Délmagyarország, 1994. december (84. évfolyam, 282-307. szám)

1994-12-10 / 290. szám

KINCSKERESŐ SZOMBAT, 1994. DEC. 10. Advent Advent az öröm és az örömszerzés ideje. Földíszíthetjük a lakást adventi jelképpel. Fenyőágakat tehetünk a vázákba, kicsi, szalmából készített csillagokkal. Készíthetünk adventi házikót vagy naptárat, átvilágítható képeket, ami mögé gyertyát állítunk. Néhány fenyőgallyból az adventi koszorút is könnyű elkészíteni, lila szalaggal és négy Illa gyertyával díszíthetjük, és fölakaszthatjuk, vagy egy kis asztalra állíthatjuk. Meggyújthatjuk az adventi koszorún a gyertyát: az első héten egyet, a másodikon kettőt, majd hármat, és végül mind a négyet. Ezen a hét végén már a második gyertyát gyújthatjuk meg a koszorún. Advent a várakozás ideje. Jézus jövetelét várjuk. Annak örülünk, hogy Jézus karácsonykor megszületett. Azt hirdeti nekünk, hogy Isten szeret minket. Az adventi idő jó alkalom arra, hogy a körülöttünk élőknek megmutassuk szeretetünket, örömet szerezzünk nekik. Hogy megvigasztaljuk azokat, akik szomorúak, segítsük azokat, akik magányosak. GERGELY ZSÓFIA RAJZA Bayer Béla Betoppant. Itt a december. Zúzmara ül a fákra; Dacos barázda emlékezik, a kalász-loboncú nyárra. Karácsony készül Szotyog a hó. Alkonyul. Feslik az égi dunna; Rögök ölében mag pihen, mintha aludna. Karácsony készül angyalruhásan, a havon csillag-virág, elindul lassan a három királlyal, kezében olajág. (A Kincskereső 1987. decemberi számából) Hapcimanó Hogy ki a Hapcimanó? Pirinyó kis emberke a Hapcimanó, kajla lábú, ráncos képű, vörös orrú. Fekete malaclopóban jár, a fekete malaclopón van egy nagy, lötyögős csuklya, azt a nagy, lötyögős csuklyát legtöbbször annyira a fejére húzza a Hapcimanó, hogy az arcából csak az a nagy vörös orra kukucskál ki, hanem az aztán messzire fénylik, akár az érett paprika. Hogy hol van a Hapcimanó? A Hapcimanó legszívesebben a nyirkos ereszcsatornákban kuporog, fönt a házak legtetején. Onnan kukucskál le az utcára. Mert az arca ugyan kicsike, hanem a két apró szeme olyan jó, hogy a sasé se jobb annál. Amikor azután esik az eső, s az utca csupa pocsolya, a rakoncátlan lurkók meg addig tapicskálnak a pocsolyákban, amíg meg nem vizesedik a lábuk, akkor Hapcimanó lemászik a csatornán, villámgyorsan és alig-alig észrevehetően belecsíp az orrukba, aztán LUKACSEVITY DIANA RAJZA másnap valamennyi lurkó náthás. - Hapci! - tüsszentenek sorra. Vagy: - Pciha! Némelyik meg úgy, hogy: - Há-ácsi! Vagy éppéen: - Há-ápp-csihi! Hanem ez bizony nem nevetni való, mert ilyenkor folyton-folyvást orrot kell fújni, és a többi gyerekkel játszani meg éppenséggel tilos. Néha még egész nap az ágyban is kell maradni annak, aki náthás, ez pedig igen-igen keserves dolog. A Hapcimanó különben azt is ugyancsak lesi, hogy betakaróznak-e szépen a gyerekek este az ágyacskájukban, főleg télen, őrizkedjetek hát nagyon a manótól, s ha valaha az utcán játszotok, és kezdtek fázni, mert elhűl a lábatok, akkor gyorsan, gyorsan futkározzatok egyet. Mert a Hapcimanó résen van ugyan, hanem a lába, az olyan kurta, és olyan kajla, hogy azt a gyereket, aki gyorsan elszalad előle, sohanapján se éri utol. Faragó Ibolya Klára: Kutya Peti ajándéka Egyszer volt, holt nem volt, volt egyszer egy Kutyacsalád. Ez a család Állatországban élt. Takaros kis kutyaházban laktak. A háznak piros teteje volt, ablakain vidáman szűrődött ki a fény a téli sötétségbe, a kéményből kanyarogva kígyózott ki a füst. Kutyamama kutyadalt dúdolgatva kavargatta a fazékban a vacsorára való csontot. Kutyapapa épp akkor ért haza a munkából. A csizmájáról veregette éppen le a havat. A jó meleg szobában az öt kis kutyagyerek arról beszélgetett, hogy milyen jó a tél, és arról is, hogy hamarosan jön a Mikulás. Kutya Marci azt mondta, hogy ő egy nagy csontot szeretne a Mikulástól. Ő volt egyébként a legkövérebb. Kutya Máté egy labdát szeretett volna, Kutya Peti társasjátékot. Kutya Marcsa babát kért, Kutya Juli pedig könyvet szeretett volna. Azt is elhatározták, hogy másnap kimennek a hóba játszani. Úgy is tettek. Reggel szánkóval és korcsolyával rohantak ki a házból. Hógolyózni kezdtek, szánkóztak, korcsolyáztak, végül még hóembert is építettek. A kölykök közül négy be is tartotta a mama tanácsát: Kimelegedve ne vegyék le a kabátot, sapkát, sálat! Kutya Peti levetkőzött és így jól megfázott. Este már a kutyadoktort is ki kellett hívni. Gyógyszert írt a doktor és szigorú fekvést rendelt el a kiskutyának. A négy testvér továbbra is mehetett játszani, csak szegény kis Peti nem, betegen feküdt otthon. Nagyon megbánta könnyelműségét. Arra gondolt, hogy neki most már a Mikulás sem hoz semmit, mert ilyen rendetlen, szófogadatlan volt. Szomorúan múltak a napok. Egyszer Kutya Peti azt álmodta, hogy jött a Mikulás és testvérei csizmáját színültig rakta ajándékokkal, az övét pedig üresen hagyta. Keservesen sírdogált álmában. Mikor felébredt, erősen megfogadta, hogy többé nem lesz szófogadatlan. Aznap este járt a Mikulás. Peti szégyenkezve ment testvéreivel az ablakhoz: azt gondolta, minden úgy lesz, mint álmában... De csodák csodája!... Az ő csizmájában is volt ajándék!... Peti meglepetten nézegette. Azon gondolkozott, vajon ki mondhatta meg a Mikulásnak, hogy ő ezentúl jó lesz. Aztán arra gondolt, hogy kár ezt kérdezgetni, mert a Mikulás úgyis mindent tud és szereti a gyerekeket. Ettől kezdve soha többé nem volt könynyelmű és szófogadatlan. A decemberi Kincskereső A keresztény ember legbensőségesebb ünnepét Ady Endre Kis, karácsonyi éneke mellett egy népdal-szőttessel és egy lírai szépségű középkori himnusszal (Állt a bájos Istenanyja...) köszönti a KINCSKERESŐ decemberi száma. És mivel karácsony a szeretet ünnepe is, a magyar költészet kincsestárából ezúttal Tóth Árpád és Nagy László versei szólnak hozzánk a lélek dolgairól. No meg a SZÍVHANGOK új sorozata, mely számos olvasónk kérésére válaszolva a felnőttéválás folyamatát kutatja. Egy estényi Kölyökidő címmel a KINCSKERESŐ 20. születésnapján történt tortaszeletelésről, az ünnepi műsorról ad hírt a krónikásunk: Gőzön Ákos. És, hogy azok is ízelítőt kapjanak a Kölyökidősök színvonalas műsorából, akik nem lehettek jelen a nevezetes eseményen, bőven találhatunk fotókat is róluk, sőt a kincset érő sztár-autogramok sem hiányoznak! Ezen túl az évfordulóhoz kapcsolódó, Hajdú-Bihar megyei ünnepi találkozásokrol is szó esik. „Ki ne ismerné a Tündért, a Szegény Dzsoni és Árnikát vagy éppen A kisfiú meg az oroszlánok történetét? No és ki ne lenne kíváncsi arra, hogy milyen gyerekkora lehetett annak az írónak, akinek a könyvei, olvasása nélkül talán már el sem képzelhető igazi gyerekkor...?" - olvashatjuk Lqzár Ervinről a BARÁTKOZÓ-TALÁLKOZÓ című új rovatunkban. Elsőként vele találkozhatnak, barátkozhatnak a Kincskereső-olvasók, ő mesél gyerekkori élményeiről, szülőföldjéről. És rögtön az interjú után egy nagyon álmos mesehősről olvashatunk, aki nem más, mint Szörnyeteg Lajos, a legjobb szívű behemót. A Négyszögletű Kerek Erdőből egy másik, nem kevésbé érdekes erdőbe lépve újra találkozhatunk folytatásos regényünk bájos szereplőivel: Bambi-val és barátaival. A KINCSES TEÁTRUM az Olvasópróba című, diákszínpadra kívánkozó vidám jelenet mellett egy érdekes különkiadással jelentkezik, melyben két Nyilas Misi, azaz Csányi Attila és Hollei' Zsombor, a Légy jó mindhalálig musical szegedi főszereplői válaszolnak Czene Zoltán kérdéseire. A LÁNGESZŰ MÓKAMESTEREK rovatunkban Arany János tollából egy szellemes János vitéz-átírást olvashatunk, mely a kor újságírói nyelvezetének paródiája. Ugyanitt az anagrammakészít és titkaival is megismerkedhetünk. A francia nyelvet kedvelők számára újabb lehetőséget kínál a Kincskereső: műfordításbeli jártasságukat bizonyíthatják. A legjobb versfordítók természetesen könyvjutalomban részesülnek. Az OLVASÓLÁMPA fénye ezúttal H. B. Stowe Tamás bátya kunyhója című népszerű regényét világítja meg. És, hogy a pályázatokról is szó essék, a GÉPZENGÚZ-pályázat eredményhirdetése után az elsődíjas Orsós Zsolt írását is elolvashatjuk Zobb és Bob izgalmas kalandjairól. A JÁTÉKMESTER sorozat most a tangram nevű ősi kínai kirakójátékot ajánlja a játszani szeretők figyelmébe, s a fejtörők hívei is hasznosan szórakozhatnak a „Karácsonyi könyvajánlat" című rejtvény megfejtése közben. Nos, ha igen, akkor most jól nyisd ki a szemed, mert megtudhatod, hogyan lehet karácsonykor boszorkányt látni, mi lesz a neve a jövendőbelidnek, vagy azt, mikor fogsz megházasodni. Ha mégsem hinnél a babonákban, akkor is szereztünk neked néhány mulatságos percet. Lucaszéke. Talán már hallottál erről a különleges székről, amely kilenc-, mások szerint tizenkétféle fából készül. A fák beszerzésére vigyázni kell, mert nem szabad őket vízen áthozni. A szék elkészítéséhez pedig nem használhatnak szöget. December 13-án, Luca-napon kezdenek hozzá, minden nap foglalkoznak vele egy keveset, s így éppen December 13. Hiszel Luca-nap a babonákban? karácsonyra készül el. Azt tartották, ha ekkor ráülnek vagy ráállnak a Lucaszékre, akkor megmutatja a boszorkányt a közelben. De nem volt szabad sokáig bámulni őt. Haza kellett rohanni, és otthon gyorsan elégetni a széket, mert különben a boszorkány árthatott volna a kíváncsiskodónak. Mások szerint biztosabb a menekülés, ha útközben mákot szórunk a hátunk mögé, ugyanis ezt mindenképpen fel kell szedegetnie a boszorkánynak. Lucaág, Lucapogácsa. Miként a nevük mutatja, ezek a babonák is december 13-ához kötődnek. A Lucaág nem más, mint egy gyümölcsfaág - ami állítólag akkor a legjobb, ha lopott és ha a lány mezítláb szedi -, amelyet vízzel telt edénybe kell állítani, s a vizet minden nap cserélni kell rajta. Ha az ág bimbópattanása szentestéig bekövetkezik, akkor még abban az évben férjhez ment a lány. Aki meg akarta tudni, hogy hívják majd jövendőbelijét, nem kellett más tennie, mint a Luca-napjár sütött tizenkét pogácsábí beletűzni egy-egy libatollat Minden toll rejtett egy nevet s amelyik toll a sütés alat nem égett el, az lett a nevr a jövendőbelinek. Ha mind egyik libatoll elégett, az jelentette, hogy a lány Í jövő év farsangjakor sen ment férjhez. Ha nem győztek meg í Luca-napi babonák, követ kező heti Kincskereső ol dalunkon karácsonyko elvégzendő praktikákat mu tatunk be.