Délmagyarország, 1995. február (85. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04 / 30. szám

1995. FEBRUÁR 4., SZOMBAT „A ZTE 90 millióból gazdálkodik, a Tegáz-Debrecen éves költségvetése 50 mil­lió forint, szemben a mi 8 milliónkkal. Az én bérem 30 ezer forint, míg némely kollégám ennek a négyszeresét keresi." • Tíz centire a címeres meztől • Az ATC-Hődmezővásárhelyi KK fölért a csúcsra • Milatovics fele annyi zsoldért villog Valaczkay: Kettőnk közül én vagyok a főnök! Üstökösként rob­bant a szegedi kosár­labdaéletbe: az 1970. évi úttörő olimpia döntőjében 75 pontot szórt a Szobioknak, s páratlan teljesít­ményével aranyérem­hez segítette 83 pon­tot „termelt" csapa­tát; esztendő múltán a Szeol NB ll-es gár­dájának edzéseit lá­togatta; újabb egy év elteltével első osztá­lyú spUemek vallhat­ta magát. Negyedszá­zad nonstop szolgá­lata alapján okkat­Joggal pötyögtetem a papírra: Valaczkay Győző, az ATC-Hód­mezővásárhelyl KK 39 éves edzője álló­csillag a sportág egén. • Istenáldotta tehetség­ként emlegetnek a pálya­társak. ám nem mu­lasztják el megjegyezni: csak előre szerettél Ját­szani. a védekezés soha nem volt a kenyered - Mondják, mondják... Arról viszont hallgatnak, hogy a ki­élezett helyzetekben a gyúrü felé sem mertek nézni. Sok meccset nyertünk az utolsó másodpercekben dobott ko­saraimmal. Nem tagadom, elő­fordult, amikor rajtam ment el a parti. • Azt Is beszélik, bogy edzéseken nem nagyon szaggattad az Istrángot. Hol a bokád fájt, megint máskor a térdedre pa­naszkodtál - Harmincéves koromig szerettem edzeni, pályafutá­som végefelé viszont valóban E lőször Kantár, majd ké­sőbb egy híresebb kapus, Csaban szorította ki a csapat­ból. Ette a tartalékok keserű kenyerét, de - ha összeszorí­tott fogakkal is - törte magát az edzéseken, hogy újra az övé legyen az l-es számú mez... Most, hogy a két szege­di csapat egyesttette erejét, Dolió Csabának újabb ellenfe­lei akadtak. Csehó személyé­ben egy rutinos, sok harcban edzett hálóőr lett a riválisa, s akkor még nem beszéltünk Bánról, a másik portásról, aki szintén ambiciózus fiú. • Idén is a kispadról szemléli majd a mérkő­zéseket? - kérdeztem a még mindig nagyon fiatal (20 esztendős) kapustól - Hogy hova ülök, vagy ál­lok a mérkőzéseken, az sajnos nem csak tőlem függ. Elvégre a csapatot nem én állítom össze. • Melyik meccs volt az, amelyiken akkorát baki­zott, bogy utána minden­képpen „pihentetni" kel­lett? - Ószintén mondom, hogy nem tudom. Ha visszagondo­lok, komolyabbat csak egyszer • F.l merted dobni, te fakezű?! rengeteget gyűrődtem. Elkop­tak az izületeim, és gyakran kfn volt minden lépés meg ug­rás. 1990-ben ezért adtam le a szerelésemet. • Azt viszont az ellensé­geid is elismerik, bogy vajpuba kezed aranyat ért. - A „jókezúscg" 80 száza­lékban adottság kérdése. Ter­mészetesen tettem is azért, hogy kiérdemeljem a gólki­rályi cfmet. Sráckoromban odahaza, Jóska bátyámmal na­ponta 5-6 órán át tartottuk tűz alatt a függőfolyosóra erősített palánkunkat, s később is szí­vesen túlóráztam. • Egyéni csúcsaid? - Több is van. Egy középis­kolás meccsen 88-nál hagytam abb!TkefőbbVvSZVSE NB II­es csapatának tagjaként, a Zal­ka elleni mérkőzésünkön 52 pontot írattam a jegyzőkönyv­be. Pedig akkor még se híre, se hamva nem volt a 3 pontos kísérletnek. Előfordult, hogy edzésen 87 személyit értékesí­tettem egymás után. • Egyéni csúcsok ide, át­lagon fölüli dobóbizton­ság oda, a felnőtt válo­gatottság álom maradt. Miért? - Száznyolcvanhét centim­mel valósággal eltörpültem az óriások között. Úgy is fogal­mazhatnék, hogy tíz centire voltam az álmaimtól. • Nem az önbizalmadon múlt, annyi bizonyos... Túlzott magabiztosságod miatt gyakran előké­szítés nélkül dobtad el a labdát. Miként reagálsz, amikor valamelyik játé­kosodban teng tűi a vá­llalkozó szellem? - Fölpattanok a kispadról, és az eredménytől függően kritikával illetem a vétkest. Já­tékosként én is megkaptam a magamét... • Ha már a kispadnál tartunk... A Faragó, Guóth, Valaczkay hár­mas megérti egymást? Egyáltalán, milyen helyet foglalsz el a házi hierar­chiában? - Faragó István szakmai igazgatóval és Guóth Árpád edzőkollégámmal egy húron pendülünk. A közös munkát megkönnyíti, hogy a kosárlab­dáról alkotott véleményünk azonos. Árpi munkahelyi el­foglaltsága miatt kevesebb edzésen vesz részt. Kettőnk közül én vagyok a főnök! 9 Okoz ez feszültséget köztetek? - Felhőtlen a kapcsolatunk, amit egyebek mellett a csapat kiemelkedő szereplése is bi­zonyít. Vásárhelyi kosárlabda­csapat még soha nem szere­pelt ilyen jól. A 15. hely az ed­digi csúcs, az idén a legszeré­nyebb számítások szerint a 12. helyen végzünk. • Mi várható még ettől a társaságtól? - Botorság lenne többet, jobbat várni Borbáthéktól. • Miért? - Szegénységünk behatárol­ja a produkciót. A ZTE 90 mil­lióból gazdálkodik, a Tegáz­Debrecen éves költségvetése 50 millió forint, szemben a mi 8 milliónkkal. Az én bérem 30 ezer forint, míg némely kol­légám ennek a négyszeresét keresi. Az egyik legkülönb ho­ni idegenlégiós, Milatovics fele annyiért villog, mint a vetély­társak hasonló státuszú ászai. 9 A megoldás? - Hivatalosan fogalmazva: az illetékeseknek javítaniuk kell(ene) a helyzetünkön. Vajon megteszik?... Thékes István Csak fogkrém nincs K issé bizarr hasonlattal kezdem. Tegyük fel, hogy egy tudós lakatlan szigeten dolgozik, és elfogyott a fog­krémje. Márpedig kultúrember nem tud meglenni fog­mosás nélkül. Tudósunk pedig még külön is nagyon ké­nyes fogaira. Jár ugyan bizonytalan időközönként hozzá egy helikopter, amely ellátja élelemmel és más, lét­fenntartáshoz kcilö mindenfélével, de ha jön Is, nem hoz fogkrémet. Tudósunk vigasztalan. De megjön az angyal, mármint a helikopter, és lehet rendelni. Rendel is. Aztán türelmetlenül várni kezd. Eltelik az idö végtelensége, amikor végre megjön a csomag! Benne többfajta fogkefe és különféle, nagyon okos és pedáns, tudományosan is megalapozott tanács a fogmosás végrehajtásához, éppen csak fogkrém nem jön. Ennyi. De mit takar eme tanmese? Azt, hogy honunkban re­ménytelen helyzetben van a futball, egyetlen kiút az in­tenzív, korosztályos labdarúgás megszervezése, s most látszatra történt Is egy komoly lépés ebben az irányban! Birtokomban van — mert MLSZ elnökscgin napirendi pont is volt - a Művelődési és Közoktatási Minisztérium testnevelési és sport főosztályának 101 oldalon, fotó­mellékletekkel kiadott könyve, melynek a címe „A gyer­mek és iskolai labdarúgás fejlesztésének szakmai prog­ramja". Bevallom, megszeppenve és majdhogynem elő­ítéletesen kezdtem elolvasni, mert így kezdődik: „Azok a klubok, akik..." No jó! Ha a piacon hallom, elengedem a fülem mellett. De a Művelődési Minisztérium kiadvá­nyában... A kezdet azonban nem igazolta a továbbiakat. Hál' istennek! Mert alapkönyv született, amelyre égető szükség volt. Nemcsak módszertani szempontból, hanem szervezési vonatkozásban is. Csak tapsolhatok neki! Ez méltó a félévszázados világhatalmi pozíciót betöltő ma­gyar labdarúgáshoz - és ezt a legkomolyabban mondom. Csak éppen... N em jött meg a fogkrém! Mert itt a második lépésről van csak szó. Arról, hogy mit kell a gyerekekkel végrehajtani és milyen keretek között. De hogy ki, mi­lyen formában és milyen feltételekkel mozgósítsa a fia­talságot, hogy a közönybe fulladt gyerekeket ki, hogyan vigye ki a pályára - és uraim! ez a kérdések kérdése! - ak­kor, amikor a testnevelő tanárfok) erre egyedül nem ké­pcsck(ck), amikor szívfájdítóan megcsappant a csak fa­natizmusból és nem ellenszolgáltatásért dolgozó tár­sadalmi munkások száma, erről, tehát a lényegről nem esik szó. Enélkül pedig az eredmény is csak írott malaszt marad. Barcs Sándor • Guóth: - Oké, Győző, te vagy a király.. (Fotó: Gyenes Kálmán) A csapatot nem Dobó Csaba állítja össze \ Hiányzik neki az édesapja í Czibere kellemes kapusgondjai Amikor legutóbb csevegtem Dobó Csabával a Szeged FC fiatal tehetsé­ges kapusával akkor nagyon .futott" a szekere. Tizennyolc esztendősen az NB II-es csapatban védett, s nem is akárhogyan. A diósgyőriek elleni meccsen például bárom-négy méter­ről sem tudlak neki gólt lőni. Aztán tavaly tavasszal majd ősszel az NB Hl-ban ( sajnos, az SZFC simán kie­sett a második ligából) a kis Dobó el­elmaradt a kapuból • Hol van itt a páncélmellény? (Fotó: Gyenes Kálmán) hibáztam, '94 őszén, az SZVSE ellen. El kell ismernem, hogy elnéztem Süli távoli lövését, túl későn vetődtem a labda után. Sajnos, azzal a góllal 2-1-re kikaptunk, s talán ak­kor fordult meg az edzőm fe­jében, hogy kellene, találnia egy másik kapus... t Hozták Csabant, de előtte már itt járt Kantár is, aki semmivel sem tűnt jobbnak Dobó Csabánál.. - Nem tehetek róla, ha az edzőm legtöbbször őt jelölte kezdőnek. A lelkiismeretem tiszta, mert én ugyanúgy dol­goztam, mint korábban, s ha lehetőséget kaptam, igyekez­tem meghálálni a bizalmat, t Nem fordult meg a fe­jében, hogy máshova Iga­zoljon? - Voltak ajánlataim, de Sze­gedet nem hagyhatom el, amíg nem fejezem be tanul­mányaimat a főiskolán. Mert számomra a tanulás a legfon­tosabb. Minden egyéb utána jöhet. • A rossz nyelvek szerint olykor „páncélmetlény­ben" véd... - Nem tudom mire értik ezt, mert ha ki is pattant rólam egy-két labda, az általában olyan bomba után történt, amit másnak sem lett volna könnyű elsőre hatástalanítani. 9 Most három kapus van az FC keretében. Hogyan fémek meg egymás mel­lett? - Nagyon jól, nincs közöt­tünk ellenségeskedés, csupán egészséges rivalizálás. Egyelő­re mindhárman egyforma esélyt kapunk Czibere mester­től, aki most is talán csak azért találta ki a három „félidős" já­tékot (az interjú a Tiszakécske elleni meccs előtt készült - a szerk.), hogy versenyeztessen bennünket. A többit majd meglátjuk. • Nagyon szomorú lesz, ha továbbra is a kispa­dot kell koptatnia? - Nem mondom, hogy re­pesni fogok az örömtől, de nem adom fel. Továbbra is ki­tartóan teszem majd a a dol­gomat az edzéseken, s egyszer talán eljön az én időm is... Nem vagyok elkeseredve, mert még nem értem a leg­jobb „kapuskorba". Állítólag minden portás 28-30 évesen ér fel a csúcsra. • Édesapja (Dobó Ká­rolyról a kitűnő kézilab­daedzőről van szó, aki fél éve Kuvaitba szerző­dött - a szerk.) külföld­re való távozása nem be­folyásolta negatívan a te­ljesítményét? - Apám volt és maradt az én nlbnedzserem. Mai napig is részletesen beszámolok neki levélben, vagy telefonon a helyzetemről, s kapok tőle megszívlelendő tanácsokat. Sokszor nagyon hiányzik, s jó lenne, ha itt lenne... P. Sándor József

Next

/
Thumbnails
Contents