Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-31 / 307. szám

SZOMBAT, 1994. DEC. 31. SZILVESZTER V. • Nizza: ahová helybe jön a világ olaszok és angyalok alkották Párizs „mediterrán" fényei: a Notre Dame másolata Nizzában. (Fotók: Enyedi Zoltán Nizzáról azt tartják a helyiek, hogy egy hétre jön ide az ember, és egy életre marad. Itt senki nem csodálkozik semmin. A Cőte fővárosának lakói hozzá vannak - hozzá lehetnek - szokva, hogy nem kell elmenniük világot látni. A világ helybe jön. Idén a nizzai szállodák munkáltatóinak szervezete a vendéglátásról egy felmérést készíttetett. Kiderült, hogy a júliusi hónapban, mindössze 50 százalékos foglaltság mellett 113 nemzet fiai gyűltek össze nyaralni a városban. Érdekes lett volna tudni, ki hiányzott. A vidék két évszázada a világ egyik legkedveltebb üdülőhelye. Orosz arisztokraták „fedezték fel" téli tartózkodási helyként, majd angol üzletemberek láttak fantáziát benne. Nizza genovai barokk épületei mellé ekkor kezdtek emelkedni a Belle Epoque csodálatos palotái. A Negresco (ma a világ egyik legelőkelőbb szállodája), a Westminster Concord, a Palais Masséna (ma múzeum), és a Viktória királynő szállásául épített Regina Palace egy gazdag világ jelképei. Niké városa Görög hajósok alapították a Krisztus előtti VI. században, akiknek úton a marseille-i met• ropolis felé kiváló helyen feküdt a természetes kikötő. A IV. században a Nikéről elkeresztelt Nikaia már a nyugati görög kultúra egyik központja volt. A rómaiak meghagyták a göriig várost, s a terület egy másik magaslatán, Cimiéz-ben telepedtek le. Az Augustus császár által létrehozott provinciák között már szerepelt a Földközi-tengeri Alpok tartománya is. Fővárosa: Cimiéz. A gyönyörű dombon fejlett és gazdag római város állt; amfiteátrumában ma a világ egyik legnagyobb szabású jazzkoncertjét rendezik nyaranta. A várost a VI. században barbárok fogták ostromba, ellenük egyesült a görög és a római település és jött létre a mai város elődje. A katalán és az Anjou birtoklás, a savoyai grófságtól függés már az óváros mai arculatát alakította. A XVI. századtól Nizza és környéke önálló grófság lett, amelynek gazdagságára nem egy szomszédos uralkodó tekintett irigykedve. 1543-ban I. Ferenc francia király még Szulejmán török szultánnal is hajlandó volt szövetkezni a nizzai grófság elfoglalására. A törökök megtámadták a várost, de egy helyi kereskedő lánya, a város Jean d'Arc-ja, Caterine Seguraine fellelkesítette és győzelemre vezette a védőket. A vár, melyet a törökök ostromoltak, ma már nem áll, csak romjaiban. XIV. Lajos, a Napkirály romboltatta le. Trubadúrok öröksége Egy jeles breton egyetemi tanártól hallottam a dél-franciákról, hogy: 1./ ezek nem igazi franciák, 2./ csak ülnek a gazdag babérjaikon, de sem a tudományban, sem a szellemi életben nem alkotnak semmit. Hogy nem igazi franciák, abban van valami. A várost csak 1860-ban, III. Napóleon idején nyerte el a francia állam, bár az olasz szomszéd többször is kísérletet tett visszaszerzésére. Nemzetiségi problémák mindenesetre nincsenek: a nevek többsége olaszos hangzású, de mindenki franciául beszél. A nizzai utcák francia neve alatt sok helyütt nizzard nyelvű feliratot is látni, a régi provanszál nyelv némileg elolaszosodott változatát. E nyelvet állítólag még a múlt században is használták és a vidékükre oly büszke helyiek szerint világnak a költészetre legalkalmasabb Franciák, nyelve volt. A hajdani trubadúrok öröksége. Egyáltalán nem igaz viszont, hogy a Cote d'Azur fővárosa eltunyult gazdagok gyűjtőhelye. Ha így volna, Nizza és környéke nem lenne nagy egyetemi és gazdasági központ, számos kiemelkedő művészeti alapítvány színhelye. Igazság szerint a ridegebb északkal szemben ez a város költők és festők igazi mediterrán Mekkája lett. Picasso az antibes-i várban dolgozott, Chagall és Matisse Nizzát választotta lakóhelyéül, utóbbi munkáival lépten-nyomon találkozni. Raoul Dufy és Nizza elválaszthatatlanok, Braque legnagyobb kiállítása St. Paul de Vence-ban van, Apollinaire itt érettségizett, Cendrars pedig innen jelentkezett az idegenlégióba. És persze a Kis herceg. Merthogy ő is Garsse-i, provanszál születésű. Élen a szolgáltatások A Riviéra szinte teljesen a szolgáltatóiparból és a mezőgazdaságból él. Jótékonyan hiányzanak az iparvidékek, bár a keskeny tengerparti sáv kivételével nem is igen maradna hely az iparnak. Csak Nizzában több mint 500 szálloda működik, többségük meglehetősen borsos áron. Igaz, a két- és háromcsillagos szállodák árai nem kisebbek, mint az őrült budapesti szállodaárak, és itt még tiszta levegő is van. A szolgáltatóipar túlsúlya folytán az egész vidék működése néha bizonyos szakszervezetek foglya. Minden évben beüt valahol a krach. Hol a vasutasok, hol a légiirányítók, hol a vendéglátóipari alkalmazottak sztrájkolnak, de az is előfordult már, hogy a part szerencsejátékra vágyó vendégei voltak kénytelenek pár napra megtartóztatni magukat, mert a kaszinók krupiéi szüntették be a munkát. Szerencsejáték lehetőségben pedig nincs hiány. Rég elmúlt az az idő, amikor francia területen tilos volt kaszinót működtetni: épp a néhány kilométerre fekvő Monte-Carlo sikere hozta meg a kedvet az üzletághoz, amely eredetileg szintén a téli szezonhoz kötődött. Karnevál Ha téli szezon, akkor viszont: karnevál. A nizzai karnevál őse az óváros szűk utcácskáinak farsangi körmeneteiben keresendő, állítólag már a IV.-V. században is tartottak felvonulásokat. Az újkori idegenforgalom megjelenésével aztán a nizzai lett a világ legnagyobb és legszínesebb karneválja. A híres festő, Alexis Mossa kapta az első felkérést kartonból készült karneváli figurákra és a karneváli király alakjának elkészítésére. A múlt század végén minden februárban koronás fők és udavaroncok serege tartózkodott itt, a felvonulás ekkor került át a szűk óvárosból a kiépült újvárosba. A királyi karnevált követte a virágkarnevál, melyhez hasonló virágesőben mediterrán vidéktől távol élő embernek aligha volt még része. A nagy konc A Cote d'Azur politikai vezetése hagyományosan a jobboldali pártok kezében van, és ezt a helyhatósági választásokon rendszeres biztonsággal érvényesítik is. A régió Párizs után Franciaország második legfejlettebb vidéke; szemben a nagy iparvidékekkel, a baloldali pártoknak Nizzában a szavazások előtt nehezebb híveket találni. A másutt befolyásos (vannak megyék, ahol egyenesen többséggel rendelkező) Francia Kommunista Párt pedig egyenesen megtalálhatatlan itt. A figyelmes és szerencsés szemlélődő egy kis bekötő utca egyik házán találja a parányi réztáblát: a kommunista párt irodája. Épp a nagy „konc".miatt a tartományi és helyhatósági választások előtt a dél-francia településeken sokkal nagyobb a tülekedés mint másutt. Tavalyelőtt a tartományi tanács elnöki tisztéért két nagyágyú, a radikális baloldali Bemard Tapie és a szélsőjobboldali Jean-Marie Le Pen is ringbe szállt. Igaz, mindkettő veszített. A Médecin polgármester-dinasztia 1990-es dicstelen távozása óta - az ingatlancsalást elkövető Jaques Médecint a múlt hónapban adták ki az uruguayi hatóságok*- Nizza polgármesteri széke nem éppen stabil ülőalkalmatosság. A Jaques Médecint követő polgármesternek a rossz nyelvek szerint tavaly azért kellett lemondania, mert olasz származású feleségét dél-franciaországi maffiakapcsolatokkal gyanúsították meg, márpedig a maffia fogalma Mentontól Marseille-ig nemcsak szóbeszéd. Itt fogták el - ugyancsak tavaly - a franca és az olasz hatóságok a nápolyi camorra fejét; a televíziós híradók jóvoltából az egész világot bejárták az elfogás képsorai. Ugyancsak e tartományban - Toulonban - történt, hogy a város esélyes polgármesteijelöltjét autójában lőtték le egy elévágó motorkerékpárról. Az eset után poltikai gyilkosság gyanújával a város több képviselője vizsgálati fogságba került, bizonyíték htján azonban itt is a maffiakapcsolat homályos elmélete kerekedett felül. Arabok és művészi betörők Az ember hajlamos a francia krimik szerzőit kissé túl élénk fantáziával megáldottnak tartani. Pedig ami Nizzában, Cannes-ban vagy Antibes-ban időnként megtörténik, az néha a fantáziát is felülmúlja. Két éve az amerikai fllmvállalat, a Metró Goldwyn Mayer egyik tulajdonosát rabolták ki fényes nappal, útközben. A rablók miután az áldozat autója elhaladt, közlekedési táblákkal terelték el az Antibes és Nizza közötti egyik út szakaszát, majd megállították és kiráímolták a nyaralni igyekvő filmcézárt. A betörői fantáziának leginkább kitett üzletek természetesn a nizzai belváros és a cannes-i Croisette ékszerüzletei, amelyek között több „történelmi" betörés helyszíne is van. Persze nem minden bűntény „művészi", amelyet a Riviérán követnek el. A helyi Nice Matin meglehetősen bő tálalásait olvasva feltűnik, hogy a törvénybe ütköző tettek jó részét azok az észak-afrikai bevándorlók követik el, akik miatt az utóbbi években Európa legliberálisabb bevándorlási törvényét szigorította meg a francia nemzetgyűlés. Ez az oka annak is, hogy a déli partvidéken sokszor teret kapnak a szélsőjobbos Nemzeti Front eszméi is. Le Pen szerint a bűnözőkérdésnek egyetlen megoldása lehet: ki kell toloncolni az arabokat. Ez azonban nem ennyire egyszerű, hiszen az arabok és nyugat-afrikaiak nem első generációs bevándorlók. Sokuknak a nagyszülei érkeztek Franciaországba és az első világháború balkáni frontjain harcolva (a szegedi helyőrség 1919-ben jórészt szenegáli gyarmati haderőből állt) szereztek állampolgárságot. A vasfüggöny leomlása után persze megérkeztek KeletEurópa szerencselovagjai is: azóta nyaranta „Cserepes sori" hangulat uralkodik az óvárosokban. El kellett telnie egy kis időnek, amfg a franciák is rájöttek, hogy az itt a piros, hol a pirost játszó román cigányoknak kevesebb az idegenforgalmi értékük, mint azt eleinte gondolták. Panek lózsef Szeged testvérvárosa: a szépség, a gazdagság és a művészetek paradicsoma Az Angol sétány és az Angyalok öble. Nizza tengerpartját nyaranta több százezren keresik fel Villefrance sur Mer kis kápolnáját a híres francia költő, filmrendező, képzőművész, Jean Cocteau újította fel