Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-28 / 227. szám

6 KULTÚRA DÉLMAGYARORSZÁQ SZERDA, 1994. SZEPT. 28. A Budapest-Koppenhága Fesztivál plakátjára is kollégánk szegedi Requiem-előadáson készült felvétele került. (Fotó: Nagy László) Szegedi Kortárs Balett - két képben A bajmóci csoda Pavel Tigrid cseh és Lubo Román szlovák kulturális miniszter Briinnben kultu­rális és együttműködési szer­ződést írt alá, melynek értel­mében Szlovákia visszakap­ja Prágától a rendkívül érté­kes műkincsnek számító baj­móci oltárt. Az évtizedekkel ezelőtt az egykori közös fővá­rosba, Prágába került baj­móci oltár Csehország és Szlovákia kettéválása óta a „vagyonelosztás" körüli vita szimbólumává vált. A ko­rábbi megállapodás értelmé­ben Szlovákia másik tfz gó­tikus táblaképet juttat Cseh­országnak. A rendkfvül értékes mű­kincs azt követően került a prágai Nemzeti Képtárba, hogy a Pálffy János építette bajmóci kastélyból a har­mincas években elrabolták, de a hatóságok mégis ráta­láltak, miközben a műkincs­rablók külföldre akarták csempészni a ,,bajmóci csodát." • Százharmincöt éve született A Szegedi Napié szerkesztője Szinte egész nyáron dolgo­zott a Szegedi Kortárs Balett ­és ez jó. Júliusban Olaszor­szágban voltak, Cividaléban, mint két évvel ezelőtt. A Gior­gio Pressburger által szervezett Mittelfest egyik legrangosabb táncegyütteseként ünneplik őket a csak most megérkezett kritikákban. Nyárí sikerek Az Ezredvég című program­mal szerepeltek Közép-Európa művészeti együtteseinek feszti­válján, amely az együttes mű­vészeti vezetőjének, Juronics Tamásnak a Regenezis és A porond című táncművét, vala­min! It/.ik Galili Máz című ko­reográfiáját fogja össze. Juro­nics kedveli a páros mozgást és ezt szívesen sokszorozza meg csoportdinamikában: a Rege­nézis példabeszéd az emberi kapcsolatok elbarbárosodá­sáról..." - írja az II Piccolo cí­mű lap. Ugyanebben a cikkben Galili darabjáról és a szegedi tervező. Molnár Zsuzsa jel­mezeiről ez áll: „A Máz az est legmegnyugtatóbb epizódja. Egy szerelem, rövid, gátlásta­lan. könnyű, sodró szerelem. Itzik azt mondja: torna, akro­batizmus és az izmok lendü­lete. Molnár Zsuzsa ruhái olya­nok, mint amilyeneket Michael Clark csinálna és amilyen a L.O.V.E.-é. Provokáló felső­rész, fekete szín és fiitterek..." Az II Gazettino „A Szegedi balett bemutatja korunk nyug­talanságát" című írásában ol­vastuk: „Ezek a rendkívüli tán­cosok elbűvölték a tér népes közönségét, olyannyira, hogy az utolsó percig a helyükön maradtak az estét zavaró hideg és kellemetlen szél ellenére. (Az előadásokat a városka templomterén tartották, ame­lyet ott is Dóm térnek nevez­nek. - a szerk.) A fiatal szege­di társaság előadását azok a nyugtalan gondolatok inspirál­ták, amelyek évezredünk végét kísérik... Egy valóban egye­dülálló fiatal magyar táncmű­vészet képe emelkedett ki. Fő jellemzői szembetűnőek: a tán­cosok nagyon erős technikai és fizikai felkészültsége, a tánc­kar felé fordulás és egy való­ban eredeti stílus, mely bár a kortárs tánc technikai pillérei­ből indul (Graham. Cunning­ham), teljesen új megoldások­hoz érkezik." A porond fe­jezi ki legjobban a táncosok technikai adottságait és Juro­nics kreatív ihletét: a táncosok egy rugalmas szőnyegen mo­zognak, mely lehetővé teszi, hogy akrobatikus esésekbe vessék magukat és plasztikus formákban szökkenjenek vissza." Roberto Galvan Mozart Re­quiemjére komponált azonos című balettjét a Petőfi Csar­nokban látta egy koppenhágai producer, azonnal meg is hívta. A nyári koppenhágai két Re­quiem-előadás hatalmas siker volt. Új tagok és más vendégek Juronics Tamás két hétig Amszterdamban tartott modern tánc kurzust - a világ számos országából való mesterek tár­saságában. A kapcsolatterem­tésre is nagyszerű alkalom volt, akárcsak az egy hetes Zü­rich-i tanítás, amelyre egy ma­gániskola kérte fel. (Itt tanít a • A szegedi bemutató azért korántsem fogja át e művészi pálya egészét. A művek több­sége ugyanis a grafikus Bort­nyikot idézi. Azt a virtuóz, Ja­nus-arcú alkotót, aki az önálló rézkarcokkal, tusrajzokkal vagy limómetszetekkel párhu­zamosan majd' mindig felvál­lalta a könyvművészet, az il­lusztrálás és a plakáttervezés műfajait is. Igaz, a Konstruktív Galéria szarkasztikus figurái már a hatvanas évek másfajta szemléletére utaltak. Miként az olajfestmények is. De ennyi „körítés" mégiscsak kellett, így is rákényszerültünk, hogy ne csak a művészi változatos­sággal, hanem a belső össze­függésekkel is törődjünk. Láthattuk például: a pálya­kezdő alkotó szinte bámulatos gyorsasággal haladt előre. 1916-ban még természetelvű, enyhén stilizált grafikákat csi­nált. A következő években vi­szont már egy ízig-vérig kor­szerű, érett hangú mester állt előttünk. Aki a kubizmus, a fu­turizmus és a német expresszi­onizmus formavfvmányait ugyanúgy feldolgozta, akár a hazai avantgárd legfrissebb eredményeit. Művei mégsem lettek eklektikusak. Elég csak szemügyre ven­nünk az Evezősöket, vagy az Aktivizmus című nyomatot. Összefogott mértanias, organi­szegedi együttes tavaly ide­szerződött tagja. Beatrice Scherz is.) Juronics nem üres kézzel tért haza: a Szegedi Kortárs Balett új tagjait ­Giulianna Urciuolit, Giovanni Scarcellát - a nyári kurzu­sokon ismerte és hívta meg. A két évvel ezelőtti izraeli koreográfiai versenyen nem­csak az azóta félig-meddig sze­gedivé vált Roberto Galvan nyert, hanem a Londonban dol­gozó Ben Craft is. Az új sze­zonban mindkettejükkel talál­kozunk: a január 20-ra terve­zett, négy kamaraműből álló bemutató egy-egy koreográ­fiáját készítik. A harmadikat is külföldi fiatal jegyzi, Vera Sandler, aki Amszterdamban él, s jelenleg a Kölni Tánc­fórum koreográfusa. A negye­dik darab Juronics Tamás új balettje lesz. Nagyvállalkozások Az áprilisra tervezett máso­dik balettbemutató „nagyvál­lalkozása" is Juronicsé: a számos, kalasszikussá vált fel­dolgozás után ő is megrajzolja Sztravinszkij Tavaszi áldozá­sának táncképét. A tavaszi be­mutató másik darabját Itzik Galili koreografálja. Mindezek előtt, október 10. és 20. között ismét koreográ­fiai verseny lesz Izraelben, amelyen Juronics és a társulat is indul, most készülő kamara­művekkel. Az évad végefelé, május­ban, balettgálát tervezenek a szegedi színházban, amelyen a hazai kortárs balett reprezen­tánsai vonulnak fel. A sűrű programnak termé­szetesen ára volt, van és lesz: a balettosok nem a színház szű­kös pénztárcájára voltak utal­va, minisztériumi és alapítvá­nyi pályázati pénzekből finan­szírozták az utakat, a Tisza Volán pedig szállította őket. (A Kortárs Balettért Alapítvány persze „elbírja" az újabb támo­gatókat, ezért közöljük számla­számát: Dunabank Rt. Szeged, 289-98950-708.) S. E. kus és dinamikus kompozíció­kat látunk. És az is kiderül: a fiatal Bortnyikot leginkább a kollektív cselekvés heroikus lendülete érdekelte. Egyúttal a baloldali, forradalmi eszmék szolgálata. Innen eredt jelleg­zetes motfvumkészlete is, amelyben a zaklatott, szug­gesztív portrék és a vaskos, zászlót vivő munkások éppúgy helyet kaptak, mint a gyárak, a házak, és a reményt hozó nap­korongok. Az aktivista, dekoratív szel­lemű Bortnyikban már ott lap­pangott a továbblépés: a sík­A Csongrád vármegyei Szentesen született 1859. szep­tember 28-án. író, újságíró. Békeffy László színmű- és ka­baréíró apja. Tanulmányait Szentesen és Szegeden végez­te. 1876-ban a budapesti szí­nészakadémiára iratkozott be, ahol operát tanult. Egészség­ügyi okokból hamarosan pályát változtatott. 1878-ban a Sze­gedi Néplap munkatársa lett. 1879-ben a Budapesti Függet­len Hírlap belső munkatársa­ként dolgozott a fővárosban. Ebben az időben a Magyaror­szág és a Nagyvilág közölte el­beszéléseit. 1880-ban települt véglegesen Szegedre, és Boly­gó álnév alatt a Szegedi Hír­adóba írt tárcákat. A Szegedi Naplónál Mikszáth Kálmán íratott vele próbatárcát. A Sze­gedi Naplónak előbb munka­társa, majd 12 évig főmunka­társa, 1899-től haláláig felelős szerkesztője volt. O hono­sította meg a szegedi lapokban a modern hírszolgáltatás esz­közét, a riport műfaját. A szá­zadvégi vidéki hírlapfrást ad­dig nem tapasztalt színvonalra emelte. Munkatársai között volt Tömörkény István, Gárdo­nyi Géza, Móra Ferenc. Az ő ideje alatt vált a Szegedi Napló az egyik legmodernebb és leg­progresszívebb vidéki napilap­pá. Az ő lapja fedezte föl Ju­hász Gyulát. A szegedi Ho­konstruktivizmus lehetősége. Más kérdés, hogy lazábban, változatosabban szerkeszti mértanias lapjait, mint Kassák, a mozgalom atyamestere. Ara így is látható: ezúttal már a vi­zuális tömörítés, a formaszi­gorítás legvégső pontjainál va­gyunk. Ami feltétlenül mérle­gelésre és újabb irányváltásra késztette az alkotót. Vissza az életbe, a realitá­sok közlébe! Bortnyik Sándor végül is így oldotta meg e kín­zó dilemmát. És tényleg: a 20­as évek végének figurális raj­zai már valószerűbben, érzék­mokóra 1928. 5. számának Szegedi őskert című rovatában írja Juhász Gyula: „Első ver­seimet Békefi Antal közölte a régi Szegedi Naplóban. Első sikeremet tehát neki köszönhe­tem. Tizenhat éves voltam ak­kor..., és ha jó Békefi Antal nem karol föl a lapjában, ki tudja, ma talán kénytelen vol­nék miniszteri tanácsossággal keresni meg a mindennapi ke­nyeret!" írásait számos fővá­rosi és vidéki lap közölte (Bé­kefi. Toncsi, Fidél, Rió álne­vek alatt). Rendkívül termé­keny Író volt. Novellái önálló kötetekben is megjelentek. Pé­ter László írja: „Egyetlen vers­szövege élte túl őt, és tette hal­hatatlanná. ... amelynek dalla­ma Dankó Pista szívében zen­dült meg: Eltörött a hegedűm, nem akar szólani...". (A szeret­te Város, Bp„ 1986.) Jelentős szerepet vállalt Szeged iro­dalmi és politikai életében. A Dugonics-Társaság egyik ala­pító tagja, majd főtitkára és a szépirodalmi szekció elnöke, a Független és 48-as Párt alelnö­ke. a Törvényhatósági Bizott­ság tagja volt. A Vidéki Hír­lapírók Szövetségének alelnöki tisztét is betöltötte. 48 évesen tüdőbajban halt meg Szegeden 1907. október 2-án. Szeged városa érdemei elismeréseként díszsírhelyet jelölt ki számára. Bodrits István letesebben indáznak, mint leg­korábbi alakjai. Ahogyan neo­klasszikus, metafizikus olajké­peiben is felszínre törtek a plasztikus és lírai jellegű su­gallatok. A Vörös fárosznak például egy mechanikus, báb­szerű figura a főszereplője. A rideg, mértanias nagyvárosi háttérben ugyanakkor egy gyármotívum is feltűnik, amely néhány éve még amo­lyan szövetségesnek számított. Most azonban kimondottan ellenség. Szó ami szó: ez az al­kotó már perben, haragban áll a modern világgal. Keserű iró­niája is ebből táplálkozik. Mégis: a plakáttervező Bort­nyik ugyancsak beépült e gép­ezetbe. Ha kellett, szenet, Zwack unikumot, netán Modi­ano cigarettát reklámozott. És nem is akármilyen esztétikai igénnyel. Eszembe jutnak itt a mai plakátok. Főként a szájba­rágósok, az édeskések és a szemmitmondóak. Minthogy túl sok van belőlük. Úgyhogy Bortnyik Sándortól még most is tanulhatunk. Szuromi Pál • Rókusi orgonaesték sorozat Újdonság: szimfónia, orgonára Szabó Imre orgonaművész, a Pozsonyi Konzervatórium ta­nára mutatkozik be az őszi so­rozat nyitóhangversenyén szeptember 28-án 19 órakor a Szeged-Rókusi katolikus temp­lomban. Műsorán J. S. Bach, Liszt Ferenc és L. Vierne alko­tásai szerepelnek. A Bach mű­veinek jegyzékében 541-es számot viselő G-dúr Prelúdium és Fúga között ezen az estén az O. Lamm Gottes, unschuldig... (Krisztus ártatlan Bárány...) kezdetű korál dallamának fel­dolgozása csendül fel. Ezt kö­veti Liszt Weinen, Klagen, Sorgen, Zagen... című kompo­zíciója, amely Bach 12. Kantá­tájának egyik témáját dolgozza fel. Az est befejező száma egy ritkán hallható különlegesség lesz, egy tipikusan francia sa­játosság: szimfónia, orgonára. A Rókusi orgonaesték történe­tében először hallhatunk egy teljes, öt tételes orgonaszimfó­niát; Louis Vierne Op. 20-as II. szimfóniáját. Az első tétel „Al­legro" szabályos szonátaforma. pontozott ritmusú főtémájával szemben éneklő melléktémát hallunk. A második „Choral" saját dallam, melyet kétszer megszakít egy forte „agitato" szakasz, mely végül diadalmas fortissimóba torkollik. A har­madik tétel játékos „Scherzo", mely két témával építkezik, majd elmélyült hangú „Canta­bile"-t hallunk, ez formailag három szakaszos zenei anyagot hoz. A befejező „Final" szintén szonátaformában íródott, rövid fantáziaszerű bevezetés után szólal meg a főtéma, majd az átvezetés után a jellegzetes rit­musú melléktéma. E három ze­nei gondolatból alkotta meg Vierne a hatalmas, sodró len­dületű zárótételt. A Szeged-Rókusi plébánia­templom és a Pompeji irodal­mi. művészeti, bölcseleti fo­lyóirat szerkesztőségének kö­zös szervezésében megrende­zendő hangversenyeket a Nem­zeti Kulturális Alap zenei szakmai kollégiuma támogatja, a belépés díjtalan. • Jíif, cselekvés, kiábrándultság Bortnyik Sándor emlékezete (1893-1976) Szemma­gasságban sok-sok grafika és néhány olajkép, a tár­lókban folyóiratok, köny­vek és fotódokumentumok, a magasban pedig öblö­sebb méretű plakátok so­rakoznak. Bajkay Éva, a Bortnyik Sándor emlékki­állítás rendezője minden­esetre kitűnően ismeri a mester többrétegű, szöve­vényes munkásságát. És szemlátomást ehhez igazo­dott.

Next

/
Thumbnails
Contents