Délmagyarország, 1995. április (85. évfolyam, 77-100. szám)

1995-04-28 / 99. szám

PÉNTEK, 1995. ÁPR. 28. BELÜGYEINK 3 Népi ülnökök tettek esküt a városházán. (Fotó: Schmidt Andrea) ítélkezzenek humánusan! w Egyre nagyobb jelentő­séggel bír a népi ülnökök munkája az igazságszolgál­tatásban, s ezért a szegedi kép­viselőtestület olyan köztiszte­letben álló személyeket jelölt erre a feladatra, akik büntetlen előéletük, eddigi tevékeny­ségük alapján ezt a fontos és felelősségteljes munkát el is tudják végezni. Dr. Szalay István, Szeged polgármestere a 160 népi ülnök tegnapi es­kütételi ünnepségén mondta a fentieket. Hangsúlyozta azt is, hogy a társadalom, nemkü­lönben szűkebb közösségük, tehát Szeged és a megye, humánus ítélkezést vár el a most esküt tett népi ülnökök­től, annál inkább, mert a. magyar törvények jelenleg ­sajnos - inkább a bűnelköve­tőknek kedveznek, mint azok­nak, akik a törvény betűinek akarnak érvényt szerezni. Dr. Heidrich Gábor, a Csongrád Megyei Bíróság elnöke köszöntőjében szintén hangsúlyozta a népi ülnökök munkájának jelentőségét, mondván, hogy e feladat nél­külözhetetlen a bíróságok tevé­kenységében, majd ered­ményes munkát kívánt az új ül­nököknek. Ezt követően dr. Rózsáné Markó Zsuzsanna, a Városi Bíróság elnökének jelenlétében az eskütétel után dr. Szalay István átnyújtotta a megbízó­levelet a népi ülnököknek. K. F. Jánosi György a közoktatásról Nagymértékű elbizonytala­nodás tapasztalható a közokta­tásban dolgozók körében. Min­dennek az az oka, hogy csak bizonytalan híreket, informá­ciókat kapnak az esetleges kötelező óraszám emelésről. továbbá, hogy a parlament által majd elfogadásra kerülő köz­oktatási törvény milyen osz­tálylétszámokat határoz meg ­hangoztatta Jánosi György, az MSZP alelnöke, csütörtökön Veszprémben tartott sajtótájé­koztatóján. A párt kulturális, oktatáspolitikai szakértője ki­jelentette: joggal vátja el a pe­dagógus társadalom, hogy a művelődési tárca tegye vilá­gossá és nyilvánossá álláspont­ját. Dr. Füzessy Tibor a szegedi Katolikus Házban. Mögötte Kalmár Ferenc, a párt helyi elnöke és Kovács Kálmán parlamenti képviselő. (Fotó: Schmidt Andrea) • Tisztul a KDNP-kep Közvetlen elnökválasztást! W A Kereszténydemokrata Néppártról újabban mindenfé­léket mondanak - a politoló­gusok. Persze a tisztújításoktól felfrissült KDNP is keresi űj arcát és helyét a politikai palettán. A KDNP országos ügyvezető elnöke, dr. Füzessy Tibor a tegnapi, szegedi Kato­likus Ház-beli előadását meg­előző sajtóbeszélgetésen e két megközelítésből rajzolódó pártképet szembesítette. A KDNP jobbszélre helye­zésével a pártpolitikus is egyetért. Ám magukat nem tartja „radikális" ellenzéki pártnak. A KDNP megújho­dási folyamata lényegének ne­vezte, hogy egyéni úton halad, egyik más párthoz sem akar szorosan, szövetségi kapcsolat­tal kötődni. Ellenzéki együtt­működésre - alkalmanként még a kormánnyal is - szükség van. De az a helyes, ha minden párt önmagát adja, saját mon­danivalóját hangsúlyozza. A kereszténydemokrata elveknek nagy jövője van - mondta a KDNP alelnöke. Ezt tudatosít­ják most a tagságban és a meg­újult pártvezetésben. A párt népszerűsége nő, de a belső tisztulás következtében taglét­száma csökken - válaszolt egy kérdésre a politikus. A KDNP programját csak le kell porolni> s azzal választást lehet nyerni ­reagált egy másik problémaföl­vetésre az alelnök. De most nem ez a cél, hanem a kor­mányzati cselekvés folyamatos kritikája. A néppárti jelleg hangsúlyo­zása azt is jelenti, hogy a KDNP nem „polgári" párt, azaz nem köti le magát egyet­len. a társadalom szegényedő többségét amúgy is irritáló csoport érdekeinek képvisele­téhez. A KDNP felfogása szerint nem a „polgári", ha­nem a „konzervativizmus"• jelszó foghatja össze az ellen­zéki pártokat. A köztársasági elnök köz­vetlen választása mellett a KDNP az egyetlen párt, mely fél évszázada - a '90-es alkot­mánymódosítás idején is ­kitart. A többi párt, különösen a FKGP és az MSZP, „mó­dosítgatott" álláspontja idején ezt különösen indokolt hangsú­lyozni - mondta kérdésünk nyomán dr. Füzessy Tibor. A mára kialakult helyzetben ­szerinte - csak demonstratív jelentősége lenne, ha az ellen­zéki pártok ellenjelöltet állí­tanának a köztársasági elnöki posztra. Ú. I. A Világ igazai A zsidó nép nem feledi és nem is feledheti a holocaust során elszenvedett borzalma­kat, de emlékezetében megőrzi azok nevét és tetteit, akik fél évszázada segítséget nyújtottak az üldözötteknek. Ezt Joel Alon, Izrael Állam budapesti nagykövete mondta csütörtö­kön a Bálint Zsidó Közösségi Házban, a jeruzsálemi Jad Va­sem Intézet „Világ igazai" ki­tüntetései átadó ünnepségén. A diplomata elmondta: gyermek­ként végigélte a magyarországi üldöztetés borzalmait, így tudja, hogy saját és családja életét tette kockára az, aki a menekülőket segítette. Ők vol­tak azonban azok, akik nem tétlenkedtek, és megőrizték emberségüket a háború pok­lában. Az ünnepségen Blazsej Istvánné, Bena Rudolf, Agócs Nóra, Várkonyi Géza vette át az emlékplakettet. Az elisme­rést posztumusz kapta meg: Blazsej István, Gímes András, Marik Miklós, Sponták Zoltán, Horváth Erzsébet. Hankó Te­réz, Várkonyi Gyula, Keken András és Victor János. m Kis falu - nagy kár Árviz Kemencén Csütörtökre virradóan elön­tötte a víz a Pest megyei Ke­mence községet. A falut átsze­lő, s máskor oly szelíd Kemen­ce patak az utóbbi három nap bőséges esőzései következ­tében a szokásos évi 8,5 millió köbméteres teljesítményét most két nap alatt „abszolvál­ta". A szűnni nem akaró égi áldás miatt a félméteres víz szintje kétméteresre emelke­dett, s csütörtök hajnalban, ahogy a költő mondja, „zúgva, bőgve törte át a gátat" - hi­dakat megrongálva, utakat fel­tépve, s elárasztva öt lakóházat is, ahonnan úgy kellett az em­bereket kimenteni. Víz alá ke­rültek a strand medencéi és a gépház is. Mindenki mentett, aki élt és mozgott. A kemen­ceiek segítségére siettek a rét­sági lövészdandártól, a váci Polgári Védelmi parancsnok­ságtól, a szobi Polgári Véde­lemtől, a kemencei erdészettől és a szomszédos Berneceba­rátiból is. 1200 homokzsákból építettek töltést a nekivadult ár útjába. Szerencsére az eső a dél­előtti órákban elállt, s dél­utánra már 20 centit apadt a patak vízszintje. A kemenceiek abban bíznak, hogy egyelőre nem lesz újabb jelentős eső, így a nehezén már túl vannak. „Válunk" - csilingeli a telefonba érzékelhetően jó­kedvűen rég nem látott ismerősöm. A bejelentést követő másodpercekben jópofa mondások cikáznak az agyamban, amolyan alkalomhoz illőek. Éppen gondolkodom, hogy melyiket is süssem el, részvétet nyilvánítsak-e, avagy ör­vendezzek. A nőnemű telefonáló azonban elébe megy a di­lemmának, s boldogan mondja: „Ne ess kétségbe, csak játszásiból válunk. Tudod, a családi pótlék... De ez nem telefontéma. "És itt befejezzük a társalgást, eltéve a témát boldogabb időkre. A beszélgetést már a következő percekben elfelejtettem volna, ha nem találkozom gyors egymásutánban harmo­nikus házasságban élő emberpárokkal, akik mind töretlen lendülettel és kincstári optimizmussal - válnak. Nagy ugyanis a kísértés. Az a 7-8 ezer forint közötti családi pótlék, ami két gyermek után nettóban jár, az bizony egy bizonyos jövedelmi szinten sokat számít. Évi összesítésben már nettó 80-90 ezer forint. Kifutja belőle a gyermekek menzája, a különórákra szánt összeg, avagy a havi „ru­hapénz", ki hogy kalkulálja. Ha nem „válnak", akkor elvész, hiszen két kereső esetében könnyű átlépni a ter­vezett fejenkénti bruttó 25 ezres határt. A leleményes ma­gyar tehát elválik, közös megegyezéssel természetesen, mi­közben fogalma sincs, mit kockáztat ezzel a lépéssel. Vá­lással játszani ugyanis - játék a tűzzel. Bármikor bár­melyik fél részéről komollyá és visszafordíthatatlanná te­hető. Amikor bennünket, magyarokat, viselkedéskultúránkat és társadalmi normáinkat csepülik, az effajta sztorik alap­ján teszik. Felelősségtudatunk a zéró felé közelít, s min­denből játékot csinálunk, bebizonyítva, hogy képesek va­gyunk túljárni a hivatal, az állam eszén. Az össznépi cin­kosságban valamennyien benne vagyunk nyakig. Miköz­ben mi magunk az utolsó fillérünket is „leadózzuk", a világ legtermészetesebb dolgának tartjuk, hogy egy bizo­nyos körben nem kapunk számlát, de nem is kérünk. Boldogan fizetjük ki cserében a kisebb összeget. Kiröhög­jük azt, aki előfizeti, s nem „lopja" az HBO-t. Tudjuk, ki az, aki forgatja a gázórát, és szinte filléreket fizet a fűté­sért, miközben kockára teszi a ház összes lakójának életét. Sőt: nagyon leleményesnek találjuk az illetőt, mert meg meri csinálni. Aki más országban kamuból válik, és a környezete ész­reveszi, az csúnyán ráfizethet. Anélkül, hogy bárkit is emi­att besúgónak bélyegeznének. Csak hát ott az effajta játé­kok nem férnek be a társadalmi együttélés normái közé. J^. BRAMAC CSERÉP ÁREMELÉS ELŐTT VJHV^I 1995 április 29-ig, a tavaly ár -5% É^R^R • > LINDAB CSEREPES LEMEZ, TRAPÉZLEMEZ ^MHIIII DAII ÉS CSATORNA, 1995. április 25.-m.iju.s 5 MUIIUI uHU 6% árengedménnyel. M()l>t II. BAU KFT.-NÉL Szeged. Csongrádi,sgt, 27. Tel.: 62/47+-181, 62/491-022, 311-092 A HÖKOSZ Bokrosnál A Pénzügyminisztérium által tervezett tandíjbevétel megteremthető lenne a hall­gatói támogatások racionalizá­lásával, és ezzel el lehetne ha­lasztani a felsőfokú oktatási in­tézményekben 1995. szeptem­berében tervezett tandíj beve­zetését. Ezt az álláspontot han­goztatták a Hallgatói Önkor­mányzatok Országos Szövet­ségének (HÖKOSZ) képviselői csütörtökön azon a megbeszé­lésen, amelyen Bokros Lajos pénzügyminiszterrel ismertet­ték véleményüket. A találko­zón megállapodtak arról, hogy a HÖKOSZ konkrét megoldási javaslatokat fogalmaz meg, amelyeket a jövő héten, egy újabb találkozón terjesztenek a pénzügyi tárca elé. • Igehirdetést és vallásos koncertet szervezett hétfőn a szegedi „Csillag Börtönben" a Magyar Testvéri Börtöntár­saság - mely nem tévesz­tendő össze a Börtönpasz­torációs társasággal. A fegy­ház falai között kérdeztük az egyesület elnökét, Roszík Gábor evangélikus lelkészt. • Mivel foglalkozik a Ma­gyar Testvéri Börtöntársa­ság? - Célunk az, hogy minden­kit elérjünk és mindenkinek segítsünk, mindenkiért imád­kozzunk, akiket egy-egy bűn­cselekmény elkövetése érint. Ez tehát más mint amit az emberek gondolnak, sokan azt hiszik, hogy csak az elítél­teken segítünk és nekik min­dent megadunk. A szolgála­tunkban természetesen szere­pelnek az elítéltek, a hozzá­tartozóik, az áldozatok, az ő gyerekeik, feleségeik, de ben­ne vannak a büntetésvég­rehajtás és az igazságszol­0 KÉRDÉS • A börtönmisszionáriushoz A megrepedt nádszál gáltatás dolgozói, sőt még a rendőrség is. A Testvéri Bör­töntársaság nemzetközi szer­vezet és 69 országban tevé­kenykedik. Egyesületünk tagjai hívő emberek, akik hi­szik azt, hogy Jézus Krisztus azért jött, hogy megkeresse és megtartsa a bűnösöket; hogy a megrepedt nádszálat ne törje el. A börtön társaság emblémájában is ez a meg­repedt nádszál szerepel. • Ön 1989-ben, az első szabadon választott képvi­selőként jutott be a par­lamentbe, s egészen 1994­ig volt képviselő. Nem hiány­zik az Országház? - Egyáltalán nem. Két cso­dálatos feladatom van, mind­két területen gondokkal ter­helt, elesett emberekkel fog­lalkozom. Az egyik a Tes­sedik Sámuel Anyaotthon, ahová kismamákat, leány­anyákat fogadunk be, a másik szolgálatom pedig a börtön­misszió. • Többször szembekerült az evangélikus egyház ve­zetésével, jelen pillanat­ban milyennek tartja a viszonyukat? Roszík Gábor - Most a felszín nyugodt, látszólag nincs feszültség. Gyakorlatilag semmilyen, hű­vös a viszony. De nagyon sok lelkészkollégával igen jó kap­csolatom van. Az egyházat továbbra sem csak a vezetők jelentik - és a szolgálatot sem. T. V.

Next

/
Thumbnails
Contents