Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-17 / 218. szám

SZOMBAT, 1994. SZEPT. 17. VARKERT 11 - Mivel csábították Szegedre? Miért hagyta ott megszerzett szakmai tőkéjét? És a gyönyörű Mecsek-vidéket? - Amikor Pécsett elkészült végre az új klinikánk, nagyon örültem, hogy ezután nem kell egyszerre három-négyféle dolgot csinálnom. Az egyetem egy másik klinikai épületének alagsorából - amit gumiszobának neveztünk, mert a folyósón álltak az ágyak, és ha be kellett tenni újakat, a harmonikaszerű paravánokat összébb nyomtuk -, szóval a gumiszobából éppen visszaköltöztünk az újonnan elkészült helyünkre, amikor vendégünk jött. Petri Gábor professzor, a szegedi egyetem rektora. Mivel b'evett szokás volt, hogy én kalauzolom a vendégeket, hiszen az építkezést végigkísértem, a szakmai szempontokat nekem kellett érvényesíteni, ismertem minden -részletet megkérdeztem, mennyi ideje van; mert ahhoz szabom az „idegenvezetést". Azt válaszolta, tudja, hogy sok energiát beleöltem, de most nem elsősorban az épület érdekli. Arra kér, pályázzam meg a szegedi II. számú Sebészeti Klinika hamarosan megüresedő professzori állását. Nem először találkoztam Petri Gáborral: több, mint tíz évvel azelőtt, 1972-ben jártam egyszer Szegeden. Akkor ő karonragadott, kivitt az utcára, egy gazos, falusi futballpálya-szerű mezőre mutatott, a tekintetét a távolba szögezte és a rá jellemző ékesszólással elmagyarázta, milyen lesz az ott felépülő új 400 ágyas klinika. Magam is szinte láttam a csodát... Amikor 1984-ben kineveztek az Idegsebészeti Klinika igazgató professzorának és megérkeztem Szegedre, Petri professzor karonragadott, kivitt az utcára, egy gazos, falusi futballpálya-szerű mezőre mutatott, tekintetét a távolba szögezte és a rá jellemző ékesszólással, érzékletes szavakkal leírta, milyen lesz az ott felépülő új 400 ágyas klinika. Magam is szinte láttam a csodát... - De egy professzori lakást csak kapott? - Másfél évig a klinikai irodámban laktam. Nem ilyesmi volt az oka, hogy Szegedre jöttem. Pécsett szeretve tisztelt mesteremtől és professzoromtól, Környey Istvántól" nemcsak nemcsak a szakma szeretetére, tudományos ambíciókra, hanem emberi tartásra is példát kaptam, a professzori székben őt követő Mérei F. Tibor mellett pedig nagy idegsebészi gyakorlatot szerezhettem; minden föltétel megvolt ahhoz, hogy nyugodtan és jól dolgozhassak. A szegedi ajánlat azonban egyfajta kihívást jelentett. Igazuk volt azoknak, akik kapacitáltak: az ember az intézetének, a kollégáinak, magának, de elsősorban a betegeinek tesz jót, ha időnként változtat. Ha elmúlt 40 éves és megszerezte azt a 18-20 éves szakmai gyakorlatot, ismereteket, tapasztalatokat - meg kell próbálni önállóvá A klinikaépítő idegsebész Dr. Bodosi Mihály tíz éve Szegeden válnia; mert ha nem, félő, hogy a beidegződések szerint jár el, elkényelmesedik. - Kényelmességről itt valóban szó sem lehetett. Szinte az ideérkezése után azonnal, Magyarországon először és Európában is az elsők között kezdték meg az ún. SPECT-vizsgálatokat és olyan műtéteket is végzett, amilyeneket azelőtt nem lehetett Szegeden elvégezni. - Sok egyebet is be kellett vezetni mert bár egyáltalán nem volt előzmények nélküli Szegeden az idegsebészet, mégiscsak akkor önállósodott. Arról a klinikáról jöttem, ahol Magyarországon elsőként vezették be a mikroszkóppal történő műtéti beavatkozást. Természetes, hogy azután Szegeden is mikroszkópothasználtam, amelynek sok előnye van: finomabbá válik a beavatkozás, nem szükséges az agyállomány jelentős elmozdítása ahhoz, hogy megfelelően látható legyen az elváltozás és jobban meg is lehet ítélni az egyes képleteket. Vannak olyan műtétek, amelyek mikroszkóp használata nélkül egyáltalán nem is végezhetők el. Folytattam az ún. rekonstruktív agyi érsebészetet és ezzel kapcsolatban részint a Radiológiai Klinikával, másrészt a Csernay László professzor által vezetett Izotópdiagnosztikai Laboratóriummal együttműködve egy kutatássorozatot tudtunk megindítani, a SPECT-vizsgálatokat. A computer-tomográph-al végezhető agyi rétegvizsgálatoknak, a Csernay professzor által kifejlesztett Európa hírű izotópdiagnosztikai módszernek az alkalmazásával olyan új és értékes információkhoz jutottunk, amelyek a gyógyítást és a kutatást is előre vitték. - Részt vett abban a páratlan, az egész világra kiterjedő szakmai felmérésben, amelynek az volt a végkövetkeztetése, hogy bizonyos agyi vérke„A Bodosi műtötte..." - mondják egymásnak az emberek, s mindenki tisztában van a szavak jelentésével: a beteg a lehető legjobb kezekben volt, mindent megtettek érte, amit tudománnyal, tapasztalattal, törődéssel meg lehet tenni. Dr. Bodosi Mihály idegsebész professzor egy évtizeddel ezelőtt, az éppen akkor felújított pécsi klinikáról érkezett Szegedre: az itteni ll.-es számú Sebészeti Klinikát akkor nevezték el Idegsebészeti Klinikának - és már „csak" annyi volt hátra, hogy új igazgatója irányításával a működése is feleljen meg a névnek. Azután meg „csak" fel kellett építeni és berendezni az épületét, az új klinikát... Mindezeken fölül a röpke évtized alatt az is megtörtént, hogy a professzor neve fogalommá vált: a szegediek határozott névelővel használják. Mindenki tudja, kicsoda „a" Bodosi. ringési zavarok esetén nem a sebészi beavatkozás, hanem a gyógyszeres kezelés javallott. Mégis végez ilyen műtéteket. Miért? - Ha elzáródott a nyaki verőér, azt már nem lehet többé kitakarítani. Sok esetben a mögötte lévő terület kaphat ugyan annyi vért, hogy az idegsejtek életképesek maradnak, de annyit nem, hogy a funkcióikat is betölthessék. A 60-as években kezdtek el ún. megkerülő érműtéteket végezni. Az a lényege, hogy a fejbőrt vérrel ellátó eret használjuk föl arra, hogy - megkerülve az elzáródást - közvetlenül juttassunk vért a vérszegényen maradt agyi területre. Vagyis mesterségesen hozunk létre egy kisegítő keringési rendszert és ezzel az idegi funkciók folyamatos leépülését megakadályozzuk. Természetesen tisztelem a nagyszabású vizsgálat következtetését, mégis operálok, mert az én eredményeimről a világra kiterjedő vizsgálat kanadai központja is azt mutatta ki, hogy eltérőek a többségtől. - Ha professzor űr operál, akkor minden rendben, de ha más lenne a sebész, akkor inkább maradjunk a gyógyszereknél? - Nem pontosan ez a helyzet. Ez a nemzetközi vizsgálat volt az első, amely napvilágra hozta, hogy a keringési zavarokra vonatkozóan nem lehet az egész világra kiterjedő felmérést végezni. Egész más típusú megbetegedést idéz elő az érelmeszesedés az USAban, mint például Japánban. Míg nálunk, Amerikában, vagy Nyugat-Európában típusos megbetegedés a* nyaki főverőér elzáródása és nagyon ritka a középső agyi verőéré, Japánban ez pont fordítva van. A vizsgáatok évekig tartottak, hiszen a betegek megfigyelését is előírták; a második évben ki kellett zárni a részvevők közül a keletieket, az ún. japán rasszhoz tartozókat. Csakhogy az én betegeim is másként reagáltak, mint az amerikaiak, vagy a nyugateurópaiak. Még pikánsabb a dolog, ha tudjuk, hogy az ún. moya-moya betegség a nyaki főverőér koponyaűrön belüli szakaszának eddig még ismeretlen eredetű elzáródása, amely fokozatosan átterjed az elülsd és középső agyi verőerek kezdetére is - Japánban, Kínában, a Távol-Keleten meglehetősen gyakori. Nos, Európában én operáltam a legtöbb moya-moya beteget, ami azt jelenti, hogy bár korántsem olyan arányban, mint Keleten, de a többi európai országhoz viszonyítva Magyarországon gyakoribb ez a megbetegedés. A legnagyobb ilyen operált beteganyaga a SZOTE-nak van. - Újabb bizonyíték arra, hogy őseink a keleti sztyeppéken voltak honn? - A nyelvészek kutatásai, meg a gulyás főzési technikája mellett... De még nincs vége: egy norvég barátommal csináltunk egy felmérést; kiderült, hogy az a kevés Svédországban és Norvégiában elő ember, akik moya-moya betegségben szenvedtek, egytől egyig finnek voltak. - Abban, hogy a magyarországi sebészi eredmények jobbak voltak, mint a gyógyszeres kezelési eredmények, a betegek finn-ugor eredete mellett azért számíthatott az is, hogy ki operált... - Valóban nem mindegy, ki milyen műtéti technikával dolgozik, mennyi a gyakorlata, hogyan tudja a beteget előkészíteni, mennyire pihent, milyen az altatás minősége, a műtő hőmérséklete, a társaság hangulata és még sok más tényező is számít. Sebész és sebész között óriási különbségek lehetnek. Talán az egyik legfontosabb követelmény, hogy az egyszer megszerzett készségeket az ember állandóan szinten tartsa. Ez csak állandó gyakorlással sikerülhet. Mire számíthat az a zongorista, aki a koncertek között nem gyakorol? - Kifütyülik. De a beteg akkor is meghalhat, ha a műtét sikerül. Nem nyomasztja néha a felelősség? - Egyfajta egészséges szorongásra minden műtét előtt szükség van. A feszültség a teljes erőbedobást igénylő teljesítményekhez nélkülözhetetlen. Rutin kérdése, ki mennyire tudja ezt viselni. De a valódi felelősségem abban áll, hogy 3 lehető legfelkészültebben álljak oda a műtőasztalhoz. A sebész nem úgy rajtol, mint egy ügyességi autóversenyző, aki lezárt borítékban kapja meg a feladatot. A sebész hosszú évek tapasztalata, óriási rutin, a legmagasabb szintű szakmai tájékozottság birtokában is minden egyes műtétre úgy készül fel, mint egy tanuló a vizsgára: előre végiggondolja és leírja hogy melyek az egymást követő lépések, milyen veszélyállapotok lehetségesek, mit tesz a megelőzésükre, illetve hogyan hárítja el, ha mégis bekövetkeznek. Nem érhet meglepetés. - A 10-14 órás műtét alatt? Egyáltalán: hogyan lehet ezt fizikailag kibírni? - Minden megszűnik körülöttem. Egyszerűen nem észlelem a külvilágot. Mivel nincs két egyforma ember, nincs két egyforma betegségfajta - nincs két egyforma műtét sem. Akármekkora a rutinom, mindig azzal a tudattal dolgozom: X.Y. életét fenyegeti veszély, személy szerint érte kell szembe szállnom a betegséggel. Ez olyan jellegű kihívás, ami a maximális koncentrációmat elősegíti és kizárja, hogy bármi is megakadályozzon abban, hogy végigcsináljam. Ha kell, hát 14 óra hosszat. Ámbár az idegsebész dolga nem a műtőben kezdődik, hanem abban a pillanatban, amikor először meglátja a beteget. - Bocsásson meg a gonoszkodásért: belépek az ajtón és máris tudja, hogy különleges, nagy, vagy középnagy műtétem lesz? Vagy nem tudni milyen, de hogy vágni kell, az biztos? - Szó sincs róla. Az idegsebész minden ellenkező híresztelés dacára klinikai orvos, akinek az operatív tevékenysége csak a diagnosztikus tevékenysége után következhet. Abban az esetben, ha körültekintő, sokoldalú szakmai mérlegelés és a beteg, valamint a hozzátartozók teljeskörű tájékoztatása után erről felelősséggel döntünk. Az idegsebész olyan ideggyógyász, aki a bekövetkezett ideggyógyászati betegséget műtéttel meg is tudja gyógyítani. Az idegsebészet komplikált és kombinált szakma, ami nagyjából azt jelenti, hogy az orvostudomány több ágának ismerete mellett kétségtelenül manuális készséget is feltételez. - Azt mondják, az ön kedvéért a fiatal tervezőgárda és a kivitelezők Magyarországon teljességgel szokatlan odaadással dolgoztak az új klinika építésén. Mindazonáltal megküzdött érte, hogy a belső terek - azon túl, hogy a speciális funkcióknak megfeleljenek - ne legyenek kórházsszlnűek és kórházszagúak, ne lássunk „Adj vért!"-típusú plakátokat, viszont növényeket igen, személyesen választott padlóburkolatot és kijelölte a kapcsolók helyét, meg a többi. Évekig élt az építkezés lázában és hozta lázba a munkatársait. Miért vállalta? - Azt akartam, hogy a libalegelőn, amit nekem Petri professzor mutatott meg először, az európai élvonalhoz tartozó klinika épüljön föl, hogy a mi viszonyaink között merész vízió valósággá váljon. Nagyon érdekelt ez az építkezés, sok időt fordítottam rá, de azért ez idő alatt is teljes életet éltem. Ugyanúgy operáltam, kutattam, írtam, igazgattam, mint máskor. Ha az ember csinál valamit, azt csinálja jól. Ez nem egyszerűen elhatározás kérdése - ebben nőttem fel, ilyen a természetem. - De ez az életmód egészségtelen: ön kora reggeltől késő estig egyfolytában dolgozik. - Elárulom, hogy egyéb egészségtelen szokásaim is vannak. Néha úgy adódik, hogy már este háromnegyed kilenckor haza tudnék menni, mégis csak kilenc után indulok, mert az éjszaka is nyitva tartó boltba, ahol vásárolok, 9-kor hozzák a friss kenyeret. Mármost a friss, meleg kenyér fogyasztása egészégtelen, mint tudjuk... Sulyok Erzsébet