Délmagyarország, 1994. szeptember (84. évfolyam, 204-229. szám)

1994-09-17 / 218. szám

Tini Tallózó Véget ért a nyári szünet a Rockinformnál is, amit bizo­nyít, hogy megjelent szep­temberi számuk, melynek elején a Moby Dick legény­sége néz tarkasszemet az olvasóval - a zenekarnak ugyanis a közelmúltban je­lent meg új lemeze, régi da­lokkal. A rockzenei szaklap­tól megszokott mennyiség­ben szerepelnek a hazai és külföldi koncertbeszámolók: Sweet-Slade, Iggy Pop - in­terjúval megtoldva Pink Floyd, House of Pain, Whitesnake és Status Quo. Természetesen nem marad­nak ki a magyar csapatok sem a lapból, nyilatkozik a fiatal zenekarok két legte­hetségesebb képviselője: a Screen és a Necropsia. A zenészek és hangszer­barátok számára jelenthet fontos információt a teszt­rovat, ahol most a kispén­zűek számára is elérhető az Aria Pro II. gitárját vizsgál­gatták a szakértők, a Mar­shall három effektje mellett. A kezdő dobosok pedig a dobkulcs-rovatból tanulhat­nak, ahol ezúttal a pergő­dob szerepel terítéken. * Michael Jackson: az es­küvő valóság! - hirdeti leg­frissebb számának címlap­ján a Bravó. A tinilapnak nyilatkozott a híres párt összeadó Hugó Alvarez Pe­rez, aki elmondta, hogy kü­lönös módon siettek az es­küvővel a „fiatalok". Kiderül még, hogy 53 dollárba ke­rült a nász, persze ez cse­kélység ahhoz képest, hogy Jacko New York-i Trump Towe luxusapartmanjának bérleti dija - itt laknak most Lisával - havonta 90 ezer márka, azaz körülbelül 5 és fél millió forint. Poplotyogó NE CSAK OLVASD - HALLGASD IS A TINIMAGAZINT! Minden csütörtökön: 17.30-18.30 94.9 MHz Sokat veszt, aki nem hall East(et) Az igényes zene nagy meccse a Budapest Sportcsarnokban Azok a bizonyos nyolcvanas évek... Az East együttes, első lemezének megjelenése idején (1981) - Péter, az utóbbi évek­ben nagy csend volt körü­löttetek, szinte azt lehetett gondolni, hogy az East már nem is működik. Ró­lad annyit talán lehetett tudni, hogy sok más dol­gon kívül zenével is fog­lalkozol, de nem East ke­retekben. Most, ma, meny­nyire fontos neked az együttes? - Nagyon fontos. Nehéz erről beszélni, mert amit mondhatok, pesszimistának is tűnhet. Azt látom, hogy zenekar formában ma létez­ni, zenélni rettenetesen ne­héz, főként, ha az ember­nek minőségi követelményei vannak saját magával, a zenéjével szemben. - Ezt egyszerűbben úgy lehet fogalmazni: az Easl­bol nem lehet megélni? - Nem teljesen erről van szó, mert végül is meg le­hetne élni. De nemcsak az itt a szempont, hogy mennyi pénz folyik be a produk­cióból, jóllehet Magyaror­szágon a zenéből vaTo meg­élhetés önmagában sem egyszerű. Gyökeresen ak­kor változhatna a helyzet, ha képesek lennénk betörni a nyugat-európai piacra. - Pár évvel ezelőtt úgy tünt, nektek van erre ese­lyetek. - Az esély most is meg­van, ahogy kezdettől fogva. Hisz már az első lemezünk megjelent Japánban, a Tá­vol-Keleten és Nyugat-Eu­rópa bizonyos országaiban. De nem tudtunk bejutni az NB l-be, nem tudtuk átlépni azt a bizonyos határt, ami igazából elválasztott ben­nünket attól a körtől, ahol alapvetően mások a viszo­nyok. - Ez újfent csak pénz­kérdés? - Gyakorlatilag igen. Az kellett volna, hogy valaki, aki fantáziát lát bennünk, sok-sok pénzt belefektes­sen a megismertetésünkbe. Merthát, ahogy egy mosó­por futtatása is jórészt rek­lámon múlik, a mi betö­résünk is reklámon, video­clipen, tehát rengeteg pén­zen múlt. Van persze egy nagyon fontos alapszem­pont: a zenének is igényes­nek, eladhatónak kell lenni, de úgy érzem, ennek a kö­Hosszú-hosszú évek teltek el azóta, hogy a Szegeden alakult East együttes tagjai Budapestre költöztek. Ennek ellenére a mai napig kicsit szegedinek tartjuk azt a társaságot, amely - nem teljesen pontos meghatározással ­a progresszív rockzene talán egyetlen komoly képviselője maradt Magyarországon. Az East most nagyszabású koncertre készül, amit szeptember 24-én, a Budapest Sportcsarnokban rendeznek. Ennek kapcsán beszélgettünk Móczán Péterrel, az East - sajtónyelven - „alapító­főszerkesztőjével". vetelménynek az East meg­felelt. - Azért az, hogy nemré­giben megjelent hetedik lemezetek, s most a nyol­cadik is talán már a bol­tokban van, azt jelenti: a háttérben sokat dolgoz­tok. - Hogy sokat vagy keve­set - relatív. Igazából ma­gyar nyelvű lemezünk 1988­ban jelent meg utoljára. Amit hetedikként emlege­tünk, angol nyelven már megjelent 1992-ben Nyu­gat-Európában és a Távol­Keleten - sajnos nagyon kevés sikerrel. Pedig hozzá­teszem, szakmai berkekben voltak, akik azt mondták: a magyar rocktörténet egyik legjobb lemezéről van szó. Én hadd legyek egy kicsit elfogult, s így mondjam csak azt: benne van az első tíz­ben. - És a nyolcadik? - Hogy ezt összehoztuk, annak semmi más hajtóere­je nincs, minthogy szeretjük ezt a zenét. A 24-i koncer­tünket is ezért rendezzük ­lehet, hogy utoljára. Ennek ellenére nem szeretném bú­csúkoncertnek nevezni, fél­nék mindenféle „halotti to­ros" jellegtől. De szeretném hangsúlyozni, mindez csak úgy jöhetett létre, hogy a minket segítő stábbal együtt van harminc ember, akinek szívügye az East. - Mennyibe kerül egy ilyen koncert, s honnan lehet előteremteni az árát? - Rettenetesen sokba. És meg kell mondjam, a meg­valósulás - az említett emberek önzetlenségén túl - annak köszönhető, hogy van egy viszonylag sikeres, videoprodukciókat előállító vállalkozásom, amely az anyagi és adminisztratív hátteret biztosítja. Termé­szetesen üzleti alapon jön össze a produkció, de ez a gyakorlatban itt azt jelenti: telt ház esetén lennénk nagyjából nullán. - Ahogy a sportolók is külön készülnek az "NB I­re", a nagyobb versenyek­re, gondolom, nálatok is hasonló bizonyos meg­közelítésben a helyzet. Te most milyen formában érzed magad - nem sok­kal a nagy meccsetek előtt? - Kétségteleh, hogy vol­tak olyan időszakok, amikor nagyon kevés idő jutott a hangszeremre, de azért a koncertmentes periódusban is írtam több filmnek, televí­zióműsornak zenét, a nyá­ron pedig hónapokig a nyol­cadik nagylemezünkön dol­goztam, tehát abszolút jó formába kerültem. Most pedig, már huzamosabb ideje napi több órát együtt gyakorolunk, tehát érik a csúcsforma. - Miután sok ember megfordult az együttes­ben: ki az, akiket az East most jelent? - Az East felállásában az utóbbi hét évben nem tör­tént változás. Dorozsmai Péter dobol, Pálvölgyi Géza billentyűs hangszereken ját­szik, Takács Tamás énekel, s én basszusgitározom. Tiszteletbeli ötödik tagként állandó szövegírónk, Már­kus József nevét is szeret­ném megemlíteni. Termé­szetesen az új lemezünkön is - ahogy az előzőeken ­vendégek is zenélnek: mint Maróthy Zoltán(gitár), és Keresztes Ildikó, aki szá­momra az elsőszámú ma­gyar női énekes. Balogh Tamás P. Mobil az újszegedi szabadtéri színpadon Elindult már országjáró turnéjára a P. Mobil, miként az egy héttel ezelőtti szá­munkban jövendöltük. Schuster Lóri „Örök­mozgója" a héten a Tiszántúli városokban muzsikált, szeptember 18-án, azaz vasár­nap este pedig az újszegedi szabadtéri színpadon fognak játszani. A kezdési idő­pont 19 óra, ekkor az előzenekar, a szegedi Nemtelen Erotika lép színpadra. Műsoruk után pedig beindul a P. Mobil, a hazai keményzene egyik legpatinásabb ze­nekara. Apropó: New York. Itt, egész pontosan az 56. utca egyik felhőkarcolójának tetején forgatta vadonatúj videoklipjét a Bon Jovi. A Bravó tudósításából kiderül, hogy a fiúk már visszavo­nultak a stúdióba, ahol tavasszal megjelenő „Best of" korongjukon dolgoznak. A film-képregény rovat­ban ezúttal Brandon Lee utolsó filmje, a Holló sze­repel, a Sztárok négy­szemköztben pedig Brad Roberts, a Crash Test Dummies énekes, gitárosa vall magáról. Az egyik posz­teren is ez utóbbi csapat mosolyog, rajtuk kívül az East 17 és Erica kapott még pop-tapétát. Extramelléklet is találhattok most a Bra­voban: 14 matricát a ked­vencekről. szeretne lenni a gyilkosság színhelyétől. Julio Iglesias Gérard Depardieu Planet Hollywoodban fala­toznak a jegesmedvék. Ar­nold Schwarzenegger, Bruce Willis és Sylvester Stallone ugyanis hama­rosan megnyitják legújabb éttermüket Párizsban, a Champs-Elysées-n. (A Voici nyomán) Sok női szívet rabul ejtett már Julio Iglesias. Ám úgy látszik nem maradéktalanul elégedett önmagával: nem­régiben új fogsort csinál­tatott, hogy még jobban el­nyerje Miranda, a 22 éves holland barátnőjének tet­szését. Mi mindenre képes egy férfi, ha szerelmes! * Joan Collins írónak te­hetségtelen. Randon House, könyvkiadó követeli vissza Joan Collins-tól azt az egy millió dollárt, amit a színésznőnek előlegzett könyvének megírásához. A mű ugyan elkészült, de annyira gyenge, hogy vétek lenne megjelentetni. Mégis­csak igaz lenne az a mon­dás: cipész maradjon a kaptafánál? * Egy marseillais-i vendég­lőben Dépardieu azzal az ürüggyel küldte vissza steakjét, hogy étvágyához mérten túlságosan kis ada­got szolgáltak fel neki. A pincérnőnek sikerült lecsilla­pítani a sztár szeszélyét, amikor egy tányér döglött egérrel tért vissza. Talán az étvágyát is? * Bár még nem tartanak ott mint a McDonalds, ám ha ilyen nagy iramban foly­tatják még Grönladnon is Michelle Pfeiffer Michelle Pfeiffer költöz­ködik. Szomszédja ugyanis az amerikai furball-sztárból színésszé lett O. J. Simp­son, akit jelenleg azzal vá­dolnak, hogy brutális módon végzett feleségével. E hír óta a népszerű szomszéd­asszonynak nincs egy nyu­godt éjszakája. Érthető, ha minél hamarabb távol Joan Collins

Next

/
Thumbnails
Contents