Délmagyarország, 1995. január (85. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-28 / 24. szám

1995. JANUÁR 28., SZOMBAT mm mí h * • Még mindig megdobogtatja a női szíveket • Halálhírét is keltették • Felesége ölne miatta Sean Connery, az ős-James Bond Sean Connery otthonában fogadta Dany Jucaud-t, a Paris Match újságíróját, hogy beavathassa titkaiba. — Milyennek tátja önmagát, amióta belépett a korosodó színészek kasztjába? — Türelmetlen és cinikus vagyok, főleg a szakmában. De erről igazából Micheline, a feleségem mesélhetne. Minél jobban múlik az idő, annál inkább észreveszem, hogy semmit sem tanultam a hibáimból. A pesszimista — Amikor megismertem Sean-t - mondja Micheline — , 24 éves volt és egykedvű. Nem szerette önmagát és nagyon borúsan látta a világot. Úgy gondolta, mindenki tehetségesebb nála. Én viszont biztonságot és életkedvet adtam neki. A kettőnk közötti munkamegosztás abból áll, hogy ö észreveszi a hibákat, én pedig megtalálom a megoldásokat. — Sean, Önről úgy beszélnek, ahogy egy szép nőről szokás. Micsoda teste van! Micsoda megjelenése! — mondják. De sóba nem említik az intellektusát Intelligens férfinak tartja-e magát? — Azt mondják, a szépség tükröződik az ember szemében. Amikor végeztem a James Bond.sorozattal, megkérdezték tőlem: „Mit csinálsz ezután?" Azt, amit tudok - válaszoltam. Mert eléggé naiv vagyok bizonyos dolgokat illetően. Helyesebben, nem olyan tájékozott, mim egyéb területeken. Különben nem követtem volna el olyan hibákat, mint amik megestek velem. — Terence Young azt mondja, Sean az egyetlen, akit még nem korrumpáltak a stúdiók. Ő egy igazi gyémánt. Ő a legtökéletesebb férfi, akit ismer. Hibátlan férfinak tartja-e? — kérdeztem Micheline L — Nem. Nagyon kemény tud lenni önmagával szemben cs másokkal is. Szigorúan itéli meg az embereket. — Ön olyan sztár, akitől távol áll az önzés. Honnan ez a tulajdonság? — Megpróbálom egyszerűen látni és csinálni a dolgokat. A hitvallásom: ne tégy olyat mással, amit nem akarsz, hogy veled is megtegyenek. Normális életet próbálok élni. focizni és bokszolni járok. Sétálok az utcán, ha ahhoz van kedvem. Nem bújok el magam elöl. A fösvény skót — Ön a férfiasság szimbóluma, a sz tnészmeslerség azonban inkább nőies foglalkozás. Vannak Önben nőies vonások is? — A játékhoz tudni kell mindent. Néha még a férfiúi büszkeséget is félre kell dobni miatta. — Van egy mondás, bogy Sean Connery először a James Bondsorozatban tűnt feL Neki találták ki a 007-es ügynök szerepét, mi több, sokan még ma is áUUják: ő volt a legjobb az öszszes közül. Később következtek a komolyabb filmek, a Hegylakó, Az Oroszországhoz, a Vadászat a Vörös Októberre és a többi j fösvény, mint a skót. Jellemző ez Sean-ra is? - Nagyon — válaszolja Micheline. — Képes kiborulni azon, hogy tíz dollárt feleslegesen adott ki, máskor viszont milliók folynak cl az ujjai között. - Mit tesz, amikor a nők ügy nyilatkoznak a sajtónak, bogy szenvedélyes kapcsolatuk volt a férjével? - kérdeztem újra MicbeUne-L - Ha csak egyszer is igaz lenne, megölném a nőt. Ennyi. - Beszélték, bogy gégerákja volt, s bogy nem biztatták semmi jóval.. - Immáron hét éve annak, hogy lézerkezelésen estem át, mert polipot fedeztek fel a gégémen. A betegség miatt hét filmszereptől estem el. Egy éve a kontroll alkalmával észrevették. hogy megint visszanőtt. Mivel az egyetlen mód szer, amivel végleg eltüntethetik a beteg sejtekei, a sugárkezelés, hat héten át sugaraztak Londonban. Nevet cseréltek - Miért mondták azt, bogy a bálát küszöbén áll? - Mert egy sajtótájékoztatón kiejtettem azt a szót a számon, hogy sugárkezelés. Mi mást tehettem volna? Ez volt az igazság. Egyébként ezeket a félreértéseket, rossz híreket kezdem megszokni. Ebben az évben már második alkalommal történik meg velem. Áprilisban a barátom és szomszédom, James Hunt ugyanazon a napon halt meg, mint John Connally, Texas volt parlamenti képviselője. Az, hogy a nevünket összecserélték, szinte magától jött, hiszen hasonlít a kiejtésük. Halálom híre eljutott IX'l-Afrikáig, bejárta a fél világot. - Ön nagyon szerencsés. Sokak álma, bogy élve megéljék a temetésüket. - Rengeteg ember telefonált akkoriban, és így megtudhattam, kik is az igazi barátaim. Micsoda év volt! Ma már nem nyugtalankodom, hiszen azt mondják, aki életében megéri a halálhírét, az sokáig él... Fordította: Horváth Ágnes i Mesél a páros. (Boncz Adám felvétele) „A Gösser, az egy kulturális centrum volt, a nagy beszélgetések és sörözések színhelye, ahová a próbák között, előadás után, vasárnap délelőttönként jártunk be. Egy törzsgárda alakult ki ott, én azt mondom, hogy Szeged jó értelemben vett elitjéből." Miss Saigon és Mr. Berger mert mTjrem' eiaí^dttm6- Vásári Mónika és Kőszegi Ákos a szegedi indulásról mondja üdvözlésképpen Mónika, miközben felhörpinti az utolsó korty serkentőt egy dermesztően hideg januári péntek délután az Operett Presszóban, ahol a találkát megbeszéltük. - Hála Istennek, sok a munka - magyarázza a fáradtság okát a művésznő —, most fejeztem be a próbát, este előadás. Makó Lajos-díjat kapott Mielőtt kérdezhetném: miért egyedül, hol a hites ura, nyílik az ajtó, s megérkezik Kőszegi Ákos, ő is egyenesen próbáról. „Bemelegítésképp" tolmácsolom a szegedi haverok üdvözleteit, ám túl sok szót azért nem ejtünk róluk, mert a Vásári-Kőszegi házaspár a nyáron majd egy hónapot töltött Szegeden, s valamennyi régi ismerőssel találkozott. Úgy fogadták őket, mintha hazajöttek volna. A két tősgyökeres pesti Szegeden kezdte színházi pályafutását, közel tíz esztendővel ezelőtt. — Már a főiskolai évek alatt játszottunk Szegeden, — kezdi Ákos a visszaemlékezést - én negyedéves koromban főszerepet. A Pethes György rendezte Ármány és szerelemben Ferdinándot alakítottam, Király Levente és Mentes Jóska voltak többek között a partnereim. A darab sikere után olyanynyira megszerettem a színházat, a várost, hogy gondolkodás nélkül elfogadtam a színház szerződési ajánlatát, s öt évig maradtam. Mindjárt az első évadomban öt főszerepet játszottam, s az ezekben nyújtott alakításaim alapján az első évben megkaptam — a színház kollektívájának szavazata alapján — a legjobb színésznek járó Makó Lajos-díjat. — ...és akkor már készülőben volt a frigy? Merthogy Mónika a főiskola elvégzése után Szegedre szerződött. V. M.: - Akkoriban már ismertük egymást, de azért a véletlen is közrejátszott abban, hogy én is Szegedre kerültem. A főiskoláról előbb Debrecenbe hívott Pethes Gyuri az Egy szerelem három éjszakájába, amit ő rendezett, s aztán ő csábított Szegedre, 1986-ban. — S a mi kis városunkban született a házasság? K. Á„: - Pesten köttetett, de a szegedi évek alatt. A szüleink itt élnek, így természetes volt, hogy itt legyen a házasságkötési cermónia, ám Szegedről sok barátunk feljött a lagzira. Többen voltak, mint a pestiek. — Kikre emlékeztek szívesen a szegediek közül? V. M.: - A lista hosszú. Nem soroljuk, mert azokat sértenénk meg, akiket kihagynánk. Nagyon sok civil haverunk, barátunk volt és van Szegeden. Kiszorulnak a civilek — A törzshelyeteken, a szegedi Gösserben — s ez itt nem a reklám helye — ma is sokszor szóba kerültök egy-egy régi sztori vagy pesti bemutatótok kapcsán, kivált Ákos, hiszen ő több évet töltött Szegeden, öt talán többen ismerték. K. A.: : — Számomra azért volt fontos ez a közeg, mert nemcsak a színház kötötte le a figyelmemet, nemcsak a kollegákkal érintkeztem, hanem azokkal is, akiknek játszottam, s nekem így könnyebb volt színpadra lépnem. V. M.: - Pesten ilyen nincs, leszűkül a baráti körünk a színháziakra, s a „civilek" jószerével kiszorulnak az életünkből. Nem tudom, hogy a fővárosi mentalitásban, vagy a mi munkatempónkban, az idő hiányában keresendő ennek oka, de az biztos, hogy az a szegedi társaság és társasági élet nagyon hiányzik. — Ha embereket nem is soroltunk, szerepeket biztosan mondtok, amik fontosak és emlékezetesek maradtak számotokra az indulás éveiböL V. M.: — Én lényegesen kevesebbet játszottam, mint a férjem, hiszen mindössze egy évadot töltöttem Szegeden. A Hair-ben jószerével valamenynyi női szerepben színpadra léptem, a Csárdáskirálynő mindkét női főszerepét, Sylviát és Stázit is játszottam. A legkedvesebb szegedi színházi emlékem a Hegedűs a házte• Nyári emlék a szabadtériről. Vásári Mónika és Bendegúz. (Révész Róbert felvétele) tőn, amiben Király Leventével volt egy közös jelenetünk, amit nagyon-nagyon szerettem. K. Á.: - Én körülbelül 15 főszerepet játszottam az öt szegedi esztendő alatt: a Hair Bergerjét, A vágy a szilfák alatt Ébenjét, a Hamlet és a Don Carlos címszerepét, A kőszívű ember fiaiban Jenőt, a Három cilinderben egy különös vígjátéki figurát, az Olivér című musicalben Fegin szerepét, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Ez utóbbi különösen emékezetes. A premieren 20-22 perces tapsot kaptunk, s elismerő kritikákat. Egyébként ez a szerep beugrás volt, hiszen eredetileg Király Leventének szánták, de sajnos ő a bemutató előtt 16 nappal megbetegedett. Helikopter és borzongás — Mónikát viszont e nyáron ismerte meg igazán a szegedi közönség a Miss Saigon női főszerepében. V. M.: - A szabadtérin 5 alkalommal énekeltem, aztán itt Pesten az Operettben folytattam, s szeptemberben közel hússzor énekeltem a Saigont. A darab óriási sikerrel megy itt Pesten is. Eredetileg úgy volt, hogy a szeptemberi 50 előadás után majd csak májusban vesszük elő újra, de a nagy érdeklődés miatt, a decemberi ünnepek alatt is játszottuk. Nyáron pedig 6-8 előadással visszamegyünk Szegedre. — Hol érezted jobban magad, a monumentális szabadtéri színpadán vagy itt, az Operettben? V. M.: - Szegeden látványra rendezték a Saigont, s én úgy érzem, a színészi alakítás nem tudott úgy „átmenni", mint a kőszínházban. Itt, az Operettben nincs olyan fantasztikus látvány, nincs helikopter, mint volt Szegeden - ami, legyünk őszinték, mindenkit megborzongatott - , itt nagyobb teher hárul a színészre, nagyobb figyelem az alakításra. Én talán ezért egy kicsit jobban szeretem a kőszínházban játszani a Saigont. — S ha már Mónikánál van a szó, akkor halljuk, milyen feladatok várják a közeli jövőben? V. M.: - Most mutattuk be Szakonyi Károly Adáshibáját a Karinthy Színházban, amiben főszerepet játszom, méghozzá olyan kollégákkal, mint Sztankay István és a Schütz Ila, akikkel élmény egy színpadon lenni. Most készülök a Vöröslámpás ház februári bemutatójára és a Maya címszerepére, amit márciusban mutatunk be, s amit az ugyancsak Szegedről indult Kovács Zsuzsa rendez. Majd ezek után egy musicalben játszom főszerepet. Az év végén pedig, novemberben. Japánba megyünk vendégszerepelni a Szolnoki Tibor rendezte Csárdáskirálynővel. - Kőszegi Ákost itt Pesten is ugyanügy jó szerepekkel kényeztetik, mint Szegeden? K. Á.: : - Három éves pécsi kitérő után, immáron három esztendeje játszom Pesten. Mikó István hívott az Arizóna Színházba. Amikor az Arizóna megszűnt, átszerződtem a Jószef Attilába, ahonnan egy év után Bálint András átcsábított a Radnóti Színházba. Most próbálunk egy különleges színházi csemegét, egy érdekes előadást. Szikora János rendezi az Álmok a császárságról című darabot. Ez a japán mű tulajdonképpen négy modern, úgynevezett No-játék, ami az emberi lét értelméről szól. Mind a négyben én játszom a férfi főszerepet. Közben forgatjuk az Öregberény című tévésorozat folytatását, játszom a Jószef Attila Színházban, Herceg Ferenc A Gyurkövics lányok című vígjátékában. Szóval, ahogyan Móni mondja, munka van bőven. Bendegúz vár Nos, ez a végszó, legalábbis Mónika számára. Hamarosan 6 óra, s neki 7-ig még át kell változnia Miss Saigonná. A művésznő búcsúzik, a művész úr még maradhat, mert neki „csak" próbája lesz kicsit később. A beszélgetés Mónika távoztával már nem a művészházaspárról szól, hanem arról a valakiről, aki szívüknek a legkedvesebb. A papa regél a négyéves Bendegúzról, aki ilyenkor - ha mindkét szülőnek előadása, próbája van a nagyszülőkhöz megy az óvodáitól. Ma este éppen így alakult, s ezért csak holnap, szombaton lesz együtt a család. No, meg majd nyáron űjra Szegeden, az úszóházon. Kalocsai Katalin