Délmagyarország, 1994. október (84. évfolyam, 230-255. szám)

1994-10-17 / 243. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁG HÉTFŐ, 1994. OKT. 17. • Vendéglátó a ház aljában Rúzsa legfiatalabb vállalkozója Délidőben mások ebédelnek, Ildikó pedig éppen ekkortájt söröstartályokkal kiizd. Indulna árut hozni, ha rövid időre föl nem tartanám. Kuzsa község legfiatalabb vállalkozója, Módra Ildikó nem a szavak mestere, igen szűkre méri mondandóját, amint arról kérdezgetem, hogyan nyitott presszót a családi házuk földszintjén. Békési Zoltán: Lassan felzárkózunk.. Készül a közvilágítás Szőregen. (Fotó: Schmidt Andrea) t, úthálózat, telefon... Városiasodé Szőreg Az elmúlt néhány esztendőben megszámlálhatatlan alkalommal szólalt fel közvilágítás-ügyben Békési Zoltán, szegedi önkormányzati képviselő. Pontosabban fogalmazva: Szőreg hiányos közvilágítása ügyében. Mert, hogy ez a probléma a szőregieknek az utóbbi időben igazán sok fejfájást okozott, ahhoz nem fér kétség. - Régtől gondolkodtunk anyuékkal. hogy valamit kezdeni kellene itt a házban. Már a kezdetekkor úgy készült az épület, valami üzletfélét csinálunk az alsó szinten mondja, miközben háromfelé figyel, sógornőjével vált szót a beszerzés dolgáról, s látszik, a szlveslátást nem a szavakban méri. • Nem szabadna a korát tudakolnom, de annyi bizonyos, kevesen vannak ifjabbak, akik önnön gazdájuk, a saját lábukon állnak. - Nekem meg kellett szoknom a munkát, meg azt, hogy helyettem nem végez el senki semmit, ami rám tartozna. Szerencsére úgy neveltek á szüleim, hogy föl tudjam találni magam. Anyu egyébként 25 éven keresztül dolgozott a vendéglátásban, apu 19 évig űzte ezt a szakmát. Nem véletlenül kerültünk ennek az ágazatnak a közelébe, a bátyám is, én is. Az már csak a kialakult helyzet'következménye, hogy a vállalkozást én vezetem, a Sarok presszó a nevemen fut. Van ugyanis már a bátyámnak korábbról preszszója, amit bérelt, s ő vezeti. Megmaradt idehaza a vállalkozás nekem. • Nem talált sok akadályt, ami elvette volna a kedvét ? - Egyáltalán nem olyan borzalmasan bonyolult belekezdeni egy vállalkozásba, mint ahogyan ezt sokan hiszik. Segített, buzdított a polgármester úr is. Szerintem senkinek nem érdeke, hogy a helyben munkát teremtő kezdeményezésnek gátat szabjon. Ha a községben már a legfiatalabbak is kilátástalanságot éreznek, akkor nagy a baj. • Mégiscsak kell némi bátorság, s anyagi segítség is a vállalkozáshoz, nem igaz ? - Hogy bátorság kell-e azt nem tudom. A szakmát én úgy gondolom annyira már megismertem, hogy bele merjek vágni. Hozzávéve a szüleim segítő jelenlétét is, de úgy gondolom, nem vagyok önállótlan. Szegeden a kereskedelmi és vendéglátó iskolában szereztem képesítést és az egy év gyakorlaton kívül még két évig voltam Pusztamérgesen, a szomszéd faluban az étteremben kisegítő. • Gondolta ezután: ideje hazatérni ? - Hát igen, pontos értelemben véve is. Mert a presszó a házunkban van. Előtte már gondolkodtunk bolton, miegyéb kereskedésen, de az már nyílt egy a közelben, ezért presszó lett az. üresen hagyott helyiségből. Úgy látszott, van erre igény a községben, függetlenül attól, hogy van más vendéglátóhely több is. Nem a meggazdagodás vezérel, elhiheti. Tisztes szerény megélhetés, az lehet csak cél. B. P. • Az utóbbi napokban nagy sürgés-forgást láttunk a Makai úton. Csak nem valósult meg régi álma, képviselő úr? - De igen. Nagyon remélem, hogy az elkövetkező két hónapban befejezzük a közvilágítás teljes rekonstrukcióját a 43-as úton. Ez mintegy 4 kilométeres távolságot ölel fel. • Nagy szükség is volt már erre... - A Makai úton, a Kamara töltéstől a Hősök teréig gyakorlatilag nem volt közvilágítás, csak a buszmegállók voltak egy-egy lámpával kivilágítva. Hogy erre nagy szükség volt, az nem vitatható, hiszen az utóbbi időben igencsak megnövekedett a forgalom, balestveszélyessé vált ez a szakasz. Mindezt felmérések igazolták, s ezekből kiderült, hogy az 1989-ben mért forgalom a háromszorosára emelkedett. Vannak időszakok, amikor az átlagosnál is jóval több gépjármű halad át ezen az útszakaszon, különösen nyáron, amikor a török vendégmunkások igyekeznek haza, majd később vissza a munkahelyükre, a nyugat-európai országokba. Sok súlyos és halálos baleset is volt ebben az időszakban. • Hogyan teremtették elő a felújításhoz szükséges pénzt? - Két év „kemény" munkája van ebben...Sikerült az elképzelést a Közgyűléssel teljes mértékben elfogadtatni, s úgy érzem képviselőtársaim mellém álltak, ugyanakkor a város vezetése is kedvezően értékelte ezt a beruházást. Ami egyébként nem kis befektetés, hiszen több. mint 25 millió forintba kerül a városnak. • S mi épül ebből? - Fel kell állítani 114 vadonatúj kandeláber-oszlopot, öt már meglévő oszlopon ki kell cserélni az armatúrát, összesen tehát 119 oszlopon 150 wattos nátrumlámpával felszerelt kandelábert helyezünk el. így az időközben megépült kerékpár- és szervíz út is teljes megvilágítást kap, hiszen 30 méterenként lesznek az oszlopok. • Ez mindenképpen nagy eredménye a részönkormányzatnak. Közismert az is, hogy az 1973-ban a városhoz csatolt peremközségek hátrányban voltak a többi városrészhez viszonyítva. Ezt kellett most, 1990 után „behozni." - Emiatt ki is alakult egy leválási pszihózis az itteni lakosok körében. Azt azonban be kell látni, hogy a lemaradást csakis a nagyváros nyújtotta lehetőségek megfelelően korrekt kihasználásával lehet eltüntetni. Mi mindig a realitásnak megfelelő fejlesztéseket és takarékos összegeket állítottunk be a településrész követeléseibe. Ezeket, néhány kivételével, sikerült is a város vezetésével és a Közgyűléssel elfogadtatni. • Ennek eredménye lett azután a szőregi városrész, talán megkockáztathatjuk, a többinél gyorsabb fejlődése. - Valóban, nem ismeretes előttem, hogy hol épült még ennyi belterületi jóminőségű út, ilyen alacsony fajlagos költséggel. Az elmúlt négy alatt körülbelül 26 kilométer szilárd burkolatú út épült, s ezek költségét kizárólag a lakóterületi alapból fedeztük. • Az utak és a közvilágítás mellett másra is költöttek Szőregen? - A részönkormányzat megítélése szerint a legfontosabb feladat az úthálózat kiépítése és az olyan infrastruktuális beruházás megvalósítása, amely a település kisés nagyvállalkozóinak lehetőséget nyújt akkoz, hogy bekapcsolódjanak Szeged város működésébe, vérkeringésébe. Úgy döntöttünk például, hogy bővítjük telefonhálózatot. Ez különben a peremkerületek közül valószínűleg a legfejlettebb, mivel a szőregi városháza udvarában van egy olyan 2000 alállomásos telefonkonténer, amely lehetővé teszi, hogy minden ház rákapcsolódjon két héten belül! Jelentős tétel még a szerb templom felújítása, amely szinte romos állapotban volt, ezért csaknem 7 milliós önkormányzati és 4 milliós műemlékfelügyeleti ráfordítással lehetett csak megmenteni. A magyar templom tetőszerkezetének felújítására több, mint 1 milliót, a községháza rendbehozatalára majdnem 5 milliót költöttünk. Az. elmúlt 4 évben épült ki a helyi kábeltelevízió-hálózat is, amely teljesen behálózza a több, mint 6500 lelket számláló városrészt. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni a kisebb felújításokat sem, mint például az idősek napközi otthona, az orvosi rendelő, amelyben egyébként műszerfejlesztés is volt, vagy az óvoda gázfűtésre való átállítása. • A városrészben alapítvány is működik. - Igen. a Szőregért Alapítványt, amelyet a Szőregi Virág és Dísznövény Afész közreműködésével hoztunk létre, s amely közcélú tevékenységet folytat a kulturális, egészségügyi, szociális, oktatási, közbiztonsági és környezetvédelmi feladatok segítésére. Néhány konkrét vállalkozás ennek keretében: vásároltunk 4 buszvárót, a Kossuth Lajos Altalános Iskolának tavaly több, mint 120 ezer forintot juttatunk különböző oktatási eszközök beszerzésére, fénymásolót vettünk és minden felsorolt szférában való fejlesztésre juttattunk kisebb-nagyobb összeget. • Az említett feladatokat nyilván „városi" intézmények segítségével tudták csak elvégezni. - Kétségkívül, s meg is kell jegyeznem, hogy pédául a Városgondnoksággal, de főképpen annak igazgatójával. Serege Jánossal, valamint munkatársaival, Sípos Gáborral és Marovszki Bélával, kiváló együttműködést alakítottunk ki a fenti időszakban - a vázolt tevékenység lebonyolításában. Békési Zoltán képviselő hálás a településrészi önkormányzat 10 tagjának is: ők minden gondot, problémát megosztottak vele. És sikerre vitték az elképzeléseket. Kisimre Ferenc Módra Ildikó: Úgy neveltek, hogy Tói tudjam találni magam. (Fotó: Révész Róbert) A hároméves terv Lehet, hogy csökkennek a fuvardíjak Mzt nyilatkozta mi napMa jában Pozsgay Imre, hogy a reményt adó politikát hiányolja. Olyan távlatokat felmutató nemzeti programot, amelyik ha áldozatokat követel is, világosan megmondja a kisember szerepét, körvonalazza helyét a jövőben. Ugyanis egyre inkább elbizonytalanodik a mindennapi halandó, amikor óráról órára hallja a zsebébe nyúló programokat, a vele csak vele? - megfizetendő kilábalási esélyeket, miközben létbiztonságot várna, újabb 2-300 ezer munkanélkülivel kell kalkulálni, s igazság szerint a még reálisan fel sem mért elszegényedési viszonyokkal. Nincs könnyű helyzetben a kormány, a koalíció. Évtizedek óla már ez a nóta hangzik, s tény, hogy nem tudunk kievickélni a túlelosztás, valamint a romló egyensúly csapdájából. Annyira leült mostanára a gazdaságunk, hogy látványos eredményeket aligha produkál - leginkább és legkisebb befektetéssel az agrárium képes erre jó esetben valóban a stabilitást teremthetjük meg. Erre pedig a megújhodás, ahogy kezd divatossá válni, a modernizáció alapozható. Azon nem érdemes élcelődni sem, miért éppen hároméves terv ez a modernizációs terv, hogy esetleg rossz emlékeket idéz - tervutasításos korszakok -, vagy éppen a ciklus végére következik az újabb parlamenti választás. Mindenki így csinálná. Azon viszont már vitatkozni fogunk, hogyan érvényesül majd a gazdasági szabályozás, az egyre erősödő piaci mechanizmusok, jön-e működőtőke az országba és a honi vállalatok, vállalkozók miként találják meg számításaikat az értékteremtésben. Ami eddig történt, még ha szükségszerű is, régi reflexeket idéz, amikor mindent saját zsebéhe gyűr az állam, hogy kedvére osztogasson belőle! Ehhez a legegyszerűbb lecke, ha a bérből-fizetésből-nyugdíjból élők nadrágszíját húzzák először, hadd visítsanak, úgyse tudnak mit csinálni. Persze évekig ez nem mehet, hozzá kell(ene) nyúlni a feketegazdasághoz, a gazdaságtalan vállalatokhoz, üzemekhez, a választási ígéretként elhangzott funkciótlan intézményekhez, bürokráciához, elosztási rendszerekhez. Erről hallgat a fáma. Meg az óriási fizetésű, de semmi hasznot nem termelő rétegekről, a nagy lopásokról, adó- és országhamisítókról. Pedig talán könynyebb szívvel viselnék el az elszegényedő milliók, ez a koldus ország a rámért s rázúduló csapásokat - élelmiszer, energia drágulása, infláció - ki tudná a rengeteg terhet felsorolni? - ha látná végre, hogy valóban az történik, amit ígértek a pártkatonák és hadvezérek, hogy nemcsak azoknak nyúlnak a zsebébe, akiké már szinte áttetsző, hanem azokéba is, akik az elmúlt években megszedték magukat. MMol van tehát a jövő? A MM biztatás? Már-már azt hisz-szük, hogy elrohadt itt az egész ország, teljesen feleslegesen dolgoztuk le az életünket, azért bűnhődünk, mert egyszerűen élni mertünk. A gazdasági növekedéshez nincs itt se külső, se belső tőke. Az egyszerű túléléshez is igen sok türelem kell. Közben meg átalakul az ország, Európa, de az árát mi fizetjük. Mi mindent kibírunk, elviselünk. Ez egy ilyen fajta. Jó lenne a politikát és a gazdaságot szinkronba hozni. Kényes feladat, de nem reménytelen. Ha kenyerünk lesz, és hébe-hóba húshoz is jutunk (farhát), talán kiböjtöljük a kedvezőbb (?) időket. Sz. Lukács Imre Pál László ipari és kereskedelmi, valamint Lotz Károly közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter megállapodtak abban, hogy rövidesen megszűnik a hátrányos megkülönböztetés, amely a külkereskedelmet sújtotta amiatt, hogy 1,5-2-szeresét fizetik a MÁV belföldi vonalain a szokásos honi fuvardíjnak. Az export-import fuvardíjak a magyarországi szakaszon már néhány éve a szabad árkategóriába tartoznak, ezért fizethették a külkereskedők többnyire 1,5-2-szeresét annak az összegnek, amely a belföldi fuvarozás átlagos tarifája. Ez drágította a külkereskedelmi forgalmat, s így természetesen az árakat is. A két miniszter most abban állapodott meg, hogy a megkülönböztetés rövidesen megszűnik, s a tarifák azonosak lesznek, akár külkereskedelmi. akár belföldi forgalomról van szó. Dégen István, az IKM kabinetfőnöke úgy nyilatkozott, hogy a MÁV valószínűleg nem látja majd kárát a fuvardíj-csökkentésnek, a tapasztalatok szerint ugyanis a magas tarifák miatt a külkereskedelmi árufuvarozás áttevődött a közutakra, ami a forgalom szempontjából is hátrányos. A MÁV bevételei tehát várhatóan nem csökkennek, mert a fuvarozók visszatérnek a tengelyen való szállításhoz.