Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-11 / 109. szám

• A szerette város máj foltjai A csinovnyikokat parkolópályára tették Az önkormányzaton röhög Szeged? FIZETŐ PARKOLÓ (Ö. .ZÉS NÉLKÜL) sl9q*ö Megy* to+oőrwgt** 2587-306 *i,!3 u ÜZEMELTETŐ- ME3VESÍ ZOLTÁN Szeged. Ipoly ,of ® ^-'-sarss Fizetni pedig kell! (Fotó: Schmidt Andrea) Dr. Tekulics Péter: Köszönöm a jószándékot. (Fotó: Gyenes Kálmán) Pintér Tiborné: Megdöbbentett a műsor hatása. (Fotó: Somogyi Károlyné) Matejka Ede: Minden forintnak helye Az elmúlt vasárnap milliók nézték a kora délutántól éjfél utánig hömpölygő műsoráradatot, az Aranyág cí­met viselő jótékonysági monstre-showt a Magyar Tele­vízióban. Megdöbbentő és egyben megható érzés volt látni a képernyő alján futó befizetések garmadáit, az órák alatt közel húsz millióra duzzadt adakozást. A be­teg gyerekekért illetve az ő gyógyításukra hivatott kór­házak anyagi támogatásáért folyt az egész országot megmozgató gyűjtés. Vajon miként vélekednek az emberek az Aranyág akcióról egy olyan országban, ahol nem egy jótékonysági megmoz­dulás vallott már kudarcot, vagy volt nagyon is kétes ki­menetelű? Dr. Tekulics Péter, a sze­gedi Gyermekkórház igazgató­főorvosa: - Az egészségügyi intézmé­nyek vezetői számára a magyar egészségügy sanyarú helyzete egyértelmű, s ezért minden olyan akciónak, amely ennek a helyzetnek a jobbítását szol­gálja, örülünk. Az Aranyág műsorfolyamában én a fan­tasztikus jószándékot láttam a szereplők, a műsorvezetők, az adakozók és minden résztvevő szemében és magatartásában egyaránt. Mint egyike azoknak, aki naponta a beteg gyer­mekekért dolgozom, köszönöm az embereknek ezt a mérhe­tetlen jószándékát, amiből végtére igen jelentős összeg jön össze. Ugyanakkor azt gon­dolom, hogy nem ilyen úton­módon kell a magyar egész­ségügy, ezen belül a gyermek­gyógyászat anyagi helyzetén, műszerezettségén javítani. Pintér Tiborné, könyvelő: - Noha az ember tisztában van a tömegkommunikációs eszközök mozgósító erejével, mégis megdöbbentett a több órás tv-műsor óriási hatása s az adakozók nagy száma. Persze ebben a tömegeket felvilla­nyozó akcióban nyilvánvalóan szerepe volt annak is, hogy milyen cél érdekében kérték a segítséget. Úgy vélem, ha gye­rekekről van szó, mindig moz­dlthatóbbak az emberek, mint bármely más cél esetében. Én a televíziót véletlenül kap­csoltam be, s akkor és onnan értesültem, miért is a népsze­rűbbnél népszerűbb emberek felvonultatása. Vasárnap nem ajánlottam fel pénzt, de megteszem még a héten, azzal a szomorú gondolattal, hogy Így kell pénzt teremteni az évek óta nehézségekkel küsz­ködő gyerekkórházaknak. Matejka Ede, nyugalmazott gyógyszerész: - Este 9 órától fél egyig néztem a műsort, ami a színvo­nalának is köszönhette, hogy rengeteg embert ültetett a képernyő elé, s a rengeteg ember közül nagyon sokan kényszert éreztek, hogy adjanak. Láthatta, volt, aki 50 forintot tudott erre szánni, volt, aki a pénztárcájához mérten többet. Az emberek úgy gon­dolták, minden támogatásnak, minden forintnak helye van az egészégügyben. Ezt tudjuk valamennyien, akár feküdtünk kórházban, akár csak hírből ismerjük a helyzetet. Ha egyet­len kisgyerek életét mentené meg az a pénz, ami ebből a nemes akcióból egybegyűlik, már megérte. K. K. Tudjuk jól: az ingyen parkoló már olyan ritka a Kis­körúton belül, mint a fehér holló. Annak idején éppen a városatyák döntöttek úgy, legyen drága a parkolás, akkor kevesebben szennyezik a levegőt Szegeden. Azután tavaly augusztusban valóságos parkolóháború alakult ki a városban. A város ugyanis (a Széchenyi tér és a Kla­uzál tér kivételével) még 1992 végén bérbe adta parkolóit a Park Kft.-nek. A szerződés '93. február végéig szólt, havi 720 ezer forintos bérleti díj mellett A lejárat előtt a Park Kft. ajánlatott tett a városnak: lényegében válto­zatlan feltételekkel vállalja a további üzemeltetést. Az önkormányzat hivatalnokai azonban, ki tudja miért, „elfelejtettek" válaszolni. Ez pedig a Polgári Törvény­könyv szerint egyenlő a beleegyezéssel, a szerződés hatá­rozatlan idejűvé alakult át. Annyit azért hozzátesz, bi­zottság alakult az ügy kivizs­gálására, amely az elmúlt fél évben többször volt már köz­gyűlési vitatéma. Egyesek szerint 10, mások szerint lassan 15 milliót éne­keltek ki a figyelmetlen hi­vatalnokok a város szájából. Felelős? Eddig nincs. A polgár szívhatja a fogát és fizethet. Ezek után annyi elégtétele maradhat a városatyáknak, hogy bizton állíthatják: ők alkotják a világ legvállal­kozóbarátabb önkormányzatát. t • Véleményem szerint Köszönetek és panaszok Egy nyugdíjas óvónő fel­háborodott és levelet írt, mely­ben Szeged városát vette védelmébe. Történt, hogy a „Csak nézünk, mint a mozi­ban..." cfmű műsorban Fenákel Judit, a Szegedről elszármazott írónő így szólt városunkról: „A lábszagú kisváros Szeged." Olvasónk így emlékszik az írónő szegedi munkásságára: „1949-50-ben mint a Rókusi Altalános Iskola úttörő-pa­rancsnoka mastroztatott óra­szám bennünket, iskolatársait, „éljen Rákosi elvtárs"-t szaj­kóztatva. Kiábrándító, hogyan tudta eme eszmefuttatását egyáltalán lelkiismeret-fur­dalás nélkül elmondani. Vajon az írónő hányszor fordított, cserélt köpönyeget élete során? Ezért, sok-sok lokálpatrióta pedagógus társaimmal együtt, követeljük, kövesse meg sze­retett városunkat, ha még van benne szemernyi jóérzés mint volt pedagógus és írónő! Gyimesi Istvánné Rúzsá­ról írt meleg hangú, köszönő levelet. A Szegedi utcai gondo­zási központnak fejezi háláját, amiért rendszeresen megemlé­keznek a hozzájuk tartozó idő­sekről. így a nyugdíjasok érzik azt, hogy nem feledkeznek meg róluk, s ünnepnapokon ajándékokat kapnak, műsorral kedveskednek nekik. Bozóki István levele ellen­ben mindenféle köszönetnyil­vánításnak htján volt. Neki ugyanis az elmúlt évben két, idén pedig - eddig - egy ke­rékpárját lopták el a T. tolva­jok. Felhívja egyúttal a bűnö­zők figyelmét, hogy gondosan zárják le a lopott bicikliket, ne­hogy náluk is szemfülesebb tolvajok túljárjanak az eszü­kön. • Én úgy látom.... „Ha egyetlen kisgyerek életét megmenti, már megérte!" - Ez egyszerűen vicc! - dörmög magában a nagydarab férfi, amint kiszáll a Bel­városban nagykorú Mercedeséből. - Levegőhöz se jut az ember, máris ráugrik a parkolóőr és pénzt kér. Én előre csak a vécésnéninek fizetek, ha sürgős... Ha a kft. nem fizet, miért adna súlyos milliókat Megyesi úr azért, amit meg sem kapott. Némi háborúskodás után a vállalkozók felosztották a te­rületet, megegyeztek: A hiva­tal hibájából a világ legjobb üzletét köthették: több milliós bevételhez jutnak, egyetlen fillér kiadás nélkül. Az autósok pedig vagy bosszankodnak, vagy röhögnek az önkormány­zaton. - Ekkora balfácánságot még nem látott a világ! - hallani a parkolóban. Egyre-másra nem akarnak az autósok fizetni. ­Mégis csak disznóság, hogy kél vállalkozót tegyünk millio­mossá, az önkormányzat tehe­tetlensége miatt. A hivatalban senki sem be­szél szívesen a tíz-tizenöt mil­liós bakiról. Nem csodálom. Kissé nyugatabbra ezért fejek hullanak, s lemondások sorjáz­nak az asztalon. Nálunk bez­zeg... - Mit tegyünk? - kérdi szinte önmagától is Serege János, a Városgondnokság ve­zetője. - Nem küldhetünk ve­rőlegényeket a parkolókba. Jogi útra tereltük az ügyet, hét­főn lesz az újabb tárgyalás. Kiderül, az első pert a Park Kft. indította, majd a város viszont perelt. Hogy kinek a fiókjában porosodott az a levél, amelyre nem válaszoltak és az egész háborút elindította? Erről senki sem akar tudni. A városgondnok szerint nem egészen (gy van, de ez inkább a bíróságra tartozik, megha­ladja egy napilap kereteit. Csak pontosan, szépen... Megoldás? Akár több is akadna. A legkézenfekvőbb az lenne, ha átmenetileg beszün­tetné a fizetőparkoló-rendszert az önkormányzat. Akkor nem lenne miért pénzt szedni a vállalkozóknak. Persze az is kérdés, ha két „maszeknak" is megéri, vajon miért nem maga az önkormányzat vág bele? Hfrlik, nem áll olyan jól a büdzsé, hogy szemlesütve elol­dalogjon a város a jó Üzletek mellett. - Ez bizony két óra volt! ­mondja mosolyogva a par­kolóőr, mikor beszállnék a ko­csimba. - Szóval, nyolcvan?! Árulja már el, maga éppen kinek szedi a pénzt? - Tudja mit, adjon egy öt­venest és felejtsük el egymást. Megegyezünk. Mindenki önmagának kaszál. Az őrnek mégis szívesebben nyújtom át az ötvenest. Ő legalább tesz érte valamit: ott ácsorog egész nap az egyre tüzesebben égető napsütésben. Rafai Gábor • Nem titkoljuk: ezt az írást afféle vitaindítónak szántuk, éppen ezért biztosak va­gyunk abban, hogy az érin­tettek reagálását már jövő héten közölhetjük a Szegedi Tükörben, a Délmagyaror­szág legújabb mellékletében. Ha Önnek is van véleménye a belvárosi parkolási helyzet­ről, bátran írjon vagy tele­fonáljon szerkesztőségünkbe. Elvégre több szem mégiscsak többet lát... • Az önkormányzat, jóval a határidő lejárta után mégis felmondott a Park Kft.-nek. És hamarosan lényegesen jobb ajánlatot kapott: Megyesi Zoltán vállalkozó havi kétmi­lliót ígért a szegedi parko­lókért. Azt hinné az ember, dagad ezek után az önkor­mányzat zsebe - de tavaly ósz óta egy fillért sem lát a város, miközben a polgárok milliók­kal „etetik" a két vállalkozót.

Next

/
Thumbnails
Contents