Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-09 / 7. szám

1995. január 9. 3. FOCIEGYVELEG BELGIUMTÓL BORDfiNYIG • Petry, a profi • Mire nevelik a belgákat? fi nagy „durranás" még hátravan Manapság nagyon kevés magyar labdarúgóra lehet ráfogni: ez a srác izig-vérig profi mentalitású játékos. A kivételek egyike válogatottunk első' számú kapusa, Petry Zsolt, akivel az 1984-es EB-győzelem tizedik évfordulójára rendezett ünnepségen találkoztam. Azért szólaltattam meg éppen őt, mert megítélésem szerint abból a gárdából 6 vitte legtöbbre. Könyörgöm, rúgjon már valaki kapura! 0 Zsolt, miután a Honvéddal bajnoki aranyat nyertél, kipróbálhattad tehetségedet, tudásokat a nyugati profik között is. Immár negyedik esztendeje igyekszel megóvni a belga AA Gent kapuját a góltól, újabban viszont gyakran emlegetik a neved a Ferencvárossal kapcsolatban... - Azt egy percig sem állítom, hogy a hírnek nincs valóságalapja. Tény, hogy tárgyaltam Nóvák Dezsővel és Havasi Mihállyal. Nagyon szeretnének leigazolni, de ebből valószínűleg nem lesz semmi. Rettentően sokat kérnek értem a belgák, nem hiszem, hogy a Fradi 40-50 millió forintot áldozna egy kapusért. Pedig számomra óriási megtiszteltetést jelentene, ha az Üllői úti gárdában védhetnék. 0 Biztosan elcsépelt már a kérdés, mégis előhozakodom vele. Szóval, miért jobb klasszisokkal a belga foci a miénknél? - Nem sokkal a kiutazásomat követően már világosan láttam: elsősorban a neveltetésből adódik a különbség. Az odakint felcseperedő legények az iskolai módszerektől olyan önbecsülést, magabiztosságot, önbizalmat kapnak, ami a magyar gyerekekből hiányzik. Hiába vagyunk ügyesebbek, technikásabbak, nincs bennünk az a fajta tökéletességre vágyás, ami a belgákban megvan. „Rossz" neveltetésünk miatt képtelenek vagyunk leküzdeni az előttünk tornyosuló akadályokat. Az első balsiker után feladjuk a harcot. Kint az a szó, hogy feladás, egyszerűen ismeretlen fogalom. De ez nemcsak a két ország labdarúgásán mérhető le, meg kell vizsgálni például Magyarország és Belgium gazdaságát. A különbséget valószínűleg zongorázni lehetne... 0 Válaszod hallatán félve merem csak megkérdezni: pályafutásod befejezését követően, vállalsz-e szerepet a magyar fociban? - Mindenképpen szeretnék segíteni, de ezt egészen biztosan feltételekhez fogom kötni, hiszen lehetetlen dolog árral szemben evezni... Most is ismerek sok olyan embert, aki szívügyének tekinti labdarúgásunkat, de mivel a jelenlegi vezetéssel nem tud azonosulni, inkább nem vállal semmiféle funkciót. Ha a következő években nem következik be tisztulás, abban az esetben az én nevemmel sem találkoznak majd túl sokszor a sportkedvelők. 0 Számunkra már az első ötvenben sincs hely a nem hivatalos világranglistán... - Ezen nincs és nem is lehet mit szépíteni. Ez egy hosszú folyamat eredménye. De a felelősségre vonás állandó jelleggel elmaradt. Le kell végre írni, hogy ki, miben hibázott. Nem fejeket akarok én követelni, csupán arról van szó, hogy ugyanabba a hibába még egyszer ne essen senki. 0 1984-ben Európa legjobb ifjúsági válogatottjának hálóőre voltál. Azótal eltelt tíz esztendő. Elégedett vagy eddigi pályafutásoddal? - Mindig is azt vallottam: az elégedettség megnyugvást, kényelemérzetet idézhet elő, s ebből nagyon nehéz újra továbblépni. Ezért inkább úgy fogalmaznék, hogy sok mindent elértem a tíz év alatt, számtalan szép sikerben volt részem, de úgy érzem, a nagy „durranás" még hátravan. Ez jelenti számomra az igazi motivációt. SZÉLPÁL LÁSZLÓ Volt egyszer, nem is olyan régen, az akkor még Szeged SC néven emlegetett labdarúgócsapatnak egy klasszisként számontartott centerhalfja. Bogdán István tudása, tapasztalata, szakértelme a megyei I. osztályban szereplő bordányiakat is fellelkesítette: addig-addig győzködték Pistát, míg a mostani bajnokság 3. fordulójában rá nem csücsült a kispadjukra. Bár ne tette volna... - Bizony, ennél szebb kezdést reméltem - „nosztalgiázott" munkahelyén, az Etelka sori Gól büfében a jól megnyúlt játékosedző. - Szentesen játszottunk, és a hazaiak szinte átgázoltak rajtunk. A vége 7-0 lett, és nem ide. Az ellenfélnek minden bejött, nekünk meg semmi sem. 0 Kinevezésedkor milyen útravalót kaptál a vezetőktől? - Egy jó középcsapatban gondolkodtak, és a mezőny első felébe várták a gárdát. Ezt én is reálisnak tartottam. Úgy éreztem, egy elfogadható helyezés mindenképpen benne van az együttesben. De azt már hz elején kikötöttem: csakis addig vállalom a szakmai irányítást, amíg az elődöm, Sándor Zoli fel nem épül betegségéből. 0 A katasztrofális startot követően azért később (egy ideig) minden jóra fordult. A 8. forduló után például az 5. helyet foglaltátok el. Az őszi szezontól viszont a 10. helyen szerénykedve búcsúztatok el... - Emiatt én sem repesek a boldogságtól. A zuhanás oka elsősorban a kritikán aluli hazai szereplésünk volt. Idegenben már lényegesen jobban ment, 17 pontunknak körülbelül 70 százalékát szereztük „külhonból". Még egyszer mondom, nem a srácok játéktudásával van probléma, sokkal inkább a meccsekre való felkészülésükben kell keresni a kudarcok magyarázatát. 0 Összesen 39 gólt kaptatok... - Tudom én is, hogy ez rengeteg. Sajnos, a védelmünk borzasztóan sebezhető volt. Az itt játszók, beleértve a kapust is, nem tudtak a csapatnak biztonságot adni. Ráadásul a hátsó alakzatból hiányzott az összeszokottság, mert sérülések és fegyelmezetlenségek miatt sűrűn kellett változtatnom. Bogdán: Az üzlet mellett még szívesen fociznék... (Fotó: Gyenes Kálmán) • Ha megkeresik, máshol folytatja Bogdán elköszönt a hordónyiaktól 0 Kik nyújtották a legtöbbet a csapatból? - Egyénileg nem szeretnék senkit sem kiemelni, illetve elmarasztalni. A támadósorunkkal vagyok csupán hellyel-közzel megelégedve. A középpályásainknál az volt a gond, hogy szinte egyáltalán nem törődtek a védekezéssel. A hátvédsorról már szóltam. 0 Úgy tudom, elődöd, Sándor Zoli meggyógyult, és tavasszal ismét ő ül majd a kispadon... - így van. Zolinak sok sikert kívánok a bajnokság második felében. Azért azt egy kicsit furcsállom, hogy amikor december közepén lemondott az elnökség, a megválasztott új vezetőség engem meg sem kérdezett... Pedig hajlottam rá, hogy játékosként még be-beszállok egy-egy meccsre. Azt kívánom a fiúknak, hogy nélkülem is boldoguljanak. Itt és most szeretném megköszönni Timotity Milán sportköri elnök nekem nyújtott segítségét. 0 Bordánytól tehát nem a legszebb emlékekkel távoztál, de a szavaidból azt veszem ki, edzőként vagy játékosként még találkozhatnak a neveddel a szurkolók. - Nem bánnám, ha így lenne, de egyelőre még senki sem keresett meg. Ha megfelelő ajánlat érkezik, bárkivel szívesen leülök tárgyalni. SZÉLPÁL Kezdetben, ahogyan az lenni szokott városunkban, tehetsége révén gyorsan zöld utat kapott a zöld gyepen. Rendszeresen játszott a serdülőknél állandó tagja volt a korosztályos válogatottnak is -, és úgy gondolta, sínen van.-Addig nem is volt semmi gond, amíg általános iskolába járt, a baj akkor kezdődött, amikor gimnazista lett. Komolyan vette a sulit, ritkábban edzett, így aztán hiába szaggatta az istrángot, hiába tűnt ki kivételes képességeivel, háttérbe szorult, mert edzői „fagyasztották". A biológia is érdekli Hamar rájött, kiben bízhat, kiben nem, mert az edzői acsarkodásoknak (akit kolléga ajánlott, az nem kellett...) általában ő itta meg a levét; hiába lett volna helye az ifi egyben, csak a kettőben játszhatott. Amikor az átszervezés után megszűnt a junior-bajnokság, több társával együtt kölcsönadták Makóra. Ott a .jöttment" idegenre rásütötték, hogy nem képes megszakadni, hajtani a többiekért, ezért aztán nem fért bele az edzői elképzelésbe. Gyorsan megunta a „bohóc" szerepét, s visszatért Szegedre. Elete egyik fordulópontja volt, hogy felvették a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola biológia-testnevelés szakára, ahol 1992 nyarán végzett. Tanulmányai megkezdése előtt azonban .angyalbőrbe" bújt, s egyedül edzett, hogy focizhasson a főiskolások megyei első • Makón nem sokáig „bohóckodott" • Focizik, figyel, edzést tart és a Viennába készül Paksi: Ha nam veszed fel a kesztyűt, eltaposnak! osztályú csapatában! Onnan hívták vissza anyaegyesületébe, ahol az NB l-ben játszó együttes tartalékcsapatában kapott helyet. Az első osztálytól való búcsú után az SZVSE-hez vezetett az útja, mígnem '93 nyarán - Antal Péter, az akkori vezetőedző hívó szavára ismét a Tisza-parti stadion lett a második otthona. A bizalmat kiegyensúlyozott, jó játékkal hálálta meg. Tavaly nyáron újabb változás történt életében, ugyanis Ausztriába költözött, ahol érvényes munkavállalási engedéllyel - dolgozik és focizik. A karácsonyi ünnepeket itthon töltötte, s amikor összefutottunk, örömmel mesélte el, hogyan is telnek napjai a sógoroknál. - Linzben élek, és az egyik külvárosi, negyedosztályú csapatban, az ASKÖ Paschungban focizok - festett helyzetképet jelenlegi körülményeiről. - A csapat tulajdonosa a Trans Danubia cég főnöke, Franc Grad elnök úr, akinek nagyon sokat köszönhetek. Márciusban jártam náluk először tájékozódni, nyáron pedig a Nyilasival együtt játszó Baumeister - akivel korábban már megismerkedtem - hívott vissza. Ezt elmondtam a Szeged FC akkori vezetőinek is, tehát tudták, hogy kimegyek Ausztriába. A Szeged FC vezetői a szerelésre sem emlékeznek? (Fotó: Schmidt Andrea) Közel 15 éve annak, hogy egy fekete hajú, hoszszúra nyúlt fiú jelentkezett a Tisza-parti stadionban egy toborzóra. A labdával ügyesen bánó srácon azonnal megakadt a csoportot szervező edző, Nemes István szeme, s nyomban ott is marasztalta. Voltaképpen ezzel a gesztussal kezdődött Paksi Péter (27 éves) labdarúgó-pályafutása, ami - akárcsak hasonló adottságú és tehetségű társainak - Szegeden nem igazán jelentett számára karriert... Beleegyeztek, mi több, meg is kapták értem az egy garnitúra szerelést. Ezért lepett meg Nagylaki Kálmán nyilatkozata, miszgrint, ő nem tudott arról, hogyan kerültem Linzbe... Álomvilág - Linzben 0 Kint, ugye, nemcsak focizol, hanem dolgoznod is kell? - Nincs láblógatás, nem unatkozom. Van mit csinálnom egész nap, este kilenc előtt soha nem érek haza. A már említett főnököm egy Európát behálózó kamionparkkal rendelkezik, fuvarozással foglalkozik. Belőlem olyan diszpécserfélét akar faragni, ezért egyelőre az a munkám, hogy figyeljem az „ügymenetet", s közben napi öt-hat órában nyelvet tanuljak. Hetente négyszer edzünk, mindig este, vasárnap pedig meccset játszunk. Délutánonként 12-14 éves gyerekeknek tartok foglalkozásokat, tehát a testnevelői és edzői diplomámnak is hasznát vehetem. 0 Elégedettek veled, gyorsan befogadtak a társak? - Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy hamar barátokra leltem. Csapatom, amely idegenben nem kapott ki, a 8. helyen áll, ám a feljutás a célunk. Védőt játszom, de nem úgy, mint itthon. Toppéi, a játékos-edzőnk (a Herthában, az Innsbruckban és Linzben is focizott) kíméletlenül hajt bennünket, végtelenül igényes ember. Ezt saját bőrömön is tapasztaltam. Úgy éreztem, jól megy a foci, megfelelek az elvárásoknak, mert senki sem kifogásolta játékomat. Szóval, azt hittem, minden rendben van. Egyik meccsünkön azonban az edzőm rádöbbentett, hogy álomvilágban élek. Szünetben alaposan lebarnított, holott egyszer sem hibáztam. Azt mondta, amit csinálok, az nagyon kevés az üdvösséghez, mert nem támadok (!), nem viszem fel a labdát, s nem vállalkozom kapura lövésre! A második félidőben apait-anyait beleadtam, s a dicséret sem maradt el: „Szuper voltál!" mondta az edzőm. 0 Az elmondottakból kiviláglik, hogy az osztrákoknál „lent" sem babra megy a játék... - Nem bizony, nálunk nincs olyan, hogy „fél gőzzel" játszol, mindig a maximumot kell nyújtanod, mert hamar elköszönnek tőled! A pénzért ezer-ezer schillinget kapunk a győzelemért - nagyon meg kell dolgozni. Tudásban, játékintelligenciában nem jobbak nálunk, de a szemléletük, a hozzáállásuk nem hasonlítható a mieinkhez. Rengeteget futnak, keményen ütköznek, az alattomosság viszont nem kenyerük. Náluk a küzdő jelleg dominál, sőt közelít a Bundesligában látottakhoz. Háromnégy év, és újra Európa élvonalához tartoznak majd! „Nem vagyok betojva..." 0 Te, a magyar, képes vagy ezt az elvet követni, s a tempót felvenni? - Nézd, ha nincs akaratod és önbizalmad, bele se vágj! Ha nem veszed fel a kesztyűt, leírnak, eltaposnak. Nem vagyok betojva, vállalom a megmérettetést. Már csak azért is, mert januárban egy hónapig a Vienna vendége leszek! A főnököm mondta korábban, ha jól játszom, szól, hogy nézzenek meg, s ha megfelelek, elenged! Elhozta a bécsiek edzőjét - én nem tudtam róla -, akinek tetszett a játékom. A többi leginkább rajtam áll, vagy bukik. A tavaszi idény kezdete előtt ismét hazajövök, s ígérem, őszintén elmondom, hogyan sikerült a „kirándulás", azaz maradok-e Linzben, avagy nyártól már a Viennában rúghatom a bőrt... GYÜRKIERNŐ