Délmagyarország, 1994. november (84. évfolyam, 256-281. szám)

1994-11-09 / 263. szám

f_ 'S Drága brókerek? P

énzt a pénzintézetektől. Értelemszerű. És a világ legtöbb helyén egészen jól megélnek belőle. A pénzintézetek is, meg az emberek is. Mindössze arról van szó, hogy a hitelkamatok mindig legyenek valamivel magasabbak, mint a betéti kamatok. Eltéveszteni sem lehet. Természetesen nem így van ez Magyarországon. Itt kérni lehet, kapni mégis olyan nehéz, hogy legtöbben kísérletet sem tesznek. Nem a hitel kevés, hanem a hitelképes ember. Nincs hová kihelyezni a pénzt. A bankok. takarékszövetkezetek nem mozgatják, hanem egyszerűen csak begyűjtik a pénzt. A tárolás feladatait persze már nem ők oldják meg. Pénzintézeti vezetők nemrégiben azzal próbálták érzékeltetni a gazdálkodásuk biztonságát, hogy elsuttogták, az állampolgárok pénze jó helyen van ám, mert ők abszolút garanciás kincstárjegyet vesznek belőle. A kör bezárul: a pénz visszakerül az államhoz, anélkül, hogy bármit is csinált volna a gazdaságban. A pénzintézetek pedig a brókerek szerepét veszik át. A lakosság ugyanis a maga megtakarításával közvetlenül nem célozhat meg bizonyos befektetési formákat, nem vásárolhatja például a legnagyobb hozamú, egy, három, illetve hat hónapos diszkont kincstárjegyeket, megteheti viszont a bank. A

brókercégek általában alsó limittel dolgoznak, egymillió forint alatt nemigen állnak szóba magánszeméllyel, viszont nincs ákadálya, hogy több összeget összevonjanak, és a megbízás díja csupán egy. de legfeljebb néhány ezreléke a kincstárjegybe fektetett pénznek. A bankok, pénzintézetek az elmúlt tíz hónapban, miközben a saját betéti kamataikat nyögve-nyelósen emelgették, és leragadtak a húsz százalék felé, félúton (a tévéreklámokból ismert nagyfülű fiatalember bankja például nem is vett tudomást arról, hogy már nem 1993-at írunk), addig a kincstárjegyek egészen elképesztő ütemet diktáltak, és hamar átugratták a harminc százalékot. Ez az árrés pedig nem néhány ezreléket bróker-jutalékot -, hanem tucatnyi százalékot mutat. Műszaki munkanélküliek Több mint 500 ezer nyilvántartott munkanélküli van hazánkban, s közülük mintegy 78 ezer az egyetemet, illetve főiskolát végzett értelmiségi hangzott el az Alapítvány a reálértelmiségért. Budapesten rendezett fórumán. Az egyetemet, illetve főiskolát végzett munkanélkülinek több mint a fele reálértelmiségi. Ám, hogy valójában menynyi a műüszaki munkanélküliek aránya, nehezen állapítható meg. Több adat is a nyilvánosság elé került a fórum szünetében tartott sajtótájékoztatón. Benedek András, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára szerint mintegy 300 ezer felsőfokú végzettséggel rendelkező munkavállaló van az országban, ezeknek mintegy 5 százaléka a munka nélküli. A fórumot szervező. Alapítvány a reálértelmiségért elnevezésű csoport viszont a konferenciáról készült sajtóközleményében 50 ezer regisztrált műszaki munkanélküliről számolt be. Az alapítvány képviselői a sajtótájékoztatón elismerték, hogy ez a fél százezres szám már tartalmazza a munkanélküli műszaki középkádereket is. tv végi részvénydömping Adómentő társaságok A nyilvános kibocsátású részvények adóleírási célú felhasználása harmadik éve folyik, mióta 1991 végén szigorították az sz|a-törvényben szereplő befektetési kedvezmények Igénybevételét. Az első évben csak néhány adómentő társaság alakult - ezek közül akad olyan, amelynek részvényesel (baráti kört alkotva) rendszeres nyilvános kibocsátásokból fedezik közös nyaralójuk építését -, tavaly viszont már több milliárd forint értékű papír talált gazdára Ilyen módon. Az idei kínálatban nagy súllyal szerepelnek a kárpótlásijegy-társaságok (tavaly még csak három ilyen alakult), amelyeknél az adómentés tiszta formájában érhető tetten. Az a befektető, aki a legmagasabb adósávban adózik, 400 forintos piaci értékű jegy „apportálásával" olyan kedvezményt élvez - a jegy névértékének megfelelő 1650-1688 forintos kibocsátási ár mellett , hogy az körülbelül 710 forintjába kerül az adóhivatalnak. Az adókedvezmény eredeti szándéka a tőkepiac fejlesztése volt, e cél - az idei részvénykínálatot szemlélve - úgy látszik, inkább csak részben valósul meg. Ezekben a napokban 14 társaság részvénye jegyezhető nyilvánosan, ezek közül 13 új alapítású, egy pedig kft-ből alakul át. A cégek együttes minimális alaptőkéje 830 millió forint, amely arra utal, hogy az alapítók is bizonytalanok a kilátásokat illetően. A 14 cég közül 7 kárpótlási jegyért adja részvényeit, e cégek közös vonása, hogy az olcsón szerzett részvények csupán korlátozott jogokat biztosítanak. Az alapítók szinte minden cégben maguknak tartják fenn a szavazati jogok többségét. Az összegyűjtött jegyek zömét a privatizációban kívánják felhasználni, néhány esetben viszont jegyeladásból akaiják fedezni az indulási költségeket. E költségek nagyban függenek a reklámkampány méretétől, ám mindenfajta reklám nélkül is belekerülhet 3-5 millióba a cégalapítás. így a minimális készpénzzel alapftott társaságok zöménél szinte be van programozva a veszteség. Ez azonban a részvényeseket aligha fogja zavarni... A DM KFT. ÉS A DMKIK GAZDASÁGI MELLÉKLETE Fotó: Schmidt Andrea • Szegedi „ vasasok" - továbbra is szövetkezetben A füvet nyírni kellene... - Alig van már szövetkezet Szegeden - fogad a harmincöt esztendeje itt dolgozTó elnök, Frányó Antal. • Miért, káeftében jobb? - Fikarcnyit se! Sokan azért választották azt a formát, hátha bejön a külföldi tőke, de az csak pihen odakinn. Azért hosszú ívű pályát futott be a vasasok ipari szövetkezése Szegeden. A lassan ötvenesztendős társulás látott már szebb napokat is, meg akadtak már soványabb esztendők is. • Nekünk a szerencsétlenségünk lett a szerencsénk! - állítja az elnök, s amikor látja, hogy nem értem, már mondja is: - Annak idején csak úgy jutottunk import alkaltrészekhez, ha legalább annyit exportáltunk is a tőkés országokba. Akkor szitkozódtunk is ezért eleget. Mégis ez lett a szerencsénk. Kilencven után kiesett 200 milliós keleti export, a piacok a Szovjetunió felé bedugultak, de nekünk már voltak nyugati kapcsolataink - csak át kellett programoznunk magunkat. Persze ez a „csak" nem ment máról-holnapra, s főleg nem egykönnyen. Tavaly már közel 200 milliós értékű mezőgazdasági kisgépet szállítottak nyugat-európai piacokra. Elsősorban hagyományos partnereikkel - a németekkel, franciákkal, osztrákokkal és az olaszokkal - tudtak komoly piaci kapcsolatokat kiépíteni. - Azt hiszem egészséges arány alakult ki a szövetkezetnél: termékeink fele idehaza, fele külföldön talál gazdára. Érdemes-e a megyar piacra termelni? A vélemények persze megoszlanak, de ez nem lehet kérdés: muszáj. - Csak éppen ma a fejlesztésre fordított összeget senki sem fizeti meg idehaza. Frányó úr nem felejti ki a gondok közül a szerinte kevéssé egészséges vámpolitikánkat sem. Ha valaki benzines motort hoz be, hogy beépítse a termékébe, vámot tesznek a nyakába. Ha egy egész mezőgazdasági kisgépet, akkor nem tartja a markát a vámhivatal. - Nem értem én ezt. Mi motort nem gyártunk, kész terméket viszont igen. Éppen fordítva kellene viselkednie a vámnak, hogy védje a hazai termelőt. A szövetkezeti törvény változása alapvetően meghatározta a Szevafém sorsát is. Egyrészt a mezőgazgazdaság oldaláról, ahol a legnagyobb vevőik vannak. S mivel széthullóban a téeszek, a magángazdaságok viszont még gyerekcipőben járnak - szűkül a hazai piac. Másrészt, a mindenáron való vogyonelsztás az ipari szövetkezeteknél is súlyos zavarokat okozott: - Képzelje el, amikor tárgyalok egy-egy külföldivel és megtudja, hogy itt négyszáz tulajdonos van - furcsán néznek rám és nem értik, hogyan lehet így egyáltalán vezetni egy céget. Ráadásul, a tulajdonosok aránya is furcsa képet mutat: háromszáz volt dolgozó és száz ma is itt „élő" tag szavaz egyszerre - elsősorban a jelenlegi kollektíva bőrére. - Sajnos, osztalékról jó ideig még nem is ábrándozhatunk. Örülünk, ha talpon tudunk maradni. így azután az üzletrészek csak látványos, de semmit sem érő papírok. Ráadásul olyanok is kaptak tulajdont a törvény nyomán, akiket annak idején a rossz munkájuk miatt kellett elküldeni - ma pedig feljogosítva érzik magukat arra, hogy véleményt mondjanak az itt dolgozók helyett is. Mit mondjunk: enyhén szólva furcsa szituáció! - Elsősorban nem a gépeket, a szakembereket sajnálom. A hazai gépipar ugyanis teljesen tönkre ment. Mi lesz, ha majd nekilendül a gazdaság, honnan szerzünk szakembereket? % Ebben a munkanélküli világban ez nem lehet gond! - Nagyon nagyot téved. Folyamatosan hirdetünk állásokat, a lakatosokat viszont elnyelte a köd. 9 Talán keveset fizetnek? - Nyolcvan-száznyolcvan forint közötti órabért. Ez a szegedi átlag. Persze a kis káeftékkel, akik feketén is tudnak fizetni, mi nem versenyezhetünk. A feketegazdaság lesz ennek az országnak a nagy tragédiája. Nem éri meg napi nyolc órát dolgozni akkor, amikor a többszörösét lehet keresni, ha fordul valaki hetente kétszer-háromszor Szerbiába, benzinnel. A fűnyírókat, rotációs kapákat, komposztálókat, fűkaszákat, vízszivattyúkat gyártó szövetkezetben négy nehéz esztendő után azt várják, hogy elindulhassannak végre valamerre. - Az egész szövetkezeti mozgalomnak az a nagy problémája, hogy se a tagok, se a vezetők nem látják igazán, merre kellene továbbmenni. A szétzilált tulajdonviszonyok, a sok kapkodás több kárt okozott, mint hasznot. Miért nem bízták a vagyon elosztását a tagokra?! A Szevafémnél csak reménykednek: ha kibírták az elmúlt éveket vagyonvesztés, létszámleépítés és formaváltás nélkül, majd csak lesz valahogy ezután is. - Egy biztos, csak magunkra számíthatunk! - mondja az elnök búcsúzóul. S ha eddig sikerült, miért ne menne ezután is: füvet nyírni csak fognak az emberek... Rafal Gábor