Délmagyarország, 1995. május (85. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-11 / 109. szám

10 SZEGEDI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1995. MÁJ. 11. Berek Jenő cipészmestert 197l-ben látogattam meg Madách utcai műhelyében. Igaz, nem először, hiszen mint a legtöbb, környéken fölcseperedő gyerek, a Lechner téri grundra tartván gyakran tettük tiszteletünket a mesebeli suszterbácsi háromlábú széke környékén. • Család a tükörben Professzor a kaptafánál A cipészmester emlékét ma is őrzik az oklevelek és a hajdani kis inas alakját megörökítő szobrocska. (Fotó: Somogyi Károlyné) A dalos cipészről 24 éve megjelent írást föllapozván megelevenedtek a már akkor idős ember szavai: „Sajnos nagyon szegény családba születtem, engem nem tudtak taníttatni a szüleim. Kellett a pénz, hát inasnak adtak. Amit az iskolától nem kaphattam meg, igyekeztem pótolni magam. Ha később születek néhány évtizeddel, talán én is tanulhattam volna, mint most a gyerekeim. Az öt közül négynek diplomája van." NYUGDÍJASOK FÓRUMA Tisztelt Hölgyem, Uram/ A múlt héten egy fontos levél másolatát juttatták el szerkesztőségünkbe a Szegedi Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság kenderipari nyugdíjasai. Jóllehet, mindaz Önnek is eszébe jutott, amit ők igen megfontoltan papírra vetettek és Gál Zoltánnak, a Magyar Országgyűlés elnökének megcímezve postáztak a Parlamentbe. E levél lényegével ismerkedhetnek meg mai összeállításunkban. Tisztelettel: • Postaláda Mi sokkolja az időseket? Kíváncsi voltam, mi történhetett az azóta eltelt csaknem negyed század alatt a nótakedvelő mesterrel és családjával. Egyik fiát, dr. Berek Imrét az élelmiszeripari főiskolán, a mikrobiológia és biotechnológia tanszéken találtam meg. - Éde sapám tavaly nyáron, a sorozatos meleg frontok hatására néhány hétre legyengült, majd 100. életévében csendben lehunyta szemét. Addig aktívan dolgozott. Minden áldott nap reggel hétkor ott ült a kis műhelyében: számára a kuncsaft volt az első, és szent volt a nyitás időpontja. Haláláig ő volt az ország legidősebb, aktiv kisiparosa. • Hogyan alakult önnek, a legfiatalabb gyermeknek az élete, milyen útravalónak bizonyult az, amit a cipészműhelyből magával vihetetett? - Életem meghatározó színtere volt a suszteráj. A Madách iskolából hazatérve a pangli mellett írtam a matek házifeladatokat, ott kaptam a dicséreteket, s ha nem akartam tanulni, apám ott vert meg lábszíjjal. Tanúja voltam, milyen kitartó, lelkiismeretes munkával szedi össze szinte fillérenként a betevőre valót. Maximalista volt. Ez a műhely volt későbbi komoly beszélgetéseink színtere is. Gimnazistaként, egyetemistaként is arra buzdított, hogy keményen tanuljunk. Kivert belőlünk mindent, ha lankadni látott... Ha gyerek az ember, nem tudja, mi a helyes, szükséges volt a vasszigor. Ma is úgy gondolok rá, hogy az erkölcsi útravalókat cipővel, kalapáccsal a kezében adta meg nekem. Olykor átnyújtva egy-egy lábbelit: „Kisfiam, ezt csináld meg te!" • Nem akarta, hogy mesterségének folytatója legyen? - Minden gyermekének azt mondta: Sokkalta többnek kell lennetek, mint én vagyok, attól függetlenül, hogy én a saját szakmámban professzor vagyok. Tisztelte a tudást. Ezt az értékrendet magukévá tették a gyerekek is: közülük kettő orvos, egy tanár, Imre pedig biológus kutató lett. Az orvosi mikrobiológián kezdett, a szigoráról híres Ivanovics akadémikusnál. Két éven belül nyelvvizsgát tett, és az ugyancsak igényes Ferenczy akadémikusnál doktorált. Adjunktusként került a JATE biológiai intézetébe, majd másfél éves Egyesült Államokbeli tanulmányút után, 33 esztendősen megvédte a baktériumgenetikáról szóló kandidátusi disszertációját. A SZOTE biológiai intézetébe vezetett az útja, majd két és fél évre, vendégprofesszorként, Kanadába. Visszatérve úgy döntött, munkahelyet változtat: az élelmiszeripari főiskolán tanszékvezető, majd tudományos főigazgató-helyettes lett. Most funkciókra nem pályázik, a habilitáció sok energiát igényelt. • Van-e valami olyan örökölt képessége, amely egyaránt hasznos a cipész mesterségében és a kutatóéban? - Manualitás nélkül egyik se végezhető sikerrel. Gyors pipettázás, bizonyos kézügyesség nélkül nem lehet kísérletezni, enélkül meg nem haladhat tudományos pályán a fiatal kutató. • Árulja el, meg tudna sarkalni egy cipőt? - Szívemhez nőtt ez a mesterség, és ismerem minden csínját-bínját. Apám hajlandó volt belemenni, hogy '90 óta segítő családtagként én is dolgozgassam. Halála után így vállalkozóként megkaptam az üzletre a bérleti jogot. Gondoltam, cipészmúzeumot hozok ott létre, de nem tudtam volna fönntartani. Ezért hagyománytiszteletből, nyugati mintára cégtáblát készíttettem: „Berek és fia, Alapítva 1920-ban" felirattal. Felét kiadtam egy kiváló mesternek, visszajárnak a régi kuncsaftok. Tervezzük, hogy majd cipőkellékek gyártásával nyugdíjas nővérem is beszáll az üzletbe. A műhelyet mindenesetre megmentettük, ha hasznot nem is hajt sokat. Én különben is most az impaktfaktorok, tudományos dolgozataim hivatkozási számainak gyűjtésére koncentrálok. Erre kötelez teljesítménycentrikus édesapám emléke is... Ch.Á. „Az 1994. májusi országgyűlési képviselő-választások előtt a MSZP választási programjában szerepelt a nyugdíjak reálértékének megőrzése, amit Horn Gyula úr pártelnök a tvben is ismertetett. A választások után, miniszterelnökként a tvben megerősítette az új kormány ez irányú törekvését. Hom Gyula úr pártelnökként már az előző kormány idején 1993. márc. 31. - tárgyalást kezdeményezett Antall József miniszterelnökkel, és felhívta a figyelmét, hogy az azévi nyugdíjemelésnél a Parlament megszegte a maga alkotta korábbi törvényt, javasolta, hogy újból kerüljön megvitatásra, milyen források fordíthatók a nyugdíjasok helyzetének megkönnyítésére. Az MSZP 1994. májusi választásokon elért győzelmét a nyugdíjasok hozzáállása is jelentősen befolyásolta, mivel reményt ébresztett a szociális érzékenységű szakértői kormány létrejötte és a várható gazdasági intézkedései...Az 1989 óta megindult társadalmi, gazdasági változások részben kedvezően hatottak... Az idei év elején felgyorsultak a megszorító gazdasági intézkedések - az 1994. évi 35 százalékos élelmiszerár-növekedést további 15-30 százalékos árnövekedés követte. Megtörténtek az új energia-, lakbér-, vízcsatorna-, távfűtési díj, közlekedés stb. jelentős - 36 és 65 százalék között mozgó - áremelkedései. A gyógyszerek átlagos 40 százalékos áremelése reméljük már csak az utolsó a nyomorba döntéshez, amely különösen sokkolja az idős embereket... A nyugdíjak növekedése 1990 évet 100 százaléknak véve - 1995. évben, várhatóan 237 százalék. Ugyanakkor a nettó bérnövekedés 256 százalékot, az. infláció átlagos emelkedése pedig legalább 319 százalékot fog elérni...Nekünk, nyugdíjasoknak már a mindennapi élelmiszer-szükséglet beszerzése is könyörtelen nehézséget okoz. Mi már nem lehetünk vállalkozók. Az állami vagyon privatizációjából is ki vagyunk rekesztve, pedig az a törzstőke, amelyből ma gazdálkodni, eladni, osztozkodni lehet, a mi korábbi több évtizedes, szerényen dotált munkánkból valósult meg... Tisztességgel fizettük (legtöbben) több mint 40 éven át az öregségi járulékot, nem ilyen törődést, elbánást érdemlünk. A különböző hivatalokból folyósított nyomorenyhítő segélyek adminisztratív bonyolítása megalázó az idős, becsületes munkában megöregedett, egészségileg leromlott emberek részére. Tisztelettel kérjük az Elnök Urat, mielőbb tűzesse napirendre a nyugdíjak reálérték megőrzésének tárgyalását, az úgynevezett „korrekciós nyugdíjemelés" folytatását. Ahogy az 1992. évben történt: az infláció miani nyugdfjkiegészftés megállapításánál figyelembe vették a nyugdíjba vonuló évét és a munkában töltött évek számát. Kérjük, hogy az energia-, lakbér-, víz-csatornadíjak, gyógyszerárak tényleges emelkedését figyelembe véve prognosztizált 13,5 százalékos ez évi nyugdíjemelést ugyancsak felülvizsgálni szíveskedjenek. Végül a 70 éven felüli nyugdíjasok részére kérjük az ingyenes gyógyszerellátás megítélését. ^Azt várjuk, az 1994. évi választási ígéretek és eredmények alapján a szavak és tettek essenek egybe!" • Mi újság? Együttműködés a Vöröskereszttel A Magyar Nyugdíjasok Egyesületei Országos Szövetsége nevében Bleyer Jenő elnök, a Magyar Vöröskereszt titkársága nevében Szilárd István főtitkár együttműködési megállapodást írtak alá. Az együttműködés kiterjed az idős emberek helyzetével kapcsolatos tájékozódásra, közös segélyezési akciókra, rendezvényekre és az egészségvédelmi felvilágosításra. V

ajda Júlia a szegedi operatársulat egyik legnépszerűbb, legsokoldalúbb magánénekese. Játszott már tucatnyi nadrágszerepet, alakított könnyed szubrettfigurákat és reprezentatív primadonnaszerepeket. Ma este Wagner Tannháuser című operájának koncertszerű előadásán Vénuszt énekli. A művésznő ezernyi szállal kötődik a városhoz, itt végezte iskoláit, itt aratta pályája legemlékezetesebb sikereit. - Sokféle szerepet énekeltem, sokszor az utolsó pillanatban, afféle Jolly Jokerként kellett beugranom. Gyakran énekelek koncertszerű előadásokon is, bár a színpadon otthonosabban érzem magam, mert nagyobb lehetőségem van a színészi eszközök használatára, könnyebb így. megjeleníteni a figurát. Csütörtök este Vénuszt éneklem, aki szinte minden női fegyvert bevet, hogy meghódítsa Tannháusert. Nemcsak démon, nagyasszony, királynő, hanem el is varázsolja a férfit. • Nem énekelt még Wagner-szerepet... - Nem vagyok egy tipikus Wagnerénekesnő, de nagyon szeretem Vénusz szerepét. Rövid, nagyon nehéz, mégis gyönyörű. Minden megszólalása más hangulatú. Támad, erőszakos, majd lágyan, elbűvölően szól Tannháuserhez. • Milyen feladatokra készül mostanában? - Május végén a Bál a Savoyban című revűoperett premierjén a primadonnaszerepet, Madeleine-t alakítom, június elején felújítjuk Tutino La Lupa című operáját, a hónap közepén pedig Fertőrákosra megyünk vendégszerepelni a Carmennel. Utána július elején két elő• Műhelytitkok lfajda Júlia, a Jolly Joker Vajda Júlia Vénuszként is elvarázsolja a férfit. (Fotó: Schmidt Andrea) adásban A csengettyűt játsszuk a Salieri Zenekarral a Városháza udvarán. A Nyári Színház keretében megrendezzük a Három basszus koncertjét Gregor József, Kováts Kolos és egy orosz basszus, valamint a Salieri Zenekar közreműködésével. Ennek az estnek én leszek a háziasszonya. A nyáron készülök a következő évadra, két új szerepet kaptam: A végzet hatalma Leonóráját és a Turandotban Liut. Az ebben az évadban bemutatott darabok közül is műsoron marad néhány. • Hogyan tanul, megtudhatunk néhány műhelytitkot? - Otthon zongorával átnézem a szerepet kétszer-háromszor, utána megyek korrepetícióra. Általában beszerzek egy jó lemezfelvételt is, mert annak segítségével könynyebben memorizálok. Ezek után következhetnek csak a színpadi próbák. • Gregor Jóskától tudom, szereti önt a koncertjeire magával vinni, mert mindig, a legváratlanabb felkérés esetén is készen áll az éneklésre. - Talán annak köszönhető, hogy mindennap énekelek, állandóan készenlétben vagyok. Akkor is gyakorolok, ha épp aznap nincs fellépésem. Volt néhány lehetőségem, amit elszalasztottam, jó lenne, ha sikerülne a közeljövőben máshol is, ismeretlen közönség előtt is megmérettetni. H. Zs. • Életmód Nem az évek száma számít Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a naptári életkor alapján a következő életkori beosztást fogadta el: középkorúak a 45-59 évesek, öregedők a 60-74 évesek, öregek a 75-89 évesek, igen öregek a 90 év felettiek. Az öregség határának megvonásánál jelentkező véleményeltérések annak is tulajdoníthatók, hogy az ember öregségét valójában nem a megélt évek száma, nem az egyén naptárt (kronológai) életkora jelzi. A két fogalom nem azonos. A naptári életkort az anyakönyvi adatok szolgáltatják. A biológiai életkor az egyén külső megjelenéséből, fizikai állapotából, testi és szellemi teljesítőképességéből adódik, és nem feltétlenül függvénye a naptári életkornak. Vannak koruk szerint öreg, de biológiailag fiatal egyének és sajnos vannak éveik szerint fiatal, de biológiailag elöregedett emberek.