Délmagyarország, 1995. március (85. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-14 / 62. szám

KEDD, 1995. MÁRC. 14. - MÁRCIUS IDUSA I. Fotó: Schmidt Andrea Mindörökké Szeged A Szegedért Alapítvány fődíjasa: Péter Lászlé irodalomtörténész, egyetemi tanár Legutóbb három éve, 1992 májusában készítettem vele interjút, amikor Szeged városa 57. díszpolgárává választotta. Akkor a beszélgetést Móra Ferenc szavaival fejezte be, amelyet díszpolgári beszédének záró akkordjaként mondott: „Most a városommal örök frigyre léptem, és Ígérem, hogy hűségemet megszegni soha nem fogom. Isten engem úgy segéljen." Vajon az elmúlt három esztendő' megrendítette-e Péter Lászlót ebbéli vallomásában, vagy megerősítette hitében?! Egy meglehetősen ellentmondásos és „gyűlölök és szeretek" kapcsolat ötven esztendeje után mit hozott az elmúlt néhány év? Tudjuk, hogy katedrát kapott a József Attila Tudományegyetemen, kézbe vehettük Szőregi délutánok (írások Szegedről) című kötetét és megjelent hatalmas irodalomtörténészi munkája, az Új magyar irodalmi lexikon három kötete az Akadémiai Kiadónál. - Irányuljon az első kérdés az egyetemi munkára. Amikor 1990-ben kineveztek a JATE egyetemi tanárának, milyen elképzelésekkel foglaltad el az oly régen kiérdemelt, de sokáig nélkülözött katedrát? - Őszinte leszek, s ez azt jelenti, hogy megfogalmazom csalódásaimat. Nagyon hittem abban, hogy egyetemi tanárként sokat tehetek a Szegedhez kötődő irodalom népszerűsítéséért, az irodalomtudomány bizonyos területeinek elismertetéséért. Most, közel hetvenedik évenhez és nyugdíjazásomhoz szomorúan konstatálom, hogy nem elégített ki ez a néhány egyetemi esztendő, nem tudtam megvalósttani elképzeléseimet, nem volt fogadókészség az általam felkínált témákra. Saját kollégáim szavazták le tanszékvezetői pályázatomat, amelyben kidolgoztam egy szegedi irodalomtörténeti iskola körvonalait, amelynek gazdagítása és kibontakoztatása fiatal munkatársaimra várt volna. Elütöttek ettől a lehetőségtől, s ezáltal elvágták egy szegedi irodalomtörténeti iskola megszületésének esélyét is. Előadásokat hirdettem Szeged irodalmi műhelyeiről. Juhász Gyuláról, Móra Ferencről, Sinka Istvánról, Erdélyi Józsefről, speciálkollégiumot Tömörkény Istvánról, de fájó szívvel kellett tudomásul vennem, hogy az egyetemi hallgatók körében ezen témák iránt nincs érdeklődés. A Szegeden négy-öt évet eltöltő leendő tanárokat nem érinti meg sem a város, sem az idekötődő egyáltalán nem provinciális irodalom. Doktoranduszoknak tartottam módszertani és textológiai előadásokat, s ezek komoly visszhangot váltottak ki. E témakörben elkészítettem Babits Mihály, Sík Sándor, Füst Milán, Veress Péter, Illyés Gyula, Radnóti Miklós és Weöres Sándor Textológiai nézetei cfmű dolgozataimat, melyek a tervek szerint ősszel egyetemi jegyzetként megjelennek. - A magyar irodalomtudomány egyik legnagyobb vállalkozása volt a tavaly karácsonyi könyvünnepre megjelent Cj magyar irodalmi lexikon három kötete, amelynek f őszerkesztője voltál Szőregről, a Szerb utcából. Ennek előszavában írod: „Ahogy tökéletes társadalom, úgy tökéletes lexikon sincs. Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb, cunit célul tűzhetünk, hogy mintegy ötévenként bővített, javított új kiadásokkal, talán két évtizedig használható lexikont adhatunk az olvasó kezébe: akkorra — elsősorban a közben fellépő írók, költők, a kortársak műveinek gyarapodása maitt - a foltozás-toldozás ellenére természetszerűen avul el a megjelenéskor legkorszerűbb, legfrissebb kézikönyv is. Talán nem szerénytelenség, ha kijelentem: ilyennek szánjuk az Új magyar irodalmi lexikont... A lexikoncikkírás szakembereinket nem túlságosan lelkesítette. A lexikonban való ilyetén szereplés erkölcsi elégtétele alig kecsegtette őket. A sok pontos részletadat utáni, időt rabló kutatásból a címszóban egy-egy évszám, néhány mondat lesz. Ugyanennyi fáradsággal jobban és gyorsabban fizetett, ugyanakkor kevesebb felelősséggel járó cikkeket, tanulmányokat lehet írni. A rendszerváltozás sok szerzőnk, szerkesztőnk erejét, idejét elvonta vállalt föladatának elvégzésétől: többen visszaléptek, vagy sokszori sürgetés ellenére sem tartották meg szerződéses kötelességüket..." Amióta a lexikon megjelent, jónéhány kritika marasztalt el. Vajon igazuk van-e a szigorú ítészeknek vagy képtelenek átlátni egy ekkora munka labirintusát? - Aki még nem csinálta, nem tudja fölmérni egy ilyen méretű lexikon összeállításának munkáját. A legutóbbi egy évben - mely egyetemi alkotószabadságom volt - telefonon és faxon, Magyarországtól Amerikáig és Ausztráliáig igyekeztem kiegészíteni és pontosítani meglévő adatokat, pótolni a hiányzó szócikkek részleteit és sorolhatnám. Háromszáztizenöt szerzővel, hét szerkesztővel végeztük a munkát, 11 ezer szócikket tartalmaz a három kötet, mely több millió adatot tár az érdeklődők elé. Sokan bírálják a lexikont, s a maguk szempontjából bizonyára igazuk van. De a hibás részek csak ezrelékekben fejezhetők ki. Berzsenyi Dániel nyilván nem tiltakozik a róla szóló adatok ellen, Orbán Ottó igen. Csiky Gergely - és Zsold Béla meg Gellért Sándor valóban kimaradt a kötetből, a kiadói rendetlenség és nemtörődömség miatt. Gyakran a lektorok mulasztásait olvassák a fejemre, leginkább pesze a kortárs irodalmárok. Pomogáts Béla, aki a kortársak szócikkeit szerkesztette, nem kellő alaposággal és figyelemmel járt el, s most az ő mulasztásait is az én fejemre olvassák. Ugyanakkor meggyőződéssel mondhatom, hogy az apró hibák bocsánatos bűnök, kevés a lexikonban a súlyos hiba, s ez a három kötet használhatóbb, teljesebb és pontosabb minden eddigi irodalmi lexikonnál. - A tudományos, filológiai munka mellett mindig is jelentős teret szántál a városismertető, népszerűsítő, hiánypótló helytörténeti kutatásoknak. 1983-ban jelent meg a Szegedi örökség, '86-ban A szerette Város, '94-ben a Szőregi délutánok című köteted. Készül-e újabb válogatás e sorozatban? - A Szegedi örökséggel, 1983-ban egy életműsorozatot indftottam útjára. Ennek eddig három kötete látott napvilágot, s az utolsó könyvem tipikus magyarországi sorsot ért meg. Még az Illés Endre igazgatta Szépirodalmi Könyvkiadó vállalta föl, majd halálát követően az utód, Tarnóc Márton is támogatta, mígnem a kiadó csődötjelentett. Ezt követően Szeged város támogatásával a Püski Kiadó gondozásában került a könyvpiacra. így aztán 1989 helyett csak 1994-ben jelent meg. Természetesen kész az életműsorozat negyedik kötete is, amelynek munkacíme Tiszatext, amely saját számítógépes rendszerem nevét viseli. A Kalmár Intézet fejlesztette ki ezt a programot, s 1987 óta ezen dolgozom. A munkacím mellett huszonkét címváltozatot soroltam fel, de elgondolkodom az általad javasolt Mindörökké^Szeged címen is. Az írások 1988 és '91 között születtek és négy fejezet köré szerveződtek. Az Emlékek című összeállításban például Pusztaszerről, a piaristákról, a szegedi '56-ról szóló írásaimat gyűjtöttem egybe, az Örökhagyók sorozatában Eötvös Józsefről, Makai Ödönről, Márai Sándorról, Illyés Gyuláról és Radnótiról készült dolgozataimat, a Kortársak címszó alatt Bálint Sándorról, Sőtér Istvánról, Erdei Ferencről, Dér Zoltán és Bori Imréről írott tanulmányaimat, a Magamról cfmű fejezetben többek között kollégiumi igazgató sorsomról írtam. Ctmplapjára Bálint Sándor szobrának fotóját tervezem. Remélem, az ez évi könyvhétre vagy hetvenedik születésnapomra, 1996 janárjára könyvvé érik a válogatás. - Annak idején Tóth Bélával Te kezdted el Szeged történeti monográfiájának munkálatait. Mégis nélküled valósult meg az immár befejezett, négykötetes mű. - Valóban. Annak idején, a hetvenes évek közepén Tóth Béla, a Somogyi-könyvtár akkori igazgatója és én fogalmaztunk meg egy új Szeged monográfia igényét. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy kimaradtam a munkálatokból. Most azt kell mondanom, hogy hasznos mű született, fontos és alapos történeti monográfia. Az én elképzeléseimben azonban egy gazdagabb, stílusában egységesebb és olvasmányosabb történeti kép rajzolódott ki. A második kötet véleményem szerint a leggyengébb, de a negyedik kötet 1918-19-ről szóló része is jelzi azt a bizonytalanságot, ami a szerzői megítélést jellemezte. Azt pedig a történészek gyávaságának tartom, hogy lemondtak az 5. kötet elkészítéséről. - A várossal való kapcsolatod mindig is ellentmondásos volt. Viszont az utóbbi években a legmagasabb elismeréseket nyerted el, tagja voltál a polgármester tanácsadó testiiMegjelent a Szeged leiének, díszpolgár lettél, egyetemi katedrát kaptál, most pedig a Szegedért Alapítvány fődíjával ismerték el munkásságodat. - Elégedett is lehetnék, csak hát az ember sosem lehet teljesen az. Örültem a polgármester tanácsadó testülete létrejöttének, de feladata túlságosan széles volt ahhoz, hogy érdemi munkát végezhessek. Néha tapasztaltam - többek között az utcanévadások terén -, hogy sok lúd disznót győz, a szakmai érveket elsöpri a hozzá nem értés. Máig érthetetlen számomra, miért kellett a szép és ősi Hattyastelep nevet Klebelsberg-teleppé változtatni pusztán mechanikus érvek alapján. Korunk az uniformizálás felé halad. Mindenképpen szükség van a hely szellemét, kultúráját, népi gyökereit, irodalmát, néprajzát, művészetét, zenéjét, speciális ízeit, egyedi karakterét fölmutatni, hangsúlyozni. A telefonok, videók, faxok, tévécsatornák, filmek, gyorsbüfék, farmerek internacionális dzsungelében meg kell őrizni nyelvi sajátosságainkat, helyi értékeinket, e falanszterben föl kell mutatni eredetiségünket. - Elkészült a „nagy mű", de az alkotó nem pihen. Mik kerülnek mostaában Péter IMSZIÓ számítógépének memóriájába, lemezeire? - Szerkesztem Röszke történeti monográfiáját, lektorálom az Akadémiai Kiadó gondozásában, Zsoldos Sándor szerkesztésében megjelenő Babits-levelek kritikai kiadását, lemezen van és a JATEPRESS kiadó jelenteti meg a Magyar írók-költők textológiai nézetei című egyetemi segédkönyvemet, a Somogyi-könyvtár Szegedi arcélek sorozatában megjelenésre vár Tömörkény mikrokozmosza című cikkgyűjteményem. Nemsokára hetvenéves leszek, ez az időszak a betakarítás, az őszi lehalászás, a kései szüret időszaka. Szeretném megjelenteti József Attila-dolgozataimat, s kötetbe szerkeszteni a várossal kapcsolatos újabb írásaimat. Furcsa, ellentmondásos érzelmek dúlnak bennem, mert részint elégedett vagyok, hiszen e városért dolgozhattam négy évtizedig, de azzal is tisztában vagyok, hogy szerencsésebb körülmények között sokkal többet tehettem volna. „Késő minden kisöreg, / Eső után köpönyeg" — mondja a dal és én ezzel teljes mértékben egyetértek. Tandi Lajos márciusi számában Önálló művek Mai magyar népismeret (1947) Egyéniség a népkultúrában (1947) Az ö-zés kérdéséhez (1952) Kálmány Lajos (1952) Espersit János (1955) József Attila Szegeden (1955) Juhász Gyula a munkásmozgalomban (1961) Juhász Gyula a forradalmakban (1965) Szeged irodalmi emlékhelyei (1974) Szeged utcanevei (1974) Ady nálunk (1977) Odessza és a magyarok (1978) Szőreg monográfiához (1979) József Attila közöttünk (1980) így élt Juhász Gyula (1981, 19832) Bartók Szegeden (1981) Szeged. Útikönyv <1981, 19862) Kodály Szegeden (1982) Annák, szerelmek (1983) Szegedi örökség (1983) Kilenc frás Juhász Gyuláról (1983) Makói kis tükör (1985) A szerette Város (1986) Jerney János (1988) A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (1989) Móra Ferenc (1989) Szegedi ferencesek (1991) Péter László munkássága Juhász Gyula hálójából (1993) Szőregi délutánok (1994) Szerkesztésében megjelent kötetek Juhász Gyula: Válogatott versek (1956) Réti Ödön: Furcsa népség (1957) Juhász Gyula: Örökség (1958) Juhász Gyula összes versei (1959, 19642, 19663, 19704, 19745, 19796, 19737) Juhász Gyula: Himnusz az emberhez (1960) Móra Ferenc: Tápéi furfangosok (1962) Tömörkény István: Megöltek egy legényt (1962) Tömörkény István: Munkák és napok a Tisza partján (1963) Tömörkény István: A házasság első éve (1963) Juhász Gyula összes művei (1963-1981. 1-9. k.) Móra Ferenc: Négy apának egy leánya (1963) Emlékkönyv Tömörkényistván születésének centenáriumára (1966) Juhász Gyula: Szakállszárító (1971) Tömörkény István: Kinyílt az idő (1971) Dózsa és Szeged (1972) Pusztaszer (1973, 19812) József Attila-breviárium (1974) Móricz Zsigmond: Paprikaszagú levegőben (1974) Tömörkény István: Igy volt rendelve (1974) Tömörkény István: Szegedi alakok (1977) Móra Ferenc: Szögedinumdánum (1979) Juhász Gyula: Szegedi kalendárium (1980) Juhász Gyula: Gazdag szegénység (1983) A Somogyi-könyvtár száz éve (1984) Emlékek a Somogyi-könyvtárról (1984) Bek Pista: Szegedi emlékek (1985) A Somogyi-könyvtár Kossuth-Ievelei (1986) Sőtér István: Szeged könyve (1986) Móra Ferenc: Aranykoporsó (1987) Szögedi kincsös kalendáriom (1989) Irodalmi szövegek kritikai kiadásának szabályzata (1988) Sík Sándor: Szegedi klasszikusok (1989) Tömörkény István: Katona a kötélen (1989) Juhász Gyula: Anna örök (1990) Tömörkény István: Gül Baba zarándokai. írások Makóról (1991) Móra Ferenc: Kincskereső kisködmön - Csilicsala Csalavári Csalavér (1993) Móra Ferenc: Ének a búzemezőkről (1993) Tömörkény István: Két ló bitangságban és más elbeszélések (1994) Tudós tanárok (1994) Új magyar irodalmi lexikon, 1-3. k. (1994) Móra Ferenc: Aranykoporsó (1995) Vajtai István: Közelharc (1995)