Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-27 / 226. szám

KEDD, 1994. SZEPT. 27. « RIPORT 7 • Méteres darabokban - milliós tételek - csak passzus kell hozzá Színes bőrűek kezében a színesfémpiac A fémhulladék - átvevőket manapság nehéz szóra bfrni. Mióta tonnaszám tűnnek el rézkábelkötegek és vasúti szerelvényeket rongálnak meg színesfémek miatt, nagyon „meleg" lett ez a téma. És - egyelőre úgy néz ki, tehetetlenek vagyunk a bűnözőkkel szemben... A minap mégis megesett rajtam egy átvevő szíve. Szerény diskurzusunkat egy Szeged melletti kisközség kocsmájában ejtettük meg. Biztos, ami biztos, informátorom felvette sötét szemüvegét... - Értem én uram, mi érdekli magát, és tessék elhinni, nekem is nagyon b...a a csőrömet ez az egész, de jobb inkognitóban maradni - vette lazára a beszélgetés kezdetekor a szöveget. Aztán ma úgy gondoltam, itt az ideje, hogy telefonáljak önnek. • Mert mi történt ma? - érdeklődtem szinte lemondóan, hogy valami családi probémáról lehet szó. - Bejött egy roma a telepemre és hozott huszonöt tonna színesfémhulladékot. Ki is fizettem neki egymillió kilencszázezret. Tudja, az a helyzet, hogy nálunk a színesbőrúek tartják kezükben a színesfémpiacot. • Nem kell igazolniuk a fémhulladék származását? - Ma már nem. Régebben három példányban rögzítettünk mindent és egyet küldtünk a zsaruknak. A legnagyobb gondot én mégis az áfa körül látom. Az eladónak kell visszatérítenie az áfát és azok a büdös életben nem teszik ezt. Mert kilencven százalékuk egyszerű roma, aki kiváltotta a vállalkozói igazolványát és gyűjti a fémet, mint hatvankettőben én úttörőiként. • Milyen tételekről van szó? - Százmilliókról. Nekem elég kis telepem van és egy hónap alatt most tizennyolcmilliót forgalmaztam színesfémhulladékból. Képzelje el, menynyit vesznek át országosan... • Engem jobban érdekelne az, hol dolgozzák fel ezt az irdatlan mennyiséget. - Viszik Ausztriába. Ilyen egyszerű ez. Majd onnan feldolgozva visszahozzák. • Mostanság érdekli valakit az átvevők közül - ha beállítanak hozzá öt tonna lecsupaszított rézkábellel hogy honnan jött az áru? - Ha az fel van vágva egyméteres darabokra, akkor nem. • Gyakran találkozik ilyennel? - Gyakran? Naponta. Anynyit lopnak, hogy szerintem mi látjuk el a sógorokat alapanyaggal. Nem nagy kunszt abból újra rézkábelt gyártani... • A színesfémhulladék gyűjtésére adnak ki vállalkozói igazolványokat? - Hogyne adnának. Beballag a kliens a polgármesteri hivatalba és máris legális a tevékenysége, mert minden további nélkül kiállítják részére a passzust. • A színesfémhulladékgyűjtők között, már amelyik önnél jelentkezett, hány a roma? - Hozzám talán hetente beesik egy-két fiatal srác néhány kiló színesfémmel, a többi az roma. • Soha nem tett fel egyiküknek sem kíváncsiskodó kérdést az anyag eredetére vonatkozóan ? - De. egyszer igen. Előkapott a fazon egy stukkert és ott a telepen néhányat a földbe lőtt. Nos, én azóta csak átveszem az árut és fizetek. De most már nagyon... - ... tudom, a csőrét. • Ja, meg teli is van velük. A nagyobbak már testőrrel jönnek. Maga nem fél? - Én nem gyűjtök színesfémet... - posztobanyi Tisztújítás a kisgazdáknál A Független Kisgazda. Földmunkás és Polgári Párt szegedi alapszervezeténél tisztújító taggyűlést tartottak szombat délután. Elnökké a régi elnököt. Széli Ferencet választották. Az új vezetőség további tagjai: titkár: Ördögh Mátyás, elnökhelyettes: Csanádi János és Varga János, gazdasági vezető: Bakos Mihály, az ellenőrző bizottság tagjai: Tolnai László, Csanádi Jánosnc. Farkas Sándor. • Tehetünk egy próbát? Melyikben van az Armeria aeliacea magja? Térül-fordul Laci bácsi, és azt mondja: tessék! • Most már csak azt kéne tudnunk, magyarul mit jelent! - Az, látod, nagyobb gond lesz. Magyarul kimondva talán nem is hallottam. Meg kell néznem a szótárban. Meg is van: istácfű! Bevallom, nem lettem okosabb. Azt se tudom, az istácfű micsoda. De nagyon szép név, az biztos. Ez a csomag hová megy? - Ashabadba. A másik Minszkbe. A harmadik Kairóba. A negyedik Új-Zélandra, az ötödik Fokvárosba. • Némelyiket nem kéne cirill betűkkel írnia? - A kérő levélben ők is latin betűkkel Írták. • És ha a postás el se tudja olvasni a latin betűket? - Biztosan el tudja, mert még nem jött vissza egyszer se. Spárgával gondosan átkötött füzetcsomagokat mutat: a világ talán minden jelentős botanikus kertjéből érkezik katalógus, és legalább annyit küldenek Szegedről is. Szeptembertől áprilisig a régtől fogva nyugdíjas Király László legtöbbet forgatott olvasmánya mind. Gyűjti a magokat, tisztítja, osztályozza - dobozolja -, és postázza. Az érkezőket pedig vetésig raktározza. Gulyás Sándor, az Egyetemi Füvészkert igazgatója mondta, nagyra becsüli ezt a munkát, sokáig szeretne még számítani rá. Negyven év óta ezt csinálja. Eddigi életének a felét töltötte már a magvak csöndes társaságában. Itt hangzik el az a bizonyos mondat, amelyet a bevezető bekezdésben kiemeltünk: a tudomány és a nemzetközi magcsere összeköti az embereket, a politika pedig minden igyekezet ellenére is inkább szétválasztja. Talán nem kell külön mondanom, hogy Laci bácsi megátalkodott békességpárti. A mostani piacgazdasági szempontoknak is teljesen ellentmond az a tény, hogy a nemzetközi magforgalomban a legközönségesebb szerbtövis magja is éppen annyit ér, mint a kakaóé vagy a szecsuáni ősfenyőé. Raktárbéli bogarászásunk közben - a magraktár véletlenül se hangzik magtárnak, mert az a fogalom gabonatárolásra van fönntartva a magyar mezőgazdaságban - más értékek is előkerülnek. Nem lett ill • II •Pw i • JmJ W / i fitáz UHMP^" Indul a posta, Ashabadba. (Fotó: Somogyi Károlyné) A békesség „fegyvertára" a magraktár A békesség magvai Szegedről Erőltetett meghívásnak is mondhatnám, aminek következményeként most a szegedi füvészkertbe látogattunk. Azzal mentegetődzött a nyáron otthoni kertjében Király László, jobb lenne, ha inkább az egyetemi nagy kertbe mennénk, mert ott több érdekesség van. Azt feleltük rá, elmegyünk majd oda is. Itt is vagyunk, mégpedig a látványosnak legkevésbé se mondható magraktárban. Doboz doboz mellett, szoros érintkezésben, polcról polcra. Katalógusból kérdezem: mozgalom belőle, senki nem kért hasonlót cserébe sem, de egyszer, valamikor régen azt kérte Laci bácsi a cserepartner nagyvilágtól, küldjenek egyegy képet saját füvészkertjükről. Vannak vidékek, ahol az állatkert és a növénykert közös, ezért a külön albumba állatképek is kerültek csodálatos kedvességgel, a lényeg azonban az, hogy nagyszerű kertrészletek sorakoznak tudományos rendszerezettséggel. Majdnem olyan nagyszerű ötlet volt, mintha végigjárta volna az összes botanikus kertet. Talán elsőnek itt egyesítették Kelet-Németországot NyugatNémetországgal. A másik nagyszerű gondolat: páfrányok seregestül állnak sorban az ugyancsak nagy gondossággal készült herbáriumban. Színével és fonákjával fölfelé, mert a spórák a levél fonákján laknak. Némelyik olyan vékony és olyan hosszú, hogy megszólalásig a mai búcsúbéli kutyariasztók durrantó tölténysorának is elmenne. Legföljebb nem szólalna meg. • Használja valaki ezt a külön gyűjteményt? - Nem nagyon. A florisztika nem divat mostanában. Lekörözte az oktatásban az elméleti és a molekuláris biológia, de azért jó, hogy együtt van, ami együtt lehet. Ahogy a világ botanikus kertjei is, kiegészítve az innen-onnan kivágott szép kertképekkel, helyükre rakva természetesen. Legalább mi tudhatjuk, milyen egy sziklakert a föld túlsó felén, vagy milyen egy üvegház odaát. • Mióta is csereberélnek Szegeden? - A füvészkert 1922-ben alakult, és 1931 óta folyamatos a magcsere. Folyamatos? Viszonylagos ez is, mert a háború ebbe is beleszólt. A front alatt és közvetlen utána a mi kertünkben is a megszállók marhái legeltek, senki se gondolhatott a rendeltetésszerű működésre. Hogy a világ más-más pontján föllángoló háborúkban hogyan érkeznek célba a még megrendelt magvaink, nem tudom, de éppen a már emiitett Ashabadból is, sőt Kubából is kértek tőlünk. Méretre van szabva a mi időnk is, akármennyire jó elidőzni a kevesek által ismert magraktár dobozai és albumai között, igyekszünk kifelé, hogy az itteni üvegházak, nyáridőben fóliavesztett fóliasátrak között is bolyongjunk egy kicsit, aztán célzatosan sétáljunk a kinti világban is. Ami itt ritkaságszámban megtalálható, az szinte kivétel nélkül a magcsere keretében került Szegedre. Bátran mondjuk (gy, noha tudjuk, jó néhány növény dugvánnyal szaporítható csak. A dugvány is a nemzetközi forgalomban érkezett, nagyszerűen csomagolva. A szecsuáni fenyő ősvilági faként csak lenyomatok révén volt ismerős a tudomány előtt, kihalt növényként tartották számon 1941-ig, és lám. itt van eleven valóságában. Na, nem az őslénytanból varázsolták vissza, Kína szecsuáni tartományában akadtak rá a kutatók, és Greguss professzor kért magot, kapott is egy kalapra valót, később pedig dugványról is szaporították, mint a legtöbb fenyőt. A másutt is honos mocsárfenyő rokona, levele a tiszafáéhoz hasonlít, de lombhullató. Európában aligha van az itteninél nagyobb példány. Dániában ugyan egy évvel hamarabb érkezett, de ott lassabban nőnek a fák. Hasonlóan került hozzánk a másik csodálni való, az indiai lótusz. Virágja piros, levele meg olyan, mint a hajdani körmös traktorok serpenyő-ülése volt. Mármár a belebolondftott traktoroslányokat is látjuk bennük, álságos jókedvvel. Majdnem kipusztult, de ezt sikerült újratelepíteni. Rokonfajta lehet a sárga lótusz, az viszont Mexikótól délre fordul elő természetes körülmények között. Egy időben itt is pompázott, de az is kipusztult. Abba kell hagynunk, mert tele az újság. Hadd maradjon a füvészkert annak, amire a kutatók és a látogatók egyaránt taksálják: látványos ritkaságok tudományos tárházának. Marhacsordák nélkül. Horváth Dezső • Börtönből börtönbe Lány kokainnal • Ez év március végén egy kábítószercsempész elfogásáról jelent meg hír a sajtóban. Napjainkban szenzációnak - sajnos már csak az számit, ha a titkos rejtekhelyeken felfedett drog több tíz kilogrammot tesz ki. Az említett eset nem is érdemelt volna különösebb figyelmet, ha nem N. Éva Bernadettről lett volna szó, akinek keresztneve fölöttébb ismerősen csengett az újságíróknak. A csempésznél csupán 54 gramm kokaint találtak, de a Magyar Büntetőtörvénykönyv (282. paragrafus) az 50 grammon felüli mennyiséget is jelentősnek tekinti, s az elkövetett visszaélést ennek megfelelően igen szigorúan. 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel sújtja. A határőrség jelentése csak a tényekre szorítkozott. Az olvasó azt tudhatta meg, hogy a hegyeshalmi határállomáson Éva Bernadett magyar állampolgár ruházatában és kézitáskájában kábítószergyanús fehér port találtak. (A későbbi vizsgálat során állapította meg az igazságügyi vegyészszakértő, hogy az 54 grammos összmennyiség 22 gramm tiszta kokaint tartalmaz.) A kommüniké akkoriban nem tartalmazott részleteket. Érthető. A magyar szervezett bűnözés elleni szolgálat, melynek feladatkörébe tartozik a hazánkban tevékenykedő kábítószercsempészek leleplezése, a központok, hálózatok, hazai és külföldi kapcsolatrendszerek felkutatása, megsemmisítése nem szereti a sajtó nyilvánosságát. De nagy erőkkel indult meg a nyomozás ebben az ügyben is. Vizsgálták a lány kapcsolatait, mert feltételezhető volt. hogy valakitől kapta a drogot, s megint másnak kellett azt átadnia. Egy fiatal magyar nőt, mint bizonyára sokan még emlékeznek rá, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság fővárosának, Karacsinak a repülőterén 1993 márciusában az ottani hatóságok feltartóztattak, mert dupla fenekű bőröndjében 1400 gramm heroint találtak. A drogcsempészést az említett országban nagyon szigorúan büntetik. Helybéli ügyvédek a 12 esztendőt sem tartották kizártnak, de mindjárt hozzá is tették: az országban olyan börlönviszonyok vannak, amelyek európai ember számára elviselhetetlenek. Akkoriban a magyar közvéleményt megdöbbentette a hír, hogy a „megtévedt" lány, N. Éva Bernadette, anyagi gondjai, munkanélkülisége miatt vállalta a veszélyes feladatot. Egyfajta társadalmi együttérzés fogalmazódott meg a sajtóban, mi több az ottani magyar diplomácia és a kint élő magyar kolónia tagjai a jogi segítségnyújtáson kívül komoly anyagi támogatást adtak a bajba jutott honfitársnak. Megpróbálták elérni, hogy enyhe büntetést kapjon, s az európai emberek számára katasztrofális börtönviszonyokat valamilyen útonmódon elviselhetővé tegyék. Külső támogatások - magánosok, külhoni magyar diplomaták - segítsége nélkül aligha érhette volna el Bernadette, hogy a kétéves börtön és a 30 ezer rúpia (cca. 1300 USD) büntetés ellenére viszonylag rövid idő, nyolc hónap után visszatérhessen hazájába, s alkalma adódjon az újrakezdésre, életének rendbehozatalára. N. Éva Bernadette ma újra börtönben van drogcsempészésért, s az Atlantic Sajtószolgálat munkatársa fel is kereste őt a büntetőintézetben, hogy megtudja: fogadkozása ellenére miért lépett ismét ugyanarra a síkos és nagyon veszélyes útra, amelyen egyszer már elcsúszott. „Nem nyilatkozok". „Elegem van az újságírókból!" - mondta Bernadette, s semmiféle magyarázattal nem szolgált. Ám arra, hogy mi oka van a hallgatásra, az 1993 novembere óta eltelt időszak történéseiből elég jól következtethetünk. Hazatérése után N. Éva Bernadette két hetet a fővárosban tölt, majd vidéki lakásába tér vissza. Áztán ismét a fővárosba utazik, felkeresi régi barátait, ismerőseit. Egyik barátnője révén megismerkedik egy néger fiúval, aki - úgy tűnik - megérti gondjait. A fiúnak láthatóan jól megy, hosszabb ideje itt van Magyarországon, elegáns gépkocsikon jár, bérelt lakásokban lakik. A lánynak viszont megélhetési gondjai vannak, s ezért elfogadja a felajánlott segítséget, a fekete bőrű fiúhoz költözik. Egy hosszúra nyúló beszélgetés során szegezi neki Jacomo a kérdést, hogyan képzeli el a jövőjét, életét? Miből akar megélni, albérletet fenntartani? Azt felajánla, hogy segít, pénzkeresési lehetőséget kínál. „Bécsbe kellene elvinni egy kis csomagot". Nem hangzik el a kábítószer szó, de a lány nagyon is jól tudja, hogy megintcsak arról van szó. Némi töprengés után elvállalja a feladatot. Az akcióra hamarabb került sor, mint gondolta. Másnap (1994. március 30.) a fővárosban, a Petőfi Sándor utcában találkoztak. A néger fiú pontosan megmondta. hogy Bécsben hová kell mennie, és ott jelentkezik majd valaki, akinek át kell adni a csomagot. „Ennyi" volt csak a feladat. Jacomo adott még 3000 forintot útiköltségre és 500 schillinget költőpénznek. Aztán elváltak. A lány indulás előtt a mellékhelyiségben betette a kis csomagokat dzsekije külső zsebébe és a táskájába, majd felszállt a Bécsbe induló autóbuszra, s ezzel valószínűleg elkövette élete legnagyobb hibáját. Nem jutott túl a határon, a nála lévő drogot megtalálták, őrizetbe vették. Azóta is vizsgálati fogságban van, s a magyar bíróság ítéletére vár. Halász Kálmán Rekord kokainfogás Ferihegyen A repülőtér fennállása óta a legnagyobb. 19,85 kilogramm súlyú, kokainszállítmányt lepleztek le a hét végén. A kokaint egy kompresszorban fedezték fel a vámosok; Peruban adták föl egy magyarországi korlátolt felelősségű társaság címére. A küldeményt azért vetették alaposabb vizsgálat alá a pénzügyőrök, mert feltűnt, hogy napokig senki sem jelentkezett a Limából származó kompresszor átvételére. Az is fokozta a pénzügyőrök gyanúját, hogy az okmányok szerinti címzett egy olyan országból importálja a készüléket, amely elsősorban nem fejlett iparáról ismert. A kompresszort először egy röntgenkészülékkel vizsgálták át, s a röntgenkép igazolta a fenntartásokat. A készülék légtartályába rejtették a feladók a kábítószert.