Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-09 / 7. szám

2. 1995. január 9. A szegcdi Fodor Rajmund (fehér sapkában, felemelt karral) veszélyes volt, mint egy torpedó. (Fotó: Gyenes Kálmán) • Megbékéltünk az olasz pólósokkal Fodornak agy parabolaantenna is jatott Magyarország-Olaszország 10-6 Talán majd a visszavágón.., Kisvárdai SE-Szegedi ESK 21-16 A rossz emlékű, verekedéssé fajult római világbajnoki mérkőzést felejtendő (és a pólós béke helyreállását bizonyítandó) szállt vízbe a magyar és az olasz vízilabda-válogatott vasárnap a Komjádi uszodában. A szeptemberi vb nehezen felejthető találkozója ll-10-es itáliai diadallal végződött, a végén pedig a felek, nem éppen sportszerű módon, ökleikkel is megmérkőztek egymással a vízben. Már egy órává! a kezdő sípszó előtt elindult a program. A nézők között rengeteg piros, fehér és zöld luftballont osztottak szét, a showman pedig a korábbi nagy magyar-olasz vfzicsaták sztárjai közül olyanokat szólaltatott meg, mint Lemhényi Dezső és Faragó Tamás. Telt ház előtt kezdődött a találkozó, amely sima hazai győzelmet hozott. Az újságírók szavazatai alapján a magyar c&apat három legjobbjának Kósz Zoltánt, Benedek Tibort és Fodor Rajmundot választották. Valamennyien egy parabolaantennát vehettek át a Mobil Choice Magyarország Kft. jóvoltából. A Magyar Vízilabda Szövetség a mérkőzés teljes bevételét a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálatnak ajánlotta fel. Magyarország-Olaszorszá g 10-6 (1-0, 3-0, 3-2, 3—4) Komjádi uszoda, 2000 néző, V: Drobnjak, Radjenovic (szerbek). Magyarország: KÓSZ Némethi, FODOR 1, BENEDEK 5, Dala , Vincze , Tóth L. Cserék: Monostori 1, Tóth F.l, Molnár, Gál, Kásás 1. Olaszország: Attolico Ferretti 1, Campagna, Bovo, PORZIO 2, Fiorillo, Silipo. Cserék: Averaimo (kapus), Calcaterra, Pomilio, D.Altrui 2, Porzio 1, Petronelli. Az MK tizenhatos mezőnyében igazi presztlzscsatát vívott egymással a két csapat. A hazaiakat keményen fűtötte a visszavágás vágya, hiszen az ősszel, bajnoki meccsen vereséget szenvedtek a Tisza-parti városban. Ezúttal a kisvárdaiak semmit sem bíztak a véletlenre, és szép számú szurkolótáboruk biztatása mellett villámrajtot vettek, szinte állva hagyták a szegedieket (17. perc: 8-2). A szünet előtti végjátékban aztán valamelyest sikerült Bartuczéknak csökkenteniük a hátrányt. A fordulást követően még keményebbé, szikrázóbbá vált a mérkőzés. Baráth mester tanítványai állták a sarat, tíz perccel a vége előtt három gólra felzárkóztak (50. perc: 19-16). Mint később kiderült, ezzel el is lőtték minden puskaporukat, több szegedi találat már nem is esett a találkozón. Megérdemelt kisvárdai siker született a nyolcaddöntő első mérkőzésén, de ha nem is ígérkezik túl könnyűnek, le lehet dolgozni az öt gólós hátrányt. Erre január 10-én, 16.30 órakor lesz lehetőségük az Egységes-lányoknak. Kisvárdai SE-Szegedi ESK 21-16 (10-6) Kisvárda, 800 néző. Vezette: Bednár, Kárpáti. Kisvárda: Demeter - Nagy A., Nagy H. 4 (3), Agárdi 4, Hollóné 3, Prok 6 (3), Szántó 3. Csere: Pataki (kapus), Ignatyenkó, Vass, Kulcsár 1, Lendvai. Edző: Berzsenyi Mária. SZESK: Petca - Oláh B. 1, BARTUCZ 5 (3), GYIMESINÉ 4, Baunok 2, Kirsner, Bálint 1. Csere: Tóth (kapus), Szabó, Huba 3, Borbély, Sajtos. Edző: Baráth János. Kiállítások: 8, ill. 6 perc. Hétméteresek: 7/6, ill. 3/3 • Vásárhelyi „feltámadás" Baján kettáról. Ez végül a jobb játékosokat felvonultató vásárhelyieknek sikerült, bár a hazaiak is közel álltak a két pont megszerzéséhez. Egyértelműen a bravúr-kategóriába kell sorolni az ATCHKK győzelmét, mert Jáhniék a korábban oly sokszor remeklő Kocsergin nélkül harcolták ki a szép sikert. Valaczkay Győző: - Guóth Árpád edzőkollégámmal együtt büszkék vagyunk a fiúkra. Egy olyan partit sikerült győztesen befejezniük, amely számukra se nem osztott, se nem szorzott, hiszen biztosították helyüket a legjobbak között. Bajai Bácska-ATC-HKK 90-94 (56-48) Baja, 500 néző. Vezette: Berki, Lugossy Baja: Kovács (4), Rétháti (15/3), Tamás (25/18), VUJADINOV1CS (23/12), Grebnyev (10). Cserék: Korcsok (2), Szabó, CSÁTALJAY (11/6), Takács Edző: Vélek Frigyes. ATC-HKK: PARADY (22/ 12), POLÁNYI (13), DR. BORBATH (14/6), JÁHNI (15/12), MILATOVICS (30/6). Cserék: Czuprák, Papp. Edző: Guóth Árpád és Valaczkay Győző. • Tegnap este sikertelen fővárosi kiránduláson vettek részt a Szegedi Postás NB l-es férfi kosarasai. Szoros mérkőzésen 30-26-os félidő után 63-56-ra kaptak ki a Budafok OTP-Ingatlan gárdájától. A szegediek közül a 19 pontot szerző Czakó volt a legeredményesebb. Jáhniék keze idegenben sem remegett meg. (Fotó: Tésik Attila) Mint egy rossz, álom, úgy kezdődött a vásárhelyiek számára a bajai mérkőzés: a hatodik percben már 17-3-ra vezettek a hazaiak. Katasztrofális vereség árnyéka lebegett Polányiék feje felett. Talán épp emiatt a folytatásban alaposan megváltozott a meccs képe. A játékrész második felére észbe kaptak a vendégek, és a zónavédekezés eredményeképp a 15. percben már 35-35-öt mutatott a tábla. A hajrában ismét elkapták a fonalat a bajaiak, és nyolc pontos előnnyel vonulhattak pihenőre. Szünet után jobban kezdtek a vásárhelyiek, a 27. percben pedig át is vették a vezetést. Ebben az időszakban főleg Polányi villogott, egyszerűen nem bírták őt tartani a házigazdák. A szabadságáról pénteken visszatért Milatovics is remek dolgokat mutatott be a palánk alatt, szinte minden helyzetből betalált a gyűrűbe. A hajrában fej-fej mellett haladtak a csapatok, egyik gárda sem tudott jelentősebb előnyre szert tenni. Hatalmas küzdelem folyt a pályán, mindkét együttes győztesen szeretett volna lejönni a par• Mielőtt elindult az óváslavina... • A Szegedi Dózsa a góliszonytól (is) szenved Cziberóvel megváltozott a Hunyadi tári kap Váczi (baloldalt) ősszel szokatlanul halovány volt. (Fotó: Hárs László) „Ezekből ugyan nem lesz énekes halott! Az NB Il-ról álmodoznak, holott annak is örülniük kell, ha megragadnak a harmadosztályban!" - ilyen, és ehhez hasonló véleményeket hallattak a szurkolók a Hunyadi téren az őszi szezon rajtja után. Hangoztatták ezt azért, mert kedvenceik alaposan „bekezdve", három mérkőzésből csupán egy pontot szereztek, és igencsak lehűtötték a kedélyeket. Az eredménytelenség hatására a vezetőedző, Protity Sándor jobbnak látta, ha távozik, s gyorsan búcsút intett a csapatnak. Ezután egy-egy mérkőzésen Kurucz István és Zádori Gyula ült a kispadon, majd őket váltotta Czibere László. Voltaképpen az ő irányításával kezdte el dicső menetelését a társaság, amely végül az NB III. Allold-csoportjáhan az 5. helyen zárta az idényt. Czibere László nem „új Fiú" a Hunyadi téren, az. 1990-91es bajnokságban az ő vezérletével bronzérmesként végzett a Dózsa. Az edzőnek mégis távoznia kellett... - Őszintén mondom, nincs tüske bennem az akkor történtekért, úgy fogom föl, hogy az élet kívánta így - oszlatott el minden, múlttal kapcsolatos kételyt a vezetőedző. - Amikor a nyár végén először megkerestek, nemet mondtam, mert nem akartam olyan medencébe fejest ugrani, amelynek kiismerhetetlen a vízmélysége. Napok múltával közölték velem, hogy kiegészült a játékoskeret, az edzéseket 18-20 labdarúgó látogatja, s ekkor eldöntöttem, hogy vállalom a kihívást. • Bátorságra vall, hiszen a csapat - a szakmai munkát illetően - majdhogy gazdátlan volt, tudomásom szerint a játékosok (azok, akik éppen „ráértek") fakultatív módon gyakoroltak... - Ezt tapasztaltam jómagam is. Az öltözőbe lépve, keresetlen szavakkal hoztam néhány focista tudomására, hogy mostantól változik a kép, s csak azokra számítok, akik arra húzzák azt a bizonyos szekeret, amerre én mutatom! Elmondtam, hogy kinek, mi lesz a feladata, mivel kell törődnie a pályán és azon kfvül. Elfogadták a véleményemet, látszott rajtuk, mennyire vágytak már arra, hogy irányítsa őket valaki. 0 Ezek szerint ment minden, mint a karikacsapás. - Valóban így volt. A játékosok partnerként viselkedtek, rendet akartak ők is, hiszen szeretnek focizni. Igyekeztem olyan miliőt teremteni, amelyben felszabadultan tehetik a dolgukat. Más kérdés, hogy rendkívül rossz erőállapotukkal jócskán feladták a leckét. Terhelni mégis kellett őket, de úgy, hogy a hétvégi meccseken azért frissek legyenek. Úgy érzem, sikerült felráznom a csapatot, amit ki lehetett hozni belőle, azt, ha némi szerencsével is, de kihoztuk. 0 Jól érzed, hiszen az eredmények, a kilenc fordulón át tartó veretlenségi sorozat ezt bizonyítja. De nemcsak ezt, mást is. Azt, hogy kóros góliszonyhan szenved a Dózsa, míg a védelem gyakorlatilag áttörhetetlen. Bizonyság erre: a kilenc meccsen rúgott nyolc gól ellenében csak négyet kapott. Mi erről a szakember véleménye? - Kezdeném a dolgok jó oldalával. A foci könnyebbik részét, a védekezést, nagyon jól és fegyelmezetten oldotta meg a csapat. Ez viszont felemésztette energiája nagy részét, ugyanis a rendelkezésemre álló nyolc-kilenc hét alatt képtelen voltam olyan erőállapotba hozni a játékosokat, hogy minden területen maradéktalanul megfeleljenek az elvárásoknak. Aligha szükséges bizonygatnom: ahogy fogy az erő, úgy csökken az önbizalom, a döntő pillanatokban megremeg a láb, tovaszáll a bátorság. Mindemellett nem kis fejtörést okozott számomra kulcsjátékosunk, a mindössze két gólt rúgó, kéztörést is szenvedő Váczi Béla halovány teljesítménye. Neki mindenkor a csapat egyik meghatározójának kellene lennie, de sajnos, nem (gy van, mert a sok egyéb mellett nála a foci a sokadik a rangsorban... A csapat szereplése kapcsán azt is el kell mondanom, mert az igazsághoz tartozik, hogy az annyira óhajtott szép, látványos és éredményes futballhoz - ezért senki ne sértődjön, nem sértődhet meg, mert nem hántásként mondom - a mostani összetételű csapat nem alkalmas. 0 Pedig a klub vezetése azt szeretné, ha Szegeden a Dózsa lenne a legjobb csapat... - Ennek - ezt a június 30-ig szóló szerződésem aláírásakor is elmondtam - most még nincs realitása! Akik kijárnak a meccseinkre, láthatták, mire képes az együttes. Dicséretes az akarása, a küzdenitudása, ami olykor görcsös erőlködésben nyilvánul meg, mint például Cegléden. Nagyon bízom abban, hogy egy kemény, mindenre kiterjedő téli felkészülés és megfelelő erősítés után tavasszal „felvértezett", jó erőnléttel rendelkező Dózsát láthatnak a szurkolók. 0 Tehát mégiscsak bizakodhatnak hívei, hogy a riválisok szerint általunk, a DM sportújságírói által elvtelenül fetisizált Dózsa a legjobb szegedi csapat? - Helytelennek tartom azt a versenyzési formát, amit az önkormányzattól kapható pénzösszeg kiváltott Szegeden! Van csapat, ahol sírnak-rínak, hogy a puszta létezésükhöz sincs pénzük, közben négy külföldi labdarúgót szerepeltetnek! Felháborító az ilyesmi. Vallom, mindent el kell követni, hogy mielőbb felemelkedhessen a feneketlen kút mélységében tengődő szegedi foci, de nem ilyen áron, nem ezen az úton haladva. Az a koncepció, hogy a legjobb helyezést elérő szegedi focicsapat kapja azt a bizonyos összeget, úgy rossz, ahogy van. Ez nem viszi előre az ügyet, a pillanatnyi siker dominál. Ami a mi csapatunkat illeti, azt mondhatom, minden erőnkkel azon leszünk, hogy az első öt között végezzünk! 0 Amikor Czibere Lászlóval beszélgettünk a jelenről és a jövőről, egyikünk sem gondolta, hogy éppen most robban a KTE által időzített bomba: most indul el az az óváslavina, ami mindent a feje tetejére állíthat, ami a véget jelentheti. A fejleményeket lapunkban nyomon követheti a kedves olvasó, mint - reméljük - azt is, hogy a Dózsának nem kell bűnhődnie az el nem követett bűnért. GYÜRKIERNŐ