Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-25 / 71. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG SZOMBAT, 1995. MÁRC. 25. Az „exportra" szánt csecsemőket rendőri segédlettel helyezték biztonságba a gyámügyisek. (Archív felvételek) Zágrábban fogták el a csecsemőkereskedő prédikátort Orvosok is főszereplői a nemzetközi csecsemő-, és gyermekkereskedelnii hálózatnak. Szülészek, orvosok őszinte sajnálkozással közölték a szülő anyákkal, hogy gyermekük holtan született. Hazudtak! A halottnak hitt csecsemőket ezután dollár tízezrekért passzolták cl a nemzetközi babapiacon. Főleg az Egyesült Államokban, Kanadában, Nyugat-Európában. Iszonyú. S ami ráadásul rémisztővé teszi a helyzetet: a csecsemők exportját könynyehh lebonyolítani, mint bármilyen más árucikket értékesíteni a nyugati, amerikai piacokon. • Stephen King regényei hogy példát is említsünk: Kómában - csupán egy fantáziátlan (ró gyermeteg próbálkozásai a kelet-európai országokban megtörténtek mellett. Mielőtt bárki megrémülne, megnyugtatásul eláruljuk, a bevezetőben említett esetek nem Magyarországon, hanem Ukrajnában játszódtak. Azonban egyelőre nem zárható ki a magyar kapcsolat sem. Ugyanis az ukrán babaexport kísértetiesen hasonlít a hazánkban és a határainkkal szomszédos országokban két éve tartó gyermekértékesítésekhez. Emlékezzünk csak: Romániából importált terhes anyák Magyarországon megszületett csecsemóit, illetve 3-6 éves, ugyancsak román állampolgárságú gyermekeket exportált az Amerikai Egyesült Államokba egy kaliforniai székhelyű alapítvány. az Adam's Children Found. Amit egyébként egyik országban sem jegyeztek be. A fantomalapftvány nyugat-európai igazgatója, egy angol állampolgár, John Davies. 1992 őszén Szegeden, előzőleg pedig Csíkszeredán „nyitott" egy-egy gyermekés terhesanyaexport irodát. Az élő „árut" 14-15 ezer dollárért értékesítette az Adam's Children Found, vagyis Davies és egy bizonyos Coombs nevű úr az amerikai gyermekpiacon. A hihetetlen üzletben dollár százezreket kasszíroztak az alapítvány vezetői - kockázat nélkül. A szellemtársaság ügynököket alkalmazott, akik telkerestek Romániában élő többgyermekes családokat, terhes (leány)-anyákat. illetve árvaházakat. A szülőket, vagy lányok esetében a szülő nőket rávették, mondjanak le gyermekeikről Amerikában élő leendő - örökbefogadó szülők javára, majd meglátják, ha az apróság felnő, biztos nem marad hálátlan igazi szülei iránt. Hogy a döntést meggyorsítsák, ötven-száz, néha kétszáz dollárt lebegtettek meg előttük. De hallottunk olyan esetekről is, amikor ruhaneműt vagy műszaki cikket adtak egy-egy gyermekért. A terhes nőket szülés előtt egy-két nappal Szegedre irányították, ahol szállást foglaltak nekik egy panzióban. és arra utasították őket, hogy amikor a magzatvíz elfolyik, jelentkezzenek valamelyik egészségügyi intézetben. A szegedi Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetem szülészeti-nőgyógyászati klinikáján és a II. számú Városi Kórház szülészeti osztályán 1992 novemberében figyeltek fel arra, hogy egyre több román állampolgárságú terhes aszszony és lány jelentkezik az intézetben, és kémek állapotuk miatt azonnali ellátást. Szülés után mindannyian ugyanarra a címre - Szeged, Csongrádi sugárút 35. - távoztak. A többségükben analfabéta nőkért és gyermekeikért egy Pördi Zoltán nevű szegedi férfi vállalt felelősséget. Pördi egyébként már a klinikán, illetve a kórházban aláíratta az anyákkal a szükséges papírokat (a gyermekről lemondó nyilatkozatokat - a szerk.). Volt olyan, aki ikreit adta el. Késeibb természetesen az is kiderült. hogy a magyar nemzetiségű anyák gyermekeik nélkül tértek vis'sza hazájukba. A/ apróságokra a továbbiakban az újsághirdetésekre jelentkezett gondozó szülők vigyáztak, napi hétszáz forintért. A gyanús körülmények miatt az intézmények vezetői értesítették az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot. Az ÁNTSZ munkatársai megállapították: a házat Pördi Zoltán, az amerikai Adam's Children Found magyarországi képviselője bérli, aki mellesleg nem tudta felmutatni az alapítvány alapító okiratatát. A szolgálat vezetője levelet Irt Csongrád megye főügyészének, Merényi Kálmánnak, tájékoztatta. olyan fantomalapftvány működik Szegeden, amely román állampolgárságú gyermekek USA-ba történő örökbefogadását intézi. Már ekkor sejteni lehetett, hogy a magyar egészségügyet és a jogi szabályozatlanságot fel-, illetve kihasználva, egyesek óriási üzletet akarnak lebonyolítani. Nyugat-Európában, az Amerikai Egyesült Államokban, valamint Kanadában tízezrek szeretnének gyermeket, csecsemőt örökbe fogadni. Az ilyen esetekben szokásos eljárások azonban hónapokat, sokszor éveket vesznek igénybe, ráadásul a végeredmény bizonytalan. Nos, ezt igyekeztek Daviesék kihasználni, dollár tízezrekért garantálták, hogy rövid időn belül gyermeket szereznek a megrendelőknek. Még választási lehetőséget is kínáltak: a vevő dönthette el a leendő apróság életkorát. sőt bőrszínét is. Kénytelenek vagyunk megemlíteni, hogy orvosokban, jogászokban felmerült: a gyermekeket valójában donorként akarják felhasználni. Hátborzongató véleményüket arra alapozták, hogy a „szülőket" még csak az sem érdekelte, milyen családból érkezik leendő gyermekük, amelyet azért az ilyen esetekben illik kérdezni. A tisztázatlan jogi viszonyok és a gyanús körülmények miatt Merényi nem tudott mit kezdeni a tiszti főorvosnő levelével, csupán azt állapította meg,* a kérdéses alapítvány Magyarországon nincs bejegyezve. A levelet továbbította a legfőbb ügyészhez. Közben már nemzetközi botránnyá dagadt a szegedi csecsemőügylet. A Szegedi Polgármesteri Hivatal ideiglenes gyámság alá helyezte az exportra szánt 28 gyermeket. A babákat és gondozóikat éjjel-nappal rendőrök védték, ugyanis a dadákat életveszélyesen megfenyegették. Ahogy pörögtek az események - rendőri, ügyészi, később belügyi, népjóléti és a külügyi tárcák vezető munkatársainak tárgyalásai -, egyre inkább látszott, nincs kegyelem: ha létezik is, hogy jogilag, sőt még talán etikailag is megemészthető, vagy inkább elfogadható a Szegeden született. Amerikának szánt gyermekek ügye, akkor is arcpirítóan, megalázóan alpári marad: a XX. század végén közönséges árucikk lehet egy ember(ke). Mert ez történt. Enyhe diplomáciai nyomásra ugyanis a gyermekek eljutottak a vevőkhöz. A csecsemőkereskedelem bonyolítói pedig megtarthatták a huszonnyolc gyermekért kapott hatalmas summát, vagyis a vételárat. A gyermekexportot, valamint a terhesanyaimportot irányító John Davies néhány hónapja újra felbukkant. A Népjóléti Minisztérium egyik osztályvezetője szerint folytatódik az emberkekereskedelem. Davies ugyanis Magyarországon, az E75-ös út mellett, attól 4-5 száz méterre, a balástyai tanyavilágban vásárolt tanyát. Ragaszkodott korábbi segítőihez, Pördi Zoltánhoz és feleségéhez. Közös vállalkozásba fogtak, létrehozták a Salamon Alapítványt, valójóban egy gyermekgyárat. Évi nyolcvan újszülött „előállítását" tervezték, béranyahálóz.at felállításával akartak a gyermekáldásban hiába reménykedőkön segíteni..Főleg az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában kerestek előzetesen piacot. Természetesen a vételár hasonló mint előzőleg, vagyis 1416 ezer dollár gyermekenként. Az. elképesztő terv forgatókörtyve: Végy néhány béranyát, keress egy klinikát ahol az Egyesült Államokból érkezett fagyasztott férfi ivarsejtekkel elvégzik a megtermékenyítő beavatkozást, a terhes anyákat szülés előtt utaztasd ki az Államokba, és az újszülött pedig már amerikai állampolgárként vigyoroghat, vagy éppen ordíthat kedvére a vevőkre. Az egykori prédikátornak azonban egyelőre le kell mondania szörnyű, mondhatni sátáni tervéről. Ugyanis három hete letartóztatták. Nem Magyarországon. hanem a horvátországi Zágrábban csaptak le rá a zsaruk. Déli szomszédunknál egyébként hasonló babaexportot bonyolított le Davies és egy albán állampolgár mint hazánkban, a gyermekeket, csecsemőket - emlékezzünk a bevezetőre! - Ukrajnából, valamint Romániából importálták. Az utóbbi urat szintén dutyiba dugták a horvát rendőrök Oláh Zoltán Pusztul a járda • Pályáztak a néprajzgyűjtők Hiányoztak a fiatalok Több olvasónk felháborodottan telefonált ezen a héten lapunk szerkesztőségébe. Valamennyien a Kápolna utcában laknak, s azt panaszolták, hogy a nemrég megnyílt, 7-es szám alatt lévő nagykereskedelmi áruház, sok bosszúságot okoz az ott élőknek. Egészen pontosan a kéziszerszámgyár udvarán nyílt a bolt. Tudni kell, hogy a Kápolna utca kicsiny, szűk úttestén eleddig nem volt túl nagy forgalom, azonban mióta megnyílt az üzlet, teherautók váltogatják egymást a kamionokkal. Az egyik arra lakó még fotókat is készttett a felvonulásról. A szállító autók egyébként nehéz helyzetben vannak: ha az. utcán rakodnak, akkor messzire kell cipekedni, ha viszont bemennek az udvarra, akkor tönkreteszik a járdát. S ezen háborodtak fel a Kápolna utcaiak. Azon túl, hogy a teherkocsik megnehezítik a közlekedést az utcában, általuk a járdaszegély is - a költővel élve - romlásnak indult. Az. önkormányzat műszaki irodáját is felkeresték az arra lakó polgárok, s elmondták panaszukat. Az. iroda munkatársa a napokban helyszíni szemlét végez, majd döntés születik a tennivalókról. A hírek szerint forgalomrendezés és/vagy helyreállításra kötelezés várható. Az iroda mindenestre a lakosság szíves türelmét kéri addig, míg megoldják problémájukat. • Immáron negyvenkettedik alkalommal. Az Országos Néprajzi és Nyelvjárási Gyűjtőpályáz.atot most is a megyei múzeumi szervezetekkel együttesen hirdették meg, és mint mindig, Csongrád megye amatőr gyűjtői is beneveztek. A négy évtizedes gyakorlathoz igazodva, a beérkezett megyei pályázatokat először az adott múzeum munkatársai bírálják el, majd egy-egy másolatot a bírálólappal együtt megküldenek Budapestre, a Néprajzi Múzeumba, ahol az. országos helyezésekről döntenek. A szegedi múzeumba beérkezett felnőtt tagozaton I. díjas lett Szigeti György: Hagyományos népszokások Apátfalván, XII. rész, illetve Apátfalva népi jogélete, VI. rész című pályamunkái (7000 Ft), II. díjas lett Földvári László: Kenéz Lajos hódmezővásárhelyi gazdálkodó gazdasági feljegyzései címmel megírt dolgozata (4000 Ft), III. díjas pedig Rácz Sándor: Téli ünnepkör szokásai Földeákon címmel megírt pályamunkája lett. A bírálók szintén III. díjjal jutalmazták Szenti András: Szólások, mondások címmel megírt gyűjtését (3-3000 Ft). Pénzjutalmat kapott Seres Ferenc: Életrajz; Ónozó Lajos: Tanyai disznótor; Hegyi Flórián: Disznótor, Nagy László: A tanyai gazdálkodás múltja, jelene és jövője című munkája (2-2000 Ft), illetve könyvjutalomban részesült Szathmári Lajosné: Versek az első világháborúból. Szabó István: ..A népért és a hazáért, tűzön, vízen át!"; Szabó Jenő: Betlehemes játékok Makón és Seres Lajos: Életrajzom és verseim című dolgozata. A fiatalság érdeklődése olyannyira megcsappant, hogy amíg évekkel ezelőtt akár tucatnyi, az idén mindössze egyetlen dolgozat érkezett a pályázatra, F.rdélyi Valéria: Hagyomány és jelen az ősi Pusztaszeren címmel megírt dolgozata - egyetlen anyagként. ám mégis - első díjas lett. amelyet 3000 forinttal jutalmazott a bírálóbizottság. Életút nyugdíjpénztár Megszerezte a felügyeleti engedélyt tevékenysége végzéséhe/. az Életű) Önkéntes Nyugdíjpénztár - közölte Zillieh István, a pénztár igazgatóságának tagja pénteken. Más pénztárak gyakorlatától eltérően az Életút a legkisebb tagdíjat alacsonyan, a bruttó fizetés 3 százalékában határozta meg. Ezzel azt szeretnék biztosítani. hogy az alacsonyabb jövedelmű rétegek is élhessenek az adókedvezménnyel is járó nyugdíjpénztári megtakarítás lehetőségével. Emiatt is az alapítók bíznak benne, hogy az Életút nagy pénztárrá válik. Ugyanakkor az Életút a magasabb jövedelmet biztosító munkáltatók és alkalmazottaik érdeklődésére is számot tart.