Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-01 / 204. szám

6 RIPORT DÉLMAGYARORSZÁG CSÜTÖRTÖK, 1994. SZEPT. 1. • - Lett is bajom belőle mondja Csépé Mihályné. Komolytalan megfogalmazásúnak tartották, én pedig örültem, hogy sikerült elkerülni a sablonos komolyságot. Miért ne lehetne egy könyvtárról viccesen szólni? Persze, akkoriban kedvesebben hangzott némely füleknek, hogy a könyvtáros átveszi a könyveket szocialista megőrzésre és hasznosításra, de ez a formula kimaradt a szövegből. Jól emlékszem magam is ezekre az időkre, szép mozgalomként indult, és többnyire meg is maradt gondolati szépsége. Amelyik könyvtár megfelelt a meglehetősen szigorú föltételeknek, központi pénzekből vastagabban markolhatott könyvbeszerzésre. A könyvtáralapító egykori borbélymester föltehetően elámult volna hirtelen gazdagságán. • Most? - Az is előfordult, hogy a könyvtár egyszerűen kimaradt a falu költségvetéséből. • Nem sikerült akkori szóhasználattal olvasóvá nevelnie a szerkesztőket? - Ma is csípi a bőrömet egyiküknek az a foghegyről tett kijelentése, hogy „valamire való könyvtáros" ezt meg ezt nem teszi, vagy azt meg azt úgy teszi. • Igaz, hogy piirhen van főnökeivel? - Sajnos, igaz. Pedagógusoknál ismerős az a bizonyos „F" kategóriába való besorolás, de beleestem én is, hiszen közalkalmazotti az én foglalkozásom is. • A pedagógusok legtöbbször megnyerik a pört. Csodálkozunk is, miért kell külön bírósági költségekkel is megterhelni a költségvetési szerveket, hogy valóban Csépc Mihályné könyvtáros Az ásotthalmi könyvtár. (Fotó: Fnyedi Zoltán) Gondolatok a - könyvtárosban igaz legyen, amit egyszer már rendeletileg mondtak ki igaznak. Igy mulat egy magyar úr? Nincsen pénzünk, ezért rakjunk rá még egy lapáttal? És alázzuk meg mindenáron, aki végre az anyagi elismerést is megkaphatja? - Nálam nem ennyire egyszerű. Középiskolában könyvterjesztést is tanultam, így lett belőlem könyvtáros. Nyilvánvaló, a szakmai munkához ilyen indíttatás kevés volt, ezért bekapcsolódtam sok apróbb tanfolyam elvégzése után a hivatalos könyvtárosképzésbe is, és államvizsgát is tettem. • Az említett „F" kategóriának ez azonban csak az egyik fele. - A másikat népművelői igyekezetemmel szereztem meg, mert tudván tudtam, amit minden könyvtáros tud, a szélesebb körű népművelői gondolkodás nélkülözhetetlen az Kettős ünnepet ült teljes csöndességben a napokban az ásotthalmi könyvtár. Hetven évvel ezelőtt indult meg egy borbély műhelyben a királyhalmi népköri könyvtár, húsz évvel ezelőtt pedig az egykori rendőrség épületét alakították át könyvek házává. Gondolom, a hetven év túl hosszú idő ahhoz, hogy az akkori első olvasókat reménnyel fölkutathatnánk, így kénytelenek vagyunk történelmi ködök homályában magasztalni a könyvek után nyúló, többnyire tanyai emberek megtartó érdeklődését, és a kezükbe könyvet adók lelkes igyekezetét, de tény, a húsz éve Petőfi Emlékkönyvtárrá nyilvánításakor kirakott alapító okirat is azt mondja, meglehetősen szahadhangú nyíltsággal, hogy a „hajhodorító szövetkezet helyén székelt." eredményes munkában. C-kategóriájú bábszakkörvezetői képesítést is szereztem, gyermekkönyvtári szaktanfolyamokat is végeztem, most minderre azt mondják, a népművelés a művelődési otthon föladata, a könyvtárosság meg a könyvtárosé. Slussz-passz, ,,F' kategória nincsen. Hivatalos fogalmazásban: mindez nem indokolja az „F'-et. • Valamikor letéti könyvtárak hálózták be a tanyavilágot is. - Huszonegyezer holdon terül el a falu, az emberek többsége még ma is tanyai kötődésű, és tizennégy letéti könyvtárunk volt. Rendszeres könyvcserékkel igyekeztünk frissen tartani az állományt. A szellemi mécsvilág, a gyertyafény akkor aludt ki, amikor végre majdnem minden tanyában kigyulladt a villany. A tanyavilág egyelőre túlélte mondvacsinált legnagyobb veszedelmét, megmaradt, de fölötte beborult az ég. Most, amikor legnagyobb szüksége lenne a kint maradóknak ugyanúgy, mint a beköltözőknek, hogy fejben fölzárkózhassanak a legmodernebb gyakorlathoz, különben menthetetlenül elvéreznek a nagy átalakulásban, most nem juthatnak könyvekhez és szakmai folyóiratokhoz. A februári mezőgazdasági könyvhónap előadók sorát hozta közéjük. Nemrég kimondták, nincsen jogom előadásokat szervezni. Az egész könyvtárosság nagy fölismerése volt, hogy bizonyos dolgok egybe tartoznak, most helybéli erőszakkal kell szétválasztani? Ki érti ezt? Elindult az ember hajdani fűtöttséggel, és falnak koppan, mint a cserebogár? Az egész könyvtári hálózat százon fölüli rendezvénnyel szolgált azelőtt, most sorra becsukódnak mindezek a lehetőségek. A tanyai iskolák megszüntetésének átkát ma is nagyon érezzük. Lehet, hogy a veszprémi vadaspark nagyhírű igazgatója. Kasza László, a művelődési házba is elhozhatta volna az állatait beszélgetése illusztrálására, de mégis hozzánk jött. Jön valaki a napokban: miért vagytok leállva? Olyan jó lenne valakit hívni, aki a fóliás spárgatermesztéshez jobban ért. Mondom, rengeteg pályázaton kellene próbálkoznom, hogy pénzt szerezzek rá, és akkor is megkapnám: nem az én föladatom, minek csinálom? Amiből nagyszerű előadás lehetett volna, abból lett egy egyszemélyes tapasztalatcsere, mert végül mé^is összehoztam a két illetőt. Úgy látszik, lépten-nyomon elfelejtik, hogy harminc évvel ezelőtt ezen a területen még boszorkánypör volt! És most nincsen tanyai olvasónk! Nincs pénz újságokra és folyóiratokra. Ott a tévé, minek? • Megfogalmazódott pedig, a könyvtárosság szolgálat. Nem elég a könyvet levenni a polcról, és odaadni valakinek... - Szolgálat lenne, de nem lehet! Nincsen jó lelkiismeretem, ez a színtiszta igazság. Bejöhetne a tanyai ember is a könyvtárba, persze, bejöhetne, de nem jön be. Drága a busz, csak azért nem költ, hogy olvasson. Féloldalas lesz azonban az az ember, aki a szellemi igényességből zárja ki magát. És közben támad mindenfelé a misztikus túlvilág. Komoly emberek azt kutatják, mik lehettek ők előző életükben. Parajelenségek, reinkarnáció, ez a sláger most. Hej, Petőfi Sándor! Látod, ez lett a neveddel jelzett könyvtárból. Föltámad a futóhomok megint a fejekben. Horváth Dezső r M tíÉLMAQYARORSZÁQ • KLUBKÁRTYA kiiarolag [LOninóHK ti £SAUD»ol»l HÍSZIM -amely Önnek és családjának szól, Kedves Előfizetőnk! KÁRTYATULAJDONOS: CÍM: KÁRTYASZÁM: Szeged, Szilién sugárút 21. 75 897 / (Folytatás következik!) x^Uetö vagyokf" Szegeden a lap! TÍÉLMAGYARORSZÁG jnsbsn előfizetői ÍSSíMJ klubkártya wnmm