Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-27 / 226. szám

6 HAZAI TÜKÖR DÉLMAGYARORSZÁQ KEDD, 1994. SZEPT. 27. (Fotó: Schmidt Andrea) Rendesnek látszottak...99 • Nyolc u m „Nem vagyunk tolvajok! fják a 99 gondozók99 99 Kijátszva és elhagyatva (Folytatás az I. oldalról.) A belvárosi bérház, kapuja előtt, érkezésünktől megriadt macskák bújnak a kukák mögé. A lépcsőház szaga ugyancsak a cicák állandó jelenlétéről ta­núskodik. A levélládák névcé­duláit böngészve végre rátalá­lunk a keresett cfmre. Bár a telefonbeszélgetésből még úgy tudtuk, a néni igen nehezen mozog, ezért türelmesen vár­nunk kell a csöngetés után, szinte azonnal kinyílik az ajtó. Ám rögtön kiderül, az idős néni húgával találkoztunk. A nővére odabenn vár, az ágyon ülve, előtte járókeret - már csak azzal tud mozogni, így is csak nehezen. • Hogyan ismerte meg a „gondozóit?" - Egy idős asszony jött el hozzám néha, ő ajánlotta őket: egy asszonyt, meg a fölnőtt ko­rú fiát, akik külföldről települ­tek haza. Olyan rendesnek lát­szottak... Szerződést írtunk, amelyben vállalták a gondo­zásomat, mindaddig, amíg köl­csönösen meg vagyunk eléged­ve egymással. Összesen tíz na­pig maradtak... • És addig? Gondozták? Teljesítették, amit vállaltak? A néni testvére válaszol: - Én minden nap többször is átjöttem a nővéremhez, pedig az én koromban nem kevés ez a 72 lépcső, amíg följutok ide. Nem csináltak ezek semmit! Rádióztak, tévéztek... Sejtet­tem, hogy baj lesz még itt... Az idős testvérpártól aztán megtudtuk, mi is történt a tize­dik nap után. Az asszony beje­lentette, hogy a fia állást kapott valahol Bács-Kiskun megyé­ben, s hamarosan oda is köl­töznek. Másnap reggelre ké­szen álltak a csomagok: hét­nyolc táska, alaposan telerakva mindenfélével - bár a „gondo­zók" csak egy televíziót és egy hűtőszekrényt hoztak maguk­kal... A beteg asszony a másik szobában feküdt, így azt is csak jóval később vették észre, hogy mi minden tűnt el a la­kásból. - A kislányom tavaly halt meg, s a szekrényben őriztem a ruháit, a fürdőszobában még ott voltak az illatszerei. Hát még ezekből is vittek, amit tudtak... Hiányoznak még párnák, pehelypaplanok, evő­eszközök, nyolc teljesen új tef­lonlábas, mindent nem is tudok fölsorolni... A néni megbízott az ide­genekben, akik a „gondozás" fejében ott is lakhattak nála. - Miért is gyanakodtam volna? Járt már ide más is, de az kérés nélkül megmutatta a táskáját, mikor elment­Csönd telepszik a régi bú­torok közé. Az idős hölgyek nagy-nagy keserűséggel be­szélnek tovább. Megtudjuk még, hogy a rendőrség megta­lálta ugyan a két gyanúsítottat, ám azok mindent tagadtak. („Biztosan valaki más járt ab­ban a lakásban!" - mondták.) A beszélgetés után a kifosz­tott néni még fölhívott telefo­non, s megtudtam tőle, hogy lapunk olvasószolgálati olda­lán közzétett fölhívása után ketten visszahoztak valamit az eltűnt dolgok közül. Két, rossz magyarsággal beszélő ember­től vásárolták a tárgyakat, s a leírás alapján ráismertek a lo­pott holmira. Visszaadták, még pénzt sem kértek érte... •y.P. • A szolidaritás elve és gyakorlata Örökölhető önsegély Amennyiben még nem kapta meg a névre szóló Előfizetői Klubkai tyá/ot, — vagy megk apta „ de valamelyik adat (név, dm) nem pontos, ­kérjük a pontos adatait (nev, cím, telefon) szerkesztőségünk címere oeuutaem, vagy zarr oonreKoan a Sajtaház portáján leadni. CÍMÜNK! DÉLMAOTAROMZÁO KFT., T«r|Mxt*si Csoport, 6723 Szopod, Pf.t 1 53. A borttékro írják r*: PM-Klobkértyo. /F* NITT T/UFPEIF CSAK TÁRCSÁZNI KELL TELEFONOS HIRDETÉSFELVÉTELÜNK VALAMELYIK SZÁMÁT, ÉS HIRDETÉSÜK BIZTOS CÉLBA ÉR! 481 -281, 7-19-lg (Csak felárral és gyász)! | 320-239, 7—i 5-ig 318-999 8-12,14-17-ig (Folytatás az 1. oldalról.) Az alapítvány tegnap. Sze­geden, a megyei önkor­mányzat Oktatási Központ­jában rendezett konferenciát, ahová munkaadók, érdek­védelmi szervezetek, civil szerveződések képviselőit hívták meg, hogy az ön­kéntes pénztárakról szóló ­'93-ban született - törvényt, s gyakorlati megvalósítását ismertessék velük. A konferenciát követő sajtótájékoztatón az alapít­vány elnöke, Pajor-Gyulai Károly foglalta össz.e az önkéntes segélypén/.tárakkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat. Mint mondotta, az intézményesített öngon­doskodás e formájának célja, a szociális biztonság nö­velése, a tb szolgáltatásainak kiegészítése. Önkéntes biz­tosító péztárakat természetes személyek - minimum 15 fő - hozhatnak létre. A belépés önkéntes, a tagok tulaj­donosok és döntéshozók. Az egészségpénztár a be­tegségek megelőzése, a gyó­gyítás, illetve a rehabilitáció során nyújt tagjai számára ­a tb szolgáltatásait - ki­egészítő szolgáltatást. Az el­nök példaként hozta fel azt, az egészségpénztár által fi­nanszírozott pszichológia programot, amely a szoron­gás illetve a pánikbetegség leküzdésében nyújt segítséget az illető pénztár tagjai szá­mára. Az önsegélyző pénztár - a második típus -, amely konk­rét anyagi támogatást, azaz segélyt ad tagjainak, például a gyes, a táppénz, a mun­kanélküli segély kiegészí­tésére. A nyugdíjpénztár tagja maga dönti el, hogy a tagsága idején felhalmozódó pénzét járadék formájában vagy egyösszegben kívánja fel­venni, a törvényben meg­szabott nyugdíjkorhatár el­érése után. Egy kérdésre válaszolva az elnök elmondta, hogy az egészség illetve az önse­gélyző pénztár a teljes szo­lidaritás elvére épül. Füg­getlenül a tag egyéni szám­láján levő összegtől és az általa fizetett tagdíjtól, vala­mennyien egyforma szolgál­tatásban részesülnek. A nyugdíjpénztár esetében az egyén számláján felhal­mozódott összegtől függ a pénztártól kapható nyugdíj. A pénztárak tagdíját a közösség határozza meg, s ők döntik el a tagdíj összegét is. A nyugdíjpénztár esetében a tagdíjon felül is van lehe­tőség plusz összeg fizetésére. Azok a munkaadók, ame­lyek átvállalják dolgozójuk önkéntes segélypénztári tag­sági díját mentesülnek az adó illetve a tb-járulék fize­tésétől. Amennyiben támo­gatják a pénztárat szintén adókedvezményben része­sülnek. Az önsegítő pénztárak jellemzője, hogy a tagsággal járó jogok örökölhetők, s ami igen lényeges, az öröklés ille­tékmentés. K.K. V mert előfizető ÜT ELŐFIZETŐI * KLUBKÁRTYA JÁTÉKUNK HETI NYEREMÉNYE: PHILIPS HD 4257 FRITŐZ A VIDEOVOX AJÁNDÉKA! Üzletei Szegeden: Takaréktár u. 5. Tel.: 321-291 Petőfi S. sgt. 40/A. Tel.: 326-227 Tisztelt Klubtagunk, Kártyatulajdonosunk! Figyelje csütörtöki számunkat, mert lehet, hogy éppen az Ön számát sorsoljuk kii Szegeden a lap! tíÉLMAGYARORSZÁü ELŐFIZETŐI KLUBKÁRTYA • A Macbeth bemutatója szep­tember 30-án lesz a Kamara­színházban. A Shakespeare­tragédiát Kormos Tibor, a Sze­gedi Nemzeti Színház, igazga­tója rendezi. A címszereplő: Bicskey Lukács. • Mondhatjuk azt, hogy a szépemlékü Minerva Szín­padon kezdődött színészi pályája? - Mondhatjuk, de ez nem felel meg teljesen a valóság­nak. • Már óvodás korában színész akart lenni? - Egyáltalán nem akartam színész lenni. Ezt úgy értem, hogy amikor azt szokás mon­dani: elérkezett a pályavá­lasztás ideje, nos, abban az életkorban nekem fogalmam sem volt, hogy mi akarok len­ni. Hogy színész lettem, abban Babi néninek és a szüleimnek lehetett - egymástól eltérő ­szerepe. • Ezek szerint a Széchenyi Gimnáziumba járt, ahol Dr. Kováts Zoltánná - a szín­játszó diákok Babi nénije ­tanított magyar irodalmat és vezette az iskolai szín­játszók társulatát. - Pontosan. Ott fertőződtem meg, aztán jött a Minerva, majd itt a színházban statisz­táltam, utána fölvettek Pestre, a Nemzeti Színház Stúdiójába. Katona voltam, majd elmen­tem a békéscsabai színházba, ulána vagy négy évig szabad­úszó voltam, aztán leszerződ­tem a veszprémi színházhoz. Onnan jöttem vissza Szegedre Korcsmáros Györgyhöz. De bárhol jártam az. országban, a szegedi Egyetemi Színpad produkcióiban is résztvettem. Macbeth: Bicskey Lukács Fotó: Nagy lászló Kormos Tibor rendezéseiben. A legemlékezetesebb a Jágó, amellyel bejártuk az országot és a külföldet is. • • És mi volt a szülők szerepe? - Fölneveltek és nem sze­rették volna, ha csepűrágó lesz belőlem. Hárman vagyunk testvérek, a nővéremnek és az öcsémnek „rendes" szakmája van, én meg ide sodródtam... • A város tele van az arc­képével; a premier előtti plakáterdő sem hat békí­tőleg a családban? - Azt nem tudom, hogyan hat a többiekre, én elég furcsán érzem magam, amikor várako­zom a buszmegállóban és egy­szer csak észreveszem, hogy ott állok magam mellett. • Gondolom, büszkén ki­húzza magát. - Hát... sürgősen elhúzok onnan. Nem akarom letagadni, álmodoztam már arról, hogy milyen lesz az, ha egyszer itthon, a szülővárosom szín­házában főszerepet játszom. Örültem is, amikor kiderült, hogy tényleg. De most egészen más természetű dolgok fog­lalkoztatnak, mint az álmo­dozások korában. • Nyilván valóságos nehéz­ségeket kell leküzdeni. El kell játszani Machbeth szerepét, sőt, ha jól érte­sültem, azt kell megjele­níteni, hogyan játszódik le az egész dráma - Macbeth nézőpontjából. A teljes já­tékidőben színpadon van. Ez fizikailag is megerőltető, de a szellemi-pszichikai teher is elég lehet. Hogy' bírja? - Meg kell nézni az előadást és ki fog derülni. Bevallom, nem szívesen beszélek erről, mert azt gondolom, ha most szavakkal megfogalmaznám, hogyan jár Macbeth az élet és a halál mezsgyéjén, akkor nagyon magam ellen dolgoz­nék. A színészi pillanatok megteremtése egészen más dolog, mint leírni, elmondani, hogy milyenek is ezek a pillanatok, mit jelentenek egyenként és együtt. Ez utóbbi az esztéták, vagy a kritikusok dolga. Ha én most szavakba foglalom, amit Macbeth jel­mezében közvetíteni akarok, akkor óhatatlanul leegysze­rűsítem magamnak azt a bo­nyolultságot, amit - erősen remélem - a színpadon tudok csak kifejezni. Legyen most elég annyi, hogy ez az életdrá­ma, amit Macbeth él meg, annyira emberi, hogy mind­annyiunknak köze van hozzá; az álomszerű, szürrealisztikus közeg, amelybe ez a rendezés helyezi a drámai történéseket, nagy szabadságot ad a színé­szeknek, egyszersmind bor­zasztóan megnehezíti annak a valaminek a létrehozását, amit úgy hívunk, hogy az előadás kohéziós ereje. Ezzel küsz­ködünk a próbaidőszak mos­tani szakaszában. Változó a közérzetem, egyik nap hopp, a másik nap kopp. Természe­tesen. • Rendes színházi elfog­laltsága mellett - a Konyha és a Bolondok tánca című produkciókban voltak az elmúlt két szezonban a legemlékezetesebb szerepei - játszik a Szegedi Szín­körben; Nyári Szünet Szín­házat szervezett, megren­dezte ennek keretében az Übü királyt. Tudatos mű­vészi pályaépítés állomásai ezek, vagy veleszületett izgágaság jelei? - Akkor érzem jól magam, ha van dolgom. Ilyen egyszerű. Sulyok Erzsébet

Next

/
Thumbnails
Contents