Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-25 / 71. szám

TÜKÖR. Nem is a „bunda" ténye keserített el, hanem a kicsinyesség. Az a megalázóan alacsony váltságdíj, amit ők ketten, talpig egyenruhában, a saját lelkiismeretükért kértek. S nem is szemlesütve. Ha kerülni akarjuk a nevesítést, ugye, mindig a jelenségre hívjuk fel a figyelmet. A bűnösen cselekvő helyett inkább a romlott közegre mutogatunk. Óvatosságból. Kímélethői Tehát megszokásból Talán Szegeden, talán egy másik városban történt, de az biztos, hogy közvetlenül a bíróság épülete mellett. A két tányérsapkás, csontcsillagos, pisztolytáskás utcai harcos, a rend és a közlekedés tisztaságának éber őreként lecsapott egy áruszállító gépkocsira. Valamit megérezhettek, hiszen a járműnek érvényes forgalmija, sőt kötelező biztosítása sem volt. Csak egy ártatlan, ám szociális problémákra igencsak érzékeny vezetője. Aki az „A" változatot (10 ezer forintos, megfelelően dokumentált bírság) kapásból elvetette, és „B" variációként két darab ötszázast ajánlott fel — zsebbe. Másfél perces alkudozás után az üzlet megköttetett: az igazoltatók ezer-ezer forintot kaptak a megvakulásukért. Amikor a sztorit elmeséltem a megyei kapitányság egyik, gyakran nyilatkozó tisztjének, valami olyasmit mondott: Nincs ezen mit csodálkozni, hiszen a szem a lélek, a rendőrség meg bizonyos szempontból az ország tükörképe. Szóval, ha „belenézünk", magunkat is látnunk kell benne. Egészen mélyen. Aranyláz helyett: kutyaélet • A szájkosárnak, bezzeg, nincs tejföl íze. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Ilyen hidegben ússzon inkább... a hajó SZÓRAKOZTATÓ MELLÉKLETÜNK Q'btefánia J és valami más Mindketten fiatalok. Lenke tizenkilenc, Ernő húszéves. Szinte még gyerekek. Mondhatnám azt is: az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz... Pénzre váltott boldogtalanság • Tánc helyett az ágyba • Az a kilátástalan harminchárom nap • Erdélyből Erdélybe vezet az út Egy eve együtt járnak szórakozni Csíkszeredán, néha átugranak Sepsiszentgyörgyre is. Az egyik ilyen alkalommal találkoznak V. Lajossal és B. Lászlóval, a két romániai romával, akik táncoslányok „közvetítésével" foglalkoznak, csak úgy, maszek alapon. A két roma kérdezi Lenkétől, hogy nincs-e kedve Magyarországra jönni, táncosnőnek. Ötvenezret ígér egy hónapra, ami az ottani átlagkereset hatszorosa. Lenke rábólint, de csak úgy, ha Ernő is jöhet. Amazok kicsit húzzák a szájukat, és azért belemennek. N

ovember 29-én lépik át a határt Nagylaknál, majd alig két óra múlva landolnak egy délvidéki masszázsszalonnál. - Nem értettem a dolgot mesélte Lenke -, nekünk éjszakai lokáltól beszéltek, és nem ilyen szalonról. Amikor kiszálltunk a kocsiból, V. Lajos közölte, hogy itt nem csak táncolni, hanem az ágyban „foglalkozni" is kell-a férfiakkal... - És le mit szóltál mindehhez? - fordultam Ernőhöz. - Rögtön vissza akartam fordulni, de Lajos még a határon elvette az útleveleinket, és közölte, hogy csak akkor mehetünk vissza, ha megfizetjük a szállítás árát. Nem volt egy fillérünk sem. A két cigány kést vett elő, és megfenyegetett. Lenke szólt, hogy ne ugráljak, megcsinálja, összeszedi a pénzt, és megyünk vissza. Forró volt a helyzet - Belementél abba, hogy a menyasszonyod idegen férfiakkal feküdjön le? - Elég forró volt a helyzet. Távol az otthontól nemigen volt más választásom. Kaptunk tízezer forint kölcsönt, hogy éljünk valamiből. - Az ötödik napon volt az első vendégem - mesélte Lenke a rémtörténet_ kezdetét -, Ernőnek meg sem mondtam. Ő próbált valahol munkát keresni, de nem kapott. Mindennap találkoztunk és megbeszéltük, hogy karácsony után indulunk haza. -Mégis maradnotok kellett... - Megvettük a buszjegyet december 27-re. Előző nap korán lefeküdtünk. Elhoztam a ruháimat a szalonból. Fél tizenegy körül V. Lajos és három román cigány berohant hozzánk a szobába, és követelték, hogy adjuk oda a pénzünket. Fegyver volt a kezükben. Megint kölcsönkértek - Milyen pénzt követeltek? - A közvetítési díjat... - És mennyit adtatok át? - Negyvenezer forintot. Megint ott álltunk egy" fillér nélkül. De megígérték, hogy • Abba kellene már hagyni... ezentúl azt csinálunk, amit akarunk, mert letörlesztettünk mindent. Ismét kértünk tízezer forintot kölcsön, és elkezdtem dolgozni. Már csak annyit szerettem volna összeszedni, amennyiből haza tudunk menni. Nagyon rossz volt a forgalom... - És megint közbejött valami. - Jött velünk egy román kislány, aki nem volt még egészen tizennyolc esztendős. Megbuktak vele. A rendőrök elkapták Lajost meg a barátját, akik azt vallották, hogy semmi közük az egészhez, mert Ernő a felhajtó. Én hiába tiltakoztam, bevitték szerencsétlen vőlegényemet is. - Nem tudtad tisztázni a helyzetedet? - fordultam a Lenke mellett ülő megszeppent fiúhoz. • A harisnyának is ára van? - Mindketten azt vallották, hogy én vagyok a lánykereskedő. Csak a hosszantartó vizsgálat tisztázott, de ekkor már lehúztam harminchárom napot a fogdában. - És eddig Lenkével mi volt? - Engem is kihallgattak, és látogathattam Ernőt. Eladtam minden aranyamat, hogy legyen valami pénzem, amiből neki szappant, törölközőt meg miegymást vásárolhatok... Megígérte, hogy vigyáz rá - Otthon tudják, merre vagytok? - Nem. Amióta eljöttünk, nem adtam életjelt magamról. Ernő megígérte anyunak, hogy nagyon vigyáz rám. -És most? Mi lesz, ha hazamentek? - A lehető leggyorsabban összeházasodunk - húzta ki magát Ernő -, és elfelejtünk mindent. - Lehet ezt elfelejteni? — néztem kérdően Lenkére. - El kell felejteni. Ez a szörnyű három hónap soha nem jöhet vissza. Még az emlékeiben sem. - Ha most Ernőhöz jönne egy jó tündér, hogy azonnal teljesíti egyetlenegy kívánságát, mit kívánnál? - Egy tányér levest, mert három napja csak szotyolát eszek. De majd ha hazaérünk... Négy évre kitiltották őket az országból. Ahogy mondják, a következő negyvenben sem kívánkoznak ide. De bármelyik magyart szívesen látják, néhány kivételével. Ebben maradtunk... Posztobányi Uíszló VÁLLALKOZÓK, FIGYELEM! SORBAN ÁLLÁS NÉLKÜL megvásárolhatja az 1995. évben használatos APEH-NYOMTATVÁNYOKAT, ŰRLAPOKAT, BIZONYLATOKAT, SAD-OKMÁNYOKAT (egységes vámárunyilatkozat), LEPORELLOS ÉS HAGYOMÁNYOS ÜGYVITELI ÉS MÉRLEGNYOMTATVÁNYOKAT a LÍRA ÉS LANT RT. Radnóti Miklós Könyvesboltjának emeletén Szeged, Tisza Lajos krt. 34. Telefon/fax: 62/312-624 Viszonteladóknak rendszeresen, magánszemélyeknek nagy értékű vásárlás esetén kedvezményt biztosítunk. BÖR FELSŐRUHÁZAT! ^ftüg^Tdzsekil - kabátok - mellények - sortok ÚJDONSÁG: hasított bőr, nubuk SZEGEDEN A LEGNAGYOBB VALASZTEK. Szeged, Nagyáruház, földszint