszor kukába valót - vagy tán onnan kiméhekitettet - ajánlgatnak itt az emberek. A bizományisok ezekkel nem tudnak mit kezdeni, hiszen a kereslet - ma már a használt holmik piacán is - a még jóállapotú, divatos öltözékek iránt nagy. Amit megéri átvenni, az a mutatós holmi, csakhál, ki adja el fillérekért az olyan ruhaneműt, amit maga is viselhet még. Mostanság az ajtón tábla hirdeti: csak 54-es, kifogástalan állapotú férfi öltönyt illetve kismamaruhát hozzon a kedves felkínáló. Most ennek van szezonja, azaz erre van igény. Az áruátvétel mindig attól függ, mit vesznek, keresnek kint a boltban az emberek. Az extra méreteknek mindig nagy a keletje, s ezért az átvevők a különA pénz nagy úr ott a szigetországban, s talán éppen ezért nem is szórják ki az ablakon. Valóságos népszokás ott a Mersey partján, Liverpoolban, hogy rendre hangulatos kis turkáló partikat rendeznek. Kerti sátrak Liverpoolban A szervezők többnyire a környék hívói, akik önkéntes alapon összegyűjtik a dugig tömött szekrények, kamrák fölöslegessé vált tartalmát és a templom valamelyik alkalmas helyiségében, kerti sátrakban alkalmi piacot nyitnak. A lampionos, virágdíszes vásárban aztán kedves szóval, meleg teával, üdítővel, maguk sütötte keksszel várják a vevőket. Akik között épp úgy van munkanélküli, mint Mercedesen érkező, bogarászni nem rest jobbmódú háziasszony, vagy sok gyermekes anya. Legtöbben tömött zsákkal távoznak, és a jó vásár boldog tudatával. A kispénzű, idős emberek néhány pennyért gazdagíthatják • Kitekintés — betekintés gazdagékhoz Lampionos bolhapiac itt ruhatárukat, de nem ritka a kifejezetten jó fogás sem: valódi bór és prém kabátok is föltűnnek olykor. Suli börze Hogy kit illet a vásárok bevétele? Természetesen a szervező egyházat. De hasonló lelkesedéssel gyűjtenek az iskolákban a szülői munkaközös-, ség lelkesebb tagjai „kinőtt" meséskönyveket, játékokat csakúgy, mint gyermekruhákat. A vakáció előtti napon pultokat állítanak föl az iskolaudvarban, és zeneszóval, tombolával, céllövöldével csábítják oda a környék apraját, nagyját. A lassacskán összegyűlő fontok ilyenkor a kirándulási pénzt gyarapítják, vagy a zenekar fölszereléséhez jáRázzuk a rongyot? Az az érzésem, már közel sem annyira, mint csaknem tizenöt évvel ezelőtt. Akkor ugyanis nekem, a szegény szocialista országból érkezőnek igencsak meglepetést okozott, amikor a gazdag briteknél fölfedezzem a hasznait holmik becsületét. Azoknak az általunk szemétbe dobott, kissé kopott vagy fölöslegessé vált ruhaneműknek, könyveknek, használati eszközöknek az értékét, amelyektől hajlandó megválni ugyan tulajdonosa, de úgy, bogy abból másoknak hasznuk tegyen. Látva az ottani jumble-sale-ek népszerűségét, bizony önvizsgálatot végeztem: vajon mire föl rázzuk mi itthon a rongyot, megvetve az úgymond „uraságtól levetett" holmikat. • »» » . ~ . rulnak hozzá. Persze nem kerítenek ekkora feneket minden egyes kiárusításnak: egy-egy munkahelyen, ha gondol egyet a titkárnő, néhány kolleganőjével együtt beviszi megunt nyakláncát, pulóverét, füszertartóját, miegyebet az irodába. és jelképes összegért fölkínálja hasznosításra. Az USÁ-ban ennél is családiasabbak az úgynevezett garázsbeli kiárusítások. Évente legalább egyszer rendez ilyen garage-sale-t egy-egy magánházban élő família, netán a Vannak visszatérő kuncsaftjaim, akik a divatos és újnak tűnő, drága darabot is olcsón kínálják, csak hogy szabadulhasson tőle, mert már unják. De olyan is akadt már, aki a kukából kibányászott rongyot akarta volna rámtukmálni... Szinte vadászszenvedélylyel „kutattunk" újabb és újabb darabok után, mikor már olvadozott a „bizi" egyeduralma a használtcikkpiacon, de még csak a beavatottak által ismert MÉHtelepeken és -boltokban lehetett a külföldről bálákban érkező használt ruhák között „túrni" - nosztalgiázunk barátnőmmel. Dicsekedve versengtünk: ki talál hamarabb magának egy-egy igazán eredeti stílusú darabot. Mára már oda az élvezet. A „turkálás" kényszerré vált. Újszászi Ilona leges mérettet előnyben részesítik. Kétségtelen tény, hogy a bizományikban visszaesett a forgalom a bálás boltok megnyitása és szaporodása óta, noha itt, az öreg bizományiban még mindig olcsóbb az áru, mint egyik-másik turkálósban. Próbaképpen felajánlom a minap vásárolt szoknyámat, s kérdem mennyiért vennék be. Háromszáz forintot ajánlanak a vadiúj, a boltban kétezerre tartott, napra divatos szoknyáért, ami egyébként semmivei sem különb, mint egy jobbfajta T-butikban előhalászott ruhadarab. K.K. • Ezt is összeszedtük valahogy... szomszéddal összefogva. Előbb kirámolják a gardrobot, a kamrát, aztán kitakarítják a gépkocsitárolót. Berendezik a holmikkal, mint valami régiségkereskedést. A megsántult fotel, a rozsdásodó jégszekrény, a dédike rámás fényképe, meg a spárgán akasztóstól ott lógó divatjamült ruhák társaságában, kis asztalon ott áll termoszban a kávé, a tea, hogy minden kedves érdeklődőt meg lehessen kínálni vele. Mert hogy az érdeklődők rendre megjelennek: ugyanis a hirdetésekből kiderül, aznap ki, hol nyitja ki garázsát. Tömött csomagtartó A Texasbeli Austinban eseményszámba megy egyegy jobb környéken rendezett kiárusítás. Egyesek kedvelt programja, hogy kocsival fölkeresik ezeket a családokat. S bizony nem ritka, hogy tömött csomagtartóval térnek haza. Őket a jó vásár tudata teszi boldoggá, az egyben társadalmi életet is élő házigazdát meg az, hogy végre megszabadult a kerülgetendő cuccoktól. S mi több, még pénzt is kasszírozott érte. Egyszóval: mindenki boldog és elégedett. Ha csak ezen múlik, nem kellene nekünk is megpróbálnunk? Chikán Ágnes