Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-31 / 307. szám

II. SZILVESZTER SZOMBAT, 1994. DEC. 31. Európának 1590-ben portugál kereskedők hoztak először hfrt Tajvanról, s el is nevezték „llha Formosa"-nak, gyönyörűséges szigetnek. 1624-től a hollandok uralták, majd 1683-ban a mandzsuk Kfna Eucsien tartományához csatolták. Az 1895-ös japánkínai háború idején megszállták a japánok, s csak 1945-ben került vissza Kínához. A polgárháborúban vesztes Csang Kajsek, a Kuomintang (Kínai Nemzeti Párt) vezére 1949-ben kétmillió hívével átvonult Tajvanra, amely azóta - bár a nemzetközi jog szempontjából továbbra is Kína részét képezi - önálló fejlődési irányt követ. Évtizedekig Tajvan képviselte a kínai érdekeket a nemzetközi szervezetekben, de 1971-ben a Kínai Népköztársaság átvette a helyét az ENSZ-ben, s a tagállamok ezután a kommunista „népi" Kínával létesítettek diplomáciai kapcsolatot. 1975-ben bekövetkezett haláláig Csang Kaj-sek elnök határozta meg Tajvan politikáját, s rendszerét csak a '80-as években kezdték demokratizálni. 1986-ban engedélyezték új politikai pártok alakítását, s 1989 decemberében rendeztek először többpárti választásokat. Ezen a Kuomintang megszerezte ugyan a szavazatok 58 százalékát, de jelentós pozíciókat szerzett ellenzék is. Ottjártunkkor épp helyhatósági választásokra készülődtek, fgy megfigyelhettük a hazainál sokkal harsányabb választási kampányt. A nagyvárosok utcái teli voltak a jelöltek léggömbjeivel, kétméteres, színes műselyem zászlóival, amelyekre a programjukat, fotójukat nyomtatták. Robogókon hirdetőemberek szelték keresztül-kasul a várost, s hangszóróval kampányoltak jelöltjeik mellett. Tajvan a robogók szigete, motorkerékpárból egy főre számítva itt van a legtöbb a világon. A nagyvárosokban - a főváros, Tajpej kivételével szinte nem is találkoztunk gyalogosokkal, nincs is járda, mindenki autóval vagy robogóval, rosszabb esetben kerékpárral közlekedik. A forgalom és a légszennyezettség félelmetes, ezért a legkisebb boltban is sokféle légszűrő gézmaszkot árulnak. Az évtizedekig egyeduralkodó Kuomintang továbbra is kitart amellett, hogy a sziget egy napon újra egyesül az anyaországgal. Ezt a politikát elsősorban a Csang Kaj-sekkel Tajvanra menekült kétmillió kínai és leszármazottaik támogatják. A lakosság 80 százalékát alkotó tő/.sgyökcrcs tajvaniak többsége a Demokratikus Haladó Párt híve, amely Tajvan önálló államiságát tűzte zászlajára. (A december 3-i választásokon a Kuomintang elvesztette a főváros polgármesteri tisztségét az ellenzéki Demokratikus Haladó • Tajvan: farkasszemet nézve Kínával A Távol-Kelet Dávidja Párttal szemben. Ez az eredmény a kormányzat számára komoly figyelmeztető jel a közelgő 1996-os elnökválasztás előtt.) Nem nehéz megérteni azokat a tajvaniakat, akik nem lelkesednek a szegény anyaországhoz való csatlakozásért. Formosa nemcsak gyönyörű, hanem gazdag is. Valutatartalékai megközelítik a 90 milliárd amerikai dollárt, s ezzel Japán mögött második a világon. 1992-ben az egy főre eső GNP (bruttó nemzeti termék) 10215 USD volt, s évi 6-8 százalékkal növekszik. A munkanélküliség mindössze 2,6 százalékos, az infláció évi 4 százalék körül mozog. Amikor vendéglátóinkat a tajvani gazdasági csoda titkáról faggattuk, mindig ugyanazt a választ kaptuk: sokat dolgoznak. Természetesen nem ilyen pofonegyszerű a válasz, a titok nyitja sokkal inkább a szisztematikus iparpolitikában keresendő. A II. világháborút követő néhány év újjáépítéssel, földreformmal telt. Az '50-es években az importot helyettesítő iparágakat fejlesztették, s az élelmiszeripari termékek exportjával teremtették elő az importhoz szükséges valutát. A '60-as évek a könnyűipar évei voltak, s az átlagosan évi 27 százalékos exportnövekedéssel megalapozták a következő évtizedek fejlődését. A '70-es években az addig felhalmozott tőkére építve a tőkeigényes iparágak (acélipar, kőolajfeldolgozás, telekommunikáció) kerültek előtérbe, s hatalmas infrastrukturális beruházásokba kezdtek. A '80-as évek a technológia-igényes iparágak évtizede lett. Az amerikai Szilíciumvölgy mintájára a nagy egyetemek mellett ipari parkokat hoztak létre. Amikor a szegedi zenekar a 330 ezer lakosú Hszincsuban adott koncertet, lesétáltunk a domboldalon épült hangversenyteremből a városba. Kilométereken keresztül mást sem láttunk, mint egy-két emeletes házakat, amelyek földszintje utcára nyíló hatalmas helyiség volt, amit egyszerre használtak üzletnek, garázsnak, tévészobának. Por, füst, kosz mindenütt. Egy idős bácsika a protézisét az utcára folyó slagnál mosta, a piacon földre terített papíron darabolták a húst, gyanús illatok terjengtek a hagyományos kínai szabadtéri étkezdékből... A gazdagságnak nyoma sem volt, nem értettük, minek egy ilyen városnak ezer személyes koncertterem, egyáltalán ki fizet majd több száz tajvani dollárt (1 tajvani dollár = 4,2 forint) a belépőjegyekért. Amikor visszatértünk a dombra, s az ellenkező irányba indultunk, ott egy másik világ tárult elénk. 580 hektárnyi gyönyörűen parkosított területen az elmúlt 10-15 évben épült fel a Tajpej dísztere, középen a Nemzeti Koncertterem A bibliai Dávid és Góliát története jutott eszembe a KLM Boeing 747-es óriásgépén, amikor a nagy Kína melletti kis ráktérítöi szigetről, Tajvanról repültünk haza a nagyszerűen sikerült turné után a Szegedi Szimfonikus Zenekarral. A 36 ezer négyzetkilométer területű, 20 millió lakosú Tajvani Kínai Köztársaság évtizedek óta farkasszemet néz a hatalmas Kínai Népköztársasággal. Többet ésszel mint erűvel - vallják a tajvaniak, s a sziget Kelet-Ázsia legdinamikusabban fejlődő kistigriseként bizakodva tekint a jövőbe. tajvani tudományos kutatás legfontosabb intézménye, a Hszincsu Tudományos Ipari Park. Ebben az ázsiai Sziliciumvölgyben 130 csúcstechnológiát kutató és fejlesztő vállalat tevékenykedik, jelentős adókedvezményeket és kutatási, oktatási támogatást élvezve. 1991-ben közel 3 milliárd USD értékű új technológiát alkalmazó terméket állítottak itt elő. A terület egyben egyetemi campus is, hiszen az oktatás és a kutatás teljesen összefonódik. Bármerre jártunk, mindenütt hatalmas beruházásokkal találkoztunk, folyószabályozással, autópálya- és felüljárórendszer építési munkálataival. A nagyvárosokban, Tajpejben, Tajcsungban, Hszincsuban szinte minden sarkon új toronyház épül. Ezek a beruházások az 1990-ben beindult hatéves nemzeti fejlesztési terv részei, amely az infrastruktúra gyorsított ütemű fejlesztését tűzte ki célul. A szédítő fejlődésnek vannak árnyoldalai is. Az amerikai hamburgerkultúra rohamosan terjed, s ez különösen a nagyvárosok új negyedeiben szembetűnő. Igyekeznek az amerikai és az európai szokásokat meghonosítani, a reklámplakátokról szőke, kék szemű európaiak mosolyognak ránk, az üzletekben a legújabb francia parfümöket, olasz divatcikkeket kínálják, s az amerikai videójátékoknak is nagy keletje van. A fővárost kivéve ritkán lehet európai turistákkal, találkozni, ezért magyar csoportunk vidéken sokszor nagy feltűnést keltett. A tajvaniak rendkívül kedvesek, türelmesek, gondolkodásmódjukat a taoizmus, a buddhizmus és a konfucianizmus hatja át. Légy hű önmagadhoz, és légy jó másokhoz... tanította Kung Fu-ce, s úgy tűnt, ezt a tanítást a tajvaniak megfogadták. A sziget egzotikus kultúrájából a zsúfolt koncertprogram miatt keveset ismerhettünk meg. Az amerikai metropoliszokhoz hasonlatos modern fővárosban láttuk a XVIII. században épült buddhista szentélyt, a Lungshan (Sárkány hegy)-templomot, amely a tajvani templomépítészet legszebb példája: a kőoszlopok életre kelnek a díszesen faragott sárkányok hátán táncoló mitologikus figurák között. Ez a templom nem múzeum, látogatásunkkor teli volt imádkozókkal: súlyos betegekkel, s fiatalokkal is, nemcsak öregekkel. Lenyűgöző a pekingi Ég Oltárára emlékeztető kecses tetőkiképzéssel épített monumentális Csang Kaj-sek Emlékcsarnok a két klasszikus kínai stílusú épülettel, a Nemzeti Színházzal és a hangversenyünknek helyet adó Nemzeti Koncertteremmel. Dávid Chen, a vendéglátó Tajvani Szimfonikus Zenekar igazgató-karmestere gondoskodott róla, hogy a változatos és gazdag kínai konyhaművészetből minél többet megismeijünk. A Távol-Keleten az étkezés mindig az élet legfontosabb része volt, ezért a gasztronómia a kifinomult művészet rangjára emelkedett. A kínaiak számára talán nincs is pontos határ a táplálék és a gyógyszer fogalma között. Jól ismerik az ételek tápértékét, rengeteg zöldséget, a szervezet számára könnyen hasznosítható növényi alapanyagot használnak, így konyhájuk talán a legegészségesebb, legkiegyensúlyozottabb. A 2-3 órán át tartó „szertartásokon" átlagosan 12-16 fogásból válogathattunk, mégsem rontottuk el a gyomrunkat. A fogások sorrendje az európai ember számára szokatlan: előbb a hideg és meleg sülteket tálalják, majd a főételeket egyszerre teszik a köralakú asztal forgatható belső korongjára, ahonnét mindenki ízlése szerint szedhet. A lakoma közepén két-háromféle levest is adnak, majd a rizs, a desszertek és a gyümölcsök következnek. Vendéglátóink nagyon büszkék voltak arra, hogy Tajvanon ötvennél több különleges szubtrópusi gyümölcs terem. Minden étkezésnél választhattunk mézédes almát, narancsot, óriási szemű szőlőt, ananászt, több féle dinnyét, mangót, maracuját, kiwit, papayát. Nekem a Buddha feje ízlett legjobban, amit az egyik fogadáson a legkülönlegesebb desszertként tettek az asztalra. Ez a zöld színű, toboz alakú gyümölcs állítólag csak Tajvan keleti részén honos, 7 éves korában kezd teremni, a gyümölcse nagyon romlandó, még a leszedés napján el kell fogyasztani. Lágy zöld héja a legfinomabb vaníliakrémnél is finomabb sűrű sárga krémet rejt. A legmozgalmasabb vacsoránk a tajcsungi ezer férőhelyes Horng Diing önkiszolgáló étteremben volt,, ahol a 289 tajvani dolláros belépődíjért ehetettünk, ihattunk amennyit csak bírtunk. Legalább százféle étel, levesek, saláták, húsok, ismeretlen tengeri állatkák, gyümölcsök közül lehetett válogatni, csak minden fogásért közelharcot kellett vívni az elképesztő tömegben. A legkellemesebb estét Tajcsung legdrágább éttermében töltöttük, ahol vendéglátóink díszvacsorát adtak tiszteletünkre. A hangulat akkor hágott tetőfokára, amikor Látó Ferenc és „népi zenekara" játszani kezdett, s a magyar csárdástól megrészegülve az egyik tajvani muzsikus felpattant a pódiumra, s fergeteges ugrabugrát rögtönzött. A fogadások, vacsorák étlapjáról érdemes egy kis ízelítőt adni: a bai fan a főtt rizs, a chao fan a sült rizs, gyakran tálaltak Ho tuei dan chao fant, vagyis tojással, kockára vágott sonkával és borsóval hirtelen átsütött főtt rizst. Különlegesség a pi dan a száznapos tojás (sok helyen ezerévesnek is nevezik) amit úgy készítenek, hogy a faszén hamuját mésszel és sóval összekeverik, erős teával péppé gyúrják, s ebben három hónapon át tárolják a tojásokat. Miután megkóstoltuk, kiderült, hogy ízéhez képest még taszító külleme is gyönyörű. Mennyei viszont a forró kukoricakrém és a földi mogyorókrém leves, a sertéshúscsíkok bambuszrüggyel, a pekingi kacsa, a hirtelensült lótuszgyökér gombával és bambuszrüggyel, a párolt vegyes zöldség fehér mártásban, az apró rákgolyócskák hirtelen sütve, a pisztráng párolt gyömbérrel, újhagymával, a chilis vörösboros marhatokány, az asparagus saláta, a párolt kagyló osztrigamártásban, a sült tintahal zellerrel, a sült édesvízi garnélák, a szálas tengeri moszat. Kevésbé ízlett a szójasajt, a dowfu (tofu), amit különleges érlelési eljárásokkal a szója kisajtolt levéből nyernek. A tajpeji koncert előtt Dr. Ványai Éva alpolgármestert. Acél Ervin karmestert és feleségét, valamint a Délmagyarország tudósítóját ötórai teára hívta Shen Hsueh-Yung professzorasszony, a kormány Kulturális Tanácsának elnöke. Az angolos eleganciájú és európai műveltségű hölgy énekesnő volt, járt már hazánkban is, leánya Innsbruckban él, ezért gyakran repül Európába. Tea közben kellemes beszélgetés alakult ki a kulturális kapcsolatokról, a két zenekar közös terveiről. Shen asszony végül egy ajándékcsomaggal lepett meg bennünket, különös figyelmességről árulkodott, és rendkívül rokonszenves volt, hogy nemcsak a kínai népzenéből, hanem a tajvani hegyekben élő néhány százezres maláj-polinéziai őslakosság dokumentum értékű népzenei felvételeiből is kaptunk egy CDnyi ízelítőt. Nehéz lenne megjósolni, mit hoz a jövő, a világpolitika alakulása a sziget számára. A következő évtizedben Hongkong és Macau visszatérése leköti majd Kína figyelmét. Tajvan is ebben bízik, de a biztonság kedvéért a világ egyik legihodernebb védekezésre felkészített hadseregét tartja fegyverben. Az ázsiai Dávid és Góliát kiegyezése vagy erőpróbája nem kerülhető majd el... Fotó és szöveg: Hollós: Zsolt