Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-25 / 71. szám

SZOMBAT, 1995. MÁRC. 25. — A másik város A VÁROS 5 Az Ígéretekről mmmmözvélcmény-kiitatási adatok szerint a lakosság Km hatvan százaléka fölháboradással fogadta a NB kormány megszorító intézkedéseit, az emberek hatvan százaléka dühöngött, sápadtan rágta a szája szélét, és ágy szentségeit, hogy több helyütt megrepedt a nyitott magyar égbolt. A hatvanszázalékos arány teljes biztonsággal Szeged városára is értendő, bennünket, déli magyarokat is reprezentál, és amikor például e sorokat írom, már készülnek az egyetemisták, több ezren protes­tálnak majd a Dugonics téren, az Aradi vértanúk terén és egyéb talponállók környékén, és azt fogják közhírré tenni, hogy becsapták, csúnyán rászedték őket, nem ezt ígérték nekik. Tudniillik nem tandíjat. Nekik is igazuk van. én mégis annyit kérdeznék tiszteletlel, ki gondol az indiaiakra. Az indiaiaknak is kölcsönt ígért Magyarország, és ezt a kölcsönt most egyszerre visszavonta - tudniillik ez is a meg­szorító program része s ez Indiában nyilván nagyobb károkat és elkeseredést okoz majd, mint a nyári pestis. Indiai háztartások millióiban visszhangzik most keserűen és vádlón, hogy nem ezt ígérték a magyarok. Úgy lehet, belebukik az indiai miniszterelnök, aki korábban azt hir­dette, hogy a magyar kölcsön révén indul prosperálásnak India, a magyar kölcsön hoz helyre mindent. India nem fog felemelkedni, és ez, úgy lehet, rajtunk múlik. Az ígéret szép szó, és újabban pénzbe kerül. E ' ppen egy esztendeje történt, hogy iszonyatosan kiröhögtek a barátaim. Arról volt szó, hogy jelentkeztünk egy szegedi apróhirdetésre, mely apróhirdetés igen kedvező áron tetőtéri lakás szerkezetkész kialakítását ajánlotta. A hirdetés feladója egy jónevú és fölötte kedves építész-vállalkozó volt, gyorsan el is kérte a foglalót, majd az építkezés beindulásához szükséges úgynevezett első negyedet, mely pénzmag körülbelül ötszáz rekesz sör piaci árfolyamával volt egyenlő. A mérnök úr valósággal szárnyalt a tervrajz fölött, toronyszobákat, ráadás-galériákat, amerikai típusú konyhát rajzolgatott nekünk. Egyik este a barátaim megkérdezték, valóban ilyen típusú építkezésbe léptem-e, illetve kiadtam-e a kezemből az ötszáz rekesz sör árát, mire azt válaszoltam, igen, jól hallották a hírt, ráadásul mások is beszálltak az építkezésbe, komoly és tisztességes szegediek, több­gyermekes fiatal családok, baj nem lehet, mert a mérnök úr végtelenül rendes ember. A barátaim ekkor kezdtek röhögni. Nem hírlapírói túlzás, de a barátaim - kiváló oknyomozó riporterek - úgy röhög­tek, hogy leestek a székről, a hasukat fogták, fetrengve jaj­gattak, majd pedig a nevetés átterjedt a társaság hölgy­tagjaira is, mindenki rajtam röhögött és kacagott, és amikor a hirtelen beálló csöndben némi daccal ismételtem, hogy igenis rendes ember a mérnök úr, úgy tört föl újra a röhö­gés, mint Izlandon a főgejzir. Mondanom se kell, hogy az építkezésből nem lett semmi. Legyen elég annyi, hogy min­denféle hivatali packázások, a dolog újszerűsége, és egyéb okok együttes konstellációja - némi képzavarral élve - meg­torpedózta a toronyszobás tetőtéri lakások hajóját. Már­most ilyenkor úgy szokás, hogy azt a pénzt, amit a leendő lakó megelőlegezett, bizonyos költségek levonása után visszakapja. Érdekes alkalom volt látni, hogy a mérnök úr valósággal megsértődik, mintegy személyes támadásként, a bizalmatlanság jeleként értékeli, hogy visszaigényeljük tőle a pénzünket. Én nem szeretek megbántani senkit, ezért aztán nyomasztó érzés volt. hogy a mérnök urat, illetve épí­tészét kellemetlen helyzetbe hozom. Az igaz, hogy a pén­zünket időközben beforgatták más vállalkozásba, de hát va­lamiből nekik is élni kell. Meg kell mondanom, ha a leendő lakók között nem akad egy magas beosztású, az ilyen ügyek­ben jártas adótisztviselő, úgy a pénzünk máig is a mérnök úrnál kamatozna. De még így se volt könnyű visszaszerezni. Én ezekben a hónapokban megkérdeztem hírlapom gaz­dasági rovatvezetőjét, nem érne-e ez az eset egy tanulságos riportot, mire ő azt felelte, semmiképpen, mert a szegedi társasépítkezések igen nagy hányadában körülbelül ez a helyzet, a határidő csúszik, az anyagár folyamatosan módo­sul. és a tisztelt lakó a végén boldog, hogy egyáltalán költözhet. Egyszóval ha egy ilyet ügyet megírna, akkor a többi ötszáz is joggal tarthatna igényt a nyilvánosságra. Én meg azóta is az ígéret különös természetén tűnődöm. mmtm gy áll a dolog, ha nekem megígérnek valamit, akkor MM az nekem máris pénzbe kerül. Hiszen már az ígéret is valami, több mint a semmi, következésképpen már ezt a valamit is meg kell fizetni. Be kell látni, hogy az, aki ígér, erőfeszítéseket tesz, dolgozik, munkát végez, mert hiszen ígérni annyi mindent lehet, viszont Szépen és okosan ígérni speciális szakértelmet, egyedi tudási feltételez, amit illik megfizetni, /le emberek azért buták, mert azt várják, hogy az ígéreteket be fogják tartani. Nem elégednek meg magával az ígérettel, pedig mennyivel egyszerűbb lenne az élet. Őszintén szólva magam is fokozódó nyugtalansággal hallgatom az ígéreteket, és ha. teszem azt. építésszel, tenyérjóssal, netán egy politikussal találkozom, gyorsan fölszólítom, nekem ne ígérjen semmit, mert momentán nincsen kapacitásom az ígéretért pénzt fizetni. Viszont vannak ígéretek, melyek elől képtelenség elmenekülni. Néhány napja például a miniszterelnök úr azt ígérte a televízióban, hogy rendbe fogunk jönni, ki fogunk lábalni a válságból. Azóta azt számolgatom, mennyibe fog ez nekem kerülni. És mennyibe az indiaiaknak ? Szív Ernő • Ebben a kötetben rendkívüli teljesítmények jelentik azt, hogy valamit csinálni. Sulyok Erzsébetnek nem csak arra van gondja, hogy ezek a tudós em­berek mennyit tudnak; az egy­szerű volna. Arra is, hogy mi­lyen szellem eredményezte ezt a tudás-állapotot, és miként marad az fenn. Akik válaszol­nak, harmonikus gondolkodású emberek. Húsz gondolkodó ember, válogatni sem lehetne egymástól különbözőbbeket, és mégis, az interjúk legbenső kö­rében meglepően hasonlítanak egymásra. A változatos élettör­ténetekben húsz figyelő, találé­kony, ötlettel teli elme mutat­kozik be; látni, hogy mind­annyiukon nyomot hagyott az az állapot, amelyben már nem mástól tanulva tud egyre töb­bet az ember. Elismerés illeti az újságírót is: ráérzett. A téma egy banali­tásokkal megelégedő újságírót - ha szabad így mondani - le­vetett volna hátáról. Sulyok Er­zsébet beszédmódján nyoma sincs a tudós interjúkat bosz­Aranymosás Megjelent Sulyok Erzsébet könyve m Húsz szegedi akadémikus portréja «Tessék mondani, mit üzen a Rhizobium baktérium kommu­nikálni képes eleme a növény génjének a szimbiózis érdeké­ben®. De az sem, hogy: «Mi­lyen ember ön?». Őszintén re­mélem. hogy aki elolvassa a Szegeden működő akadémiku­sok interjúit, úgy érezheti ma­gát, mint a kérdező: örül. hogy megismerkedhetett húsz em­berrel. akikkel jó beszélgetni." Hozzá kell tenni, életcélokra, véleményekre, meggyőződé­sekre érzékeny újságíró kérde­zett, aki kifogástalanul ismeri a mértékeket. Panek Sándor Arra gondoltain, amikor a kémiai Nobel-díjas Oláh György professzorral készült beszélgetést hallgattam a Vitray-műsorbán, hogy ebből a műfajból, ráadásul leír­va, itt Szegeden egy kötetnyit kap most az olvasóközön­ség. A napokban jelent meg Sulyok Erzsébet Arany­mosás című könyve, amelyben a Délmagyarország fő­munkatársának a húsz Szegeden működő akadémikus tudós beszél - életéről? - jobb úgy mondani: az életút fordulatairól, a kutatástól sosem elválasztható személyi­ségről és arról, amit jobb szó hiján munkának nevezünk. A szerzővel szólva, az embernek az életben a legjobb ­csinálni valamit. szantóan kenetteljessé meg unalmassá változtató körülmé­nyeskedésnek. Az első bekez­déstől az utolsóig fordulatos, izgalmas olvasmány. Interjú­alanyainak élete a tudomány, s ez átsugárzik a szövegeken. Mégsincs bennük tudákosság, meg újságírói mindenttudás. Jobb, ha ő maga mondja el, amit a kérdezésről gondol: „Nem lehetett az a kérdés: • Sulyok Erzsébet: Aranymo­sás - beszélgetés szegedi aka­démikusokkal; Délmagyaror­szág Könyv-, Lapkiadó és Nyomdaipari Kft.. Kapható a Sajtóház portáján, a passzázs­béli Bálint Sándor Akadémiai Könyvesboltban és az általa ellátott szegedi könyvesboltok­ban. Kritikussá válhat a droghelyzet (Folytatás az 1. oldalról.) valamit a téma szakértői adtak tájékoztatót a szegedi drog­helyzetről. Botka László úgy vélte, a drognap egyik legfon­tosabb eredménye, hogy össze­hozta a pedagógusokat és a kérdéssel foglalkozó szakem­bereket. megállapodások szü­lettek a jövőbeni együttműkö­désről. A magyar pedagógus­társadalom nagy része nincs megfelelően felkészülve a drogproblémák kezelésére, alapvető információkkal nem rendelkeznek. Dr. Ványai Éva elmondta, hogy az önkor­mányzat évi 8,6 millió forintot biztosít a szegedi drogcentrum működéséhez, amely az or­szágban egyedülálló módon egyesíti a prevenciót és a re­habilitációt. Tavaly további egymillió forintot fordított a város iskolai megelőző előadá­sok szervezésére. Zelenai Károly, az Ifjúsági Drogcentrum vezetője meg­döbbentő adatokat tett közzé a szegedi droghelyzetről. Egy 1993 végén készült reprezen­tatív felmérés szerint a szegedi középiskolások 12 százaléka már kipróbált, vagy rendszere­sen fogyaszt valamilyen kábí­tószert. Évről évre nő a drogo­sok száma, évente körülbelül 35 új esettel találkoznak, 150­en kérnek kezelést az intézet­ben. Az első drogfogyasztás át­lagéletkora 15 év, és gyakran egy-két év is eltelik, amíg a ke­zelésig eljutnak a fiatalok. Míg korábban a környéken megter­melhető szerek vezették a „slá­gerlistát", ma a marihuána és a hasis mellett emelkedik a he­roinfogyasztás, sőt a kokain is megjelenőben van.^Kezd ki­épülni az ellátó háttérpiac. Egyre magasabb az intravénás droghasználók aránya, ami az osztott tűhasználat miatt növel­heti a fertőzések számát. (Ta­valy 3 hepatitisz-fetőzés jött létre ilyen úton, HIV-fertőzést nem regisztráltak.) Különösen veszélyeztetettek a fiatal lá­nyok, mert a drog könnyen a prostitúció felé vezetheti őket. Elgondolkodtató, hogy a kö­zépiskolások többsége, a felsős általános iskolások harmada tudja, hogy hol lehet Szegeden droghoz jutni. B. Zs. A Ságvári francia-olasz síkere A Pécsett megrendezett francia színházi fesztiválon a gimnázium francia két tanítási nyelvű osztálya tanulói a fődí­jat és egy különdíjat hoztak el, és vele egy franciaországi és belgiumi meghívást is az ott megrendezésre kerülő szín­játszó diákcsoportok találkozó­jára. Az Armelle Dobrowolski lektornő által vezetett csoport tagjai: Jancsó Judit, Farkas Attila, Kimpián Péter, Limpek László, Tanács Gábor, Várhe­lyi Izabella és Veidner Marcell. Az utóbbi tanuló egy­ben a legjobb férfi epizód­szereplőnek járó díjat is meg­kapta. Ugyancsak az elmúlt héten zajlott Budapesten az Olasz In­tézet által rendezett országos olasz nyelvi verseny, ahol élő­beszéd kategóriában harmadik helyezést ért el Jantyik Kor­nélia, Gyovai Helén és Szacs­vai Katalin (tanáraik: Somogyi Györgyné dr., Lévai Judit és Kakuszi Lászlóné). Versmon­dás kategóriában második lett Pálmai Pallag Gerda (tanára: dr. Szajbélyné Hegedűs Gizel­la), harmadik helyezést ért el Piskorski Viola (tanára Somo­gyi Györgyné dr.). 6 HETFON KÖZÉLETI NAPLÓ JOGSEGELYSZOLGALAT1 FOGADÓÓRÁT tart az MSZOSZ Csongrád Megyei Képviselete (Szeged, Eszperantó u. 3-5., I. em. 5.): 14-16 óráig dr. Hajdú István ad felvilágosítást (tel.: 473-633). A SZOCIALISTA PÁRT irodáján (Tisza Lajos krt. 2-4. I. em. 123-as szoba) dr. Bálint János ingyenes jogi tanács­adást tart az érdeklődőknek, 15-16 óra között. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT az SZDSZ Földváry utca 3. szám alatti irodájában, 16-17 óráig. Tartja dr. Pesti Gábor. KISS TAMÁS, a 3-as vá­lasztókerület (Felsőváros) kép­viselője fogadóórát tart 16-17 óráig a Szilléri Sugárúti Általá­nos Iskolában. BECK ZOLTÁN, a 4-es vá­lasztókerület képviselője (Tar­ján) fogadóórát tart a Csongor Téri Általános Iskolában 17-18 óráig. • Elveszett vagy ellopták. Két hete Alsóvároson egy vörös vörös írszetter szuka veszett el. Értesítést a 329-976-es számon várnak. Dorozsmáról a Vajk utca 26. alól veszett el egy kan ma­gyar vizsla, fülében tetoválás­sal. Húszezer forint jutalmat ajánl a 06-20-413-42l-es szám tulajdonos annak, aki megtalálja, s elviszi neki tig­riscsíkos amerika szettfor­shire terrierjüket, mely Mi­hálytelken veszett el. A kutya fülét frissen vágták, s 3402-es tetoválási szám van beleütve. Lipták Andrásné (324-317, Szappanos u. 5/b) tacskó ku­tyáját keresi, várja a megtalá­ló értesítését. Március 21-én a Mars téren elloptak egy bőrtárcát. A benne lévó pénzt megtarthatják maguknak, azonban az orvosi leletekre nagy szükség van. Kérik, je­lentkezzenek a 324-835-ön. • Hóbiárt. Pár héttel ezelőtt a Csörögben panaszkodtak a Hóbiárt bisztróra, mondván, vizezik a levest, s csökken az adag. megtudtuk, hogy a vi­zezést úgy kell érteni: főzik a levest, márpedig ezt víz nél­kül nem lehet. Az adagok pe­dig nem változtak, sőt... • Doktor úr, kérem... Taká­csnénak minap nagyon meg­betegedett a kislánya. Férje CSÖRÖG A k(c<f»))))))) WIESTEL Közérdekű problémáikat, észrevételeiket ezen a héten ügyeletes munkatársunkkal, Arató Lászlóval oszthatják meg. Munkanapokon 8 és 10 óra között, vasárnap pedig 14—töl 15 óráig várjuk hívásaikat. Rádiótelefonunk száma: 06-60-327-784. Felhívjuk olvasóink figyelmél arra, hogy Szegedről is mindegyik számot tárcsázni kell. fia ötletük van Fekete pont című rovatunk számára, kérjük, ugyanitt tudassák velünk. elvitte a Tisza Lajos körúti gyermekrendelőben, ahol a 11 óráig tartó rendelés dacára tíz órakor nem vollak hajlan­dóak foglalkozni velük, sőt, másnap azt mondták, nem is volt rendelés. Takácsné így arra gondol, kénytelen lesz magánrendelésre elvinni lá­nyát. Sallai Zoltánnénak szin­tén megbetegedett a gyerme­ke. A felírt, s a gyógyszertár­ban kiváltott penicillinkészít­mény azonban hiányos volt. • Tilalmi lista. A 313-268-as szám gazdájának lakása a Nagy Jenő u. 3. a-b-ben van, s tilalmi listás. Nem érti miért van az, hogy akik a Dáni Jó­zsef utcára adták be igényü­ket, kedvező elbírálásban ré­szesültek. míg akik a Petőfi Sándor sugárútra, azokat el­utasították. • Köszönet. Egy nyugdíjas kiscsoport irányítója hálás kö­szönetet mondott a Szegedi Nemeti Színháznak és a Déli Aprónak azért, amiért felejt­hetetlen élményt szereztek az időseknek a Szerelmi bájital című darab díjmentes megte­kintésének lehetőségével. • MBC. Radics János, az SZKT közönségkapcsolatok irodájának vezetője tájékoz­tatta lapunkat arról, hogy az MBC kártya és bérlet irodá­jukban. a Mérey u. 6/b alatt vehető meg. illetve a 485^t95-on lehet érdeklődni. • Valutázók. Kovács Tibor azon háborog, hogy miért nem büntetik meg a valutázó­kat, akik a tisztességes polgá­rok zsebéből h'úzzák ki a pénzt, rajtuk gazdagodnak meg. Közben egyre többen máról holnapra élnek. • Névtelen utcák. A 313-365-ről azt panaszolta olvasónk, hogy Kiskundo­rozsmán az Öreghegyen an­nak ellenére, hogy négy éve kiosztották a zártkerteket, még mindig nincsenek utca­nevek. Pedig nagyon nagy szükség lenne rájuk, hiszen sok esetben hivatalos és ma­gánszemélyek csak bolyonga­nak a házak között. • Bokros. Most nem a pénz­ügyminiszterről, hanem a Ró­kusi körút és a Kossuth Lajos sugárút találkozásánál lévő területről van, amely nemcsak gazos, hanem a bokrok felől elviselhetetlen bűz terjeng. Ugyanez a telefonálónk ­száma: 492-080 - jelezte, hogy a Kisteleki Ede utca és a Rókusi körút találkozása kör­nyéként elkelne egy újságos bódé. ahol bérletet, menetje­gyet is lehet venni. TAXI SIICED SZEMÉLY-, TEHER-AUTÓMENTÉS DM-KLUBKÁRTYA-KEDVEZMÉNY 10 Ft/km

Next

/
Thumbnails
Contents